Népújság, 2003. július (55. évfolyam, 150-176. szám)

2003-07-29 / 174. szám

2003. július 29., kedd VITA • • Önök tudják, mit cselekszenek? Vitairat sajtosokhoz (de nem csak) Átugrottuk a tavaszt, benne va­gyunk a nyárban, hát lássuk a szánt! Bizony öreg szegény, roggyant is már, drótozott-foldozott, de vannak benne fényes szegek is, meg erős kengyelek. Ezt nem észrevenni...! „Túl kevés!” - indokolt a kifogás, de ennek a miértnek is megvan az azértja. Nem tisztem ezt elemezni, csak valószínűsítem, hogy sem a cég­nek, sem a városunknak, sem másnak soha nem áll rendelkezésére az átfo­gó korszerűsítéshez szükséges - mai „lágy” lejben ezer milliárdos nagyságrendű - összeg. „Más” alatt a fogyasztókat értem, hisz „kapun” be­lül is sok tennivaló van (lenne), a rendszer jól csak egységesen működ­hetne). („Engem nem érdekel, hogy nincs pénz!” vélekedésre mit mond­hatnék? Én is untam a politikai gaz­daságtant, de­­ ha dicsekvés, ám le­gyen - miközben „lisztesetlen” a ha­jam, egy s más ragadt rám ebből a tu­dományból is.) „Vannak városok, ahol meg tudták csinálni!” így*Van, de többnyire külső köl­csönből tették, örvendezve vették s most sírva, fogcsikorgatva adják vissza, mert a fogyasztók ott is „elszálltak”. Divattól a gazdaságosságig „Elszálltak”; mert a belső szerelés maradt a „fogyatékos” régi, „eredendő bűnök” mellett a fogyasz­tók trehányságából is adódó problé­mákkal; mert a tömbházlakások tulaj­donosainak jogai és kötelességei nin­csenek kellőképpen rendszabályozva; mert a hőenergia ára megmaradt az országos irányár, mert a szájról­­szájra terjedő, sőt a média által is ter­jesztett, gyakran hivatalosságok szá­jából eredő információk pontatlanok, hiányosak, félrevezetők. Egyenes kö­vetkezményként az egyéni megol­dás - köznyelven „mikrocentralé” — beszerelése többnyire divat, mint szükséglet, gazdagságossága minden­képpen megkérdőjelezhető, mert a gáz, víz, villanyáram, anyagok s ve­lük együtt a hőenergia ára egyre nő lekörözve a jövedelmeket. A szegé­nyek mellett sok a rosszhiszemű adós is, ám az adósság behajtása jogi úton borzasztó körülményes, hosszadal­mas, viszont az adósok „táplá­lásának” megszüntetéséhez a műsza­ki feltételek is hiányoznak. A fo­gyasztói adósságot sokszorozza, hogy a központi és helyi költségve­tésből a támogatási összegek (ártámogatás, fűtéspótlék) hol jön­nek, hol nem (inkább nem); mert bár­milyen gazdasági tevékenység elle­hetetlenül, ha a bevétel (termelés) csökken, a kiadások meg nőnek; mert a kormányzati intézkedések pontatla­nok, ellentmondóak, gyakran aberránsak, populista pótcselekvés jellegűek... (De elverni a port a hőszolgáltatón, arra nagyon jók?! Jobban veszik ettől a lapot, vagy a sa­ját bosszúságukat vezetik így le??) Szól a fáma sikertörténetekről is, de ne hasonlítsuk Temesvár vagy Kolozsvár sem anyagi, sem szellemi potenciálját a mi kis városunkéhoz... Inkább boncolgassunk néhány „mert”-et! Az én házam az én váram? Családi ház esetében is vannak írott és íratlan szabályok a szomszéd­sággal szembeni jogokról és köteles­ségekről. Ez halmozottan érvényes a tömbház esetében. A szó szoros értel­mében beházasodtunk egy közösség­be magán és közös (oszthatatlan) tu­lajdonrészekkel, jogokkal és kötele­zettségekkel. „Az én lakásomban azt csinálok, amit akarok” - álláspont er­kölcsi szempontból is kifogásolha­tó! „Nem kényszeríthet rám senki egy szolgáltatást” - vélemény is sán­tít, mert a hőellátás egyéni megoldása (röviden: mikróval) indokolt ha a szolgáltatás minősége kifogásolható, de a súlyos, sokrétű következménye­ket sem szabad(na) figyelmen kívül hagyni. Ezek jogi, életminőségi, mű­szaki, biztonsági, energiagazdálkodá­si, környezetvédelmi