Népújság, 1974 (18. évfolyam, 1-50. szám)
1974-01-11 / 1. szám
Újdonság az újvidéki magyar tanszéken: fordítóképzés Decemberben indult meg az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Tanszékén a fordítóképzés. Erről DR. BORI IMRE egyetemi tanár, aki a közelmúltig tanszékvezető volt, és akinek e funkciója idején iktatták be a kar statútumába a szakosítást, a következő interjút adta az Újvidéki Rádió Szempont c. műsorának: Kérjük, ismertesse a Tanszéken tervbe vett új irányzatok mibenlétét. Hadd mondjam el mindjárt, hogy tanszékünk szinte maga alakulása óta figyelemmel kísérte Vajdaság társadalmi-szellemi életét, és igyekezett a maga módján és a maga, lehetőségei szerint szolgálni a társadalmi szükségletek ügyét, és kielégíteni őket. Így merült fel már ,a hatvanas évek második felében az a gondolatt, hogymeg kellene találnunk a módját, hogy fordítókat is képezzünk a klasszikus magyar nyelvi és irodalmitanulmányok mellett, illetve azok keretében. Természetesen az egyetem rendszere, a kari tanulmányok, a kari struktúrák megszabták a gondolkodásunk irányát is, mert a statutáris kérdések nem oldhatók meg oly egyszerűen. A tanulmányi rendszerünket úgy képzeltük el, hogy felhasználva a kari szabályzatok megújításánakaz időszakát, a magyar nyelvi és irodalmi tanulmányokkal párhuzamosan szakosítást teszünk lehetővé. Ez abból áll, hogy a harmadik és a negyedik éven nem pedagógiai tárgyaikat hallgatnak a hallgatóink, akik így választanak, hanem va egy fordítói szakra specializálják magukat, vagy könyvtárossá képezik ki magukat, sőt elgondoltákazt is, hogy — legalábbis alapfokon — az újságíróképzéshez is hozzákezdünk. Most az első lépést tettük meg a szakosításban, amikor decemberben megkezdődtek az előadások a fordítói szakon. Hogyan áll a tanszék szakemberek tekintetében? Mindenekelőtt a szakemberek kérdése merült fel, ezért indulhattunk ebbena tanévben csak a fordítói szakkal. Munkánk nem olyan egyszerű, mint amilyen egyszerűen azt itt el lehet mondani, hiszen amikor elkezdtünk nyomozni, hogy miféle segítséget kaphatnánk az eddigi gyakorlatból és az eddigi tapasztalatokból nemcsak nálunk, hanem a magyarországi egyetemekben is, hogy egész Európában mindössze tét egyetemen tartanak pl. fordításelméletből kollégiumot. Semmilyen tankönyv, ilyen jellegű szakirodalom nem áll a rendelkezésünkre, és tulajdonképpen a nulla pontról kell indulnunk. Ez bizonyos értelemben meg is szabja a munkánk jellegét, legalábbis az első időszakban, mert meg kell teremtenv egy fordításelméletnek az alapjait, méghozzá szerbhorvát -magyar relációban, tehát úgy, szerbhorvát nyelvről kell magyarra fordítani, mert ilyen szakemberekre szükségünk van szerte Vajdaságban az úgynevezett fordítószolgálatokban. A fordítóképzés tehát a harmadik és a negyedik éven — az 5.—8. szemeszteren — folyik. Milyen szaktantárgyakat hallgatnak azok a hallgatók, akik ezt a szakot választják? Most három tárggyal indulunk: fordításelmélettel, fordítási gyakorlatokkal — ezek meglehetősen nagy óraszámmal mennek — és kontrasztív nyelvtannal. Szükségét éreztük még azonkívül egy »speciális nyelvészetnek« is. Ezt a tárgyat azonban, sajnos, a jelen pillanatban nem tudjuk betölteni. Tehát három tárggyal indulunk. Bízunk abban, hogy a következő évben a tárgyak számát is növelni tudjuk, azanyag is összeáll, és mind elmélyültebben, mind termékenyebben, gyakorlatibban tudjuk majd képezni a hallgatóinkat. Az innen kikerülő fordítók milyen profilúak