Népújság, 2003. július (55. évfolyam, 150-176. szám)

2003-07-29 / 174. szám

6 NÉPÚJSÁG MAROSSARPATAKy pó TC ip Szinte járhatatlanná vált a községközpontot Pókával összekötő megyei út. A számtalan gödör veszélyeztette a személyautók és szekerek tengelyét. A gernyeszegi Multi Prod Impex Kft. 8 tagú csoportja múlt kedden fogott hoz­zá a sárpataki Kerek erdőtől a pókai művelődési otthonig terjedő 3 kilomé­ternyi útszakasz kátyúzásához, s ez két napon belül járható is lett. Az aszfal­tot a vásárhelyi Citadintól vásárolták. A helyi költségvetésből 90 millió lejt különítettek el a községi utak köve­zésére, a követ a polgármesteri hivatal teherautójával szállítják. A 14 kilo­méter összhosszúságú községi utak járhatóak ugyan, ám a hóolvadás vagy nagyobb esőzés után szükség van a kő pótlására. Leginkább a mezőmarosi, pusztaalmási és pókakeresztúri bekötőutak karbantartása igényel odafigye­lést. Évente több mint 2000 köbméter követ szórnak a községi utakra. Élni akaró közösség - Sok családban megszületett a má­sodik gyerek. Élni akaró közösség ez - jellemezte a pókai református közösséget Kovács István lelkész. A lelkész öt éve szolgál itt, azelőtt Márkodon négy évig hirdette az igét. Kérésre jött Pókába, miután az előző pap más gyülekezetét választott. A 400 lelket számláló közösségben évente 15-20 a temetések száma, ez­zel szemben alig 3-5 gyereket ke­resztelnek. Az idén nem volt konfir­máló. 2000-ben még 8-an tettek ta­núbizonyságot, a tavaly egy fiatal konfirmált. Biztató, hogy jövőben öten válnak az egyház tagjává, s ez­után a konfirmálók száma évről évre növekszik. Míg a 2002/2003-as tan­évben az I-IV. osztályban 13-an ta­nultak, az óvodába 27 gyerek jár. - Sajnos, a templomhoz való vi­szonyulásuk nem ennyire pozitív. Én vezettem be azt a szokást, hogy a templomból életkor sorrendjében ki­jövő férfiakkal kezet fogok. Rend­szerint az első 80, az utolsó 50-52 éves. A felnőtt bibliaórára 15-20-an, az ifjúságira alig 4-5-en járnak. Tíz éve tart a kapcsolat a svájci Artbeitsgruppe csoporttal, akik éven­te 2-3 alkalommal küldik megbízott­jukat az erdélyi kis közösség támo­gatására, soros gondjainak orvoslásá­ra. Az ő segítségükkel négy éve tet­ték rendbe a parókiát, tavaly 580 millió lejt fordítottak a templom javí­tására. Átforgatták a cserepeket, gipszkarton- és tetőszigetelést végez­tek, kívül-belül kimeszelték. Az 50 éves templom domb tetején épült, s valószínűleg a földmozgás eredmé­nyeképpen 6-8 centis repedések je­lentek meg a karzatnál. Ezért aláala­­pozásra volt szükség. VENDÉGOLDAL -------------------------------Szerkeszti: Nagy Annamária ** ^ UK/­ AU Orvosi rendelő Pókakeresztúron, holland támogatással Egy 25 tagú, önkéntesekből álló holland csoport két hétig tartózkodik Pókakeresztúron. A vakációt önkén­tes munkával töltő egyetemista közös­ség vezetője E. J. Kragt építész, aki az építési munkálatokat koordinálja. 