Népújság, 1971 (13. évfolyam, 1-48. szám)
1971-04-29 / 16. szám
Hajós Ferenc A Népújság utolsó számában olvashattuk, hogy az alkotmányfüggelékek szövegét május 15-ig nyilvános vitára bocsátották. Mivel a Szocialista Szövetség lendvai községi választmányának végrehajtó bizottsága már határozatot hozott a nyilvános vita megszervezéséről a lendvai községben, szeretném néhány mondattal vázolni a huszonegy új alkotmányfüggelék néhány leglényegesebb kérdését. Egyes függelékről még igen eltérő vélemények vannak. Ezért remélhető, hogy a közvita igen élénk és hasznos lesz és hogy az eddigi gyakorlattól eltérően a közvita során is értékes módosításokat javasolnak a végleges szöveghez Első alkotmányunk 1946-ban lépett életbe. Ez az alkotmány sok mindenben átvette a szovjet alkotmányból a központosított államirányítást. A demokrácia fejlődése és az önigazgatási viszonyok bevezetése megkövetelte az alkotmány fejlődését is. 1953-ban alkotmány törvények léptek életbe. Az 1963-as évi új alkotmány megalapozta az önigazgatáson alapuló társadalmi rendszerünket, de még nem biztosította elegendően a köztársaságok és tartományok önállóságát. Az 1967 és 1968 évi alkotmányfüggelékek részben bővítették a köztársaságok és tartományok hatáskörét, de még mindig tapasztalhatók voltak a régi centralizmus elemei. Ezek viszont károsan befolyásolták a gazdaság és az önigazgatás fejlődését és ezért megérett a helyzet egy új alkotmánymódosításra. Az alkotmány módosítása előreláthatólag két szakaszban történik. Az elsőben a föderatív rendszert, a föderáció funkcióit és szerveinek hatáskörét és szervezését, valamint a társadalmi-gazdasági viszonyokat rendezi, a másikban pedig — amely 1973 májusában fejeződne be — a képviselőházi rendszert, a kommunális berendezést, az igazságügyrendszert és a törvényesség, valamint az alkotmányosság védelmét rendezi. A legtöbb vita és nézeteltérés eddig is és valószínűleg a jövőben is a XX. függelék körül volt és lesz. Ebben a függelékben határozzák meg, hogy a dolgozó emberek, nemzetek és nemzetiségek a szocialista köztársaságokban és a szocialista autonóm tartományokban érvényesítik szuverén jogukat alkotmányos jogaikkal összhangban. Ez a tétel hangsúlyozza a köztársaságok államiságát, mivel a köztársaságok föderáció iránti viszonyát úgy rendezi, hogy szuverén jogukat csak akkor érvényesíthetik a föderáció szintjén, ha ezt közös érdekből az alkotmány így állapítja meg. Szóval minden jog a köztársaságoktól ered és bizonyos dolgokat a föderációban csak önkéntes alapon és közös érdekből intéznek. Hogy ne fejlődjön etatizmussá a köztársaságok államisága és önállósága az alkotmány külön hangsúlyozza szocialista közösségünk önigazgatási jellegét. A XX. függelék második bekezdése meghatározza, hogy a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság szövetségi állam, önként egyesült nemzetek és köztársaságaik, továbbá a Szerb Szocialista Köztársaság összetételébe tartozó Vajdaság és Kosovo Szocialista Autonóm Tartományok a munkásosztály és minden dolgozó ember hatalmára és önigazgatására épült államközössége; dolgozó emberek és polgárok, egyenjogú nemzetek és nemzetiségek szocialista önigazgatása demokratikus közössége. Ez a tétel igen jellemző, mivel szövege szövetségi államról és államszövetségről is beszél. Ebből viszont arra lehetne következtetni, hogy egyszer föderációról, másodszor pedig konföderációról van szó, ami között igen lényeges a különbség. A föderáció az államok olyan csoportosulását jelenti, amelyben az államügyek közös vezetése mellett a tagállamok bizonyos, meghatározott önkormányzatot