Népújság, 2003. július (55. évfolyam, 150-176. szám)
2003-07-29 / 174. szám
2003. július 29., kedd VITA • • Önök tudják, mit cselekszenek? Vitairat sajtosokhoz (de nem csak) Átugrottuk a tavaszt, benne vagyunk a nyárban, hát lássuk a szánt! Bizony öreg szegény, roggyant is már, drótozott-foldozott, de vannak benne fényes szegek is, meg erős kengyelek. Ezt nem észrevenni...! „Túl kevés!” - indokolt a kifogás, de ennek a miértnek is megvan az azértja. Nem tisztem ezt elemezni, csak valószínűsítem, hogy sem a cégnek, sem a városunknak, sem másnak soha nem áll rendelkezésére az átfogó korszerűsítéshez szükséges - mai „lágy” lejben ezer milliárdos nagyságrendű - összeg. „Más” alatt a fogyasztókat értem, hisz „kapun” belül is sok tennivaló van (lenne), a rendszer jól csak egységesen működhetne). („Engem nem érdekel, hogy nincs pénz!” vélekedésre mit mondhatnék? Én is untam a politikai gazdaságtant, de ha dicsekvés, ám legyen - miközben „lisztesetlen” a hajam, egy s más ragadt rám ebből a tudományból is.) „Vannak városok, ahol meg tudták csinálni!” így*Van, de többnyire külső kölcsönből tették, örvendezve vették s most sírva, fogcsikorgatva adják vissza, mert a fogyasztók ott is „elszálltak”. Divattól a gazdaságosságig „Elszálltak”; mert a belső szerelés maradt a „fogyatékos” régi, „eredendő bűnök” mellett a fogyasztók trehányságából is adódó problémákkal; mert a tömbházlakások tulajdonosainak jogai és kötelességei nincsenek kellőképpen rendszabályozva; mert a hőenergia ára megmaradt az országos irányár, mert a szájrólszájra terjedő, sőt a média által is terjesztett, gyakran hivatalosságok szájából eredő információk pontatlanok, hiányosak, félrevezetők. Egyenes következményként az egyéni megoldás - köznyelven „mikrocentralé” — beszerelése többnyire divat, mint szükséglet, gazdagságossága mindenképpen megkérdőjelezhető, mert a gáz, víz, villanyáram, anyagok s velük együtt a hőenergia ára egyre nő lekörözve a jövedelmeket. A szegények mellett sok a rosszhiszemű adós is, ám az adósság behajtása jogi úton borzasztó körülményes, hosszadalmas, viszont az adósok „táplálásának” megszüntetéséhez a műszaki feltételek is hiányoznak. A fogyasztói adósságot sokszorozza, hogy a központi és helyi költségvetésből a támogatási összegek (ártámogatás, fűtéspótlék) hol jönnek, hol nem (inkább nem); mert bármilyen gazdasági tevékenység ellehetetlenül, ha a bevétel (termelés) csökken, a kiadások meg nőnek; mert a kormányzati intézkedések pontatlanok, ellentmondóak, gyakran aberránsak, populista pótcselekvés jellegűek... (De elverni a port a hőszolgáltatón, arra nagyon jók?! Jobban veszik ettől a lapot, vagy a saját bosszúságukat vezetik így le??) Szól a fáma sikertörténetekről is, de ne hasonlítsuk Temesvár vagy Kolozsvár sem anyagi, sem szellemi potenciálját a mi kis városunkéhoz... Inkább boncolgassunk néhány „mert”-et! Az én házam az én váram? Családi ház esetében is vannak írott és íratlan szabályok a szomszédsággal szembeni jogokról és kötelességekről. Ez halmozottan érvényes a tömbház esetében. A szó szoros értelmében beházasodtunk egy közösségbe magán és közös (oszthatatlan) tulajdonrészekkel, jogokkal és kötelezettségekkel. „Az én lakásomban azt csinálok, amit akarok” - álláspont erkölcsi szempontból is kifogásolható! „Nem kényszeríthet rám senki egy szolgáltatást” - vélemény is sántít, mert a hőellátás egyéni megoldása (röviden: mikróval) indokolt ha a szolgáltatás minősége kifogásolható, de a súlyos, sokrétű következményeket sem szabad(na) figyelmen kívül hagyni. Ezek jogi, életminőségi, műszaki, biztonsági, energiagazdálkodási, környezetvédelmi