lesznek? Úgy mondhatnám, hogy általános profilúak lesznek. A mi feladatunk, azt hiszem, ebben a pillanatban nem az, hogy egy adott szakterületre képezzünk fordítókat, inkább at, hogy lehetővé tegyük azoknak a hallgatóknak, akik fordítók akarnak lenni, hogy megismerkedjen a fordítás problematikájával általában, s utána esetleg további specializálás útján képezzék magukat jógis, természettudományi, irodalmi, vagy más területen végzendő munkára. Tehát mi a fordítás általános elveit szeretnénk most ismertetni, és ilyen értelemben is állítottuk be fordítóképzési programunkat. Mert arra sem időnk, sem erőnk nincs, hogy a további szakosítást is vállaljuk, tehát mondjuk a jogi fordítások problematikáját még külön elmélyültem vizsgáljuk, vagy pl. azt, hogy hogyan kell egy természettudományos szöveget fordítani, nem beszélve például a műfordítás kérdéseiről vagy pedig a gépi fordítás problematikájáról. Lejegyezte: Kovács József (Magyar Szó) Molnár Ferenc: A DOKTOR ÚR című színművét a lendvai színjátszók múlt vasárnap Csentében vitték színre. Ez volt immár a lendvai műkedvelők harmadik vendégszereplése. Vasárnap, 13-án délután 1 órakor Szentlászlón, este órakor pedig Pártosfalván vendégszerepelnek. Amint láthatjuk a lendvai iskolafenntartó közösség címtábláját kaptuk lencsére. Ez is egyike azoknak a lendvai kétnyelvű feliratoknak, amelyek hibásan vannak leírva. Jól tudjuk, hogy ez a hiba nem a tábla megrendelőinek hibájából esett. A tábla megrendelésekor tanácsot is kértek a fordítótól, aki akkor »tükörfordítással« oldotta meg a dolgot. A szöveg ezután a festő kezébe került, aki nagy jóakaratból az »Ö« betűk helyett Ö betűket írt, de úgy, hogy még az ékezeteket is elferdítette. Utána a szorgalmas munkáért jól meg is fizették, pedig akkor mindjárt vissza kellett volna utasítani a hibás címtáblát. Ezt az intézményt különben egész Vajdaság-szerte ISKOLAFENNTARTÓ KÖZÖSSÉGNEK nevezik. (Fotó: Szúnyog) NÉPÚJSÁG 3 Látni, hallani, megérinteni, megpróbálni és csak úgy választani szakmát — ez volna a legideálisabb megoldás — de, ez sokak számára elérhetetlen. Ha így volna, a akkor nem lépnénk nagyon sokszor kétkedő érzésekkel a kiválasztott pályára. Jövendőbeli szakmánkról néha semmi jót nem képzelünk el és csak idővel döbbenünk rá, hogy milyen hézagos is volt feltevésünk. Szerencse, hogy csak a feltevés volt hézagos és nem adtunk át magunkat csalóka képzelődésnek. Milyen hálás is lenne az ember, ha a legnehezebb percekben valaki mellénk állna és azt mondaná: »Nézd, ez vár rád kijelölt pályádon .. A gondolat, hogy minnél több fiatalnak segítsünk vezette vállalatunkat arra, hogy benneteket megismertessünk a szakmáik jó és rossz oldalával és illy módon megkönnyítsük a pályaválasztást számotokra. Az első lépéseket már megtettük és előadások, kirándulások formájában a pályaválasztás előtt álló fiatalokkal közvetlenül megismertetjük a szakmákat, vagyis megalakítottuk a pályaválasztás előtt állók tanácsadóját. Mi is a pályaválasztás előtt állóktanácsadója? A muraszombati központi tanonciiskola és lendvai fémipari szakmunkásképző iskolával megbeszélésünk van, amely értelmében minden téli szünidőben ötnapos tanfolyamot rendezünk azok számára akik érdeklődést tanúsítanak fémipari vizsgy a konfesációs-szabászati szakmák iránt. A tanfolyam díjtalan, a résztvevők ingyen skatonaik uzsonnát és azoknak akik rendszeresen ellátogatnak az előadásokra még az útiköltséget is megtéríti a munkaközvetítő hivatali. Az előadások két részre