Népújság, 1998. február (50. évfolyam, 22-41. szám)

1998-02-12 / 29. szám

1998. február 12., csütörtök KÖZÉLET Ülésezett az EMKE Szemléletváltásra van szükség Az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Maros megyei szervezetének szombati ülésén beszámolót tartott Szabó György Pál elnök, Nagy Pál alelnök az idei esz­tendő jeles közművelődési évfordulóiról, ese­ményeiről beszélt, Gellért Zoltán ismertette a szervezet gazdasági helyzetét. Több ismert személyiség, a megyeszékhely jeles értelmiségijei és művészei mellett megtisztelték jelenlétükkel a közgyűlést: dr. Kötő József országos ügyvezető elnök, és Tófalvi Zoltán országos alelnök, dr. Kakassy Sándor országgyűlési képviselő, a képviselőház kulturális bizottságá­nak tagja, a házigazdák képviseletében Szabó László, az unitárius egyház főgondnoka és Nagy László esperes, valamint Molnár Dénes képzőművész, a Megyei Művelődési Felü­gyelőség frissen kinevezett szakfelügyelője. Az EMKE megyei szervezetének égisze alatt 32 közművelődési egyesület, szervezet és száznál több szakcsoport működik, mondotta Sza­bó György Pál. Szorgalmazta az ifjúsági tagozatok, iskolai EMKE- csoportok létrehozását, magyar közösségi házak létesítését Maros­­vásárhelyen — legalább öt olyanra volna szükség, mint amilyen a Bernády Ház. Az EMKE muszáj- Herkulesként végzi feladatát, és bár az erdélyi interkulturalitás szép dolog, erről érdemben csak a­kkor beszélhetünk, amikor a magunk kultúrájával szabadon ren­delkezhetünk. Le lehet írni az adóalapból Az EMKE az RMDSZ-szel közösen hasznos kis füzetet jelen­tetett meg; az Eseménynaptár 1998-ra tartalmazza mindazokat a rendez­vényeket, amelyek Romániában, magyar művelődési­ téren történnek az idén. Persze csak azoknak a szer­vezeteknek és egyesületeknek, tár­saságoknak és együtteseknek tüntet­hették fel naptári pontossággal a munkatervét, amelyek idejében eljut­tatták azokat Kolozsvárra az elnök­séghez. Így történik meg aztán az a furcsa dolog, hogy megyénkből a marosvásárhelyi szervezetek és az EMKE megyei (vidéki) ren­dezvényein kívül egyetlen (kis­városi) szervezet szerepel pontos és figyelemre méltó eseménynaptárral: a Dicsőszentm­ártoni Sipos Domo­kos Művelődési Egyesület. A szponzortörvénnyel a mece­natúra és a szponzorálás különvált, magyarázta meg dr. Kakassy Sán­dor. — Adott százalékot le lehet írni az adóalapból, ha támogatunk valamilyen művelődési ügyet, szer­vezetet. Akik beijednek a­­"bürokráciától", alaptalan az aggá­lyuk: semmi rész nincs, rendben kell tartani a könyvelést, az olyan kis művelődési egyesületeknél, mint pl. a szovátai vagy a dicsői, egy könyvelő szabadidejében két óra alatt rendbe teheti a papírokat. Dr. Kötő József is hangsúlyozta: ha részesülni akar a törvény kínálta támogatási lehetőségekből, minden szervezetnek ajánlatos jogi szemé­lyiségként működnie, be kell tehát jegyeztetnie magát. Ha nincs személyi száma, adószáma (cod fis­cal), nem részesülhet a támogatási összegekből. Az ezekkel kapcso­latos tudnivalók tisztázására külön felkészítőkön kerül majd sor. Úgy tűnik, Molnár Dénes kine­vezésével addig-addig sakkoztak valakik, amíg a támogatási kér­vények befutottak a megyei bi­zottsághoz; az újdonsült szakfelü­gyelő improvizáló módon tudott csupán "bekapcsolódni" a "Na, mennyit kérsz, fiacskám, hogy aztán megkapd a felét?" című video­játékba; ennek ellenére kért ötmil­liót szavalóversenyekre, hetvenet kórusversenyekre, negyvenet a Gyöngykoszorú-találkozókra, 12 milliót alkotótáborra, és így tovább. A legtöbb pénzt a megyei alkotások házán keresztül lehet "leszakítani". Szerencsére nem múlta meg teljesen idejét a dolog, a listát bővíteni fogják. A