New Yorki Magyar Élet, 1975 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1975-01-11 / 2. szám
6 oldal ♦ **-n♦ -X*-X -X -X -X -X -X -X -X -X -X -X -X •X* •X -X ■X -X -X -X -X -X -X -X •X -X -X -X -X -X -X Uj vezetés Új műsor BUDAPEST TAVERNIÉk*- ■# '• & ^ * ■ ESTÉNKÉNT 10 ÉS 11.30 ÓRAKOR SZENTENDREI KLÁRA A budapesti SCHWEITZER—BALÓ MESE DUÓ 4 hangszeren játszik, 4 nyerven énekel HAZAI BOROK, LEGFINOMABB RÖVID ITALOK, ESPRESSZÓ ÉS KANADAI KÁVÉ PÉNTEK: halászlé, rántott hal, túrós csúsza SZOMBAT—VASÁRNAP: töltött kacsa, borjú, vadas marha gombóccal, SÓLET MINDEN NAP: rántott borjúláb Házi sütemények, rétes, pogácsa, gesztenyepüré ESKÜVŐK, RENDEZVÉNYEK 294 COLLEGE STREET TORONTO VASÁRNAP NYITVA ASZTALFOGLALÁS Új vezető BÉRES GÁBOR manager TELEFON: 925-1382 A müncheni olimpián rendezett szórakoztató hangverseny kitüntetett győztese, magyarnóta és énekest és Rádió sztárja*t operett énekesnő, a budapesti TV -X * A MSzhSSz JELENTI: Szabadságharcos Világszövetség ! ülése * ? A Magyar Szabadságharcos Világszövetség elnöksége , dr. Pogány András világszövetségi elnök elnöklete alatt , New Yorkban, a Holiday Inn Hotel különtermében 1974 . december 16-án rendes tanácsülést tartott. A hat óra hosszat tartó ülésen időszerű politikai és szervezési kérdések kerültek megvitatásra. A Világszövetség elnöksége köszönetét és elismerését fejezte ki KECSKÉSZ-TOLLAS TIBOR-nak, a Világszövet- ség alelnökének és a NEMZETŐR főszerkesztőjének lelkes munkájáért, melyet a Szabadságharcos Világszövetség amerikai és kanadai szervezetének megerősítése és kiterjesztése végett északamerikai körútja folyamán oly önzetlenül és következetesen folytatott. Mindezért a Világszövetség elnöki tanácsa csak hálával és elismeréssel tartozhat KECSKÉSZ TOLLAS TIBORNAK. NYUGATEURÓPA LEROHANÁSA VASS FERENC POLITIKAI HUMORESZKJE Benjamin Rosenthal és Don Fraser képviselők — az utóbbi az ADA elnöke — meghívták Szolzsenyicint, hogy itt Amerikában nyilatkozzék az USA—USSR viszonyáról, mert őszerintük, a hidegháborúnak vége, az amerikaiak és az oroszok közt pedig új, harmonikus politikai enyhülés jött létre. Szolzsenyicin a meghívást nem fogadta el, hanem levélben válaszolt a két képviselőnek, amelyben többek közt ezt írja: „Azt hiszem, nem paradoxon és nem abszurdum, ha azt mondom , hogyha például a szovjet hadsereg lerohanná Európa megmaradt nyugati részét tíz-tizennégy nap alatt, hogy akkor az önök tengerentúli országának retorziója nem állna másból, minthogy beszüntetnék a Szovjettel való kultúrcserét, azaz nem engednék meg, hogy szovjet tánc- és operacsoportok szerepelhessenek Amerikában.” ★ Próbáljuk meg a Szolzsenyicin levelében felhozott példát valósággá képzelni: A medveszagú hétente maflaszájú horizontja kékségesen borul az amerikai, politikai élet könnyűfajsúlyú esze fölé. A Watergate habja eltajtékzott már a szájakon, az új Elnök és Kissinger pedig a békésen böfögő csendet élvezik a Fehérházban. Mert béke van, óh hájszaporító béke, chil- és latinbetűs garanciával. De hirtelen hír veri a világot, de ugyam, mintegy kétszáznegyvenmillió súlyú medvemancs: „Szovjetoroszország megtámadta Európát!” A ruszkik ártatlanságára esküdöző liberális ujjakat bütyökig