Népújság, 1993. december (45. évfolyam, 236-256. szám)
1993-12-09 / 241. szám
4 |— Poéta volt-e Aranka György? Az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság múlt hét végi jubileumi rendezvényén tudós elmék, nagy hírűi szaktekintélyek körvonalazták a Magyar Akadémia jogelődjét kezdeményező Aranka György munkásságát, érdemeit, alakját, hagyatékát. Többször elhangzott a vélekedés, hogy költőként nem volt számottevő, nem alkotott maradandót ,,Erdély Kazinczyja". Egyed Emese költő, irodalomtörténész, a kolozsvári Babes—Bolyai Tudományegyetem tanára külön dolgozatban foglalkozott e témával. Az idő előrehaladta miatt szabadon mondott, szellemes előadásba tömörítette előterjesztését. A fenti kérdésre ő se adott egyértelmű, határozott választ, bár azt kétséget kizáróan a közönség tudtára adta, hogy nem a lírikus Aranka György az aki számot tarthat az utókor elismerésére. Egyed Emese ajándékkal lepte meg a helybeli hallgatóságot. Felolvasott egy olyan Aranka verset, amellyel az Országos Széchenyi Könyvtárban találkozott kutatásai közben. Lejegyezte, a mai helyesíráshoz igazította és úgy ismertette meg a jelenlevőkkel. A költönő a költeményt a Múzsa olvasóinak is Bőrömmel a rendelkezésére bocsátja. Aranka György Vásárhely, én megyek, maradj egészségben. Tartsd meg s add meg kiket elhagyok, épségben Utcádon nevetve a jókedv sétáljon. Kapuidon strázsát a békesség álljon, Az éj mikor eljö bekötött szemével. Rád az álom magvát hintse bő kezével. A Nap, mikor reggel felserken álmából. És eljö, postáit küldi sugarából. Rajtad, mint mély ködöt, feltünni láthassa Az örömet, ezt dél örömmel válthassa, Ennek sebéz szárnyon járó órácskái. Mint a nagy hajónak kis vitorlácskái Teljenek, folyjanak szerencsés szelekkel. Múltak váltassanak szerencsésebbekkel, Mikor Maros vize a halas Tiszához S annak szekerébe a kévéit) Dunához Fáradt lovaival későn megérkezik, S ezek kis húgokat Erdélyről kérdezik. Ha akar szólani merő igazságot, Rólad ne mondhasson semmi rossz újságot. Búcsúzás Tíz éve halt meg Nichita Stanescu Hideg téli nap volt, december tizenharmadika (a nyomdászok napja), amikor tíz évvel ezelőtt, 1983-ban elhunyt Nichita Stanescu. Még csak ötvenéves volt, de költőként európai nagyság, a Nobel-díj várományosa, a román mellett az angol, francia, svéd, szerb és persze, a magyar olvasók nagyrabecsült alkotója. Eredeti látásmódját a mellékelt vers is bizonyítja. R. J. Sorshúzás (Trägere in sorsi) Sorsot húzunk egy idegen emberből kiszakított szívvel. A tanú megkérdi: fej vagy írás? Sem fej, sem írás, felel az ókori kórus. Szív, egyszerűen szív. Szív mind a két oldalán? Szív mind a két oldalán. És hol van a nagy E- s Ember? Hát hol lehetne? A halálban. Ha sorsot húztok a szívével, hol lehetne, máshol? A nagy E -s Ember a kicsi E -s halálban van. RADULY JÁNOS fordítása Tövissi József kompozíciója Nagy Pál grafikája ‘ _5_ Tóth István Párbeszédek 26. Nyitó Janus és záró Janus — Mint a sziámi ikrek egyike, azt vigyázom, hogy győzzön éveimnek rendszere a szabályon. — Mint a sziámi ikrek másika, amíg bírom, nézem, mit elveszítek... Hogy reám hasonlítson. Balkezes elektromos gitár szellemhangjai... a lombtalan ágak fosztott koronái között. Nemzedék-emlék sétál a Beuevárdon, a Sáros utcán, a Görbe utcán. Vidéki hangulat: ízes erdélyi konyha aromás párája a házak utcaközén, sis mindez: nincs. A valóság az, hogy nincs. A Pince Galéria megfestette, a maga ellenérzéseit, melyek, őszinte ellenérzést váltottak fe belőlem. Vitus K. György Etűd allegro Holt festményben sétálok, utcahosszakon. Sáros, Görbe ideák. Fertály-ízlés. Kísért egy nemzedék szelleme. Pinceklubok, ahol a balkezes elektromos gitár szólt: Woodoo-Child. Allegro. Papírrepülők. Napilap irodalmi lapbelső. A „Múzsában“ vidéki, kis írók fenik tollukat. Nagyot kívánnak mondani, de a tragédia még senki előtt sem tiszta. Elsír a levegőben egy kétmotorosra gyűrt Múzsa-oldal. És Misi karcolatéval. Gitárkíséret. Sáros papírlap, görbén száll... Utolsó jelentés arról, hogy itt vagyunk. Jánosházy György Negatív táj Nem hentereg az ólban ártány, telt tőgyét nem himbálja kecske, konyhádban krumpli fő csak árván, alig jut hagymás bablevesre. Orrod, füled akár a márvány, ordas fagy marja reggel, este, bizony tavasz jöttére várván rád férne némi melegecske — de ház körül egy szál fa sincsen ... Valaki hát, ördög vagy Isten, méltatna bár testvéri szóra! ... Caplatsz csikasz taposta nyomban, s egy jó szót sem hallasz sehonnan, csak gyomrodban sikolt a szója. Incze István metszete Újra együtt P. illegális pártharcos, mielőtt beköltözött volna frissen kiutalt I. bloc. 7/4-es lakásába, megcsóválta ősz fejét és átszólt H. kényszernyugalomba vonult fegyházőr szomszédjának. — Hallja-e szomszéd, ezek a szobák rettenetesen emlékeztetnek engem valamire! H. nyugalmazott fegyházőr értetlenül nézett P. illegális pártharcos szomszédjára, majd megvonta a vállát. Mire is emlékeztethetik P. elvtársat ezek a vadonatúj szobák? — tűnődött el később a nyugalmazott fegyházőr. Akárhogy is törte a fejét, nem tudta megfejteni P. elvtárs rejtélyesnek tűnő szavait. Legyintett, majd újra megvonta a vállát, és ismét elhatározta, hogy fölösleges, dolgokkal nem gyötri magát. Mikor érthetetlen dolgokba, esetekbe ütközött, csökkent értelmi képességeire gondolva újra dühbe gurult, és méla sajnálattal P. illegális pártharcos szomszédjára gondolt. LOKODI IMRE