hozzászólókból dőlt a panasz is A művelődés korifeusai 250 mil­liót szánnának a Kultúrpalotáról szóló egykori szörnyű kiadvány újbóli kinyomtatására. (Amelyiknek az előszava a dáko-gétákkal kezdődött volt.) Segesváron az elmúlt héten a polgármester nem engedte, hogy kitegyék a Maros Művészegyüttes műsorplakátjait, amiért magyar szöveget is tartal­maztak! (íme, az "interkulturalitás" a régáti lehonosult városgazda felfogásában!) Az EMKE felvállalhatta volna, s még felvállalhatná egy Petőfi­­szobor felállítását Marosvásárhe­lyen, hangzott a javaslat. Erre érdemben senki sem reagált. Kolozsvár és Marosvásárhely között, a "holt tengerben", a Mezőségen 150-nél több gyülekezet, 138 műemléktemplom süllyed el, panaszolta fel Kiss Ferenc. Az egy­házak keretében létező helyiségeket közművelődési célokra is jobban ki kellene használni, vélte Bandi Dezső. A cselekvő értelmiség adjon szakmai segítséget az egyházaknak, lelkészeinknek, hogy hasznosabban sáfárkodhassanak ezekkel a felbe­csülhetetlen lehetőségekkel. Zol­csák Sándor festőművész felajánlotta a Bözödi Györgyről készített portréját a bözödi iskolának, amely nemsokára (ha a helyi és megyei bürokrácia kerékvetői nem lépnek "akcióba") felveszi a tudós ító nevét. Az­ irodalomtanárokat kis dokumentációs könyvtárral segítik majd, adta hírül Zsigmond Irma, akit az örökre távozott Héjja Ilona betöltetlen helyére lelkes taps kíséretében választottak az­ EMKE megyei könyvtári szakbizottságának élére. Orbán Márton 25 könyvből álló kiskönyvtárat ajánlott fel egy szórványtelepülésnek. Példáját bi­zonyára sokan követik majd. Közlekednünk kell Nagy önszerveződő képességről tettek tanúbizonyságot a Maros megyeiek — összegezett dr. Kötő József. Ezidáig nemigen nyílt más pászmánk, mint az önszerveződés. Most arányosan részesedhetünk a kultúrára szánt összegekből, és ezeket saját közművelődésünkre fordíthatjuk. Az út még nincs be­járva, de rajta haladnunk, közleked­nünk kell, körvonalazódik az a rend, ahogyan hozzájuthatunk ezekhez az összegekhez. Az állam keretében működtethetjük saját in­tézményrendszerünket, melynek dön­tési joga van. Nemsokára megszületik az a törvény is, amely lehetővé teszi, hogy civil szer­vezetek is állami támogatásban részesüljenek. Az országos kisebb­ségi igazgatóság számos pályázatot hirdet, oda kell ezekre figyelni, és pályázni kell. A kultúra üzemanyaga is a pénz, ezért nagyon jól és okosan kell cselekednünk. Venczel Józsefék kifejezését használva a cselekvő ön­védelem útját járjuk, és azzal, hogy megpályázzuk az állami támogatást, önszerveződő világunkat még nem adjuk fel! Az EMKE szándékában áll az érdekszövetséggel együtt életre hívni a Romániai Magyar Nemzeti Kul­turális Alapot. Ha találunk harminc­negyven vállalkozót, aki áldozni haj­landó a magyar kultúrára, a bankszámlára befizeti az erre szánt összeget (hiszen leírhatja azt az adójától!), szélesebb távlat nyílik a művelődésre. Fel lehet futtatni például a népiskolai mozgalmat, főleg ha a tanügyi törvény adta lehetőséggel élünk majd, felekezeti iskolák keretében, gyülekezeti ter­mekben, a szórványok magyarságát is taníttatjuk — talán élesztgetni tudnók a "holt tengert" is... Van nemzetnevelő, közművelődési stratégiánk. Kinek-kinek lelke rajta, mit s hogyan tesz. Lejárt az ideje az­ önsajnálatnak, a zokogó befelé for­dulásnak. Menedzser típusú EMKE- vezetőkre van szükség, s szemlélet- és talán nemzedékváltásra is. A fiata­lok minden bizonnyal nem fognak késlekedni, hiszen most már valami varázsszó is felcsendül a láthatáron: lesz pénz­ is. Reménykedjünk, és addig is­ dol­gozzunk. Jobban! Bölöni Domokos Meghe van ezredes kontra prefektus Semmi