stb. problémák. Adódik mindjárt a kérdés: elfogad­ható-e az olyan megoldás, melynek előnyei kétségesek, de a tulajdonkö­zösségre egészen biztosan hátrányo­sak, károsak, sőt veszélyesek? Ez a szomorú valóság! A „mikro” „nagy előnye”, az „akkor és úgy fűtök, ahogy akarok” sok esetben, bizonyítottan a szomszé­dok rovására megy (kitanulták a spórlás módozatait). S a dicsekvés, hogy „CSAK ennyit fizettem erre meg erre a hónapra” általában CSAK a földgáz árát jelenti; a vizet, a vil­lanyáramot (a „mikro” azt is fo­gyaszt) nem, s a beruházás megtérü­lési részletét (az összeg osztva 8 év X 12 hónap) ugyan nem, s még rá kelle­ne tenni a majdani javítási költsége­ket és az időszakos műszaki vizsgálat díját, amelyet a 73/2002 számú kor­mányrendelet előír (a törvénnyé válás útján bolyong valahol). És szó sem esik a biztonsági és bizonytalansági tényezőkről! Az utóbbi kategóriába tartozik, hogy bekövetkezhet, a tudós elmék által már jósolt/sürgetett (naplemente irányában már rég alkal­mazott) megkülönböztetett földgázár, vagyis drágítás a kis fogyasztók felé. Vagy „szagot” foghatnak európáék (ugyan csak finnyásak azok az árak), a ki ereget „kotott” az orrunk alá”? (A lakók között ez gyakran okoz konfliktust.) A „balek” szomszédság A működési körülményeket - ki kinek ad, kitől kap meleget - nem le­het általánosítani, de az tény, hogy a kiválások, „mikró”-val vagy anélkül, a maradottak költségeinek növekedé­séhez vezetnek, mert a hidraulikai változások miatt, szakszerű beszabá­lyozás hiányában, több hőt kapnak, a pincebeli veszteségek, a javítási költ­ségek meg kevesebb felé osztódnak. Sok - egyre több -, esetben súlyos­bítják a helyzetet a fű­tetlen, vagy részben fűtott lakások. A „hideg fa­lak” ugyan nem „sugároznak” hőt, ám a vékony, hőszigeteletlen közfala­kon, a padlón, a plafonon simán át­oson a meleg (ennek már szakirodal­ma van). Ez a hőmennyiség a normá­lisnak 80%-áig is elmehet, több ilyen egy tömbben már tetemes összeggel növelheti a „balek” szomszédság közköltségét. (Vannak visszajelzések a környező lakások komfortjának rontásáról is, meg víz- és gáznyomás­­ingadozásról is). Sürgősen rendezen­dő probléma! A hőenergia ára - az országos irányár (odafont szabják, azt fizet­jük) - külső összehasonlításban nem nagy, nem ér a „csillagokig”, hanem a jövedelmek nyaldossák a béka üle­­pét. Az előállítási ár sem csökkenthe­tő korszerűsítéssel, mert azt messze magasan az irányár fölé ugrasztja a magas beruházási költségek megtérí­tésének időegységre lebontott hánya­da. Akkor meg mire jó? Hát a fűtő­anyag spórlására, a füstgáz-ki­bocsátás csökkentésére (az általános felmelegedés minket is izgathat), a szolgáltatás minőségének javítására. A gigakalória előállítási árát „pumpálja” a fogyasztás csökkenése nem csak a kiválások okán, hanem a személyenkénti melegvíz-fogyasztás zuhanása is (ma egyharmada a koráb­binak). Egy bizonyos szint alatt a rendszer haszontalan (a szó szoros ér­telmében), mert a veszteségek nem arányosak a megtermelt mennyiség­gel (ez is az a tudomány). A berende­zéseket nem erre a fogyasztásra mé­retezték! „Tessék csökkenteni a vesztesége­ket” - okos „indikáció”, de csak „A”­­t mondott, tessék „B”-t is mondani, ahol a milliárdok! Bár vannak hiányosságok (a kriti­káknak is helye van, de a jobbítási igyekezetét is látni, láttatni kellene), nehézségek garmadával, amelyek rá-„Az eltelt 13 év alatt semmit sem csináltak” — „jelszóval” támadni a hőszolgáltatót (most főleg a marosvásárhelyi Energomurról van szó), eléggé furcsa. Talán jogos a kérdés: az újságíró nem olvas újságot, tévét sem néz, vagy csak csu­kott szemmel? Nem