Népújság, 2019. október (71. évfolyam, 223-249. szám)
2019-10-02 / 224. szám
2019. október 2., szerda KÖZÉLET NÉPÚJSÁG . Holnap kezdődik a XXIX. Constantin Silvestri nemzetközi zenei fesztivál Nemrég kezdetét vette a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia új, 2019- 2020-as évada. Ünnepi évadról beszélhetünk, a hetvenedikről, amelynek októberi hónapja folyamán ismét sor kerül Marosvásárhely egyik legrégebbi és legnívósabb zenei szemléjére, a Constantin Silvestri emléke előtt tisztelgő és az ő nevét viselő 29. nemzetközi zenei fesztiválra. A csütörtökön kezdődő szemlével kapcsolatosan kedd délelőtt tartott sajtótájékoztatót a Kultúrpalota kistermében Vasile Cazan, a filharmónia igazgatója, aki a fesztivál zenei felhozatalát, a meghívott vendégelőadók listáját, a soron következő koncertek programját ismertette. Az Ortoprofil által támogatott, Constantin Silvestri emlékére szervezett zenei fesztivál kínálatát az alábbaikban olvashatják. Csütörtök, okt. 3., este 7 óra. 1. bérlet. Rendkívüli fesztiválnyitó vokálszimfonikus hangverseny a Kultúrpalota nagytermében. Vezényel Nicolae Moldoveanu karmester (Svájc), közreműködik Eduard Kunz zongoraművész (Oroszország) és Szerekován János tenor (Magyarország). Kísér a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia vegyes kara és szimfonikus zenekara, karvezető Vasile Cazan, karvezető-asszisztens Sikó Szidónia. Műsoron: C. Silvestri - Erdélyi román népi táncok, op. 4, L. van Beethoven - 3. c-moll zongoraverseny, Kodály Z. - Psalmus Hungaricus. Vasárnap, okt. 6., este 7 óra. Rendkívüli zongoraest a Kultúrpalota nagytermében. Közreműködik Eduard Kunz zongoraművész (Oroszország). Műsoron: J. S. Bach - 8 prelúdium és fúga a Das wohltemperierte Klavier I. kötetéből (C-dúr, c-moll, D-dúr, d-moll, B-dúr, b-moll, H-dúr, h-moll), 1. B- dúr partita és 6. c-moll partita. Vasile Cazan Kedd, okt. 8., este 7 óra. Kamarazeneest - a Román Művészeti Intézet és a Román Zeneszerzők és Muzikológusok Szövetségének támogatásával szervezett hangverseny. Kultúrpalota, kisterem. Fellép a Gaudeamus vonósnégyes: Lucia Neagoe, I. hegedű, Raluca Irimia, II. hegedű, Leona Varvarichi, mélyhegedű, Stefan Neagoe, gordonka. Műsoron: Roman Vlad - Rezgések, Dan Dediu - 6. vonósnégyes, „Axis”, Ulpiu Vlad - Kékvirág hangzások, Adrian Pop - Pas de quatre, Adrian Iorgulescu - 5. vonósnégyes. Csütörtök, okt. 10., este 7 óra. 2. bérlet. Rendkívüli vokálszimfonikus hangverseny a Kultúrpalota nagytermében. Vezényel Fakhraddin Kerimov karmester (Azerbajdzsán), közreműködik Jan Bogdan gordonkaművész (Szlovákia). Kísér a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia vegyes kara és szimfonikus zenekara, karvezető Vasile Cazan, karvezetőasszisztens Sikó Szidónia. Műsoron: Vasile Cazan - In memóriam Silvestri, D. Sosztakovics - 1. Esz-dúr gordonkaverseny, E. Elgar - Enigma-variációk. Kedd, okt. 15., este 7 óra. Rendkívüli évfordulós kamarazeneest a Tiberius vonósnégyes megalakulásának 25. éve alkalmából a Kultúrpalota kistermében. Fellép a Tiberius vonósnégyes: Molnár Tibor, I. hegedű, Lokodi Károly, II. hegedű, Molnár József, brácsa, Zágoni Előd, gordonka. Meghívottak: Adrian Naidin, gor- Fotó: Nagy Tibor donka és Bartha Lajos, mélyhegedű. Műsoron: W. A. Mozart - 3. G- dúr vonósnégyes, KV 156 és J. Brahms - B- dúr vonóshatos, op. 18. Csütörtök, okt. 17., este 7 óra. 3. bérlet. Rendkívüli szimfonikus hangverseny Fátyol Rudolf emlékére. Kultúrpalota, nagyterem. Vezényel Cser Ádám karmester (Magyarország), közreműködik Vlad Racea hegedűművész. Műsoron: A. Vivaldi - Az évszakok, F. Schubert - 8. h-moll „befejezetlen” szimfónia. Kedd, okt. 22., este 7 óra. Kamarazeneest Chopin-ábránd címmel a Kultúrpalota kistermében. Közreműködik