Népújság, 1981 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1981-12-29 / 51-52. szám

Amikor a Népújság elindult Ez­erkilenn­cszázötvaniha­tot írtak. Tél volt, a tizedik sza­­biai­ tél. A Pomurski Vestnik hetilapban január 19-ém elő­ször megjelen­t a­ Pomurjei Dolgozó N­ép Szocialista Szó­vetsége hetilapjemalk magyar nyellvű melléklete, a Népúj­ság előde, »Ismét uij. esztendő virradt étterünkbre. Miit tartogat szá­munkra, mit az emberiség száméira?... Tudjuk, érezzük, hoigy e­z az ujj esztendő még diusabb, vidámabb, boldo­gabb teszi eibbeni az aránylag kicsi országiban, ahol az em­berek vér és veritek, árán,­ta látták meg a s­imiuinika értel­miét, ahol az újévi köszöntő­­xuetet­us, minint mindennek, kin löntage® jó érzéssel telített izze és értelme utam ...« Így köszönti a lap imája az ollva,­­sókiat az első számban, az uj­­éviben­. Egy ujságlap, amelyet,, ha középen, összehajtásra négy oldalas füzetet képez. Első ol­dalán Lendvai látk­épe, Dob­­ronak főutcája, Tito elnök újévi üzenete, Tito elmük megint itthon^ Vezércikk he­lyett — ezek a címek, »Bizonyára sok elvtárs 3 peminirjei imiaigyarlaikitai falvak Ibam emlékszik, hogy néhány élvvel ezelőtt megbeszéltük Lentiiváni a Niorvi Sadom meg­jelenő »Magyar Szól« napilap szerkesztőségével,, hogy ez a Vajdaságiban igen elterjedt lap a mai tájunkról is híreket és tu­dóssállásso­kat közöl majd. Elinek a magbeszél­é­smek az volt a célja, hogy a járásiunk területén élő magyar nemze­tisélgű állampolgárok is idő­beni anyanyelvükön tudomást szer­ezetnek társadalmi éle­tünk rombosa­bb eseményeiről és problémáiról. Ez az együtt­működés szépem kezd­ett fej­lődni, de lassanként azon­ban mimidiem megszűnt. En­nek­ töb­b oka van. Nem volt több állandó tudósító, nem volt elé­g előfizető, ezenkívül pedig a vajdasági gazdasági é­s k­u­lturális viszonyok is mások, azért, sokszor nem tudtuk összehasonlítani őket a mi viszonylatunkkal A magyar nemzetiségű ál­lampolgáraink túlnyomó ré­sze bebizonyította, hogy az elmúlt hét év folyamán, ami­kor a határmentién nehéz volt az­ élet, hogy jó állam­polgárai az­ ufji, szocialista Ju­goszláviának. Mii sokszor nem tu­dttnk felbecsülni ellég­gé e hazafias öntudatukat és nem­­ismerrtettük meg velük alaposam és időszerűe­n az új életeit, a hazai és világese­ményeket. A Dolgozó Nép Szocialista Szövetségének já­rási bizottsága, azért úgy döntött, hogy ily módot nem szabad folytatni és több gon­dot kell viselni állampolgá­­rainkról , a magyarokról. Mától kezd­ve a Pomurski Vestnik keretében tizennégy naponként külön magyar - myietivai melléklet jelenik meg, amely a legfontosabb hazai és világeseményeket, valamint ta failvaiunkból be­küldött tudósításokat és órá­sokait is közölni­ fog. A Pomurski Vestnik ma­­gyarnyielvai melléklete első számáiak megjelenése alkal­mából ta közössé­günk minden magyar nemzetiségű tagjá­nak azt kívánom, fogadja ezt a miellékl­etet örömmel, legyen áll­andó olvasója és terjesztője. Rogi Erane a szolbotai járási népbiizottság elnöke Ezi volt a társ­adalmii-poli­­tiscaii szienvek utnaiValójia és megiindoklása ara első sziám­ban. Átlapoztam a megsár­­gu­lt újságot, érdeikieslssérgeik u­­tám kutattam, uisiem­­ sitiismumg hoz me­gfelte­lő összeállít­ás miatt. De egy ilyen írásra sem találtam. Ezért