stb. problémák. Adódik mindjárt a kérdés: elfogadható-e az olyan megoldás, melynek előnyei kétségesek, de a tulajdonközösségre egészen biztosan hátrányosak, károsak, sőt veszélyesek? Ez a szomorú valóság! A „mikro” „nagy előnye”, az „akkor és úgy fűtök, ahogy akarok” sok esetben, bizonyítottan a szomszédok rovására megy (kitanulták a spórlás módozatait). S a dicsekvés, hogy „CSAK ennyit fizettem erre meg erre a hónapra” általában CSAK a földgáz árát jelenti; a vizet, a villanyáramot (a „mikro” azt is fogyaszt) nem, s a beruházás megtérülési részletét (az összeg osztva 8 év X 12 hónap) ugyan nem, s még rá kellene tenni a majdani javítási költségeket és az időszakos műszaki vizsgálat díját, amelyet a 73/2002 számú kormányrendelet előír (a törvénnyé válás útján bolyong valahol). És szó sem esik a biztonsági és bizonytalansági tényezőkről! Az utóbbi kategóriába tartozik, hogy bekövetkezhet, a tudós elmék által már jósolt/sürgetett (naplemente irányában már rég alkalmazott) megkülönböztetett földgázár, vagyis drágítás a kis fogyasztók felé. Vagy „szagot” foghatnak európáék (ugyan csak finnyásak azok az árak), a ki ereget „kotott” az orrunk alá”? (A lakók között ez gyakran okoz konfliktust.) A „balek” szomszédság A működési körülményeket - ki kinek ad, kitől kap meleget - nem lehet általánosítani, de az tény, hogy a kiválások, „mikró”-val vagy anélkül, a maradottak költségeinek növekedéséhez vezetnek, mert a hidraulikai változások miatt, szakszerű beszabályozás hiányában, több hőt kapnak, a pincebeli veszteségek, a javítási költségek meg kevesebb felé osztódnak. Sok - egyre több -, esetben súlyosbítják a helyzetet a fűtetlen, vagy részben fűtott lakások. A „hideg falak” ugyan nem „sugároznak” hőt, ám a vékony, hőszigeteletlen közfalakon, a padlón, a plafonon simán átoson a meleg (ennek már szakirodalma van). Ez a hőmennyiség a normálisnak 80%-áig is elmehet, több ilyen egy tömbben már tetemes összeggel növelheti a „balek” szomszédság közköltségét. (Vannak visszajelzések a környező lakások komfortjának rontásáról is, meg víz- és gáznyomásingadozásról is). Sürgősen rendezendő probléma! A hőenergia ára - az országos irányár (odafont szabják, azt fizetjük) - külső összehasonlításban nem nagy, nem ér a „csillagokig”, hanem a jövedelmek nyaldossák a béka ülepét. Az előállítási ár sem csökkenthető korszerűsítéssel, mert azt messze magasan az irányár fölé ugrasztja a magas beruházási költségek megtérítésének időegységre lebontott hányada. Akkor meg mire jó? Hát a fűtőanyag spórlására, a füstgáz-kibocsátás csökkentésére (az általános felmelegedés minket is izgathat), a szolgáltatás minőségének javítására. A gigakalória előállítási árát „pumpálja” a fogyasztás csökkenése nem csak a kiválások okán, hanem a személyenkénti melegvíz-fogyasztás zuhanása is (ma egyharmada a korábbinak). Egy bizonyos szint alatt a rendszer haszontalan (a szó szoros értelmében), mert a veszteségek nem arányosak a megtermelt mennyiséggel (ez is az a tudomány). A berendezéseket nem erre a fogyasztásra méretezték! „Tessék csökkenteni a veszteségeket” - okos „indikáció”, de csak „A”t mondott, tessék „B”-t is mondani, ahol a milliárdok! Bár vannak hiányosságok (a kritikáknak is helye van, de a jobbítási igyekezetét is látni, láttatni kellene), nehézségek garmadával, amelyek rá-„Az eltelt 13 év alatt semmit sem csináltak” — „jelszóval” támadni a hőszolgáltatót (most főleg a marosvásárhelyi Energomurról van szó), eléggé furcsa. Talán jogos a kérdés: az újságíró nem olvas újságot, tévét sem néz, vagy csak csukott szemmel? Nem