Sinziana Mircea (zongora), Raisa Mihai (gitár) és Amalia Lazariuc (ének). Műsoron F. Chopin eredeti művei, illetve átiratok zongorára és gitárra. Szerda, okt. 23., este 7 óra. 4. bérlet. Rendkívüli vokálszimfonikus hangverseny Szalmán Lóránt emlékére, a mester születésének 90. évfordulója alkalmából. Kultúrpalota, nagyterem. Vezényel Gheorghe Costin karmester, közreműködik ifj. Csíky Boldizsár zongoraművész, Borsos Edith szoprán, Laura Essigali, Szabó Levente tenor és Balla Sándor basszus. Kísér a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia vegyes kara és szimfonikus zenekara, karvezető Vasile Cazan, karvezető-asszisztens Sikó Szidónia. Műsoron: S. Rachmaninov - 2. cmoll zongoraverseny és J. Haydn - Nelsonmise. Kedd, okt. 29., este 7 óra. Négykezes zongoraest a Kultúrpalota nagytermében. Fellépnek Corina Raducanu és Eugen Dumitrescu zongoraművészek. Műsoron: C. Silvestri - Erdélyi román népi táncok, op. 4, Leon Klepper - Dal és tánc, Ligeti György összes négykezes zongoraműve (Induló, Többszólamú etűd, Három lakodalmi tánc, Szonatina, Allegro), G. Enescu - Zongoraszvit négy kézre és G. Enescu/Marius Sireteanu - J. Á-dúr román rapszódia. A rendkívüli fesztiválzáró hangversenyre október 31-én, csütörtökön kerül sor a Kultúrpalota nagytermében. Az este 7 órakor kezdődő koncertre az 5-ös számú bérlet érvényes, a hangversenyen a filharmónia 70. és a fesztivált támogató Ortoprofil cég megalakulásának 25. évét ünnepük. Vezényel Cristian Mandeal karmester, közreműködik Alexei Nabioulin zongoraművész (Oroszország). Műsoron: J. Brahms - 2. B- dúr zongoraverseny és 2. D-dúr szimfónia. (Knb.) Gálfi Piroska élete erős, százkarú gyökér. Különös szenvedéllyel kapaszkodik a régvolt és jövendő időkbe, közben teljes pompájában szívja magába a jelent. Távoli vidékeket húz magához, és amit egyszer megérintett, színnel és zenével átitatott otthona részévé teszi. - Kacagás típus vagyok -jegyzi meg magáról a hetvenes évei végéhez közeledő aszszony, miközben tágas udvaráról a barátságos belső terek felé vesszük az irányt. Mielőtt belépnénk, márványkő vonja magára a tekintetem. „Arany az ember, de visszahúzza a sár. Andor, 2004” — olvasom magamban a kőbe vésett szavakat. Vendéglátóm figyel, és azonnal magyaráz: néhai férje mondását őrzi a bejárat közelében, őszi virágok között sütkérező márvány. A családi fotókkal és festményekkel körbevett szobába múlt századból maradt, lágy dallamok vezetnek. A helyiség végében, az ablaktól pár lépésnyire terített asztal várakozik, a másik oldalon, az ajtó mellett nyitott könyvek. Piroska A bölcsek újabb ajándéka címűt mutatja elsőnek, abból szokott a hétköznapokhoz erőt meríteni. - Balzacot és a moldovaiak világát megörökítő Panait Istratit is nagyon szeretem, meg aztán ott van Zola, ő is annyira olvastatja magát. Tudja, Ildikó, öregek vagyunk már, és örülünk a szépnek — mondja szinte mentegetőzve, kortársai nevében is, aztán Horthy Miklós felesége, Lila mama verssorait teszi elém. - Vannak sugárzó emberek, és ő idős korában is az maradt - érkezik az újabb magyarázat. Pár percre az íróasztal mellé telepedünk. Piroska hihetetlen frissességgel fog bele egy történetbe, amelyhez még beszélgetésünk előtt vidám csattanót ígért. - Valamikor nem voltunk szegények, de aztán az állam elvette a földjeinket. A mostani Hidegvölgy mellett volt 2 hektár 70 ár területünk, azóta sem kaptuk vissza. Gyerek voltam még, amikor édesanyám legyengült, megöregedett, de betegen, görnyedt háttal is gondoskodott arról, hogy mindig legyen kenyér az asztalon. Mivel kevés volt a nyugdíja, az állam kiutalt neki a rókatelepen 15 új kertföldet, ahol zöldséget termelhetett. Egy ősszel sok sütőtökje lett, ezért elhatározta, hogy pénzzé teszi. De nem bírta sokáig