nem kizárt? (Folytatás az I. oldalról) sietett hangsúlyozni, hogy nem a belügyminisztériumi intézmény nevében csődítette össze a sajtót (valamennyi országos és megyei napilap munkatársa ott vesztegelt, valami szenzációra számítva), hanem mint magánszemély tartja fontosnak a sajtó tudomására hozni, s egyben segítséget kérni abban, hogy megakadályozzák a prefektus körüli bonyodalmaknak, korrupciós ügyeinek tíz "elaltatását". Tucatnyi leveles panaszt tett "közszemlére" a magas rangú rendőrtiszt, sőt, mi több, videokazettáról is lejátszotta egy ludasi asszony sérelmeit, miszerint nagy kenőpénzeket fo­gadott el a sebészorvos Florea Dorin. Nyilván a prefektus állítólagos autóüzelmeit sem hagyta szó nélkül. Mint mondotta, politikai háttere van az egész Florea-ügynek, fölöslegesen tette meg­­ lépéseit a megyei ügyészség, a főügyészség, az igazságügyi minisztérium irányába, de mint jelezte, nem szándék­szik tágítani, kéri az ügy felmelegítését. Ennyi nagyjából, azaz volna több is, csakhogy terünket meghaladja az ezredes valamennyi panasza, meg aztán nem vagyunk bűnügyi napilap. Kérdésre, hogy az ezredes sajtótájékoztatója nem áll-e összefüg­gésben Ioan Mure­an parasztpárti képviselő miniszteri funkcióba való lépésével, következésképp nem ellen­­offenzíváról van-e szó, az ezredes határozott nemmel válaszolt, bár a rafináltabb, összefüggéseket "tisztán” látó sajtó véleménye szerint ez nem, illetve semmi sem lehet kizárt... Az egészségügyiek egyharmada... (Folytatás az I. oldalról) Mivel az orvosok csupán támogatják a sztrájkot, de nem vesznek részt benne, bárki hozzájuk fordulhat a munkabeszüntetés alatt is. A sztrájk­felügyelők pedig szórólapokat is átadnak a betegeknek, amiben a szakszervezet követeléseit ismertetik. A kórházakban is a személyzet egyharmada ápolja majd a beutaltakat. A SANITAS szakszervezet kéréseit a parlament szak­bizottsága és megyénk képviselői, szenátorai is felkarolták, így várható, hogy ezekről a parlamentben is tárgyalnak majd. Amennyiben ma 9 óráig valamiféle változás történik, a­ szakszervezet beszüntetheti a sztrájkot. Ma a tanügy­ben is sztrájkolnak (Folytatás az I. oldalról) szervezet helyi szinten nem tett ilyen nyilatkozatot, országos szinten támo­gatja tiltakozásukat. Mint kijelentette, ez a sztrájk jelzés, és amennyiben a döntésre illetékesek nem veszik ezt figyelembe, további tiltakozó lépések lehetőségét is mérlegelik, amelyek egészen az általános sztrájkig vezethetnek. Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének állásfoglalása Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége alapszabályzatának megfelelően az anyanyelvi mozgalom szervezője és ösztönzője, a nyelvi öntudat bátorítója az erdélyi magyarság körében. Mindezt szakmai feladatként végzi, a politikában közvetlenül nem vesz részt. Mivel azonban anyanyelvünk egészséges működésének alapvető feltétele a nyelvhasználat szabadsága, azaz a magyar nyelv és a magyar nyelvű oktatás megfelelő jogi és politikai státusának biztosítása, szervezetünk tagsága nem lehet közömbös az utóbbi hónapok nyelv- és oktatáspolitikai fejleményei iránt. 1. Megítélésünk szerint a kormány és a kormányzatban szerepet vállaló RMDSZ jószándékú tervei és ígéretei rendre meghiúsul­nak, a román politikai pártok nem a demokrácia, hanem a többségi nacionalizmus lingvicista és etnicista stratégiáját­ valósítják meg. A történelmi megbékélésre való vi­­vatkozás ellenére soha nem volt ennyire kitartó és vehe­mens a magyar nyelv elleni támadás, nem csupán a sajtóban, hanem még akadémiai és felsőoktatási in­tézmények részéről is. 2. Az anyanyelvi oktatás korlátozásának minősül mind a földrajz és történelem államnyelven való tanításának terve, mind az önálló magyar nyelvű felsőoktatási in­tézmények hiánya. A többségi érzékenységre való hi­vatkozás ebben a kérdésben nem más, mint a többségi intolerancia hatalmi kinyilvánítása. A magyar nemzeti közösség érdekvédelmi szervezete pedig semmilyen tak­tikai meggondolásból nem tehet olyan elvi engedményeket, amelyek az anyanyelvi oktatás korlátozását jelentik. 