Népújság, 2019. október (71. évfolyam, 223-249. szám)
2019-10-04 / 226. szám
2019. október 4., péntek SZÍNES VILÁG XV. évf. 37. (684.) szám, 2019. október 4., péntek Kiállítás őrzi Erdőszentgyörgyön Erzsébet királynő ükanyjának emlékét Mysteria Residentiae Rhédey Mint már tudósítottunk róla, két hete állandó kiállítás nyílt az erdőszentgyörgyi Rhédey-kastélyban. Ez az ősi gyökerekkel rendelkező magyar főnemesi család Rhédey Claudia révén Európa legelőkelőbb királyi családjaival került rokoni kapcsolatba. A néhai grófnő emlékét őrzi ez a tárlat. Claudia tragikusan rövid életútja négy nemzethez, a magyarhoz, a románhoz, az angolhoz és a némethez is kötődik. Ezek képviselői a közös kulturális örökség ápolásának és a hagyaték turisztikai értékesítésének lehetőségeit is számba vették. Benedek István A mintegy kétéves kutatómunka eredményeit felvonultató tárlat a kastély emeletének öt termében mutatja be igényes és ötletes kivitelezésben Rhédey Claudia életútját, felidézve a korai tizenkilencedik századi főnemesi életmód hangulatát, és mindezt a település történetével is összekapcsolja. A látogató betekintést kap a család történetébe, megismerkedhet az egykori grófkisasszony neveltetésének körülményeivel, de ízelítőt kap a korabeli főúri társasági élet légköréből is. A megnyitót követő tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy mérföldkő ennek a kiállításnak a megnyitása, és ez igaz mind a történeti kutatómunka, mind pedig a kastély állagának megőrzése tekintetében. Ami a kutatást illeti, a folytatására az egyetemi közeg bevonásával nyílhat bővebb lehetőség, mert ott adódhatnak talán a legkézenfekvőbb lehetőségek anyagi és szellemi forrást is találni a további munkához. A kastély restaurálásának folytatásához kormányzati vagy uniós pályázati alapokból kellene pénzre szert tenni, amire a részt vevő diplomaták és politikusok szerint van is elvi lehetőség. Hasonlóan fontos lenne még a résztvevők szerint ennek a négy nemzet szempontjából is fontos kultúrkincsnek a turisztikai körforgásba való beemelése is. A tárlat kitér a Rhédey család hat évszázadon is átívelő történetére. A kisrédei és szentmártonrédei nemes Rhédey család az Árpád-kori Aba nemzetségből származtatja magát. Név szerint ismert legkorábbi őse az oklevelekben kisrédei Mikó néven szerepelt a 13. század végén. A középkor és az újkor évszázadaiban kiteljesedő Rhédey családfa különböző ágainak képviselői politikai és katonai karrierjük elismeréseként, birtokaiknak és kapcsolataiknak köszönhetően három ízben is grófságot nyertek. Az eredetileg Heves vármegyei família a 16-17. században előbb Bihar és Máramaros térségében szerzett számottevő befolyást, majd Erdély egész területén. Férfijai katonai, közigazgatási vagy jogi pályán küzdötték fel magukat az ország főúri rendjei közé. A társadalmi ranglétra legmagasabb fokára a máramarosi főispáni széket betöltő Rhédey Ferenc jutott, akit 1657 novemberében a gyulafehérvári országgyűlésen Erdély fejedelmévé választottak. Tehetségének kibontakoztatására nem kapott hosszú időt, mindössze két hónapig uralkodott. A 17. század elején Rhédey János homoródszentpáli Kornis Margittal kötött házassága által szerzett birtokot Erdőszentgyörgyön, melyre 1629-ben adományt is nyert Bethlen Gábortól. Leszármazottainak 1744- ben Mária Terézia magyar grófi címet adományozott, korábbi nemesi címerüket bővítette. Gróf Rhédey László a 18. század közepén még romos erdőszentgyörgyi Rhédey-udvarházat impozáns kastéllyá építette át a 19. század első évtizedében. Kastély építési törekvései mellett a tájképet is megváltoztató, nagyszabású átalakításokat végzett. Kanyargós utakkal, négyszögűre nyírt bokorcsoportokkal, fenyőerdővel és számos építménnyel díszített tágas franciakertet alakított ki. 1812-ben már ezen az új nyári rezidencián született a lánya, Claudia, akinek majdani házassága révén a Rhédeyek ősi nemesi családja rokonságba került a legjelentősebb nyugat-európai arisztokrata dinasztiákkal. A Rhédeyek erdélyi ága az utolsó fiúleszármazott 1897- ben bekövetkezett halálával szűnt meg. Claudia unokája, a magyar grófi vérvonalat továbbvivő Victoria Mary tecki hercegnő V. György angol király feleségeként a mindmáig világpolitikai szerepkörű Windsor uralkodóház megalapítója lett. Családja a kor arisztokrata életmódjának megfelelően sokat utazgatott, egy-egy évszakot Erdőszentgyörgyön, Kolozsváron, Budapesten vagy éppen Bécsben töltött. A magyar nyelvi környezetbe született Claudia ifjúkorára a Habsburg-birodalom hivatalos nyelvét, a németet is anyanyelvi szinten beszélte. Művelt úrilányhoz méltó neveltetésben részesült, rajzolni, festeni, énekelni, zongorázni, táncolni tanult. Naplóbejegyzéseiből ismert, hogy 1823 telén zongoraórákat vett Ruzitska György zeneszerzőtől, a Kolozsvári Nemzeti Színház karmesterétől, a nyarat pedig családjával a radnai üdülőtelepen töltötte gyógyfürdőzéssel, kirándulással, hegymászással. Bécsi tartózkodásai során a császárváros legjobb mestereitől tanult. 