Népújság, 1994. szeptember (46. évfolyam, 172-193. szám)

1994-09-01 / 172. szám

„Beértek“ az álhazafias szólamok Négy évvel azután, hogy Ro­mánia a piacgazdaságba való átmenet fájdalmas útjára lépett, számos bérből és fizetésből élő­nek okoz nehézséget a kapitaliz­mus szigorához való alkalmazko­dás a kommunista rendszer 45 éve után. Michaela Rodina, az AFP francia hírügynökség munkatár­sa beszámol arról, hogy nem e­­gészen hat hónap alatt három sztrájk tört ki külföldi érdekelt­ségű magánvállalatoknál. A szrájkok arról tanúskodnak, hogy a kommunista propaganda által elkényeztetett, a munkájuk rész­vényeseként, tulajdonosaként és haszonélvezőjeként feltüntetett munkavállalóknak nem kevés nehézséget és zavart okoz az új helyzet A legutóbbi ügy egy francia résztulajdonú vállalatnál adó­dott: a Rimnicu Vilceában mű­ködő Vilmar nevű román—fran­cia cégnél áll a termelés. A cég­ben a francia Phocéenne fém­ipari cég részesedése 53 száza­lékos, beruházása pedig elérte a 14,5 millió dollárt. — Amikor a franciák jöttek, jelentős béremelést és a munka­körülmények javítását ígérték. De három év alatt semmit sem tettek értünk, ráadásul az öt­ezer dolgozó közül kétezret el­bocsátottak — tudatta Gheorghe Virtopeanu szakszervezeti veze­tő. Elismerte ugyan, hogy a Vilmarnál kifizetett átlagbér — 185 000 lej (110 dollár) — jóval meghaladja az iparágban jegy­zett román átlagot —, de úgy vélte, hogy a cég 1993-ban elért 20 millió dolláros forgalma ré­vén ennél jóval magasabb bé­rekre is futná. Virtopeanu megkérdőjelezte a vezetés „szigorúságát“ is, amely egy hónapos tárgyalás után 10 százalékos béremeléshez járult hozzá a követelt 35 százalék helyett. A legelégedetlenebbek az alkalmazottak: mintegy har­mincan közülük éhségsztrájkba kezdtek. A bérköveteléseken túl a szakszervezet új vezetőség kine­vezését és a cég magánosításá­nak felülvizsgálását is szeretné elérni. Ez utóbbival kapcsolat­ban azt kifogásolja, hogy „nem kérték ki a dolgozók vélemé­nyét“. „ Ha folytatódik a sztrájk, valószínűleg bezárjuk az üzemet — mondta Gérard Génoyer, a Phocéenne elnök-vezérigazgató­ja, aki a konfliktus elsimításáért utazott Romániába. — A román munkavállalók rendszerint azt gondolják, hogy ők a vállalat főnökei és joguk van a vezetés által hozott va­lamennyi döntésben részt venni. Ezt a zavart az állam még az 1980-es forradalom után sem oszlatta el, nem magyarázta meg világosan, meddig tartanak a jogaik — magyarázza Theodor Nicolaescu, az Állami Privatizá­ciós Ügynökség vezető munka­társa. Nicolaescu szerint a Wilmar dolgozóinak sztrájkjához hasonló megmozdulások nem riasztják vissza a külföldi befektetőket, mivel az alacsony bérszínvonal továbbra is csáberőként hat. Szerinte a román dolgozók a sztrájkokkal leginkább csak a külföld iránti haragjukat fejezik ki.­­— A kormány most aratja be a külföldi tőke ellen hirdetett 1990-es kampány „gyümölcseit", amikor a kommunizmus után az volt a jelszó: „Nem árusítjuk, ki országunkat“ — vélekedik Varu­jan Vosganian közgazdász. Bár Románia nem, kis erőfe­szítést tesz arra, hogy az átme­net gyorsítása érdekében minél több külföldi tőke áramoljék az országba, egymilliárd dolláros külföldi összberuházásával az utolsók között kullog a kelet­európai országok között. (Az AFP alapján) Mi lesz a szövetkezeti bolthálózattal? Üres polcok gazdátlanul Egyes