New Yorki Magyar Élet, 1975 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1975-01-11 / 2. szám

6 oldal ♦ **-n♦ -X*-X -X -X -X -X -X -X -X -X -X -X -X •X* •X -X ■X -X -X -X -X -X -X -X •X -X -X -X -X -X -X Uj vezetés Új műsor BUDAPEST TAVERN­­­IÉk*- ■# '• & ^ * ■ ESTÉNKÉNT 10 ÉS 11.30 ÓRAKOR SZENTENDREI KLÁRA A budapesti SCHWEITZER—BALÓ MESE DUÓ 4 hangszeren játszik, 4 nyerven énekel HAZAI BOROK, LEGFINOMABB RÖVID ITALOK, ESPRESSZÓ ÉS KANADAI KÁVÉ PÉNTEK: halászlé, rántott hal, túrós csúsza SZOMBAT—VASÁRNAP: töltött kacsa, borjú, vadas marha gombóccal, SÓLET MINDEN NAP: rántott borjúláb Házi sütemények, rétes, pogácsa, gesztenyepüré ESKÜVŐK, RENDEZVÉNYEK 294 COLLEGE STREET TORONTO VASÁRNAP NYITVA ASZTALFOGLALÁS Új vezető BÉRES GÁBOR manager TELEFON: 925-1382 A müncheni olimpián rendezett szórakoztató hangverseny kitünte­tett győztese, magyarnóta és énekest és Rádió sztárja­­*t operett énekesnő, a budapesti TV -X * A MSzhSSz JELENTI:­­ Szabadságharcos Világszövetség ! ülése * ? A Magyar Szabadságharcos Világszövetség elnöksége , dr. Pogány András világ­szövetségi elnök elnöklete alatt , New Yorkban, a Holiday Inn Hotel különtermében 1974 . december 16-án rendes tanácsülést tartott. A hat óra­­ hosszat tartó ülésen időszerű politikai és szervezési kérdé­­­­sek kerültek megvitatásra.­­ A Világszövetség elnöksége köszönetét és elismerését­­ fejezte ki KECSKÉSZ-TOLLAS TIBOR-nak, a Világszövet-­­ ség alelnökének és a NEMZETŐR főszerkesztőjének lelkes­­ munkájáért, melyet a Szabadságharcos Világszövetség­­ amerikai és kanadai szervezetének megerősítése és kiter­­­­jesztése végett északamerikai körútja folyamán oly­­ önzetlenül és következetesen folytatott. Mindezért a Vi­­­­­lágszövetség elnöki tanácsa csak hálával és elismeréssel tartozhat KECSKÉSZ TOLLAS TIBORNAK. NYUGATEURÓPA LEROHANÁSA VASS FERENC POLITIKAI HUMORESZKJE Benjamin Rosenthal és Don Fraser képviselők — az utóbbi az ADA elnöke — meghívták Szolzsenyicint, hogy itt Amerikában nyilatkozzék az USA—USSR viszo­nyáról, mert őszerintü­k, a hidegháborúnak vége, az amerikaiak és az oroszok közt pedig új, harmonikus poli­tikai enyhülés jött létre. Szolzsenyicin a meghívást nem fogadta el, hanem levélben válaszolt a két képviselőnek, amelyben többek közt ezt írja: „Azt hiszem, nem para­doxon és nem abszurdum, ha azt mondom , hogyha például a szovjet hadsereg lerohanná Európa megmaradt nyugati részét tíz-tizennégy nap alatt, hogy akkor az önök tengerentúli országának retorziója nem állna másból, minthogy beszüntetnék a Szovjettel való kultúrcserét, azaz nem engednék meg, hogy szovjet tánc- és opera­­csoportok szerepelhessenek Amerikában.” ★ Próbáljuk meg a Szolzsenyicin levelében felhozott példát valósággá képzelni: A medveszagú hétente mafla­szájú horizontja kékségesen borul az amerikai, politikai élet könnyűfajsúlyú esze fölé. A Watergate habja eltaj­­tékzott már a szájakon, az új Elnök és Kissinger pedig a békésen böfögő csendet élvezik a Fehérházban. Mert béke van, óh hájszaporító béke, ch­il- és latinbetűs ga­ranciával. De hirtelen hír veri a világot, de ugyam, mint­egy kétszáznegyvenmillió súlyú medvemancs: „Szovjet­­oroszország megtámadta Európát!” A ruszkik ártatlan­ságára esküdöző liberális ujjakat bütyökig kapják szájukba tulajdonosaik: „Ki hitte volna róluk?! Ki tudta?! Ki várta?!” lihegik tátottszájú hitetlenkedésüket a vörös mo­­solytól lágyra ázott agyak. „Talán nem is igaz