1999 óta tart a helybeli és a kampeerveni gyülekezet közötti test­vérkapcsolat. Elsőnek az I-IV. osztá­lyos iskolát újították fel, új tetőszer­kezettel látták el, valamint korszerű bútorzattal, padokkal szerelték fel. Bevezették a vizet, központi fűtést szereltek. Nyugati színvonalú oktatá­si körülményeket biztosítottak a pókakeresztúri gyerekeknek. Három éve kezdődtek az orvosi rendelő és a gyógyszertár építkezési munkálatai. A vásárhelyi vállalkozó azonban nem tett eleget kötelezettsé­geinek, így csak az idén nyáron foly­tathatták a munkálatokat az épít­mény az iskola fölötti területre került. A faluban eddig nem volt rendelő, a művelődési otthon melletti szobában vizsgálta a betegeket a községköz­pontból hetente kétszer feljáró orvos. Az új épületben a földszinten lesz két orvosi rendelő, a váróterem és a bete­gek számára mellékhelyiség. A fel­szerelést - tolókocsikat, tolóágyakat, matracokat, pokrócokat, szekrénye­ket, kötszereket, orvosi szereket, va­lamint a betegségek kezeléséhez szükséges gyógyszereket­­ már a ta­valy elhozták. Az idén az építkezési anyagok érkeztek a faluba. Az emeleten kialakított három vendégszobát a hely­beli fiatalság összejövetelek szervezésé­re is használhatja. A beruházás értéke meghaladja a 15.000 eurót. A hollandok tervei szerint jövő­ben az 1600-as években épült re­formátus templomot tatarozzák. A holland és német kormánytól igé­nyelt támogatásból szándékoznak megerősíteni a templom alapját, amely a földcsúszás miatt repedt meg több helyen. Megjavítják a vihar ron­gálta tetőteret is. Fotó: Kilyén Attila Rosszul sikerült a kisérettségi Tizenhat diák fejezte be az idén a nyolcadik osztályt. Közülük hárman pótvizsgára maradtak. A kisérettségire iratkozott 5 gyerek kö­zül ketten vizsgáztak sikeresen. Tamás Ágnes titkárnő elmondta, a sárpataki általános iskola történeté­ben a leggyengébb eredményeket az idén érték el. Románból a legkisebb jegy 1,45, a legnagyobb pedig 5,90 volt. Matematikából a legjobbnak az 5,80, a leggyengébbnek az 1,70 számított. Jó eredményeket értek el földrajzból (9,70), valamint magyar nyelv és irodalomból (8,40). Óvást senki sem nyújtott be. A pót­­kisérettségire hárman jelentkeztek. A többiek a sáromberki szakácskép­ző inasiskolában tanulnak szakmát. Megtudtuk, a tavalyi évfolyam rendkívül jó volt. 11-en iratkoztak kisérettségire, közülük kilencen vizsgáztak sikerrel, majd a pótvizs­gán a többiek is. A fiatalok Maros­­vásárhely jó nevű líceumaiban foly­tatják tanulmányaikat. Az utánpótlás is biztató: az idén a 15, VII. osztályt végzett tanuló jó képességű, szorgalmas gyerek, akik középiskolákban szándékoznak to­vább tanulni. Több tejet vásárolnak A községközpontban a tej­csarno­kot a marosvásárhelyi Tejfeldolgozó Rt. működteti. A felvásárló a múlt év októberében beruházott: egy 1500 li­teres hűtőmedencét helyezett üzem­be, amely 4 fokosra hűti le a tejet, miközben elektromos motor forgatja a kavaró lapátokat. Ezen a hőfokon a hűtőrendszer automatikusan kikap­csol, és ha szükséges, azon a hőmér­sékleten tartja, amíg a tartálykocsiba szivattyúzzák a tejet. Vajda Péter 1995 óta csarnokos­­ként dolgozik. Elmondta, hogy eb­ben az évben naponta átlagban 1200 liter tejet vesz át 88 állattartó gazdá­tól. Belenéztünk a nyil­vántartásba: Simon De­zső 50, Lakó Sándor 45 liter tejet visz naponta a csarnokba. A tej zsírfoka 3,5-3,6 százalékos. A tejcsarnokos minden­nap, reggel és este, an­nak rendje-módja sze­rint elvégzi a mérése­ket, s megelégedéssel nyugtázza, hogy az ál­­lattenyésztők „ leszoktak” a tej vizezéséről. A ma­rosvásárhelyi Tejfeldolgozó Rt. 6000 lejt fizet literenként, a felvá­sárlási árat alku alapján határozták meg. A