élveznek, a konföderációnál viszont önálló államok szövetségéről van szó, ahol a szövetséges államok között a kapcsolatok sokkal lazábbak mint a föderációban. Valószínűleg a közvita során dől el, hogy melyik államrendszer mellett szóló érvek kerülnek túlsúlyban és ezért lesz a közvita tartalmas és különlegesen érdekes. De már az eddigi vita során eldőlt, hogy államrendszerünk külön jellegzetességeket tartalmazó föderáció lesz. A XXIV. függelék meghatározza, hogy Jugoszlávia dolgozó embereinek, népeinek és nemzetiségeinek közös gazdasági érdekei az egységes jugoszláv piacon valósulnak meg. Kétségkívül igen fontos az eddigi midenkitől elfogadott elv, hogy a gazdasági rendszer egységes. Vitára legtöbbnyire eddig is akkor került sor, amikor meg kellett határozni, milyen intézkedésekkel kell az egységes gazdasági rendszert megvalósítani. A XXIV. függelék 6. pontjában meghatározza, hogy a társult munka szervezetei egyenjogúságának biztosítása végett a jövedelemszerzésben és a munka eredményeivel való rendelkezésben, s a köztársaságok és tartományok egyenjogúsága végett az egységes piacon a közös gazdasági politika megállapításával egyidejűleg kárpótlást kell megállapítani arra az esetre, ha a föderáció szerveinek aktusai meghozják ezt az egyenjogúságot. A kárpótlásról az eddigi vita során már több nézet is kialakult. A XXXV. függelék megalakítja a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökségét. Az elnökségben egyenjogúan vannak képviselve a köztársaságok és tartományok. Az elnökség kollektív szerv, amely képviseli a JSZSZK-t belföldön és külföldön, valamint az alkotmányban megállapított más jogokat és kötelezettségeket gyakorolja. Annak ellenére, hogy az elnöki jogokat és kötelezettségeket kollektív szerv végzi, a XXXVI. függelék meghatározza, hogy Josip Broz Titót érdemeiért a Szövetségi Képviselőház a szocialista köztársaságok és a szocialista autonóm tartományok képviselőházainak javaslatára megválaszthatja a köztársaság elnökévé. A fent említett kérdéseken kívül természetesen még egész sor kérdés megoldásra vár a vita során. Cikkemben csak néhány legérdekesebb kérdésre és határozatra mutattam rá azzal a szándékkal, hogy a már elindult közvita során felmerült néhány problémát megvilágítsam. Egymillió jugoszláv dolgozik A becslések szerint körülbelül egymillió jugoszláv munkás dolgozik külföldön és ennek 35 százaléka nő, akik körülbelül 35—40 százalékkal kisebb fizetést kapnak mint férfi társaik — állapította meg a Szocialista Szövetségi Szövetségi Választmányának Végrehajtó Bizottsága. Dolgozóink három okból keresnek elhelyezkedési lehetőséget külföldön. Egyrészt mert itthon nem kaphatnak munkát, másrészt mert külföldön többet kereshetnek mint itt, ezen kívül szakképesítést nyernek. Munkaerő vándorlással a jövőben is számolnunk kell, mivel, főleg falun, egyre több munkaerő szabadul fel. Csupán a Szerb Köztársaságban félmillióra becsülik a falusi munkaerőfölösleg számát. Mivel mind több polgárunk keres külföldön munkát, a Szocialista Szövetség ezentúl nagyobb figyelmet szentel a munkaerővándorlás problémáinak, mint eddig. Elsősorban is elősegítik a külföldön élők szervezkedési lehetőségét olymódon, hogy ennek határozottan jugoszláv jellege legyen, továbbá jobban tájékoztattják őket a jogaikról. Feltételezik ugyanis, hogy minden jugoszláv munkás évente átlag egyhavi keresetét elveszti azért, mert nem ismeri a munkaviszonyból és társadalombiztosításból eredő jogait. Ezért a külügyi államtitkárság hamarosan megkétszerezi a követségi tisztviselők számát, hogy minden időben megfelelő útbaigazítást