oszlanak: rövidebb elméleti és hosszabb a gyakorlati rész. A tanfolyam résztvevői megismerkednek a szakma alapjaival, a munkafolyamattal, az anyag feldolgozásával. A tanulók maguk is részt vesznek a munkába és az instruktorok vezetésével különböző egyszerű tárgyakat készítenek, hogy láthassák milyen kézügyeségre van szükségük és egyben megismerkednek a gépen való munkával. Az előadások naponta 4-5 óráig tartanak és ez idő alatt a tanulók filmeket tekintenek meg és ellátogatnak a vállalatokba, hogy ily módon is közelebb kerüljenek a termelési folyamathoz. Igaz, a tanfolyam befejeztével senkisem nyerte el a szabó vagy a lakatos mestereimet — hiszen az előadáson nyolcosztályosok vesznek részt — de elmondhatjuk, hogy a szakmaválasztásnál valamenynyien hasznát vették a látottaknak és hallottaknak. Ebből következtethetünk, hogy a tanfolyam folyamán megismerkedhetsz a munkafolyamatt alapjaival, a környezettel amelyben dolgozni fogsz, alapismereteket kapsz a gépeidről — és ami a legfontosabb — a helyszínen felbecsülheted képességeidet. Ezért hát minnél nagyobb mértékben használd ki az adott lehetőségeket. Gondolkodj, mert közeledik a téli szünidő és mikor iskolában jelentkezőket keresnek a pályaválasztás előtt állók tanácsadó tanfolyamára te is jeletkezz. Nem bánod meg, mert egy lépéssel közelebb leszel a helyes úthoz . .. — Jobb, ha úgy él, ahogy tetszik; jobb, ha dolgozik, akkor legalább jókedve van. Dani meghökkenve hallotta, de bágyadtan legyintett. Nem szólt. Azt gondolta, hogy túl van már ő azon örökre. Csak azon csodálkozott, hogy tud élni, ha ennyire megroppant benne a lélek? Ámde élt s az ebédnél, vacsoránál maga bosszúságára jó étvággyal vett részt s néha megérezte, hogy hízik. Kövér, zsíros érzések zsibbadtak, fortyogtak testében s ezmég súlyosabbá tette lehangoltságát. Pedig erős idők kezdődtek, az aratás. Csütörtökre, Péter-Pálra volt téve a napja, hogy búzába álljanak, de ő álmos szemmel s türelmetlen lankadtsággal utasította el magától az aratógazdát. Hagyjanak neki békét. Az aratás elhalasztották hétfőre. Erzsi roppant nyugtalanságot szenvedett el. Nem tudta elképzelni, mi történt az urával. Asszony össztöne tisztán megérezte, hogy azért van, mert ő nem elégíti ki az urát. Szüksége van annak mindenre, mindenre s a sok minden közt ő reá is. De ő csak egy kis rész a nagy sokban! És ez rettenetesen elkeserítette s lassan olyan hangulat telepedett a kis családra, mintha mély gyász borult volna rájuk. Csak sóhajtoztak, de annyi energia sem volt bennük, hogy valamelyik egy-egy hangos szóba tudott volna kitörni. Már szombatot értek s mikor másnál a munkáshét végén utolsó erőmegfeszítéssel fejezték be mindenfelé a kitervelt munkát, náluk téli tunyaságba, öregemberes maznaságba fáradtak bele. Szombat délután egyszerre csak arra riadt fel az asszony, hogy az ura bent a belső szobában énekelni kezd: Haragodnak nagy voltában Megindulván, Ne feddj meg uram engem, Busult gerjedezésedben Rám tekintvén, Ne büntess meg Istenem. Erzsi ikereszte vetett és felsóhajtott. Idegen volt neki az ura erős, komor éneke, de valahogy érezte, hogy maga az ének már valami belső fordulatot jelent. S míg az éneklést elhallgatta benne is felbuzdult az életében együtt fohászkodvágyott rá, hogy egyszer már az életében együtt fohászkodjék az Istenhez az urával. Ebben a legfelsőbb szolgaságban ugyan igen-igen távol voltak egymástól. Külön paphoz, külön templomban jártak, külön lenézték egymás hitét s éveken át kihinták, hogy