hallottak például a modern, automatizált hőközpontokról, a korszerű kazánokról és használati melegvíz-készítő berendezésekről? Colról „packázásnak” tűnhetnek, de az Energomunnak ez nem célja, ezt nem engedheti meg magának! A melegvízprogram is kényszerszülte próbálkozás volt! A gázasok bármikor lezárhatják a csapokat! - ezt tetszik tudni, ugye?! Csak csórni és svindlizni? A tömbházak állapotára, a gazdálkodás módjára is hasznos lenne néhány szót „pazarolni”. Talán a szocialista nevelés „öröksége”, hogy sokakat a közös tulajdon csak annyira érdekel, ha abból csórni vagy svindlizni lehet. Másképpen megmagyarázhatatlan a pincékben csepegő-csorgó, szigeteletlen csövek, a fagyban is nyitott ajtóval, törött ablakokkal szellőztetett lépcsőházak léte stb. (Az ilyen javítások hónapok alatt megtérülnek!). Aberránsak az olyan elvárások, hogy a szolgáltató tegyen ezt, csináljon azt a tömbházon belül. Ezt akkor sem tehetné, ha az udvarán arany vagy gyémántbánya lenne, de műszaki együttműködés létezik s bővíteni is lehet. Nemrég a fővárosban hosszú nevű (prof. univ. dr. ing. stb.) szaktekintélyek véleményét volt alkalmam meghallgatni. Összecsengő vélekedésük lényege pontokban: „A „mikro” bomba a házban!” Véleményem szerint ez így nem igaz! A kiskazánok az „okos” műszaki megvalósítások körébe tartoznak, s főleg, amíg újak, ha figyelmesen kezelik, ha az időszakos műszaki vizsgálatot s az idő múlásával felmerülő javításokat is rendesen elvégzik, eléggé biztonságosak is. Azonban ez a néhány „ha” is bizonyítja, hogy 100%-os biztonság nincs, nem is lehet, s nem szabad elfelejteni a Mörsi - törvényt sem, miszerint ami elromolhat, az el is romlik. Ám a nagyobb veszély másban rejlik! Országszerte, így megyénkben is, nem egy hőközpontot, köztük korszerűsítetteket is, helyeztek üzemen kívül a fogyasztás drasztikus csökkenése miatt és a „megmikrósodott” tömbházakban sok lakás fűtés nélkül maradt. Szászrégenben például 600! „Melegednek, ahogy tudnak, az aragázkályhánál” - mondta az illetékes. Rögtönzések kártétele Az elmúlt télen a nyílt láng, a rögtönzések országszerte rengeteg balesetet, tragédiát okoztak (láthatta a tévében, aki nézte): fulladásos halál, tűzeset, robbanás. Ez utóbbi kettő komoly fenyegetés a „mikrós” számára is az áldozatok felől. Túlszárnyaljuk az „átkosbeli” tragédiákat?! De nem kisebb baj sokak életminőségének lerontása sem, mert vannak akiknek könnyű, vannak, akik összespórolják a pénzt úgy, hogy sok mindenről, leghamarabb a kulturális kiadásokról, lemondanak (az önök kenyerén is vékonyodhat a vaj), és vannak, akik sehogyan sem tudják a „mikrót ” vagy más egyéni megoldást összehozni. Egy ledolgozott élet után az a „félig” nyugdíjas valahogy kifizeti a közköltségét (pótlékot is kap), s megvan a komfortja - olyan, amilyen. Ami következik számára, ha a hőszolgáltató „szépen, csendben tönkremegy”, üljön a konyhában, szívja az oxigénben szegényített, „kodorban” (CO2) és más mérgező anyagokban dúsított levegőt. Ha az nem káros az egészségre, akkor sürgősen le kellene beszélni mindenkit a tengeri vagy hegyi üdülésről, az erdők szélére meg táblákat állítani: „ Vigyázat, életveszély!” (persze az állam nyelvén is, nehogy a pozitív diszkrimináció „bűnébe” essünk). A változatosság kedvéért szívhat kipufogógázt, miközben sorba áll ártámogatott gyógyszerért (a nosztalgiázok örömére újból), sőt megütheti a guta is a bosszúságtól, a naptól, a vérnyomástól. „Úgy is túl sokan vannak” - dörzsölheti kezét, sátáni vigyorral a pénzügy, az egészségügy és más ügyetlen miniszter. S az sem számít, hogy az öregek mellett (még) fiatalok