kapják szájukba tulajdonosaik: „Ki hitte volna róluk?! Ki tudta?! Ki várta?!” lihegik tátottszájú hitetlenkedésüket a vörös mosolytól lágyra ázott agyak. „Talán nem is igaz az egész!” hördül ki belőlük a szalmaszálas remény. De viszont a helyszíni felvételekből nem pezsgősüvegek pukkanása, hanem ágyubömbölés, előrenyomuló tankok leplezetlen hangja hallatszik. A davajgitáros hadtestek nyomán, jaj, nem votka, hanem vér folyik! És Egek Ura, ott van ii! Még Svájcot is elfoglalták, meg a Benelux államokat, és már nyomulnak is Párizs felé. Európa keleti felének húsz évvel ezelőtti elfoglalása még tréfának hatott, de nyugati felének elfoglalása már a fele sem tréfa. Az új amerikai Elnöknek szive beleszorul az ádámcsutkájába és onnan szívbillentyűzi ki zakatoló megbotránkozását Kissinger felé: „Szovjetoroszország megtámadta Nyugateurópát!” Kissinger tágrameredt dioptriái felhördülnek: „Igen, Elnököm, megtámadta!” Az elnökben szemmel láthatóan rendül meg az oroszokba vetett, mandulájáig érő bizalom. „Tudhattuk volna!” „Már hogy tudhattuk volna!” vág vissza Kissinger okuláris agya. „Hát sejthettük volna is csak, hogy azon kívül, hogy a második világháború óta már vagy másfélezer szerződést szegtek meg, még ezt a legfontosabbat, a détente-ra vonatkozót is megszegik? Mikor a yaltai szerződést semmibe se vették, akkor az nem volt nagy ügy, hiszen Sztálin puszipajtásos bajsza csak ilyen piszlicsák országokat söpört maga alá, mint Magyarország, Keletnémetország, Lengyelország, Csehország, Románia meg Bulgária. Az különben sem okozhat nekünk lelkiismeretfurdalást, mert lesz Berlinig öleltük Európa köldökös közepébe Sztálint. De ez most más! Most Nyugatnémetországot foglalják el, technikai vívmányaival, Franciaországot, gyönyörűszép gloárjával, Angliát is, amelyiket valamikor olyan szépen tanítottunk meg rá, hogy hogyan nem szabad mohó szájjal elszopnia tőlünk a tejet. Aztán ...” „Elég, Henry, elég!” roskad bele egy nagysóhajú karosszékbe szegény Elnök kétségbeesése. Majd homloka verejtékcsöppjeiből ígyen igyekszik kivergődni: „Segítsséget kell nyújtanunk Nyugateurópának! Most vagy soha!” „Csak lassan a testtel. Elnököm!” muzsikálja Kissinger szépfogú akcentusa. „Nyújtunk majd segítséget, de nem most, és nem is soha, hanem később. Előbb látnunk kell, hova lyukadunk ki.” „Mi már kilyukadtunk, Henry! Bátorság kell! Kurázsi! A régi erkölcsök kellenek, mert minden ország támasza és talpköve a tiszta erkölcs, mely ha kilyukad, akkor nem is tudom, hova lyukadunk ki. Szóval lássunk hozzá, Henry!” „Mihez, Elnököm? Hiszen, hála annak a szélességes Atlanti-óceánnak, futnunk még nem kell.” Az Elnök most az életvonalig szüllyeszti bele markát dobogószívű verejtékébe. „A segítségnyújtáshoz kell hozzálátnunk! Segítenünk kell Nyugateurópát!” „Ez az!” bólogat akkorát Kissinger, hogy pápaszeme majdnem belepottyan helyeslése nagylogikájú mélységébe. „Segítünk majd! Ha már lerombolták Nyugateurópát, majd segítünk felépíteni. Emlékszel, Elnököm, hogy milyen jók voltunk a felépítésben odaát Európában, nem is olyan régen? Igaz, hogy a lerombolásban is.” „Henry, én katonai segítségre gondolok!” „Gondolni, sőt gondolkozni szabad, még az Egyesült Államok