tudjanak adni hozzájuk forduló honfitársainknak. A külföldön dolgozók meglehetősen szétszóródva élnek, egyedüli találkozási lehetőségük az átaluk alakított klub, de ide is alig 15 százalékuk jár el. Csupán Nyugat-Németországban más a helyzet. Ugyanis az ott dolgozó jugoszlávoknak mintegy 30 százléka tagja az ottani szakszervezetnek. Ez a munkásvédelem terén is igen jelentős számukra. A külföldön élőkkel foglalkoznak a katolikus papok is, akik közül hetvenet az itteni egyház küldött ki. Igen sok szervezett, politikailag elkötelezett munkásunk is van külföldön, közöttük sok kommunista is. De mivel szétszórtan élnek, jelenlétük alig, vagy egyáltalán nem érezteti hatását környezetükre. Miután a felszólalók megvilágították a külföldi munkavállalás gazdasági, politikai, erkölcsi és pszichológiai szempontjait, Beno Zupančič főtitkár javasolta, hogy egy munkacsoport dolgozzon ki határozati javaslatot, amely azután politikai iránymutatóul szolgálhat mind a társadalmi szervezeteknek, mind a munkások elhelyezésével foglalkozó intézeteknek. Bővül a és a ljubljanai Litostroj A ljubljanai Litostroj és a franciaországi Renault autógyár együttműködése hamarosan fejlettebb szakaszba lép: még néhány cég bevonásával gépkocsi áttétel-gyárat építenek Ljubljanában. Ez évente egymillió erőátviteli szerkezetet fog gyártani és 30 000 Renault személygépkocsit összeszerelni. Ezenkívül tervbe vették még néhány részleg építését, valamint elárusító és javítószolgálat létesítését. A ljubljanai Litostroj után a koperi Tomos és a szarajevói Unis is bejelentette, hogy a jövőben egyre több külföldi gépkocsit fog összeszerelni. Az Unis idén 8000 NSU és 6000 Volkswagent állít össze behozatali alkatrészekből, a koperi Tomos pedig a Citroennel együtt még két gyárat épít, hogy már 1973-ban 18 000 járművet szerelhessen össze. VELJKO VLAHOVIČ A SZOCIALISTA FORRADALOMRÓL ÉS A NEMZETI KÉRDÉSRŐL Milyen változást hoznak államrendszerünkbe az A balkáni vitatkozási mód mögött kiváltságok iránti törekvés bújik meg Veljko Vlahovič a JKSZ Végrehajtó Irodájának tagja »A szocializmus és a nemzet« tárgyú titográdi szemináriumon a szocialista forradalomról és a nemzeti kérdésről beszélt. Megállapította, hogy az új Jugoszlávia nem holmi külső erő vagy bármely nemzet játékának eredményeként jött létre, sem az uralkodó körök közti megegyezés eredményeként, hanem forradalmi harc útján a kapitalista és burzsoá fejlődési móddal való végleges szakítás útján. Magában a forradalmi harcban az ország minden népe és nemzetisége a saját felszabadításáért harcolt, nemzeti hadsereget hozott létre, nemzeti politikai vezetősége és politikai szervezete volt. Minden egyes nemzet saját forradalmi hatósági szervet és önálló politikai képviselő testületet hozott létre. Eszerint a forradalom idején saját szuverenitásuk hordozóiként léptek föl és önként választották a közös életet, egy országban való együttélést. A nemzeti kérdéssel és a nemzetek közti viszonyokkal kapcsolatos vitában Vlahovič elengedhethetetlenül szükségesnek tartja a demokratikusságot. Lenin már hatvan évvel ezelőtt rámutatott arra, hogy kétféleképpen lehet vitatkozni a nemzeti kérdésről és a munkásság kérdéséről: skandináviai és balkáni módon. Nálunk sajnos még makacsul tartja magát a balkáni vitatkozási módszer, amely mögött gyakran kiváltságok vagy hegemónia iránti törekvés bújik meg. Pedig a szocialista Jugoszlávia számára a népek és nemzetiségek testvérisége és egysége sokkal fontosabb, minden bürokratikus gazdasági és egyéb kiváltságnál. A történelem már nemegyszer megmutatta, hogy a nemzeti szenvedélyeket könynyebb felszítani, mint lecsillapítani. A nemzeti érzésekkel és szenvedélyekkel való játék roppant veszélyes politikai és társadalmi játék különösen, ha olyanok játszik, akik forradalmároknak tartják magukat. Az ilyenek gyakran nem érzik a kor tényleges problémáit, megfeledkeznek arról, hogy mit is őrölnek: buzát-e vagy konkolyt. 