cipelni az árut, így útban a piac fele megszólított egy fiatalembert. „ Nem vinné el száz métert a tökeimet? ” - kérdezte a férfitól, aki azt válaszolta, viszi szívesen, ha kap 25 lejt a fuvarért. „Na, akkor menjen csak tovább egyenesen előre, mert az egész tököm nem ér annyit” - vetett véget az alkunak anyám. Ilyen asszony volt ő, a nehézségben is megőrizte a humorát. Engem és a testvéremet becsületre, munkára nevelt. Megmutatta, hogy a semmiből is ki lehet teremteni a betevőt, soha nem nélkülöztünk, és nem is tartoztunk senkinek. A következő pillanatban lányos lendülettel szökken a mesélő egy nagyot az időben. A másik szobában a mozdulatlan faliórába költöztetett arcképek századában járunk, Piroska apai nagyanyjánál, aki Rhédey Claudiánál volt egykor nevelőnő. A grófi család műkincsekkel ajándékozta meg távozásakor a fiatalasszonyt, és bár a festményeken kifogott az idő, néhány keret funkciót váltva most is vendéglátóm otthonában rejtőzik. Az idős asszony önfeledten merítkezik meg a múltban, édesapja felmenői, a nemeslevéllel és címerrel rendelkező benedictek történetében. Látogatásom első helyszínére visszatérve vaskos kötetet nyit fel előttem, nyugdíjas éveinek egyik legféltettebb kincsét. - Harmincöt évet dolgoztam asszisztensnőként, és amikor az egészségügyben az első leépítés bekövetkezett, a nyugdíjazáshoz szükséges szolgálati idővel rendelkezőknek kellett először távozni. Én sem úsztam meg, nagy bánatomra a szakmám csúcsán nyugdíjaztak, amikor még pedagóusi munkát is végeztem, és tudományos dolgozatok megírásában is közreműködtem. Kezdenem kellett valamit a hirtelen rám szakadt szabadsággal. Tudtam, hogy apám részéről élnek még rokonok Magyarországon, így gondoltam egy merészet, és kimentem Budapestre a felmenők után kutatni. Apám jegyzetfüzetében több nevet és lakcímet is találtam, azokat próbáltam a magyar fővárosban a telefonkönyvből kikeresni. Találtak az adatok, és én mindenkinek levelet küldtem. Egyetlen válasz érkezett a határ széléről. A későbbiekben a többi rokonról is sikerült tájékozódnom. Megtudtam, hogy valamennyiük családjában súlyos egészségi problémák voltak, ezért nem reagáltak a leveleimre. Egy rendkívül művelt közgazdász hölggyel, Kenedich Ágnessel kezdtünk írogatni egymásnak, ő az Országos Levéltárba is rendszeresen bejárt, így elsősorban neki köszönhetem, hogy a családtörténet végül megszületett. - Postai vagy elektronikus levelezést folytattak? - kíváncsiskodtam közbe. - Hagyományos postait. Nincs szükségem internetre, úgy érzem, az nem rólam szól. Számítógépezés helyett írnom, olvasnom, kertészkednem kell. A következő percekben újabb kéziratok kerültek elő, kijegyzetelt és saját gondolatok, vázlatos és részletes naplók német- és franciaországi, amerikai utakról. - Jegyezze meg, ha utazni akar, az a legfontosabb, hogy ápolja a baráti kapcsolatokat - emelte fel tekintetét füzeteiből vendéglátóm, akit nyugdíjazása után a külföldre telepedett egykori munkatársak hívtak gyakran magukhoz hosszabb-rövidebb időre. Ezeken a kirándulásokon hátizsákosan gyalogolta végig a múzeumokat, és minden különösebb kiadás nélkül, a kulturális intézmények nyílt napi programjai szerint gyűjtötte be a soha el nem halványuló élményeket. Közben három évig németnyelv-tanfolyamra is járt, úton-útfélen, még a kertjében lévő málnabokor mellett is gyakorolt. Látogatásom végén egy verskötetbe, Puskás Attila Kék madár című művébe lapozott bele. - Beszélhettem volna nehézségekről, betegségről, de jót tennék én azzal bármelyikünknek is? — tette fel a kérdést, miközben szedelőzködtem. - Abba kell kapaszkodni, ami szép, ami kiszabadítja az embert a hétköznapi szürkeségből. A derű ösvényein Hétköznapi történet I ________ Nagy Székely Ildikó -________■