3. A román nyelv ismeretét sem a hatalmi kényszer eszközeivel kell elérni, és az semmiképpen nem jelentheti — mint ahogy sokan elképzelik és óhajtják — az anyanyelv felcserélését a románra. A magyar nyelvű oktatásban a román nyelv csak cél lehet, fontos, megtanulandó nyelv, amelyhez, önálló programokat, megfelelő tankönyveket, módszereket és oktatási eszközöket kell kidolgozni és biztosítani az általános iskola I-VIII. osztályában. Nem lehet viszont eszköze a nyelvi dominanciának és az erőszakos nyelvi asszimilációnak. A román nyelvet csak a magyar mellett tudjuk elfogadni, de semmiképpen nem helyette. Az AESZ elnöksége és küldöttgyűlése Árkos, 1998. január 31-én Pavel Todoran... (Folytatás az I. oldalról) csak a legalacsonyabbak közé tartoz­nak. Pavel Todoran, a Frájia RSZ­­SZOSZ elnökének véleménye szerint a szakszervezetek az egyetlen potenciális erő, amely megállíthatja az életszín­vonal zuhanását. Kifejtette, hogy tavaly a hatalom által beígért változások reményében kivártak a szakszer­vezetek, de idén ezt nem lehet folytatni, rá kell venniük a kormányzatot, hogy az utca emberének gondjaival törődjön. A tanácskozás a délutáni órákban zárt ajtók mögött folytatódott. ________NÉPÚ­JSÁG 5 Tizenhárman, sajnos tizenhárman Történt, hogy a Népújság február 4-i számában, A nap hírei rovatból tudomást sze­reztem arról, hogy február 5-én este hat órakor a Bolyai líceum amfiteátrumában, az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Tár­saság szervezésében Bolyai János munkásságának nemrég felfedezett új elemeiről tart előadást dr. Kiss Elemér, a Petru Maior Műszaki Egyetem matematika-professzora, je­les Bolyai-kutató. Érdekelt a dolog, nemcsak tízért, mert a professzor urat első tanári kinevezése óta ismerem, mint az ősi kollégium — akkor Ranghel Iosif nevet viselő­­ matematika-tanárát, hanem azért is, mert tíz iskolának és a kolozsvári egyetemnek VILÁG­HÍRNEVET adó Bolyaiakról tart előadást. Nem bántam meg, mert meg­tudtam dr. Kiss Elemértől azt, hogy a mintegy 14 ezer oldalas Bolyai János-kéziratot háromszor olvasta át, mely magyar, német és latin nyelveken nyert megfogalmazást. És még sok egyebet Bolyairól meg a vele kapcsolatos kutatásokról. Sajnos a nevezett napon és órában az amfiteátrumban (fizikai elő­adóterem) írva és mondva összesen 13-an voltunk, az előadót nem számítva. A szervező tudományos társaság, a mass média képviselőin kívül jelen volt még, sok elfoglalt­sága ellenére, városunk pol­gármestere, három nyugdíjas és öt matematika-fizika szakos tanár. Nem akartam hinni a szememnek. Ennyire közömbös, érdektelen lenne városunk magyar értelmiségi rétege, a Bolyai líceum tanári kara, diák­sága? Szeretünk dicsekedni azzal, hogy kollégista voltam, Bolyais voltam vagy vagyok, hogy a Bolyai iskola tanára vagyok és aztán... ezzel be is fejezzük. Ne hivatkozzék senki arra, hogy a matematika nem érdekli, arra se, hogy más elfoglalt­sága volt (éppen mindenkinek abban az órában). Egy Petőfit, Adyt csak az irodalmárok tudnak élvezni, értékelni? Nem hiszem. Az­ ilyen megnyilvánulások mintha azt igazolnák, hogy Varga László nagytiszteletű úrnak február elején a sajtóban és rádióban elhangzott véleménye nem egészen alaplakul. Dr. Ágoston Albert

Next