elnökének is. Már annál is inkább, mert közben hátha történik valami.” „Mit akarsz ezzel mondani?” nyalja rá cserepes reményekdését szája szélére az Elnök.. „Arra gondolsz, hogy Kína majd megragadja ezt az aranyos alkalmat, és ráereszti tűzokádó sárkányát a ruszkik falának, ott Távolkeleten? Mert, ha a Jóisten és Csu En-Lai segítségével úgy lenne, akkor még tán az is megtörténhetne, hogy a ruszkik hanyatt-homlok visszakotródnának régi határaik mögé. Mit szólnál hozzá, ha tényleg hozzálátnánk a kínaiaknak a ruszkikra való uszításához?” „Juj, Elnököm, juj, csak azt ne! Mert lám, akkor egyszerre két háború is lenne: az egyik Távolkeleten, a másik Nyugateurópában, és a föld alá süllyedne a béke Nobeldíjam. Csak várjuk meg a nyugateurópai háború végét, s akkor aztán majd akcióba lépünk!” „És ráugratjuk a kínaiakat a ruszkikra, ugye?” Henry kétlyukú rosszalásba csóválja bele orrát. „Mi nem ugratunk. Mi sohasem ugrattunk senkit, ha mindenki ugratott is bennünket. Ha a ruszkik elfoglalták Nyugateurópát, akkor hirtelenül és vártlanul visszavágunk, de úgy ám, hogy attól fognak koldulni!” Az Elnök szétmaszatolja a nagybombájú kérdés ezer verejtékcsöpp jut ott azon a ziháló homlokán: „Atomra gondolsz, Henry?” Henry mosolygó dioptriái szemfényvesztő zsenialitással húzzák ki a kesztyűskezű nyulat a sok észtől dagadó falapból: „Kultúrcsere megszüntetésre. Elnököm!” „Az is jó, Henry. De én amellett a kínaiakra is gondolok. Ha azok nekimennének az oroszoknak hátulról, az még a kultúrcsere megszüntetésénél is hatásosabb lenne belülről.” „Elnököm, Elnököm, hát már megint . . . ? Gondolj csak arra, hogy mi lenne, ha a kínaiak megvernék az oroszokat, és azok kénytelenek lennének a világháború előtti határaikra visszavonulni?” „Mi lenne, Henry?” rágódik a kérdés az Elnök mélabús ajkán. „De mi ám! Az lenne, hogy se Keleteurópa, se Nyugateurópa nem lenne a ruszki csizmája alatt, aki aztán persze csak követelné, követelne, talán évtizedekig is csak követelné mindazt ami egyszer már az övé volt. Hát akkor hogyan jöhetne létre köztünk és a Szovjetunió közt megint egy régi-jó hetente?” „Henry, a te eszed olyan csavaros, hogy nehéz kitalálni belőle. Csavard csak fel a rádiót.” Kissinger felcsavarja a rádiót, és ime, ámuló négy fülük ezt hallja: „Az előrenyomuló szovjet hadsereg már Párizst is elfoglalta ...” „Jajajajajaaaaj! Hallod, Henry!” „Hallom, uram, halom, de nem ijedek meg. Mert ha Londont is elfoglalják, akkor tudod mit csinálunk. Elnököm? Nem gatyázunk be, hanem . . . Akkor megüzenjük az oroszoknak ...” „A háborút, Henry?” „Akkor megüzenjük nekik, hogy soha többet nem jöhetnek hozzánk táncolni, hacsak meg nem ígérik — de ezúttal már igazán svindlibiztos szerződésben — hogy a keleteurópai országokat legalább még tíz évig, a nyugatiakat pedig legalább még huszonöt évig nem csatolják a Szovjetunióhoz tagállamoknak.” Az Elnök akkorát sóhajt, hogy az ovális szoba kitágul, mint egy disznóhólyag. „Azt mondom, Henry, hogy Nyugateurópa érdekében többet kellene tenni.” „Hiszen kibírtuk, akkor is amikor Keleteurópáért sem tettünk semmit, s most az csúnya diszkrimináció lenne, ha Nyugateurópáért többet tennénk.” „A kínaiak, Henry, a kínaiak! Talán