Népújság, 1993. december (45. évfolyam, 236-256. szám)
1993-12-09 / 241. szám
Az 1992-es vallásos zene fesztivál műsorfüzetében találtam egy szép Luther Márton gondolatot-idézetet, mely a maga nemében mottójául szolgálhatnak szeretet ünnepére, a közelgő karácsony tiszteletére rendezendő Musica Sacra nemzetközi fesztiválnak: „A zene Isten ajándéka ... Szelídebbé, alázatosabbá és értelmesebbé tesz..Nos, filharmóniánk vezetősége az idén is „élni szeretne“ vele, kamatoztatni ezt az isteni ajándékot. Kérdés, hogy mennyire segít neki ebbeli szándékában az egyetemes zeneirodalom? — érdeklődtünk Csiky Boldizsártól, az intézmény művészeti igazgatójától. — Többnyire inkább a vokálszimfonikus és a kórusirodalom. A szimfonikus kevésbé. Még a barokk muzsika is szűkebb marks ilyen tekintetben, mert az eszmei mondanivalóhoz kapcsolódik, tehát kötött a szöveg. És ha Corelli például megírta a karácsonyi concerto grossot, azt, hogy az adott tételt a karácsonyi eseményeknek szenteli, ezt csak az utolsó tételben fogalmazza meg. Egyébként egészen napjainkig igen kevés az olyan szimfonikus alkotás, mely konkrétan— tematikájában, mondanivalójában egyaránt — kapcsolódik karácsonyhoz. A XX. században viszonylag több a példa rá. Ott van pl. Honegger liturgikus szimfóniája, vagy egy olyan versenymű melyet erre az alkalomra szedtünk elő, egy gregorián témákra írt hegedűversenyre gondolok. Nem játszottuk például Haydn-nak a 28-as, Karácsony című szimfóniáját, mert a tőle megszokott, látványos, sziporkázó finálé helyett szerény menüettel ér véget a mű. Ezért nem nagyon sikeres. Reméljük azonban, hogy a közönség megbocsátja. megérti azt, hogy a fesztivál tematikája igényli a darabot... — Ezzel gyakorlatilag a fesztivál programjánál tartunk, a nyitóhangversenynél... — Egy amerikai karmester vezényli, Bruce Polay, sőt, a műsor első száma saját szerzeménye, mely egy székeseb-házbeli impresszióiról szól. Elhangzik még' az említett hegedűverseny, mely Respigi alkotása.' valamint .. Haydn említett 28-as, Karácsony szimfóniája. Közre,működik a zenei ritkaságokat megszólaltató Marina Dandara hegedűn. December 15 én, az ortodox katedrálisban, többek között: szép, az alkalomhoz illő Csajkovszkij-liturgiákat szólaltat meg filharmóniánk igen eredményesen felfrissített vegyeskara, Vasile Cazan vezényletével. Egyébként még Oroszországban sem hangzottak el. A svájci orgonaművész, Joseph Bucher a közelmúltban volt a Budapesti Orgona Napok nagy szólistája, reméljük, hogy Bach, Franek, Liszt műsora december 16-án megnyeri a vásárhelyi, hallgatóságot is. Igen ígéretes, ésmélygazdag esténk lesz 17-én, a Gulyás Dénes — pillanatnyilag talán a legmasvabb mag’, azországi tenor — és a Ránkiné Glukon Edit ének zongora kettős’, illetve liedműsorának köszönhetően. Gondoltunk kimondottan a fiatalabbakra is. Számukra nevelő jellegű, ún. ifjúsági hangversenyeket szervezünk folnn. December 19.én a kolozsvári Concordia nevű kamarazenekar játszik Márkos Albert vezetésével, Bach, Peredesi, Terényi műveket. Közreműködnek Irina Sandulescu és Ana Rusu szólisták Kolozsvárról. A december 20-i záróhangverseny műsoráról Selmeczy György karmesterrel még folynak a tárgyalások, előreláthatólag Lisztművek hangzanak el. A műsoridő második részét a zeneszerző nagyszabású 13. zsoltára tölti ki, az elsőt a Strasbourg harangok és a Via Crucis. Közreműködik a filharmónia énekkara, valamint a marosvásárhelyi Nagy István kórus, Vasile Cazan és Kovács András vezényletével. Szólista Marius Budoiu tenor, a fővárosból. • JÁRAY FEKETE KATALIN Isten ajándéka, avagy Musica Sacra ’93 I. — Már ezután úgy viselkedj, fiam, hogy ne sértsd meg Rebek bácsit! — hullámzott a figyelmeztetés Aladár fülében, midőn ott bosszankodott hanyatt fekve az ő csendes kis szobájának magas ágyán, töprengett, és nem talált megnyugtató, lélekcsendesítő kiutat a hirtelen lobbant, kellemetlen helyzetből. De mi is történt tulajdonképpen? Irsányi Mariska, Aladár özvegy édesanyja, a szemrevaló, remek háziasszony, még nem érkezett haza elfoglaltságából, s így Kebek bácsi, a ház barátja, akihez Irsányi Mariska bevallottan ragaszkodott, csak Aladárral