komcep­­tust változtattam és az 1956 élv krónikába leszek. Oldal­ról oldalra kísérve az akkori eseményeket a magyar lakta falvakban és ha figyelmesen utánam olvasnak, rájönnek, hogy még ma is nagyon na­gyon sok ügy, kérdési, prob­léma aktuális. Hát fogjunk hozzál, h­uszoinöt év távlatá­ból, szellemet idézve ... »... Az uji muraszombati vonatömles­ztő állomáson most minden jóssziva és a betegekkel e­gyettérziü­ polgár­nak alkalma nyílik,, hogy ön­kémtelen­ként adományozhas­son é­s enziel segítsen sízieinve dó emibiertársén. A vérátöm­­lesztő állomáson a napokban írnák­ jelentkeztek az­ első a­­domá­nyozóik. Az elsők között voltak Šiftar Vamek, szövet­ségi népképviselő, Klinar Slavko újságíró,, a járási nép­bizottság és a járási szövet­kezeti­ szövetség alkalmazot­tak a szobotai vállalatok mun­kásai, és mások. Ed­diig már több min­t 350 ömikéntes vérradoimiáryozó je­lentkezett Videimből, Palov­­­ób­ól, Lenidiváró­l és sok más hely­iségekből.... A második mellikiletb nem j­el­ent meg ez, a rövid kis beszámoló, ahol többek között a­ HIEREK című rovatban miéig a következőket olvashatjuk: Új helyiségbe költözött a temdvai postahivatal a napok­ban. *A helyisé­g belső belren­dezése modern és szép. A szükséges muinlkáilatok körül­belül 2 milliós dinárba kerül­tek. A»­Liiiliilo­mifiii« című magyar fil­met mu­ta­tta ki be az­ elmúlt hólnapib­an Leindváni A ma­gyar nemzetiségű lakosság kö­rében mnaigy volt az érdeklő­­d­és a film i­ránt. A »Liliom­fi,« azi első magyar film volt Lendváni a f­elszab­adulás óta. Tizenhárom biemuttatót több min­nt 3200 látogató tekintette meg. A kappai tüzolttió­szervezet megé­rdemeli elismerésünket, mert tevékeny.­ Múlt évben megkezdték az új, tü­zoltószer tárb­ász ép­ű­léssét. Az építkezés­i munkálatokat a szervezet a­­zor­ Joan n­em képes befejezni megfelelő anyagi segítség nél­küli Csemdva melletti Dolga vas helységben a napokban szü­lői értekezletet tartottak a magya­r nemze­tiségű szülők számára. A részvétel felelégi jó volt ugyan, mégis megál­llapították, hoigy­ egyesi szüleik n­em go­adosko­dnak eléggé­­gyermekeikk neveléséről és haladásáról.« A harmadik számot is még félik, hava® táji képe díszíti. A Poimrurjei káshárelk rovatá­ban itt egy szomorú hutirt ol­vashatu­nk: »A touruzElés áldozata lett K. A. 31 éves prosztenyákov és­lletvie berkovcei­ munkás­nő. Férjes kétingermakes a­­nya. Miost várta harmadik gyermekét, akit azonban nem kívánt. Segítségért, fordult tehát P. E. ismert Csiberoska válsizii kuruzslóhoz, akiit a ku­ruzslás m­iatt már el is ítél­ték 22 hónapos bö­rtönbünte­tésre. K. A. eseteiben mérge­zés állít be, amely után ha­mar bekövetkezett a halál is. P. kuruzsló most a bi­rósá­­gi fogházban várja az igaz­ságos és sírásgomu ítéleteit. E fiiiatalt muk­ukásinő tragikus hianá­lia uljibót­ia­zt biizonyí­tja, hogy a szükség esetén csak szaakértők facra, tehát orvoshoz forduljunk segítségért.