gyöngédségből nem is említették a vallást odahaza s nem imádkoztak, ha a másik a közelben volt, hogy ne botránkoztassák imacselekedetüket. De most az asszonyt elfogta a vágyakozás. Együtt akart lenni, egy akart lenni az urával a templommá szentült szobában. És benyitott, bement. Az ura ott ült az asztal mellett és tenyerébe hajtott fővel énekelt. Meg sem mozdult az asszony beléptére, tovább énekelt, bár nem esett olyan jól már szive szerint. Elvárta míg a felesége valamit motoz a háta mögött a komót fiában, várta, hogy kimegy. De az asszony igen elcsöndesedett s ő nem győzte kivárni. Hát vissza fordult hozzá. S megdöbbenve látta, mi van mögötte. Az asszony ott térdelt a földön s a komót szélére állított kis oltárféle előtt, a feszület, a bálvány előtt imádkozik, összesimított tenyérrel, félrehajtott fővel. Daniban felfordult az ész, meghibbant a szív, kiömlött az epe. Felállt, hogy hirtelen dühében ököllel leüsse összetörje a festett istenit. Ám a másik percben lenyelte dühét és nem az asszony felé lépett, hanem az ajtó felé. Kiment «a szobából. Tovább nem birt «a tető alatt maradni. Azt hitte, rászakad. A .szabadban fellélegzett. — Haj, Uramisten — mondotta —, de szárrá nyomorítottál ! Ettől kezdve szakadatlanul, szinte önkívületiben volt. Minden kínozta, mint az eleven sebet. S úgy érezte, mintha börtönben volna, ahonnan többé nincs menekülés, még aibitóra sem, bár még az is megkönynyebülés volna már neki. És huszonnégy órát töltött ilyen állapotban. A felesége másnap délután templomba ment. Akkor könynyült meg egy kicsit. Úgy nézett körül, mint az elhínzott kuvasz, hogy az őrzője elmegy. Nincs-e rés, ahol kirághassa magát. És akkor egy lány fordult be hozzá az utcából. — Dani bácsi!... Aziz szente a grófné menjen el hozzá. — A grófné! — s szinte szélütés érte a férfi nyelvét. — Elmenjek! — mondta magánkívül, fakósápadt arccal. — El, el, azt szente. Hónap délután... Mikor a gróf kilovagol ... mingyán. És a lány nem szólt egyebet semmit elsietett. Dani pedig ott maradt, mint villámsujtott fa. Egy pillanat múlva az erő, a vágy, az élet sistergős, tüzes lángja csapott fel benne. Csoda történt. A megszenesedett fatörzs uj zöld lombba szökött. HÉTFŐN DÉLUTÁN az emeleti nagyteremben voltak. A terem ablakai a homlokzatra nyiltak s a kisded park fái között a falu tornyát lehetett látni. A grófnő a zongora előtt ült s egy Chopin-darabot játszott s holmi változatokat csinált. Jobban tetszett neki a rögtönzése, mint maga a szerző s belepirulva a kis erőmegfeszítésbe, szinte úgy érezte, mintha valamit alkotott volna. A sógora mosolyogva hallgatta. — Bravó! — mondta, mikor ingoványos kirándulásából viszszatért a költő szelíden ringó hullámaira«. A grófnő nevetve nézett viszsza s valami kis büszkeséggel szólt , — Jöjjön játszani. A férfi megingatta a fejét. Olyan jól ült, félig eldőlve a heverőn s oly kellemesen szilvakozgatott, hogy nem volt kedve mozdulni. Meglehetősen hízásnak indult már s az a teliség sugárzott belőle, ami a lomhaság boldogant jellemzi. Fehér fogak csillogtak, vastag, sötétszőke bajuszán fényes szálak csillogtak, gesztenyeszín szakállába beleduzzadt, kövér, falánk, csókéhes ajka«. — Magában egy romntapolgár veszett el — mondta a grófnő és gyönyörre skálázott. A gróf felállott, ötletek és beszédgondolatok támadtak benne s ez megmozdította. (Folytatjuk) =m=IIIEIII=lll=IIIEII=lll=lll=lll=lLl=IIIEIHEIIl=ill iEill=lll=lll=il=in=lll=IH=lll=lll=mEm=H.Eitl Móricz Zsigmond Sárarany