az egész!” hördül ki belőlük a szalmaszálas remény. De viszont a helyszíni felvételekből nem pezsgősüvegek pukkanása, hanem ágyubömbölés, előrenyomuló tankok leplezetlen hangja hallatszik. A davajgitáros hadtestek nyomán, jaj, nem votka, hanem vér folyik! És Egek Ura, ott van ii! Még Svájcot is elfoglalták, meg a Benelux államokat, és már nyomulnak is Párizs felé. Európa keleti felének húsz évvel ezelőtti elfoglalása még tréfának hatott, de nyugati felének elfoglalása már a fele sem tréfa. Az új amerikai Elnöknek szive beleszorul az ádám­csutkájába és onnan szívbillentyűzi ki zakatoló megbotrán­kozását Kissinger felé: „Szovjetoroszország megtámadta Nyugateurópát!” Kissinger tágrameredt dioptriái felhördülnek: „Igen, Elnököm, megtámadta!” Az elnökben szemmel láthatóan rendül meg az oroszok­ba vetett, mandulájáig érő bizalom. „Tudhattuk volna!” „Már hogy tudhattuk volna!” vág vissza Kissinger okuláris agya. „Hát sejthettük volna is csak, hogy azon kívül, hogy a második világháború óta már vagy más­félezer szerződést szegtek meg, még ezt a legfontosabbat, a détente-ra vonatkozót is megszegik? Mikor a yaltai szerződést semmibe se vették, akkor az nem volt nagy ügy, hiszen Sztálin puszipajtásos bajsza csak ilyen piszlicsák­ országokat söpört maga alá, mint Magyarország, Kelet­­németország, Lengyelország, Csehország, Románia meg Bulgária. Az különben sem okozhat nekünk lelkiismeret­­furdalást, mert lesz Berlinig öleltük Európa köldökös közepébe Sztálint. De ez most más! Most Nyugatnémet­­országot foglalják el, technikai vívmányaival, Franciaor­szágot, gyönyörűszép gloárjával, Angliát is, amelyiket valamikor olyan szépen tanítottunk meg rá, hogy hogyan nem szabad mohó szájjal elszopnia tőlünk a tejet. Az­tán ...” „Elég, Henry, elég!” roskad bele egy nagysóhajú karosszékbe szegény Elnök kétségbeesése. Majd homloka verejtékcsöppjeiből ígyen igyekszik kivergődni: „Segíts­­séget kell nyújtanunk Nyugateurópának! Most vagy soha!” „Csak lassan a testtel. Elnököm!” muzsikálja Kissin­ger szépfogú akcentusa. „Nyújtunk majd segítséget, de nem most, és nem is soha, hanem később. Előbb látnunk kell, hova lyukadunk ki.” „Mi már kilyukadtunk, Henry! Bátorság kell! Kurá­zsi! A régi erkölcsök kellenek, mert minden ország tá­masza és talpköve a tiszta erkölcs, mely ha kilyukad, akkor nem is tudom, hova lyukadunk ki. Szóval lássunk hozzá, Henry!” „Mihez, Elnököm? Hiszen, hála annak a szélességes Atlanti-óceánnak, futnunk még nem kell.” Az Elnök most az életvonalig szüllyeszti bele markát dobogószívű verejtékébe. „A segítségnyújtáshoz kell hoz­zálátnunk! Segítenünk kell Nyugateurópát!” „Ez az!” bólogat akkorát Kissinger, hogy pápaszeme majdnem belepottyan helyeslése nagylogikájú mélységébe. „Segítünk majd! Ha már lerombolták Nyugateurópát, majd segítünk felépíteni. Emlékszel, Elnököm, hogy milyen jók voltunk a felépítésben odaát Európában, nem is olyan régen? Igaz, hogy a lerombolásban is.” „Henry, én katonai segítségre gondolok!” „Gondolni, sőt gondolkozni szabad, még az Egyesült Államok elnökének is. Már annál is inkább, mert közben hátha történik valami.” „Mit akarsz ezzel mondani?” nyalja rá cserepes re­­ményekdését szája szélére az Elnök.. „Arra gondolsz, hogy Kína majd megragadja ezt az aranyos alkalmat, és ráereszti tűzokádó sárkányát a ruszkik falának, ott Távolkeleten? Mert, ha a Jóisten és Csu En-Lai segítsé­gével úgy lenne, akkor még tán az is megtörténhetne, hogy