is vannak?! Az ő egészségük is károsodhat, romolhat munka vagy tanulási képességük és más potenciáljuk?! Lehet replikázni: a blokklakók most is égetik a gázt! így van, sokan teszik ha kell, ha nem, felelőtlenül károsítva magukat s a kivételek „zsebét” (ez is megérne néhány szót). Gyökeres változást hozna a földgáz egyéni kontorizálásának általánosítása, ám ebben is keresztbe tesz a „Disznófejű Nagyúr”’, mert nagy a szegénység, s a (túlméretezett!) költségekből, bár a lépcsőházi szerelést átveszi, a szolgáltató nem térít meg egy vasat sem! (Tessék, még egy téma!). Ki felel az anarchiáért? „A rendelkezések előkészítőit, meghozóit nem érdekli a szakemberek véleménye; a kis kazánokat forgalmazó cégek nyomása alatt állnak!” Ezt tetszik érteni, ugye? Még annyit: hurrá, mégsem olyan bugyuták! „Romániának nincs összefüggő energiastratégiája!” A télen megjelent a képernyőn az ipari miniszter, bölcs ábrázattal - ő az energetikai stratégia „parancsnoka” - és azt bölcselkedte: aki lakásába kis kazánt szerelt, jól tette, az egy hasznos beruházás. Pont így gondolja, miniszter úr? A mai anarchikus állapot következményeiért senki sem felel? A korszerűsítésekre elköltött és felhasználásban levő összegek (a minden adófizető pénze) csak úgy „kamuvá” válhatnak? Szabad a jövőt „aláaknázni”? - kérdezném, ha tehetném, de Önök megtehetnék! Mit értek a jövő „aláaknázása” alatt? - azt, hogy a központosított rendszer az általános energiagazdálkodás és a környezet védelme szempontjából jelentős, korszerű megoldások, alternatív technológiák bevezetésének esélyét hordozza magában — másoknál ezek már terjednek, nagy összegeket szánnak rá a kormányok. Majd csak lesz nálunk is pénz. Az egyet mondunk, mást csinálunk gyakorlatnak is vége kell már legyen. A helyi helyzet? A polgármester úr nem rég kapizsgálta a problémát. Az előző választásokkor gyökeres megoldást ígért! Fennen lobogtatott „kortes zászlajára” ez is fel volt írva: „minden blokk mellé hőközpontot csinálok!”. Most újra választás következik... A tanácsos urak? - van, aki érti, van, aki érzi, van, aki valószínű csak újságot olvas, vagy azt sem. Mozgásterük mindenképpen korlátozott. Téved, aki azt hiszi az elmondottak alapján, hogy én a „mikrók” ellensége vagyok. Megvan (lenne) azoknak is a helye. Okos rendezéssel a köz- és magánérdek összeegyeztethető (lenne). Az „ok” már régen meg van, csak lépni kell, amíg nem késő („Ez így tovább nem mehet” alapon én bízom, hamar megtörténik). Városunk esetében sem késő! Nem kell vészharangot kongatni! A szolgáltató elleni hangulatkeltés senkinek sem jó! A folyamatban lévő korszerűsítések, s főleg a hőenergia mérésének az egész városra való kiterjesztése a költségek csökkentésére, sok panasz megoldására, a költségmegosztók felszerelésére ad esélyt. Persze, ez még mind nem elég, s mivel egyelőre úgy látszik, „a rózsák csak a gazdagoknak nyílnak” s „aki szegény, az a legszegényebb”, fontos, hogy önök melyik oldalon vannak. (A hajdani tollforgatók a szegények oldalán álltak, igaz, nem csak ezért vésődött nevük emlékezetbe, bronzba, köbe...). Maradok tisztelettel (ha a hiteles tájékoztatás önöknél általános érvényű) Balázs István mérnök U.i. — Soraimat magánemberként róttam, mint olyan, aki a közügyekre is gondol, azokért aggódik és tesz (is). — A Romániai Magyar Szót és a Népújságot „szemelvényeztem”, ha úgy tetszik, a kedvenceimmel „bogzódom”, (élvezem ezt a nagykászoni szót), de a „húr” általában, az összes hazai médiában, közös s akinek inge... Automatizált hőközpont másam fliáki Korszerűsített hőközpont Fotó: Szász Károly NÉPÚJSÁG 7