akkor nem is nekünk kellene kiállani a porondra.” „Hova gondolsz, Elnököm, hova!” veregeti vállon az Elnököt Henry elnéző izgalmú okuláréja. „A kínaiak elveszett területeiket akarják vissza az oroszoktól, s ha nem húzzuk be a farkunkat, akkor az oroszok még majd viszszakövetelik Alaszkát.” „De mi nem adjuk nekik!” jajkiáltja az Elnöknek mind a három hajaszála. „Még a hetente kedvéért sem, Henry!” „De nem ám, a kutyafáját!” dörgi Henry pulykavörösre pukkadó logikája. „Vagy, ha mégis, akkor vissza kell fizetniük az utolsó centig azt a hétmillió kétszázezer dollárt, amennyit eleink fizettek nekik érte 1862-ben!” „Gondolod, hogy visszafizetnék, Henry?” „Vissza. De csak úgy, ha nem engednek, meg, hogy a szerződésben, amit alá kellene írniuk, egyetlenegy cirilbetűt is használjanak.” (Megjelent a szerző „Ágyas-Bogas Humoreszkek” c. kötete. Ára 5 dollár. A könyv megrendelhető a szerző címen: 1654 Morton Ave. Los Angeles. Cal. 90026. USA.) nuiiuiittiiiiiiiuiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiuuiiiiiiiiiii>«iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimimiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiuiiiiiiiiimmiii! MAGYAR ÉLET Lefújták Brezsnyev kairói útját Moszkvában hivatalosan bejelentették, hogy Leonid Brezsnyev szovjet vezető „elhalasztotta tervezett egyiptomi, szíriai és iraki körútját”. A közlemény hozzáfűzte, hogy „más, kölcsönösen megfelelő időrőben a körút időpontjára”. Ha csupán annyiból indulunk ki, hogy a tervezett látogatás Brezsnyev ötlete volt, és ő maga kérette nagysietve az előkészítés , munkájára a magas szintű pontot tűznek ki a közelső egyiptomi küldöttséget Moszkvába, akkor nyilvánvaló, hogy a „kölcsönösség hiánya” az időpontot illetően nem az arabok számlájára írható. Jól informált arab sajtókörök egyelőre nem tudták megindokolni a szovjet pártvezér körútja elhalasztásának valódi indokait A találgatások arra engednek következtetni, hogy Anwar Szadat végülis nem egyezhetett bele abba a súlyos árba, hogy korszerű szovjet fegyverek szállítása fejében újra megengedje a szovjet „szakértők” egyiptomi tartózkodását. ***+*****************♦ *******♦ ***++**++******** Borzalmas földrengés Pakisztánban Eddig 5000 halottat tart nyilván a pakisztáni kormány az óév végén történt hatalmas erejű földrengés áldozatait illetően. A föld december 28-án, szombaton kezdte meg halálos rengését, pontosan akkor, amikor a mozlim hívők esti fohászkodásukat megkezdték. Az Indus völgyében, a Karakoram hegység hófedte csúcsa között fekvő Patan és Jajai hegyi községekből a romokon és romokon és törmelékeken kívül csaknem semmi sem maradt. Patan eltűnt a föld színéről, 4000 lakosával együtt. Rawalpindiből jelenti a Reuter, hogy a mentési munkálatokat nagyban akadályozza az a tény, hogy a nehezen megközelíthető hegyvidékre csak helikopterek repülhetnek be, amelyekből kevéssel rendelkezik a pakisztáni kormány. Zulfikar Al Bhutto miniszterelnök egymillió rúpiát (kb. százezer dollár) utalt ki gyorssegélyként a földrengés hajléktalanul maradt áldozatainak. A pakisztáni földrengés új méreteit egyedül a közép- amerikai Quetta City 1935- beli tömegkatasztrófája múlja felül, 60,000 