helyeken a lakosoknak keserűen kell tapasztalniuk, hogy a községi vagy a falusi üzlete­ket bezárták, s amelyiket még nyitva tartják, oda sem érde­mes belépni, mert leginkább ü­­res polcokkal és porosodó áru­val találkozik a vásárló. Vannak olyan települések, ahol a kocs­mák sokasodásán kívül a priva­tizációt nem jelzi semmi. A né­hai — s oly szükséges — egyet­len vegyesboltban jobbára pult alatti italmérés folyik. A távol­sági autóbuszjáratok magas vi­teldíjai miatt a városi bevásár­lást nem mindenki tudja meg­engedni magának, s így legtöbb vidékinek marad a nélkülözés, ha valamely fontos élelmiszerre, vagy bármely más szükséges eszközre, kellékre gondolunk. Ezeket a gondokat tárta fel és elemezte a Maros Megyei Ta­nács e célból létrehozott szak­bizottsága, amely július 25 és augusztus 9. között több helység­ben (Vámosgálfalva, Nyárádtő, Bonyha, Mezőbánd, Mezőpanit, Mezőzáh,­ Mezőbergenye, Dános, Marosvécs, Ratosnya, Palotailva, Gödemesterháza, Maroskereszt­­úr, Erdőszentgyörgy és Szováta) a szövetkezeti, azaz jelenleg a Federalcoop-hoz tartozó üzlete­ket kereste fel. Amint Cracea Vasile és Albu Emil, a megyei tanács program- és prognóziskészítő, költségveté­si és pénzügyi igazgatóságának aligazgatói elmondták, útjuk al­kalmával pozitívumokat tapasz­taltak, azonban bőven jegyezhet­tek fel kiküszöbölni valót is. Erdőszentgyörgyön a COMAT Rt. szerződést kötött az üzlet­bérlővel, hogy ellátja a szüksé­ges áruval. Szovátán példás áru­­bemutatást, rendet, kitűnő ki­szolgálásmódot találtak az ille­tékesek. Maroskeresztúron, egy meglehetősen szűkös helyiségben, a kereskedő hozzáértésének kö­szönhetően, a bolt több mint 20 millió lej jövedelmet hoz egy hónapban. Ezzel szemben Nyá­­rádtőn, hasonló körülmények között az üzlet havi bevétele a­­lig éri el az 1 millió lejt. A hiányosságok közül a szak­emberek megemlítették, hogy Bergenyében, Paniton, Nyárád­­tőn, Marosvécsen és Bonyhán a legszükségesebb áruk is hiá­nyoztak a polcokról. . Marosvé­csen például, az üzlet ,­árva tartását azzal indokolták, hogy az ősz végi—téli időszakban sokba kerül a fűtés és így veszteséges a bolt. A Maros­völgyi kereske­delmi helyiségekben — Ratos­nya, Palotailva, Gödemesterháza — eltértek az üzleti tevékenység megszabott profiljától. Az előírt termékeken kívül mást is áruba bocsátanak. Nagyon sok szolgáltató egy­séget — fodrászat, cipészet, stb. — meg kellett szüntetni, mert már nem voltak rentábilisak. Beszélgető partnereim nem voltak hajlandóak részletekbe bocsátkozni, elmondták, hogy mindezekről egy bővebb jelen­tést készítettek, melyet a Maros Megyei Tanács állandó küldött­ségének tárgyalóasztalára he­lyeznek, hogy a tanácsosok ha­táskörükben oldják meg a vidé­ki ellátást. Azonban a tájékoz­tatás nyomán felmerült néhány olyan kérdés, ellentmondás, melynek tisztázása nélkül nehéz zöld ágra vergődni e témakör­ben. Ilyen többek között az, hogy a Federalcoop (a fogyasz­tási szövetkezetek volt Maros megyei szövetsége), amely 91.500 négyzetméter kereskedelmi fe­lület tulajdonosa megyénkben, pénzhiány miatt elégtelenül lát­ja el az üzlethálózatot. Emiatt szó sem lehet az épületek kar­bantartásáról. Kiadhatják ugyan a helyiségeket üzletbérbe, azon­ban erre nem sok magánvállal­kozó akad, mivel vidéken igen csekély a lakosság fizetőképessé­ge. 1989 előtt — amint a szak­­bizottság helyszínelése