beszélgethetett a halványzöld viaszszolvászonnal takart konyhaasztalnál, Mariskával, a kedvessel, persze, egészen más lehetett volna ez a beszélgetés, más témák. * Az Időjelek című szépirodalmi antológiából füj Bekezdés — Miskolc, 1992.) más gondolatok, ugye, fészkelődön Rebek bácsi, na de hát a legénnyel is jól eltársaloghatott, éppen úgy, mint más napokon Ennek pedig több magyarázata is volt. Az egyik, hogy lassan Réthy István A harcsafűrész* már az öreg lelkéhez nőtt Áladat is, mint támaszához: a kopjafához nőtt zsenge virág, a másik, hogy rámondottan szerette hallgatni a legény az öreget. Egy baj volt csupán ebben a már szinte együttérzésben, együttgondolkodásban, az, hogy Rebek bacsi örökké lopa’-iuramozta Aladárt. Hogy miért tette? Aladár ezt nem tudhatta. Tény azonban, hogy egyéb se volt, csak Páli uram innen, Pali uram onnan, s hogy ez bizony keizgerelte Aladárt. A Kebek bácsi részéről csupán móka, jópofáskodás volt az egész? Meglehet, de tisztázni kellett volna. Tisztázni, csakhogy, valahogy mindig úgy esett, hogy jelen volt az édesanyja is, azt pedig semmiképpen sem akarta a legény, hogy okvetlenkedését az anyja zokon vegye., Ámde most, hogy csupán csak ketten voltak otthon Kebek bácsival, s hogy Kebek bácsi most is lepakuramozta Aladárt egyremásra, egy alkalmasabb pillanatban, ügyelve arra, hogy hakajában parányi, piti sértődöttség se, de még szenvtelenség se legyen. jó értelemben vett etikettszerű Hiedelemmel, udvariasan tehát, megszólította a legény az öreget, leendő nevelőapját, és megkérte, hogy, először is úrnak (Folytatás a 7. oldalon) ---------------------------------------0 Tiszta és igaz szándékkal Az ugató madár szerzőjével, az előadás rendezőjével már beszélgettünk közvetlenül a bemutató után. A két főszereplő is megszólalt a premier előkészítésekor a Múzsában. Akkor még szerepformáló vajúdásaikról, bizonytalanságaikról, útkereséseikről vallottak. Ma már a kész produkció fogadtatásának élményével gazdagabban nyilatkozhatnak. Ferenczy István a negyedik előadás előtt az öltözőben válaszolt a riporter kérdéseire, milyén Ilka közvetlenül a bemutatót követően tette ugyanezt. — Ferenczy István aligha találhatott volna alkalmasabb szerepet a visszatérésre. De egyben az is kijelenthető, hogy nehéz feladatot választott.— Nem én választottam a szerepet, a rendező, Kincses Elemér osztotta rám, megbízott bennem. És a szerző, Sütő András is rég jelezte, hogy rám gondol Bodor Péter szerepének megformálása kapcsán. Minden színész számára, csábító egy ilyen szerep, Vásárhelyen különösen az, hiszen itt a szinte mitikus történetekkel körülbástyázott figura a főhősé. — Többek közt éppen ebben rejlik az életrekeltés nehézsége. Igen, mindenki elképzelhetett- e magának egy sajátos Bodor Péter-figurát. A szerző Se akarta, én se, hogy az anekdotikus alakot, hozzuk a színpadra. A köréje kerekített drámai történet ürügy. Amit megelevenít, az a romániai magyarság mai élete, kínlódása a fennmaradásért. Hogy nekem miként sikerült megbirkóznom a feladattal, azt már három előadás bizonyítja, a nézők pedig eldöntik maguk, hogy meggyőző-e, amit nyújtottam.— Szerencsés esetben ezután sokan azonosítják majd Bodor Péteer alakját a Ferenczy Istvánéval. — Néha így történik. Pályám hosszú évtizedei során tapasztaltam ezt. Egy-egy szerep talán úgy őrződött meg a nézők lelkében, tudatában, hogy az Ferenczy István, és ez nagyon sok mindenért kárpótolja a színészt. Lehet ez Tamási Bakk Lukácsa vagy Czintos Bálintja, A bor Baracs Imréje, a Csendesek a hajnalok Vaszkov őrmestere vagy Madách Mózese. örülök, hogy egy év elteltével visszatértem egy ilyen szereppel a színpadra és nagyon szeretném, ha úgy sikerült volna, hogy a közönség tóduljon a színházba. — Akárcsak mai életünk, ez a darab és a főhős is eléggé ellentmondásos. Sokat kellett küszközlnöd, amíg sikerült önmagadnak megfejtened a figurát? "— Természetesen. Ebben az áldemokráciában, amely körüllocsog bennünket, mint valami langymeleg víz, meg-meglátjuk magunkat, de nem tudjuk eldönteni, hogy milyenek vagyunk !