Népújság, 1994. szeptember (46. évfolyam, 172-193. szám)
1994-09-01 / 172. szám
„Beértek“ az álhazafias szólamok Négy évvel azután, hogy Románia a piacgazdaságba való átmenet fájdalmas útjára lépett, számos bérből és fizetésből élőnek okoz nehézséget a kapitalizmus szigorához való alkalmazkodás a kommunista rendszer 45 éve után. Michaela Rodina, az AFP francia hírügynökség munkatársa beszámol arról, hogy nem egészen hat hónap alatt három sztrájk tört ki külföldi érdekeltségű magánvállalatoknál. A szrájkok arról tanúskodnak, hogy a kommunista propaganda által elkényeztetett, a munkájuk részvényeseként, tulajdonosaként és haszonélvezőjeként feltüntetett munkavállalóknak nem kevés nehézséget és zavart okoz az új helyzet A legutóbbi ügy egy francia résztulajdonú vállalatnál adódott: a Rimnicu Vilceában működő Vilmar nevű román—francia cégnél áll a termelés. A cégben a francia Phocéenne fémipari cég részesedése 53 százalékos, beruházása pedig elérte a 14,5 millió dollárt. — Amikor a franciák jöttek, jelentős béremelést és a munkakörülmények javítását ígérték. De három év alatt semmit sem tettek értünk, ráadásul az ötezer dolgozó közül kétezret elbocsátottak — tudatta Gheorghe Virtopeanu szakszervezeti vezető. Elismerte ugyan, hogy a Vilmarnál kifizetett átlagbér — 185 000 lej (110 dollár) — jóval meghaladja az iparágban jegyzett román átlagot —, de úgy vélte, hogy a cég 1993-ban elért 20 millió dolláros forgalma révén ennél jóval magasabb bérekre is futná. Virtopeanu megkérdőjelezte a vezetés „szigorúságát“ is, amely egy hónapos tárgyalás után 10 százalékos béremeléshez járult hozzá a követelt 35 százalék helyett. A legelégedetlenebbek az alkalmazottak: mintegy harmincan közülük éhségsztrájkba kezdtek. A bérköveteléseken túl a szakszervezet új vezetőség kinevezését és a cég magánosításának felülvizsgálását is szeretné elérni. Ez utóbbival kapcsolatban azt kifogásolja, hogy „nem kérték ki a dolgozók véleményét“. „ Ha folytatódik a sztrájk, valószínűleg bezárjuk az üzemet — mondta Gérard Génoyer, a Phocéenne elnök-vezérigazgatója, aki a konfliktus elsimításáért utazott Romániába. — A román munkavállalók rendszerint azt gondolják, hogy ők a vállalat főnökei és joguk van a vezetés által hozott valamennyi döntésben részt venni. Ezt a zavart az állam még az 1980-es forradalom után sem oszlatta el, nem magyarázta meg világosan, meddig tartanak a jogaik — magyarázza Theodor Nicolaescu, az Állami Privatizációs Ügynökség vezető munkatársa. Nicolaescu szerint a Wilmar dolgozóinak sztrájkjához hasonló megmozdulások nem riasztják vissza a külföldi befektetőket, mivel az alacsony bérszínvonal továbbra is csáberőként hat. Szerinte a román dolgozók a sztrájkokkal leginkább csak a külföld iránti haragjukat fejezik ki.— A kormány most aratja be a külföldi tőke ellen hirdetett 1990-es kampány „gyümölcseit", amikor a kommunizmus után az volt a jelszó: „Nem árusítjuk, ki országunkat“ — vélekedik Varujan Vosganian közgazdász. Bár Románia nem, kis erőfeszítést tesz arra, hogy az átmenet gyorsítása érdekében minél több külföldi tőke áramoljék az országba, egymilliárd dolláros külföldi összberuházásával az utolsók között kullog a keleteurópai országok között. (Az AFP alapján) Mi lesz a szövetkezeti bolthálózattal? Üres polcok gazdátlanul