hallottak például a modern, automatizált hőközpontokról, a korszerű ka­zánokról és használati meleg­víz-készítő berendezésekről? Colról „packázásnak” tűnhetnek, de az Energomunnak ez nem célja, ezt nem engedheti meg magának! A melegvízprogram is kényszerszülte próbálkozás volt! A gázasok bármi­kor lezárhatják a csapokat! - ezt tet­szik tudni, ugye?! Csak csórni és svindlizni? A tömbházak állapotára, a gazdál­kodás módjára is hasznos lenne né­hány szót „pazarolni”. Talán a szoci­alista nevelés „öröksége”, hogy soka­kat a közös tulajdon csak annyira ér­dekel, ha abból csórni vagy svindlizni lehet. Másképpen megmagyarázha­tatlan a pincékben csepegő-csorgó, szigeteletlen csövek, a fagyban is nyitott ajtóval, törött ablakokkal szel­lőztetett lépcsőházak léte stb. (Az ilyen javítások hónapok alatt megté­rülnek!). Aberránsak az olyan elvárá­sok, hogy a szolgáltató tegyen ezt, csináljon azt a tömbházon belül. Ezt akkor sem tehetné, ha az udvarán arany vagy gyémánt­bánya lenne, de műszaki együttműködés létezik s bő­víteni is lehet. Nemrég a fővárosban hosszú nevű (prof. univ. dr. ing. stb.) szaktekinté­lyek véleményét volt alkalmam meg­hallgatni. Összecsengő vélekedésük lényege pontokban: „A „mikro” bomba a házban!” Véleményem szerint ez így nem igaz! A kiskazánok az „okos” műsza­ki megvalósítások körébe tartoznak, s főleg, amíg újak, ha figyelmesen ke­zelik, ha az időszakos műszaki vizs­gálatot s az idő múlásával felmerülő javításokat is rendesen elvégzik, elég­gé biztonságosak is. Azonban ez a néhány „ha” is bizonyítja, hogy 100%-os biztonság nincs, nem is le­het, s nem szabad elfelejteni a Mörsi - törvényt sem, miszerint ami elromol­hat, az el is romlik. Ám a nagyobb veszély másban rej­lik! Országszerte, így megyénkben is, nem egy hőközpontot, köztük korsze­­rűsítetteket is, helyeztek üzemen kí­vül a fogyasztás drasztikus csökkené­se miatt és a „megmikrósodott” tömbházakban sok lakás fűtés nélkül maradt. Szászrégenben például 600! „Melegednek, ahogy tudnak, az aragázkályhánál” - mondta az illeté­kes. Rögtönzések kártétele Az elmúlt télen a nyílt láng, a rög­tönzések országszerte rengeteg bal­esetet, tragédiát okoztak (láthatta a té­vében, aki nézte): fulladásos halál, tűzeset, robbanás. Ez utóbbi kettő ko­moly fenyegetés a „mikrós” számára is az áldozatok felől. Túlszárnyaljuk az „átkosbeli” tra­gédiákat?! De nem kisebb baj sokak életminő­ségének lerontása sem, mert vannak akiknek könnyű, vannak, akik össze­spórolják a pénzt úgy, hogy sok min­denről, leghamarabb a kulturális ki­adásokról, lemondanak (az önök ke­nyerén is vékonyodhat a vaj), és van­nak, akik sehogyan sem tudják a „mikrót ” vagy más egyéni megoldást összehozni. Egy ledolgozott élet után az a „félig” nyugdíjas valahogy kifi­zeti a közköltségét (pótlékot is kap), s megvan a komfortja - olyan, ami­lyen. Ami következik számára, ha a hőszolgáltató „szépen, csendben tönkremegy”, üljön a konyhában, szívja az oxigénben szegényített, „kodorban” (CO2) és más mérgező anyagokban dúsított levegőt. Ha az nem káros az egészségre, akkor sür­gősen le kellene beszélni mindenkit a tengeri vagy hegyi üdülésről, az er­dők szélére meg táblákat állítani: „ Vigyázat, életveszély!” (persze az ál­lam nyelvén is, nehogy a pozitív diszkrimináció „bűnébe” essünk). A változatosság kedvéért szívhat kipu­fogógázt, miközben sorba áll ártámo­gatott gyógyszerért (a nosztalgiázok örömére újból), sőt megütheti a guta is a bosszúságtól, a naptól, a vérnyo­mástól. „Úgy is túl sokan vannak” - dörzsölheti kezét, sátáni vigyorral a pénzügy, az egészségügy és más ügyetlen miniszter. S az sem számít, hogy az öregek mellett (még) fiatalok is vannak?! Az ő egészségük is káro­sodhat, romolhat munka vagy tanulá­si képességük és más potenciáljuk?! Lehet replikázni: a blokklakók most is égetik a gázt! így van, sokan teszik ha kell, ha nem, felelőtlenül károsítva magukat s a kivételek „zsebét” (ez is megérne néhány szót). Gyökeres változást hozna a földgáz egyéni kontorizálásának általánosítása, ám ebben is keresztbe tesz a „Disznófejű Nagyúr”’, mert nagy a szegénység, s a (túlméretezett!) költségekből, bár a lépcsőházi szerelést átveszi, a szol­gáltató nem térít meg egy vasat sem! (Tessék, még egy téma!). Ki felel az anarchiáért? „A rendelkezések előkészítőit, meghozóit nem érdekli a szakembe­rek véleménye; a kis kazánokat for­galmazó cégek nyomása alatt áll­nak!” Ezt tetszik érteni, ugye? Még annyit: hurrá, mégsem olyan bugyuták! „Romániának nincs összefüggő energiastratégiája!” A télen megjelent a képernyőn az ipari miniszter, bölcs ábrázattal - ő az energetikai stratégia „parancsnoka” - és azt bölcselkedte: aki lakásába kis kazánt szerelt, jól tette, az egy hasz­nos beruházás.­­ Pont így gondolja, miniszter úr? A mai anarchikus állapot következ­ményeiért senki sem felel? A korsze­rűsítésekre elköltött és felhasználás­ban levő összegek (a minden adófize­tő pénze) csak úgy „kamuvá” válhat­nak? Szabad a jövőt „aláaknázni”? - kérdezném, ha tehetném, de Önök megtehetnék! Mit értek a jövő „aláaknázása” alatt? - azt, hogy a központosított rendszer az általános energiagazdál­kodás és a környezet védelme szem­pontjából jelentős, korszerű megoldá­sok, alternatív technológiák bevezeté­sének esélyét hordozza magában — másoknál ezek már terjednek, nagy összegeket szánnak rá a kormányok. Majd csak lesz nálunk is pénz. Az egyet mondunk, mást csinálunk gyakorlatnak is vége kell már legyen. A helyi helyzet? A polgármester úr nem rég kapizs­­gálta a problémát. Az előző választá­sokkor gyökeres megoldást ígért! Fennen lobogtatott „kortes zászlajá­ra” ez is fel volt írva: „minden blokk mellé hőközpontot csinálok!”. Most újra választás következik... A tanácsos urak? - van, aki érti, van, aki érzi, van, aki valószínű csak újságot olvas, vagy azt sem. Mozgás­terük mindenképpen korlátozott. Téved, aki azt hiszi az elmondottak alapján, hogy én a „mikrók” ellensé­ge vagyok. Megvan (lenne) azoknak is a helye. Okos rendezéssel a köz- és magánérdek összeegyeztethető (lenne). Az „ok” már régen meg van, csak lépni kell, amíg nem késő („Ez így tovább nem mehet” alapon én bí­zom, hamar megtörténik). Városunk esetében sem késő! Nem kell vészha­rangot kongatni! A szolgáltató elleni hangulatkeltés senkinek sem jó! A folyamatban lévő korszerűsítések, s főleg a hőenergia mérésének az egész városra való kiterjesztése a költségek csökkentésére, sok panasz megoldá­sára, a költségmegosztók felszerelé­sére ad esélyt. Persze, ez még mind nem elég, s mivel egyelőre úgy lát­szik, „a rózsák csak a gazdagoknak nyílnak” s „aki szegény, az a legsze­gényebb”, fontos, hogy önök melyik oldalon vannak. (A hajdani tollforga­­tók a szegények oldalán álltak, igaz, nem csak ezért vésődött nevük emlé­kezetbe, bronzba, köbe...). Maradok tisztelettel (ha a hiteles tájékoztatás önöknél általános érvé­nyű) Balázs István mérnök U.i. — Soraimat magánemberként róttam, mint olyan, aki a közügyekre is gondol, azokért aggódik és tesz (is). — A Romániai Magyar Szót és a Népújságot „szemelvényeztem”, ha úgy tetszik, a kedvenceimmel „bogzódom”, (élvezem ezt a nagykászoni szót), de a „húr” általá­ban, az összes hazai médiában, közös s akinek inge... Automatizált hőközpont másam fliák­i Korszerűsített hőközpont Fotó: Szász Károly NÉPÚJSÁG 7

Next