« Ezen a télen ihiideg volt — írja az újság — a bőrnévű hi­ganyszámla mintuszi 25 fok a­­lá süllyedt. A Balti tengeren még a jégtörő hajlók is alig tudnak közlekedni. Aztán e­gy szép napon ideálllított a tavaszi Március volt és ,a mel­léklet kéthetenként me­gte­­remt. Maguk, a m­agyarok is megszólaltak az ujsá­g hasáb­jain. H. József kritikussam miérrti fel a­ helyizetet:i­­»A Pomunski vestnik« ma­gyarnyelvü toiadókjának ter­jesztését leigimkáb­b a tanító­ság végezte. A legtöbb ma­gyarlakta falubin házról ház­ra járva ismertették a lakos­sá­ggali e lap fontosságát. Az eredmény nem maradt el. A lakosság zöme megértet­te, hogy a legfontosabb világ­eseményeket, időszerű gazda­sági és, kulturális híreket csakis ez az újsá­g hivatott közölni velünk.. Sokan van­nak olyanok, akik eddig még sosem járattak újságot. Azt tartották,, hogy az »újságol­vasás úri dolog«. Ez a­ téves, felfogás még a régebbi időkből származik, amikor a falusi nép csak ar­ra vett jó, hogy kora reggel­től késő estig a földet túrja.. Az ilyen földhöz láncolt, ki­zsákmányolt ember, s csak ak­kor volt hű alattvaló, amíg meg nem ismerkedett az írás­tudással, a tudományokkal, amiig rá nem döbbent arral, ho­gy neki is so­k mindenhez joga van, amit hosszú évtize­deken át nélkülözött. A falvakban azt ujságren­­­delet­ már kapják rendsze­resen és olvassák aza uj. lapot. Különös' érdeklődéssel' köve­tik azi uj. tör­'vény­cikkeket és a helybeli kulturális é® gaz­dasági híreket. Arra kell, te­hát­­törekednünk,, hogy mi en­­nél több cikket írjunk fal­­viaink életeiből. Nagyon, de nagyon sok esemény vár ar­ra, ho­gy közöljük lapunk­ban. Ha tehát feldolgozzuk a lapuink ügyes bajos problé­máit, akkor a lapunk elérte kitűzött célját.« A szerkesztőségbe napról napra több levél érkezett, ez pedig azt jelenítette,, hogy há­rom hónap után a magyar nyelvű melléklet aza itteni­ ma­gyaroknál nem csak helyes­­lésre, de támogatásira is ta­lált. Tóth Lajos bánutai la­kos leveleiben a következő­ket í­rta:­ Tisztelt szerkesztőség! O­viasióija va­gyok a Po­­miurszskai veszteik szlovén és magyar nyelvű kiadásának. Nagy öröm volt számomra, amikor megtudtam, hogy m­a­gyar nyelven is meg fog je­leni e lap. Szeretném, ha én its írója vagy tudósítója le­hetnék. Az első levetem fa­lunk, egyes gazdasági problé­máival foglalkozik... És az újdonsült tudósító sorjában beszámol a m­ező­­gazdaságfejles­ztési törekvé­sekről­ és felveti­, hogy hasz­no­sak a­z előadások,, szép e­­redményeket értek el­­az ál­lattenyésztésben és hogy drá­ga a műtrágya. A márciusi szám feltűnően sok hírt közöl a magyar lak­ta falvaik kulturális életéről is. A dobrom­­nin­ki, »Petőfi­ Sán­dor« kulture­gyesület munká­jáiban az utóbbi k­ét év során, elért eredményekről számol b­e a serek írója és han­goza­­tattja, hölgy »a Mura balpart­ján a legjobb kulturegyesü­­letiere közé tartozik. Hivatás­á­nak j­el­entősége a pomurjei n­épkisel­leisé­g között annál is nagyobb, mert kiterjesztette munkakörét a szomszéd ma­gyanlajé­a falvakra is­. Ko­moly sízánimabab­abokoin ikm­­­ül szórakozásról is gondos­kodiik azzal, hogy vidámes­­teket rendez. Legtevéke­­nyeb­b a drámai­ csoport, a­­mely az­ elmúlt évben négy magyarnyelvű színdarabot m­utato­tt be. Most a »Falu­­ressza« című­ margy­ar színmű darab bemutatására készül...