Egyes helyeken a lakosoknak keserűen kell tapasztalniuk, hogy a községi vagy a falusi üzleteket bezárták, s amelyiket még nyitva tartják, oda sem érdemes belépni, mert leginkább üres polcokkal és porosodó áruval találkozik a vásárló. Vannak olyan települések, ahol a kocsmák sokasodásán kívül a privatizációt nem jelzi semmi. A néhai — s oly szükséges — egyetlen vegyesboltban jobbára pult alatti italmérés folyik. A távolsági autóbuszjáratok magas viteldíjai miatt a városi bevásárlást nem mindenki tudja megengedni magának, s így legtöbb vidékinek marad a nélkülözés, ha valamely fontos élelmiszerre, vagy bármely más szükséges eszközre, kellékre gondolunk. Ezeket a gondokat tárta fel és elemezte a Maros Megyei Tanács e célból létrehozott szakbizottsága, amely július 25 és augusztus 9. között több helységben (Vámosgálfalva, Nyárádtő, Bonyha, Mezőbánd, Mezőpanit, Mezőzáh, Mezőbergenye, Dános, Marosvécs, Ratosnya, Palotailva, Gödemesterháza, Maroskeresztúr, Erdőszentgyörgy és Szováta) a szövetkezeti, azaz jelenleg a Federalcoop-hoz tartozó üzleteket kereste fel. Amint Cracea Vasile és Albu Emil, a megyei tanács program- és prognóziskészítő, költségvetési és pénzügyi igazgatóságának aligazgatói elmondták, útjuk alkalmával pozitívumokat tapasztaltak, azonban bőven jegyezhettek fel kiküszöbölni valót is. Erdőszentgyörgyön a COMAT Rt. szerződést kötött az üzletbérlővel, hogy ellátja a szükséges áruval. Szovátán példás árubemutatást, rendet, kitűnő kiszolgálásmódot találtak az illetékesek. Maroskeresztúron, egy meglehetősen szűkös helyiségben, a kereskedő hozzáértésének köszönhetően, a bolt több mint 20 millió lej jövedelmet hoz egy hónapban. Ezzel szemben Nyárádtőn, hasonló körülmények között az üzlet havi bevétele alig éri el az 1 millió lejt. A hiányosságok közül a szakemberek megemlítették, hogy Bergenyében, Paniton, Nyárádtőn, Marosvécsen és Bonyhán a legszükségesebb áruk is hiányoztak a polcokról. . Marosvécsen például, az üzlet ,árva tartását azzal indokolták, hogy az ősz végi—téli időszakban sokba kerül a fűtés és így veszteséges a bolt. A Marosvölgyi kereskedelmi helyiségekben — Ratosnya, Palotailva, Gödemesterháza — eltértek az üzleti tevékenység megszabott profiljától. Az előírt termékeken kívül mást is áruba bocsátanak. Nagyon sok szolgáltató egységet — fodrászat, cipészet, stb. — meg kellett szüntetni, mert már nem voltak rentábilisak. Beszélgető partnereim nem voltak hajlandóak részletekbe bocsátkozni, elmondták, hogy mindezekről egy bővebb jelentést készítettek, melyet a Maros Megyei Tanács állandó küldöttségének tárgyalóasztalára helyeznek, hogy a tanácsosok hatáskörükben oldják meg a vidéki ellátást. Azonban a tájékoztatás nyomán felmerült néhány olyan kérdés, ellentmondás, melynek tisztázása nélkül nehéz zöld ágra vergődni e témakörben. Ilyen többek között az, hogy a Federalcoop (a fogyasztási szövetkezetek volt Maros megyei szövetsége), amely 91.500 négyzetméter kereskedelmi felület tulajdonosa megyénkben, pénzhiány miatt elégtelenül látja el az üzlethálózatot. Emiatt szó sem lehet az épületek karbantartásáról. Kiadhatják ugyan a helyiségeket üzletbérbe, azonban erre nem sok magánvállalkozó akad, mivel vidéken igen csekély a lakosság fizetőképessége. 