nyomán kiderült — az áru ha kellett, ha nem, eljutott vidékre. Most vi­szont a beszerzés több pénzt és erőfeszítést igényel, s ahol erre nem voltak képesek, bezárták az ajtókat. A Federalcoop országos szin­ten magánszövetkezeti társaság­gá nyilváníttatott, csak az a baj, hogy nem lehet tudni, iga­zán kik a részvényesei. Az al­kalmazottak korábban vehettek ugyan 1000 lejes értékjegyeket, azonban a tulajdon nagy része nem az ő kezükben van. A gaz­dátlanság meg is látszik az üz­leteken. Ami sajnálatos: a leg­nagyobb vesztes a vásárló. Megyei szinten, e tarthatatlan helyzet előmozdításáért a szak­emberek — többek között — azt javasolták, hogy az érintettek é­­pítsenek ki egy áruellátó-háló- VAJDA GYÖRGY (Folytatás a 8. oldalon) Már a pénz sem kecsegtet (Folytatás az­­ oldalról) amelyek a pénzkeresletet alakít­ják. Pénzre azért van szüksé­günk, mert ezzel adunk-ve­­szünk, ebben fejezzük ki az áru értékét, vagy ezt tar­talékoljuk nehezebb napokra. A pénz használatáról még tud­nunk kell, hogy az is pénzbe ke­rül, amit a szakirodalom haszon­­áldozat-költségként határoz meg. A háztartásban mindig kell legyen pénz. Aki a hónap elején 100.000 lej fizetést kap, abból a hónap végéig meg kell éljen, a­­mikorra teljesen elfogy a pénze. Tehát napi átlagos pénzkészlet­re van szüksége. A vállalkozók­nak azért van szükségük pénzre, hogy ügyleteiket lebonyolítsák vagy új beruházásokkal növeljék aktivitásukat. Mind a lakosság, mind a vál­lalkozók esetében a kamatlábak mozgása meghatározza ezek pénzigényét. Amennyiben a la­kosságnak megéri, lemond a kész­pénz tartalékának egy részéről. A vállalkozók döntéseit pedig az határozza meg, hogy meny­nyi kamatot kap a banki számlán tartott pénzéért, il­letve az igénybe vett köl­csönért mennyi kamatot kell fizetnie. Végül is a kamatláb döntően befolyásolja a pénzkeresletet. Ez abból ered, hogy a pénzkereslet különbözik más áruk keresleté­től, mivel a pénzt közvetítő sze­repéért és nem a közvetlen hasz­nosságáért értékeljük. Bár a kamatlábak mozgását bizonyos szabályosság jellemzi, a pénz­­mennyiség nagyságát a piacra vitt áruk tömege és a pénz for­gási sebessége határozza meg. Mindez érvényes a stabil piac­­gazdaság körülményei között. Az infláció nyilván ezt a szabályt is felborítja. De annyi azért érthető belőle, hogy ha az árak növekedését nem követi a pénz forgási sebes­sége, pénzhiány áll elő, amit pótlólagos pénzkibocsátással leg­­fennebb csak ideig-óráig lehet egyensúlyozni, úgy hogy amíg a gazdaságban nem lesz meg a kellő ritmus, mind a pénzforga­lomban, mind az árutermelésben, addig küszködnünk kell az ún. „blokázs"-zsal. Tévedés lenne az előbbiek a­­lapján azt hinni, hogy a piaci kereslet-kínálat befolyásolható­ságát a monetáris politikára le­het leszűkíteni, holott a kor­mányzati kiadások, az adórend­szer, a foglalkoztatottság és még annyi más tényező mind időben, mind térben egyszerre hat a gazdaságra, amiben az infláció is jelen van. 1­994. szeptember 1. NEPÚJSAG - 3 Ol­DAK A nap hitei Halálos gázrobbanás Több személy meghalt, többen pedig megsebesül­tek, amikor kedden robbanás történt, majd tűz ütött ki Gománesti város egyik lakóházában. A belügyminisztérium közleménye szerint a gáz­szivárgás okozta balesetben nyolc személy életét vesztette, kilencen pedig megsebesültek. A jelentés szerint a háromszintes épület hat lakása