a ruszkik hanyatt-homlok visszakotródnának régi határaik mögé. Mit szólnál hozzá, ha tényleg hozzálátnánk a kínaiaknak a ruszkikra való uszításához?” „Juj, Elnököm, juj, csak azt ne! Mert lám, akkor egyszerre két háború is lenne: az egyik Távolkeleten, a másik Nyugateurópában, és a föld alá süllyedne a béke Nobeldíjam. Csak várjuk meg a nyugateurópai háború végét, s akkor aztán majd akcióba lépünk!” „És ráugratjuk a kínaiakat a ruszkikra, ugye?” Henry kétlyukú rosszalásba csóválja bele orrát. „Mi nem ugratunk. Mi sohasem ugrattunk senkit, ha mindenki ugratott is bennünket. Ha a ruszkik elfoglalták Nyugat­európát, akkor hirtelenül és vártlanul visszavágunk, de úgy ám, hogy attól fognak koldulni!” Az Elnök szétmaszatolja a nagybombájú kérdés ezer verejtékcsöpp jut ott azon a ziháló homlokán: „Atomra gondolsz, Henry?” Henry mosolygó dioptriái szemfényvesztő zsenialitás­sal húzzák ki a kesztyűskezű nyulat a sok észtől dagadó falapból: „Kultúrcsere megszüntetésre. Elnököm!” „Az is jó, Henry. De én amellett a kínaiakra is gon­dolok. Ha azok nekimennének az oroszoknak hátulról, az még a kultúrcsere megszüntetésénél is hatásosabb lenne b­elülről.” „Elnököm, Elnököm, hát már megint . . . ? Gondolj csak arra, hogy mi lenne, ha a kínaiak megvernék az oroszokat, és azok kénytelenek lennének a világháború előtti határaikra visszavonulni?” „Mi lenne, Henry?” rágódik a kérdés az Elnök méla­bús ajkán. „De mi ám! Az lenne, hogy se Keleteurópa, se Nyu­­gateurópa nem lenne a ruszki csizmája alatt, aki aztán persze csak követelné, követelne, talán évtizedekig is csak követelné mindazt ami egyszer már az övé volt. Hát akkor hogyan jöhetne létre köztünk és a Szovjetunió közt megint egy régi-jó hetente?” „Henry, a te eszed olyan csavaros, hogy nehéz kita­lálni belőle. Csavard csak fel a rádiót.” Kissinger felcsavarja a rádiót, és ime, ámuló négy fülük ezt hallja: „Az előrenyomuló szovjet hadsereg már Párizst is elfoglalta ...” „Jajajajajaaaaj! Hallod, Henry!” „Hallom, uram, halom, de nem ijedek meg. Mert ha Londont is elfoglalják, akkor tudod mit csinálunk. Elnö­köm? Nem gatyázunk be, hanem . . . Akkor megüzenjük az oroszoknak ...” „A háborút, Henry?” „Akkor megüzenjük nekik, hogy soha többet nem jö­hetnek hozzánk táncolni, hacsak meg nem ígérik — de ezúttal már igazán svindlibiztos szerződésben — hogy a­­ keleteurópai országokat legalább még tíz évig, a nyuga­tiakat pedig legalább még huszonöt évig nem csatolják a Szovjetunióhoz tagállamoknak.” Az Elnök akkorát sóhajt, hogy az ovális szoba kitágul, mint egy disznóhólyag. „Azt mondom, Henry, hogy Nyu­­gateurópa érdekében többet kellene tenni.” „Hiszen kibírtuk, akkor is amikor Keleteurópáért sem tettünk semmit, s most az csúnya diszkrimináció lenne, ha Nyugateurópáért többet tennénk.” „A kínaiak, Henry, a kínaiak! Talán akkor nem is nekünk kellene kiállani a porondra.” „Hova gondolsz, Elnököm, hova!” veregeti vállon az Elnököt Henry elnéző izgalmú okuláréja. „A kínaiak elve­szett területeiket akarják vissza az oroszoktól, s ha nem húzzuk be a farkunkat, akkor az oroszok még majd visz­­szakövetelik Alaszkát.” „De mi nem adjuk nekik!” jajkiáltja az Elnöknek mind a három hajaszála. „Még a hetente kedvéért sem, Henry!” „De nem ám, a kutyafáját!” dörgi Henry pulykavö­­rösre pukkadó logikája. „Vagy, ha mégis, akkor vissza kell fizetniük az utolsó centig azt a hétmillió kétszázezer dollárt, amennyit eleink fizettek