1989 előtt — amint a szakbizottság helyszínelése nyomán kiderült — az áru ha kellett, ha nem, eljutott vidékre. Most viszont a beszerzés több pénzt és erőfeszítést igényel, s ahol erre nem voltak képesek, bezárták az ajtókat. A Federalcoop országos szinten magánszövetkezeti társasággá nyilváníttatott, csak az a baj, hogy nem lehet tudni, igazán kik a részvényesei. Az alkalmazottak korábban vehettek ugyan 1000 lejes értékjegyeket, azonban a tulajdon nagy része nem az ő kezükben van. A gazdátlanság meg is látszik az üzleteken. Ami sajnálatos: a legnagyobb vesztes a vásárló. Megyei szinten, e tarthatatlan helyzet előmozdításáért a szakemberek — többek között — azt javasolták, hogy az érintettek építsenek ki egy áruellátó-háló- VAJDA GYÖRGY (Folytatás a 8. oldalon) Már a pénz sem kecsegtet (Folytatás az oldalról) amelyek a pénzkeresletet alakítják. Pénzre azért van szükségünk, mert ezzel adunk-veszünk, ebben fejezzük ki az áru értékét, vagy ezt tartalékoljuk nehezebb napokra. A pénz használatáról még tudnunk kell, hogy az is pénzbe kerül, amit a szakirodalom haszonáldozat-költségként határoz meg. A háztartásban mindig kell legyen pénz. Aki a hónap elején 100.000 lej fizetést kap, abból a hónap végéig meg kell éljen, amikorra teljesen elfogy a pénze. Tehát napi átlagos pénzkészletre van szüksége. A vállalkozóknak azért van szükségük pénzre, hogy ügyleteiket lebonyolítsák vagy új beruházásokkal növeljék aktivitásukat. Mind a lakosság, mind a vállalkozók esetében a kamatlábak mozgása meghatározza ezek pénzigényét. Amennyiben a lakosságnak megéri, lemond a készpénz tartalékának egy részéről. A vállalkozók döntéseit pedig az határozza meg, hogy menynyi kamatot kap a banki számlán tartott pénzéért, illetve az igénybe vett kölcsönért mennyi kamatot kell fizetnie. Végül is a kamatláb döntően befolyásolja a pénzkeresletet. Ez abból ered, hogy a pénzkereslet különbözik más áruk keresletétől, mivel a pénzt közvetítő szerepéért és nem a közvetlen hasznosságáért értékeljük. Bár a kamatlábak mozgását bizonyos szabályosság jellemzi, a pénzmennyiség nagyságát a piacra vitt áruk tömege és a pénz forgási sebessége határozza meg. Mindez érvényes a stabil piacgazdaság körülményei között. Az infláció nyilván ezt a szabályt is felborítja. De annyi azért érthető belőle, hogy ha az árak növekedését nem követi a pénz forgási sebessége, pénzhiány áll elő, amit pótlólagos pénzkibocsátással legfennebb csak ideig-óráig lehet egyensúlyozni, úgy hogy amíg a gazdaságban nem lesz meg a kellő ritmus, mind a pénzforgalomban, mind az árutermelésben, addig küszködnünk kell az ún. „blokázs"-zsal. Tévedés lenne az előbbiek alapján azt hinni, hogy a piaci kereslet-kínálat befolyásolhatóságát a monetáris politikára lehet leszűkíteni, holott a kormányzati kiadások, az adórendszer, a foglalkoztatottság és még annyi más tényező mind időben, mind térben egyszerre hat a gazdaságra, amiben az infláció is jelen van. 1994. szeptember 1. NEPÚJSAG - 3 OlDAK A nap hitei Halálos gázrobbanás Több személy meghalt, többen pedig megsebesültek, amikor kedden robbanás történt, majd tűz ütött ki Gománesti város egyik lakóházában. A belügyminisztérium közleménye szerint a gázszivárgás okozta balesetben nyolc személy életét vesztette, kilencen pedig megsebesültek. A jelentés szerint a háromszintes épület hat lakása teljesen