----.Sokan elfoglaltak egy helyet, mások eltűntek. Aki exponált helyre került, az nagyító alatt van, s bizony nem mindig sikerül az, amit próbál véghezvinni. Ez belső, külső adottságoktól függ, áldozatkészségtől, ilyenolyan akarástól. Van akinél a hivatal, a szereplési vágy, a személyes ambíció a hajtóerő. Ez is egy mézesmadzag. Ilyen vezetőkből, olyanokból is ismerünk eleget manapság. — Egy adott pillanatban Ferenczy István is visszavonult a maga csigaházába. Most a darab kedvéért előbújt. Elkerülhetetlenül éreznie kellett a párhuzamosságokat a drámai hőssel. — Hogyne, pláne, hogy az ember átszűri a szerepet önmagán. Sok minden van bennem Bodor Péterből. Életem folyamán én is csináltam sok hülyeséget. Ha pénzt nem is hamisítottam, Bodor Péter se volt Jézus Krisztus. Esendő volt, hiú, ambíciói voltak, meg akarta mutatni magát, mint minden ember, főleg a székelyek, a mostoha körülmények közt élő emberek között. A nagy értékek bizony megpróbálják felmutatni magukat a világnak, népüknek, hogy íme, mi van bennem, mit fojt el a környezetem vagy a hatalom, a zsarnokság vagy az irigység. Épp ezért, néha túlzásokba is esnek. Sokkal nagyobb kvalitású vásárhelyiek is estek hibába, a Bolyaiak például. Akkor Bodor Péter miért ne lett volna esendőbb. Viszont ahogy Sütő András is megírta, azt mondja egy adott pillanatban: „Isten a tanúm, hogy tiszta és igaz volt bennem a szándék.“ Nem csak üresen csillogni akart, értéket akart felmutatni. Ez nagyon nehéz volt a sárba ragadt vásárhelyiek számára, s habár ma a város ki van aszfaltozva, ma is nehéz, talán még nehezebb, mint a Bodor Péter-i világban, nyitott lélekkel A NÉZŐTÉREN . Mára megszűntek Kilyén Ilka kezdeti kétségei, feloldódtak a kérdőjelek? — Feloldódtak, és jól érzem magam ebben a szerepben. Remélem, hogy ez a széksorokból is így látszik. Érdekes közeg a közönség, hangosan ritkán nyilvánít véleményt, egyedenként még ritkábban,és mégis nagyon pontosan le lehet mérni az érzéseit, vélekedését. Most az volt a benyomásom, hogy értékelte a munkánkat, szerette ezt az előadást, s mivel szerette és nyitott lélekkel ült be a helyére, ötven százalékban hozzájárult a sikerhez. Visszatérve a szerepemre, szeretem, így most már ki vagyok békülve a Rhédey Claudia figurájával. Már rég nem foglalkoztat, hogy mi a történelmi valóság Bodor Péter és Rhédey Claudia körül. Nem fontos egy esemény, egy név. Egy történetsor kapcsán az írói szabadság érvényesül. Én is azt mondom, hogy új nemzeti dráma született. — Mikor értette meg igazán Sütő András Rhédey Claudiáját? — Pontosan nem tudnám megmondani. Lassanként. Miután tisztáztam a miértjeimre a válaszokat. Miért jön be például a második felvonásban gróf Rhédey Claudia az italozó férfiak közé? Azért, mert annyira szereti a férjét, hogy túl tudja tenni magát az etikett beidegződésein, és elmegy érte, hogy hazavigye. Tudja róla, hogy önmagára és a közre is veszélyes Bodor Péter, el kell hát vinnie onnan minden áron. Persze ez akkor se sikerül Claudiánnak, és már itt szinte drámába fullad a helyzet. — A premieren látott Claudia változik-e még a továbbiakban? — Remélem, hogy igen, a koncepciónak megfelelőértelemben. Az utolsó próbákon már keveset változott. Mielőtt elmentem Németországba, a kollégák olyan áldozatot hoztak, hogy csak az én jeleneteimet vettük át. Akkor már kilencven százalékban kész volt a szerep. Amikor hazajöttem, kellemes változásokat láttam és ezek hozzásegítettek, hogy még jobban beilleszkedjem. Mindig szokott változni egy szerep a későbbi előadások folyamán. — Szóba került anémetországi turné. Milyen volt? — Csodálatos. A németországi magyarok tárt karokkal fogadtak Münchenben, Ulmban, Nürnbergben. Meglepő módon, nagyon fogékonyak voltak a csángó műsoromra. Az első tíz perc elteltével, miután megértették összeállításom kódrendszerét, messzemenően velem együtt éreztek. A végén sokan megkérdezték, hogy miként tudnának a csángóknak segíteni. Egy Vásárhelyről származó fiatalember, Kónya István máris gyűjti a segélyeket, nyilván nem csak az előadás hatására. összehoztam a Csíkszeredai József Attila iskola igazgatónőjével és anyagilag támogatni fogják az ott tanuló csángó gyerekeket. Ez nagy nyereség. ... ... . ______ N. M. K..