cég rendszeresen, idejében fizet, havonta egyszer postán juttat­ják el a gazdáknak a tej után járó pénzösszegeket. A gazdák elégedettek, hiszen a kö­zelben levő Toldalagon mindössze 5300 lejért vásárolják fel a tejet. En­nek is van magyarázata: kevesebb a tej, és Toldalag messzebb van Ma­rosvásárhelytől - mondotta Vajda Péter. (hilyen) 2003. július 29., kedd VOX POPUU... Végéhez közeledik a községgazdák mandátuma. A települések lakói ilyenkor mérleget vonnak, valóban betartotta-e szavát a helyi közigaz­gatás vezetősége, a mulasztásokat, elnapolt tennivalókat is számba ve­szik. Mennyire vannak megeléged­ve a Sárpataki Polgármesteri Hiva­tal tevékenységével, mit várnak még el tőle? - tettük fel a kérdést a község több lakosának. Böjte András, 61 éves, mező­gazdász, Ma­rossárpatak: - A polgármesterről kizárólag pozitív szavakat mondha­tok. Ő volt az el­ső, aki közös ne­vezőre tudott jutni a helybeli cigánysággal, s három év óta mintha kevesebb lopás történt volna a faluban. A jelenlegi önkor­mányzat leköveztette az utakat, nincs is járhatatlan út a községben. Megoldódott a közvilágítás. Tudom, nem csak tőlük függ, de a gazdák­nak több műtrágyára lenne szüksé­gük. Kozma Sándor, 38 éves, Sárpa­tak: - Még min­dig megoldatlan a köztisztaság. A Paradicsa utcában lakom, ahonnan senki sem szállítja el a háztartási hul­ladékot. Pedig a szomszédok a kerítésen kívül, az ut­cára gyűjtik a szénát, szalmát, s a boglyák mögé még döglött tyúkot is hajítanak. Pozitív tény viszont, hogy lekövezték az utakat, korábban a nagy sár és számos gödör miatt sok utcában csak gyalog lehetett járni. A rendőrséggel való jó együttműködés eredményeképpen a községközpont­ban megszűnt a lopás. Amit hiányo­lunk, az az ivóvíz. Kút van ugyan az udvaron, de száraz időben nagymér­tékben leapad a szintje. Ha felépítik az új vízvezeték-rendszert, amit a Jézus-kúthoz csatlakoztatnak, sem­mi kifogásom nem lenne, hogy még mandátumot nyerjenek. Böjte Margit, 39 éves, szociális gondozó, Póka: - Az utóbbi időben megszaporodó lo­pások miatt Pókában is elkelne rendőrség. Ugyan­akkor az éjjeli- és határőröket is gyakrabban kellene ellenőrizzék, mivel nem mindig végzik feladatu­kat, s így fölöslegesen fizeti őket a nép. Juhász Béla, 71 éves, Póka:­­ Ta­vasszal kihirdet­ték a sáncok taka­rítását, s a lako­sok önkéntes munkával kitaka­rították a lefolyó­kat. Ennek kö­szönhetően az esőzések alkalmával a víz nem tett kárt a gazdaságokban. Itt a faluban még néhány községi útra elkelne a kövezés, hogy ne ragadjon a szekér kereke a sárba. Továbbra is megol­datlan gond az iskolás gyerekek in­gázása. A távolsági busz menet­rendje nem egyezik a tanítás idő­pontjával, s így a községközpontban tanuló V-VIII. osztályos diákok gyakran gyalog teszik meg az 5 ki­­ométeres távolságot. Szilágyi Csaba, 28 éves, Póka­­keresztúr: - Ha segítségre volt szükségünk, tá­mogattak. A hi­vatal ingyen biz­tosította a követ az orvosi rendelő járdájának készí­téséhez. Annak ellenére, hogy évek óta nincs buszjárat, lekövezték az utat, így gépkocsival szállíthatják a gyerekeket a gimnáziumba. A hiva­tal segítségével javítottuk fel kívül­­belül a művelődési otthont. Amit el­várunk tőlük, gyakrabban jöjjön fel a polgármester, érdeklődjön a falu problémái, a lakosság elvárásai felől.

Next