teljesen romba dőlt, kilenc másikban pedig 80 szá­zalékos kár keletkezett. A robbanás körülményeinek felderítésére nyomo­zás indult. Adósok börtönébe kerül a parlament? Rossz nyelvek szerint a román parlament nem hajlandó kiegyenlíteni egy magáncéggel szembeni tartozásait. Mintegy 55 millió lejről van szó, ame­lyet a Crans Montana Fórum alkalmából, a Nép Há­zának kidíszítésére költött az illető magáncég. Azt is elárulták, hogy a nagy ház egy esztendei villamos­­energia-fogyasztása ugyanannyi, mint Ploie­sti vá­rosé. Mivel a képviselőtestület nem képes pénzügyi­leg fenntartani a centista rezsim grandomán építmé­nyét, a kiadásokat (eleddig) az adakozók és a csaló­dott szállítók állták. A Számvevőszék (is) hadat indít A szenátus és a képviselőház kiadásainak ellen­őrzése során a Számvevőszék úgy vélte, hogy a kép­viselők „gyűléspénzének“ meg nem adóztatása tör­vénytelen. Ezért elrendelte a 11 000 lejes üléspénz július 1-jétől történő megadóztatását. A döntést „ter­mészetesen“ egyhangúlag elfogadhatatlannak vélte mindkét ház állandó bizottsága, és elhatározta, hogy a legközelebbi együttes ülésen módosítja a parlamen­ti képviselők ülésdíjára vonatkozó 53-as törvényt. Egymásnak esnek a szakszervezeti vezérek? Tegnap tartották Voineasan a Frania OSZSZT igazgató tanácsi ülését, amelyen a szakszervezeti hír­források szerint Miron Mitrea ügyvezető elnök, a maga úgynevezett sokkcsapatával megpróbálta félreállítani Victor Ciorbea legközelebbi munkatársait és előké­szíteni a terepet a föderáció elnökének megbuktatá­sára. Victor Ciorbea nem vett részt az ülésen. Csupán kétmillió lejes büntetést róttak ki az Alsó-Duna­ Folyami Egye­sület brailai fiókjára amiatt, hogy az egyik hajója pakurával szennyezte a folyam vizét. A Monteoru kőolajszállítóról, amely meglehetősen rozoga állapot­ban van, folyt el igen jelentős mennyiségű kőolajter­mék, amely súlyosan veszélyeztette a Duna jobb ol­dali ágának ökológiai egyensúlyát és azoknak a víz­menti lakóknak az egészségét, akik ivóvízként hasz­nálják. Jobb és olcsóbb műtrágyaféleséget hoztak létre a marosvásárhelyi Azomurex kutatói. Az új termék gyártását el is kezdték, komplex termék ,amely nitrogént és fosz­fort tartalmaz és az ára 20 százalékkal alacsonyabb, mint az eddig gyártott termékeké. Egy ötven kilo­grammos zsák műtrágya ára 12 300 lej. Újból piacon a hamisított Ariel Egyelőre Galacon. A mosószert elkoboztál, a keres­kedőktől és árverésen árusították ki, dobozonkénti 400—500 lejes áron. Galac után Braila következett, ahol 1700 lejért árulták a 600 grammos „feljavított“ mosóport. Nem találtak vegyi fegyvert „A román fél biztosította számunkra a feltételeket ahhoz, hogy teljesíthessük megbízatásunkat, amely a két ország közötti bizalmat hivatott erősíteni“ — nyilatkozta Leigh Collins, az USA bukaresti nagykö­vetségének tagja, annak az amerikai katonai szakér­tői csoportnak a nevében, amely egy hétig ellenő­rizte azt a Washingtonban elhangzott kijelentést, amely szerint Románia továbbra is folytatja a vegyi fegyverek gyártását. Az ellenőrzés során a katonai szakértők dokumentumokat tanulmányoztak, ipari egységeket, laboratóriumokat látogattak meg. Gheor­­ghe Tinca honvédelmi miniszter szerint Románia 1968-ban programot indított a vegyi fegyverek gyár­tására, ezt azonban 1990-ben leállították. Hírszerkesztő: MÓZES EDITH

Next