Neveléstörténet, 2008 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Baska Gabriella: Metaforák egy 19. századi városi néptanítóról
45 J__I NEVELÉSTÖRTÉNET METAFORÁK EGY 19. SZÁZADI VÁROSI NÉPTANÍTÓRÓL ről a társadalom különféle ’elemei’ megnyilvánultak, sokféle forrás felhasználásával kutatható. Vizsgálható az, ahogyan a politika egyes szféráiban megjelenik a tanító, például az, ami az országgyűlési felszólalásokból, vagy a különféle rendelkezésekből, jogszabályokból kimutatható a témában. Az oktatáspolitika potentátjainak megnyilvánulásai egyben a hivatalos álláspont közvetítésére is alkalmasak, ők közvetítik a döntéshozó hatalmi elit céljait és elvárásait. Vizsgálható továbbá az is, milyen párbeszéd bontakozik ki a korszakban nagy számban megjelenő szaksajtó hasábjain. Egy hasonló kutatás a szakma - nem feltétlenül egységes - álláspontját tükrözné. Jelen kutatásunkban azonban arra törekedtünk, hogy egyetlen konkrét tanítóval összefüggésben megjelenő szövegeken keresztül pillanatfelvételt készítsünk arról, hogyan viszonyul ehhez a pályához az emberek egy csoportja a 19- és 20. század fordulóján Magyarországon. Az általuk hátrahagyott retorikus szövegekben megjelenő motívumokat a tanítóságról szóló korabeli diskurzus részeként értelmezzük, egy ’virtuális’ párbeszéd részeként, amelynek minden résztvevője tudatosan vagy kevésbé tudatosan törekedett arra, hogy ilyen vagy olyan módon tematizálja a közbeszédet. Kíváncsiak voltunk arra, hogy adott pillanatban, adott helyen hogyan jelenítődik meg a tanítói pálya régről átörökített éthosza, és vannak-e nyomai a modernizálódó és professzionalizálódó szakmai valóság új fogalmi kereteinek. Közelebbről, milyen ’mítosz’, milyen ’hőse’ a korabeli tanító. Az elsődleges forrás, amelyre vizsgálatunk legnagyobb részben épült, egy 1906- ban napvilágot látott emlékkötet, amelyet Nefelejcsi címmel jelentettek meg tanítótársai kevéssel Budai Elek dési református néptanító halálát követően. Az itt összegyűjtött szövegek két kiemelt esemény kapcsán íródtak, a tanító pályájának 25 éves jubileuma alkalmával, majd nyolc évre rá, a halálát követően. NYELV - VALÓSÁG - DISKURZUS - SZÖVEG A 20. század végének filozófiai gondolkodását a valóság és a nyelv viszonyának újraértelmezéséből kinövő újfajta szemlélet határozza meg, mely eltávolodott attól a felfogástól, hogy a valóság és annak elemei a nyelven keresztül ismerhetők meg. Ezzel szemben egy olyan paradigma felé mozdult el, amelyben a hangsúly magán a nyelven és a nyelv alkotóelemein van. A nyelv nem semleges médium, amely képes a tények tükrözésére, ellenkezőleg, világunk végső soron a nyelv által hordozott jelentésekből épül föl. (Carver, 2004.) A posztmodern ismeretelmélet, amely átértelmezte nyelv és valóság viszonyát, Romsics Ignác (2003) kiemelése alapján leginkább Jacques Derrida, Michel Foucault és Hayden White hatására formálódik. S habár nem alkotnak egységes bölcseleti iskolát, a világ, a lét, az értelem vizsgálata felől a világról, a létről és az értelemről való beszéd (diskurzus) kérdései felé fordulnak. (Németh Szabolcs, 2001.) A posztmodern filozófiából nyerte kezdeti erőforrásait a mikrohistória is, s lett egyik elemévé azoknak az intellektuális kísérleteknek, amelyek a történetírás körül BASKA GARRIRIJA