1833. január 1-től személyes naplót vezetett, melynek utolsó bejegyzését 1839. december 6-án keltezte. A 420 oldalas, német nyelvű, kézírásos dokumentumot a stuttgarti levéltárban őrzik. Az ebben fennmaradt vallomások életének számos eseményéről beszél Fotó: Nagy Tibor múlnak, de titkosírással kódolt sorainak megfejtéséhez további kutatások szükségesek. Az erdélyi főnemesi családok a teleket általában a nagyvárosi palotákban töltötték, nyáron inkább vidéki rezidenciáikon laktak. A karneválok és a téli táncmulatságok ünnepi időszaka alatt az arisztokrácia többnyire a fővárosban, Bécsben tartózkodott. A szórakozáson túl a mulatságok alkalmat teremtettek kapcsolatépítésre, üzleti megbeszélésekre is. Az eladósorba került úrilányokat bálok, estélyek alkalmával vezették be a felső körök társasági életébe, ahol a legfontosabb társadalmi szereplőkkel ismerkedhettek meg. A szezon legfontosabb eseményének a bécsi udvari bál számított, melynek előkelő társasága Európa több száz főnemesi családjának soraiból került ki. Egy téli báli szezon sikerességét az eljegyzések száma is jelezte. Rhédey Claudia 1829-ben, 17 éves korában utazott első ízben szüleivel Bécsbe, a család abban reménykedett, hogy lányuk törékeny egészségének jót tesz a levegőváltozás, és a világvárosban elérhető orvosi ellátás. A fővárosban elérhető szórakozási lehetőségeket is kihasználó lány egy lovaglás alkalmával pillantotta meg először a katonai szolgálatát töltő Alexander von Württemberg herceget 1832. április 30-án. Claudia vallomása szerint ez az első szempillantás meg is pecsételte a sorsukat, azon a tavaszon sok időt töltöttek egymás társaságában. Július 20-án a Rhédey család hazaindult Erdélybe. A szerelmesek tudták, hogy európai uralkodó körökben csak az azonos rangúak házassága elfogadott. Azaz uralkodóházbeli férfi és grófi származású lány között csak morganatikus frigy köttethetett, melyben a feleség és gyermekei nem részesülnek a férj kivételes jogaiban. Az érzelmek azonban felülírták a dinasztikus érdekeket. Alexander és Claudia esküvőjét 1835. május 2-án tartották a bécsi lutheránus templomban. Két hétre rá I. Ferdinánd osztrák császár Hohentstein osztrák grófi címet adományozott Claudia hercegnének. A házasságot már első évben gyermekáldás kísérte, megszületett lányuk, Claudine Henriette, majd a következő két évben Franz Alexander és Amalie Josephine jöttek a világra. Alexander herceget felfelé ívelő katonai pályája a birodalmi lovassági ezredhez kötötte, ezért a család a férj alakulatának állomáshelyeihez kötődően többnyire Grazban, Bécsben vagy Württembergben tartózkodott, de megfordultak Budapesten és Erdőszentgyörgyön is. 1841 nyarán is Claudia időközben megözvegyült édesanyjánál időztek, július 27-én esküvői tanúként is szerepeltek az erdőszentgyörgyi református templomban. A már vezérőrnagyi és grazi hadosztályparancsnoki rangban szolgáló Alexandernek ősszel stájerországi hadgyakorlaton kellett részt vennie. Claudia grófnő három gyermekével hintón indult férje után a grazi állomáshelyre. Az út utolsó éjszakáján a kocsi sáncba bomlt, és a negyedik gyermekével várandós Claudia erős oldaltáji ütést szenvedett. Ennek ellenére másnap lóra ült, hogy hadgyakorlatozó férjét meglepje. Azonban az esés és a 8 óra alatt megtett 100 kilométernyi megerőltető lovaglás halálos betegségbe döntötte, elveszítette magzatát, majd 1841. október 1-jén elhunyt. A hercegnét végakarata szerint Erdőszentgyörgyön, a református templom családi kriptájában helyezték örök nyugalomra 1841. október 21-én. Férje mély gyászában nem tudott megválni imádott asszonyától, ezért szerelme szívét kivetette, és preparátumként egy orvosi üvegben állandóan íróasztalán tartotta. A herceg soha többé nem nősült újra. 1885- ben hunyt el, Claudia szívét végakarata szerint a koporsójába helyezték. NÉPÚJSÁG