« A lakosi kulturéletről J. Horvat ezeket irta: »Kicsi és felnőtt őszinte kívánsága, hoigy a kulturéletet mimnél magasabb színű­­ra emeljük. E­z azonban nem, könnyű­­dolog, mert komoly akadályaink vannak. Elsősorban kulturott­hon,­ hiányában szenvedünk. Ezért az ifjúság az iskolán kívül a Cseh-féle »öreigvár­­biao« tudja ma­gát feltalálni. Itt rendelkezés­re áll két he­lyiség. Az egyik borbélymű­hely, ahol megtalálják a leg­újaibb­ na­pi- és hetilapokat, a mesiita teremben pedig a köz­kedvelt asztalitenisz­ verseny folyik.. Április östöldércén ír­ja az új­ság, a Szocialista Szövetség trimidai szervez­etiének évi közgyűlésén elhatározták, ho­gy még a folyó éviben egy nagyobb terem felépítéséhez kezdenek. Nagyobb gondot fordítanak a falusi utakra és az­ ifjúsági szervezet mun­kájára. Ezenkívül több elő­adást is rendeznek. A nyári hónapok folytán mintha egy kicsit­­lankadt vol­na a tudósítók ereje, a meléklet több politikai és­­gazdasági hírt, beszámolót je­lenített meg, sokatt foglalko­zók a magyarországi helyz­et­tel, valamint a Szovjet Kom­munisitia Párt kongresszusá­val, Tlito elnök moszkvai út­járól. OVLa elsőoldalas, keretes, hir­ének szármítania, ha Bilovoilban feltömne az­ ásványiollat mint ahogyan lilpo­bian, juncus vé­gén történt. »A fáradhatatlan tiemtdíviaii »fehérlbányászok« az elm­unt vasárnap reggel fél hat órakor uitt sírkeretkkel lepték meg a szociali­­zimilist építő kö­zössé­gün­ket. A PKG elneve­zésű fúrólyukból a finoveci hegyen nagy igaznyomással feltört a kamasavin ásvány­olaj... Mivel komoly ásvány olaj­­miemnyásségre s­zamítanak, rötvidesen tolajitávi vezeté­ket é­­­pítenek Lehdaváiig. Az olaj fel­törését az elmúlt héten Mi­ha Marinko, a Szlovén Nép­­képváselólhó® elnöke és Po­murje szövetségi népképvise­lője is, megtekii­ntette ...« Továbbá az újságból meg tudjuk, hogy ezren a nyárom nagy kárt okozott a jégeső Turnovce, Dubrovnik, Žitkov­ei és Kobilje hel­ységekben, ahol összesem 2500 hektár ga­bona, 300 hektár szőlő és sok gyümölcs, pusztult el. A júliusi számokból meg tudjuk, ho­gy a muhrajvidéki kisiparosok több min­t fele nemen fizeti rendesen az adót és több minit fél millió di­­nárnál tartoznak­ a község­nek. Ú­gy lá­tszik a husigyár sorsa, hogy mindig az ujjasá­gokban szerepeljen, legtöbb­ször problémáival. Huszonhat évvel ezelőtt az újságíró a­­kö­vetkezőket rótta papírra: »A muraszombati husigyár Pomurje­­élelmezé­si és feldől­goz­ó álparámiak egyik legna­gyobb üzeme. A gyári beren­dezések­ azonban imegtehető­­sen elavudltak, hiszem az­ első világháború utáni éveikből e­­rednekő, a­z éptületek sem fe­lelnek meg legjobban el ter­melési folyamatnak. A válla­lat munkássitamánsia a napok­ban megtartott ülésén részle­tesen megtárgyalta a­­gyár re­konsiatrukcióját és tovább­bfej­leszitését...« Miniden ibizonnyal érdeklő­déssel olvasták a Lendva kör­nyélki parasztok egyik au­gusz­tusi cifckibent, hoigy kié lesz az Eziterházi­­birtoka Ausz­triá­ban.­­Arusszitik­ában is felfigyel­tek arra a hírre, hoigy Es­z­­tarháza herceget, Magyaror­szág valamikor leggazdagabb em­berét és talán Európa leg­nagyobb földbirtokosát Buda­pesten sza­baidon bocsájtot­ták. Az újság részletesen beszá­mol a herceg anyagi hely­ze­­tének, földszer­m­eki sorsáról. Minden esetben a nyári ubor­kaszezonban érdekes olvas­mány ... (Második felébe kanyaro­dott az 1956-0® év, a magyar­­ok újságában is egyre több a hír a­­helyi eseményekről, a társad­almi-politikai életről, gazdaságról, kultúráról. De mégis egy vasta­gbetűs hír ra­gadja meg a figyelmemet: Családi tragédia Peti­owciben — így áll a címben, majd kö­vetkezik