000000000000000000001000000000000 3 33333 3 3 33 333 33 333 3351 Muravidék valamennyi polgárának, munkaszervezetének és intézményének május elseje, a munka ünnepe alkalmából legjobb kívánságait küldi szocialista társadalmunk továbbépítésére a KÖZSÉGI KÉPVISELŐTESTÜLET és munkaközössége, A SZSZ KÖZSÉGI VÁLASZTMÁNYA, A KSZ KÖZSÉGI VÁLASZTMÁNYA, A KÖZSÉGI SZAKSZERVEZETI TANÁCS, A HARCOS SZÖVETSÉG KÖZSÉGI BIZOTTSÁGA, AZ IFJÚSÁGI SZERVEZET KÖZSÉGI VÁLASZTMÁNYA, 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 0 3 3 000000000000000000001000000000000 valamint a község többi társadalmi és tömegszervezeteinek vezetősége Muraszombat AZ ENSZ STATISZTIKAI ADATAI A jugoszlávok életkora alacsonyabb az európai átlagnál Jugoszláviában még jóformán be sem fejeződött a népszámlálás és az Egyesült Nemzetek Szervezetének szakemberei máris kiszámították, milyen ütemben fog gyarapodni Jugoszlávia népessége 1985-ig. Becslések szerint 1975-ben hazánknak 21,7 millió, 1985-ben 23,8 millió lakosa lesz. Másfél évtized múlva a szomszédos országok közül továbbra is Olaszországnak lesz a legtöbb lakosa: 59,9 millió, utána valószínűleg Románia következik 23,2 millióval, Magyarország 11 millióval, Görögország 9,2 millióval Bulgária 9,4 millióval, Ausztria 8 millióval és Albánia 3,2 millióval. Az ENSZ statisztikusai szerint a jugoszlávok átlagos életkor 1965 és 1970 között 65,2 év volt. 1975-ben 65,9, 1980-ban 66,7, 1985-ben pedig 67,4 év lesz. Tehát még mindig alacsonyabb mint Európa többi országában. A becslés szerint a jövő évtized derekán dél-európaiak átlagos életkora 71,8 év lesz a nyugat-európaiaké 73,4, az észak-európaiaké 73,6, a kelet-európaiaké 73,9 év lesz. Az ENSZ szakemberi arra a következtetésre jutottak, hogy a Földnek 1985-ben 4,9 milliárd lakosa lesz. A század végén pedig nem kevesebb, mint 6,5 milliárd. A nagyarányú szaporulat mindenekelőtt a fejlődésben levő országokban megy végbe. 1975-ben a világ fejlett országainak 1147 millió lakosa lesz, a fejlődőben levőknek pedig 2874 millió. Tíz évvel később a fejletteknek 1217 millió lakosuk lesz, a fejlődőben levőknek 3658 millió. Az ENSZ szakeberei szerint 2000-ben Kínának 1176 millió lakosa lesz, Indiának 1084 millió, a Szovjetuniónak 329 millió az Egyesült Államoknak 300 millió, Indonéziának 255 millió, Brazíliának 215 millió, Mexikónak 135 millió, Japánnak 132 millió, Nigériának pedig 131 millió. Olvassuk és terjesszük a Népújságot! VÍZVEZETÉK GORNJA BISTRIČÁN Az elmúlt vasárnap, április 25-én, a népfelkelés 30. évfordulójának tiszteletére ünnepséget rendeztek Gornja Bistricán. Ez alkalommal adták át rendeltetésének a polgárok közös összefogásával épült falusi vízvezetéket. A lendvai községben ez már ötödik falu, amelybe a polgárok hozzájárulásával vízvezetéket építettek. & © Hx © £ © ©-1x © £ © ■fr © & & 0 Xh © X}©xf©x[© xh 0 x^ 0x!] Őszinte üdvözleteinket és jókívánságainkat küldjük Muravidék valamennyi dolgozójának és munkaszervezetének május elseje a munka ünnepe alkalmából. Az elkövetkező időszakban is sikerekben gazdag, jó munkát kíván a községi képviselőtestület és a község társadalmi-politikai tősége szervezeteinek veze-Lendva xj©xj> © X* © 0 Xj-Oxj-Oxj-0 *xOxj-O x£ oxj©xj-0xj©x|* © ^©^©^©^©^©^©^©^•©☆©☆©☆©^©☆©☆©☆©í?r NÉPÚJSÁG