halottal. |iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii^ I ATOMHÁBORÚ A KÖZEL-KELETEN? Az ma már nyílt titok, hogy Izraelnek atombombája van, amelyet a Dimona-i atomközpontban állítottak elő. Az atombomba szállítására alkalmas repülőgépekkel is rendelkezik az amerikai Phantom gépeivel. Egyiptomnak ugyan Nixon ígért atomreaktort, de ezt a kongresszus leszavazta. Most Moszkva jelentkezett és egy 460 megawattos reaktor felállítását ígérte meg. Ezzel kapcsolatban jelentette ki Ariel Sharon, izraeli tábornok nemrég: „Még mielőtt Egyiptom ki tudná fejleszteni atomerejét, ami kell ellenségeinkre előzetes, megsemmisítő csapást mérjünk”. 1975. január 11. A Magyar Élet azért küzd, hogy Magyarországon ismét magyar élet legyen! FELHÍVÁS: Munkaadók és munkavállalók r • új Munka törvénye 1975. január 1-től érvényes az új munkatörvény, amely magába foglalja: a legalacsonyabb órabért, szabadságpénzt, túlórát, felmondási idő pénzt, kollektíven a fizetéseket és a juttatásokat. HIVATALOS SZÜNNAPOK A munkavállaló jogosult 7 fizetett ünnepnapra: újév napja, nagypéntek, Victoria-nap, Dominion-nap, Labour-nap, Thanksgiving-nap, és karácsony-napja (kondíciók és kivételek vannak különleges állapotok esetén). TÚLÓRA A túlóra fizetés egy és félszerese a rendes órabérnek és minden órára vonatkozik 44 órán felül. EGYENLŐ JUTTATÁS Az egyenlő juttatás későbbi időpontban lesz törvénybe iktatva. TERHESSÉGI SZABADSÁG Terhességi szabadság 17 hét azon munkavállalók részére, akik egy évet, vagy ennél többet szolgáltak munkahelyükön. Ez a törvény minden olyan munkaadóra vonatkozik, akik egy vagy ennél több alkalmazottat foglalkoztat. MUNKÁBA SZÁLLÍTÁS Ez a törvény többet nem kötelezi a munkaadót, hogy a női munkaerőket éjjel 12 és reggel 6 óra között, haza, vagy munkába szállítsák. Szigorúan tilos 18 éven aluli nőket ebben az időpontokban foglalkoztatni. Ezek a főbb pontjai az új törvénynek és cseréknek. Részletes felvilágosításért a kivételekre vonatkozóan forduljon a legközelebbi Munkaügyi Minisztérium irodáihoz, melyeket alant felsorolunk, telefonszámmal együtt. Hamilton—1 West Ave. So. Kenora—808 Robertson St. Kingston—1055 Princess St. Kitchener—824 King St. W. London—560 Wellington St. Ottawa—2197 Riverside Dr. Sault Ste. Marie—125 Brock Sudbury—1538 LaSalle feh'd Thunder Bay—435 James St Toronto—400 University Ave Windsor—500 Ouellette Ave • • • • St. , . So.’ 527-468 542 744 438 731 r 345-965 256 4501 3128 2853 ■5211 7291 7200 3331 3071 •2101 ■5251 •8278 Ministry of Labour Ontario glllllMllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllM MAGYAR SPECIALITÁSOK A FRANZ LISZT ÉTTEREMBEN OLÁH LÁSZLÓ a zongoránál • ÚJÍTÁS! • Vasárnap is nyitva délután 4.30 órától este 10 óráig hétköznap délelőtt 11.45 órától éjfélig • Jöjjön és győződjön meg kiváló konyhánkról 603 MARKHAM STREET (Bloor-Bathurst-ncl) | MIRVISH VILLAGE Asztalfoglalás: 531-6063 Parkolás az üzlet mögött aiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifliiM TEMETKEZÉSI VÁLLALAT I. CARDINAL AND SON 366 Bathurst St. • 868-1444 92 Annette St. • 762 8141 Ha gyászért forduljon bizalommal hozzánk. Anyagiakkal ne legyen gondja. Havi részletet is adunk! A mi áraink mindenki anyagi erejét eléri!