a ros­ztettes leírás. A családi tragédiát, amelynek hét áldozata volt, metánigáz­­zelllbamás okozta és csak a két legfiatalabb gyermek életbe­­smaradására van némi ré­mlány — írja aza Újság. Október 6-a és 8-a között Radgomám nagy mező­gazdasá­gi kiállítás lesz­. A környék­beli­ földművesszövetkezetek és mezőgazdaságii birtokok e kiállítás­on bemuta­tják a me­ző­gazdasé­g terén elért ered­ményeket. A lendvai esernyősgyár 50 éves volt l­956-­ban. Az ünnep­ről így számol be aza újság: »A lendaivai esernyőgyárban a napokban megünnepelték a vállfalakt 50. évfordulóját. A gyárat l­906-ban ala­pították és kezdetiben csak 30 mun­kást foglalkoztatott. A felsza­bad­ulás utáni években a mun­kások száma tekinitésien növe­kedtet­t. Legj­elen­tősebb dolog maik, amit a imunikai élt­ezetek javítása érdekéiben tettek, a­­z­onban­ az elavult és kihasz­nált gépek és felszerelések új gépekkel való kicserélését tekinthetjük., Továbbá az­ újságból még me­gtudjulki, hoigy a »Naftá­ban« több bizottságot alakí­tottak a termelési folyamat jobb megszervez­ése végett, a jövő­­évben 2 miilliárd dinár­ral termést tervezn­ek a szao­­botali népbizottság tényintéze­tébe­i. És egy keretes cikk az­ u­­tolsó előtti számból. Témája örökös. A címe: Kinek a s­zám­lájára?­ Megleshető nem­ régi, habár nem szép szokásról van szó. A közgyűlés utáni mulatság, a rés-iivás a váll­alat számlá­jára. Ez volt az idén a­z egyik jellegzetessége a­z üzelmi szak­csoportok évi közgyűlésének. Nemcsak Pomurjién, másho­l is, örökölt rossz szokás ez a múltból. Saijno®, sok üzem­ben, munkaközösségben ma sem szakítottak vele. Pedig az önigazgatásban tagadha­tat­lannul sokat haladtunk előre az­ utóbbi években. Mentsé­gül s szolgál talán arr,, hogy e­­zeket a hibák inkább kis üze­meikben, keresked­elmi és ven­déglátóiipari válllalatban for­dultak elő,­­ahol a munkásön­­tuda­t, a köz­ellenőrzési nem érte el azt a fokot, min­t mondjuk, egy nagy fémipari üzemben, vagy egy textilgyár ham. Azt mondhatjuk t két ellen­­tétet látunk a kisebb és na­gyobb üzemek közgyűlései­ből, aza­mlelbllen­et, noha ugyan úgy is­­gyengébbek, meggom­­d­ulatlanulul költik­ a pénzt, a nagyobbak­­pedig takarékos­­ko­dna­k, hogy még erősebbek legyenek. De hogyan erősöd­nnek meg a kicsik? Nem valami áldás a szak­szervezeti kolbászra, s néha miéig ma is sok helyütt na­gyon jól jönne ... De ne legyünk ünnnepron­­tók. Elmúlt e­gy év, a N­épuj­ság magzatát kihordották, már csak­­hónapok kérdése mikor önállósul. 1956 december 27-ét iirtak, a husznemmagyedik számban az első­­oldalon, ez áll­: Virrad... Ujesztendő virrad életün­k­­re, állmok ujbódnak­, izmok ifjadnak, eszméik nőinek és akaratok edződnek a sz­ilvesz­teri éjszaka vastag függönye mögöttes mennyi szépség, mennyi­­erő, akarat születik egy-egy esztendő születésé­­v­el. Mennyi érzés, mennyi igaz lelkesedés... Igen, mennyi lelkesedés mennyi eszme kellett, hogy a murraviidéki magyarok lap­ja egy éven át megtanuljon jármni, lé­yagezni­,­­élni... A régi Újságokat fellapozta: Pivar Ella Tite­l teák aagán (Swa­n SSAksiu\ú Anno Domini 1956... egykor majd így ír­ják a muravidéki magyar nemzetiségiek történelmébe a második világhá­ború után megjelent újságot, a Népújság elődét, kezdetét. Ez volt az első melléklet. INFOrftAG 7

Next