romba dőlt, kilenc másikban pedig 80 százalékos kár keletkezett. A robbanás körülményeinek felderítésére nyomozás indult. Adósok börtönébe kerül a parlament? Rossz nyelvek szerint a román parlament nem hajlandó kiegyenlíteni egy magáncéggel szembeni tartozásait. Mintegy 55 millió lejről van szó, amelyet a Crans Montana Fórum alkalmából, a Nép Házának kidíszítésére költött az illető magáncég. Azt is elárulták, hogy a nagy ház egy esztendei villamosenergia-fogyasztása ugyanannyi, mint Ploiesti városé. Mivel a képviselőtestület nem képes pénzügyileg fenntartani a centista rezsim grandomán építményét, a kiadásokat (eleddig) az adakozók és a csalódott szállítók állták. A Számvevőszék (is) hadat indít A szenátus és a képviselőház kiadásainak ellenőrzése során a Számvevőszék úgy vélte, hogy a képviselők „gyűléspénzének“ meg nem adóztatása törvénytelen. Ezért elrendelte a 11 000 lejes üléspénz július 1-jétől történő megadóztatását. A döntést „természetesen“ egyhangúlag elfogadhatatlannak vélte mindkét ház állandó bizottsága, és elhatározta, hogy a legközelebbi együttes ülésen módosítja a parlamenti képviselők ülésdíjára vonatkozó 53-as törvényt. Egymásnak esnek a szakszervezeti vezérek? Tegnap tartották Voineasan a Frania OSZSZT igazgató tanácsi ülését, amelyen a szakszervezeti hírforrások szerint Miron Mitrea ügyvezető elnök, a maga úgynevezett sokkcsapatával megpróbálta félreállítani Victor Ciorbea legközelebbi munkatársait és előkészíteni a terepet a föderáció elnökének megbuktatására. Victor Ciorbea nem vett részt az ülésen. Csupán kétmillió lejes büntetést róttak ki az Alsó-Duna Folyami Egyesület brailai fiókjára amiatt, hogy az egyik hajója pakurával szennyezte a folyam vizét. A Monteoru kőolajszállítóról, amely meglehetősen rozoga állapotban van, folyt el igen jelentős mennyiségű kőolajtermék, amely súlyosan veszélyeztette a Duna jobb oldali ágának ökológiai egyensúlyát és azoknak a vízmenti lakóknak az egészségét, akik ivóvízként használják. Jobb és olcsóbb műtrágyaféleséget hoztak létre a marosvásárhelyi Azomurex kutatói. Az új termék gyártását el is kezdték, komplex termék ,amely nitrogént és foszfort tartalmaz és az ára 20 százalékkal alacsonyabb, mint az eddig gyártott termékeké. Egy ötven kilogrammos zsák műtrágya ára 12 300 lej. Újból piacon a hamisított Ariel Egyelőre Galacon. A mosószert elkoboztál, a kereskedőktől és árverésen árusították ki, dobozonkénti 400—500 lejes áron. Galac után Braila következett, ahol 1700 lejért árulták a 600 grammos „feljavított“ mosóport. Nem találtak vegyi fegyvert „A román fél biztosította számunkra a feltételeket ahhoz, hogy teljesíthessük megbízatásunkat, amely a két ország közötti bizalmat hivatott erősíteni“ — nyilatkozta Leigh Collins, az USA bukaresti nagykövetségének tagja, annak az amerikai katonai szakértői csoportnak a nevében, amely egy hétig ellenőrizte azt a Washingtonban elhangzott kijelentést, amely szerint Románia továbbra is folytatja a vegyi fegyverek gyártását. Az ellenőrzés során a katonai szakértők dokumentumokat tanulmányoztak, ipari egységeket, laboratóriumokat látogattak meg. Gheorghe Tinca honvédelmi miniszter szerint Románia 1968-ban programot indított a vegyi fegyverek gyártására, ezt azonban 1990-ben leállították. Hírszerkesztő: MÓZES EDITH