nekik érte 1862-ben!” „Gondolod, hogy visszafizetnék, Henry?” „Vissza. De csak úgy, ha nem engednek, meg, hogy a szerződésben, amit alá kellene írniuk, egyetlenegy ciril­­betűt is használjanak.” (Megjelent a szerző „Ágyas-Bogas Humoreszkek” c. kötete. Ára 5 dollár. A könyv megrendelhető a szerző címen: 1654 Morton Ave. Los Angeles. Cal. 90026. USA.) nuiiuiittiiiiiiiuiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiuuiiiiiiiiiii>«iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimimiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiuiiiiiiiiimmiii! MAGYAR ÉLET Lefújták Brezsnyev kairói útját Moszkvában hivatalosan bejelentették, hogy Leonid Brezsnyev szovjet vezető „elhalasztotta tervezett egyiptomi, szíriai és iraki körútját”. A közlemény hozzáfűzte, hogy „más, kölcsönösen megfelelő idő­rőben a körút időpontjá­ra”. Ha csupán annyiból in­dulunk ki, hogy a tervezett látogatás Brezsnyev ötlete volt, és ő maga kérette nagysietve az előkészítés , munkájára a magas szintű pontot tűznek ki a közelső­ egyiptomi küldöttséget Moszkvába, akkor nyilván­való, hogy a „kölcsönösség hiánya” az időpontot ille­tően nem az arabok szám­lájára írható. Jól informált arab sajtó­körök egyelőre nem tud­ták megindokolni a szovjet pártvezér körútja elha­lasztásának valódi indo­kait A találgatások arra engednek következtetni, hogy Anwar Szadat végül­­is nem egyezhetett bele ab­ba a súlyos árba, hogy kor­szerű szovjet fegyverek szállítása fejében újra megengedje a szovjet „szakértők” egyiptomi tar­tózkodását. ***+*******­**********♦ *******♦ ***++**++******** Borzalmas földrengés Pakisztánban Eddig 5000 halottat tart nyilván a pakisztáni kor­mány az óév végén történt hatalmas erejű földrengés áldozatait illetően. A föld december 28-án, szomba­ton kezdte meg halálos ren­gését, pontosan akkor, amikor a mozlim hívők es­ti fohászkodásukat meg­kezdték. Az Indus völgyében, a Karakoram hegység hófed­te csúcsa­ között fekvő Pa­tan és Jajai hegyi községek­ből a romokon és romokon és törmelékeken kívül csaknem semmi sem ma­radt. Patan eltűnt a föld színéről, 4000 lakosával együtt. Rawalpindiből jelenti a Reuter, hogy a mentési munkálatokat nagyban akadályozza az a tény, hogy a nehezen megköze­líthető hegyvidékre csak helikopterek repülhetnek be, amelyekből kevéssel rendelkezik a pakisztáni kormány. Zulfikar Al Bhutto mi­niszterelnök egymillió rú­piát (kb. százezer dollár) utalt ki gyorssegélyként a földrengés hajléktalanul maradt áldozatainak. A pakisztáni földrengés új méreteit egyedül a közép-­­ amerikai Quetta City 1935-­­ beli tömegkatasztrófája­­ múlja felül, 60,000 halottal. |­iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii^ I ATOMHÁBORÚ A KÖZEL-KELETEN? Az ma már nyílt titok, hogy Izraelnek atombom­bája van, amelyet a Dimo­­na-i atomközpontban állí­tottak elő. Az atombomba szállítására alkalmas repü­lőgépekkel is rendelkezik az amerikai Phantom gé­peivel. Egyiptomnak ugyan Nixon ígért atomreaktort, de ezt a kongresszus lesza­vazta. Most Moszkva je­lentkezett és egy 460 me­gawattos reaktor felállítá­sát ígérte meg. Ezzel kap­csolatban jelentette ki Ariel Sharon, izraeli tábor­nok nemrég: „Még mielőtt Egyiptom ki tudná fejlesz­teni atomerejét, a­mi kell ellenségeinkre előzetes, megsemmisítő csapást mérjünk”. 1975. január 11. A Magyar Élet azért küzd, hogy Magyarországon ismét magyar élet legyen! FELHÍVÁS: Munkaadók és munkavállalók r • új Munka törvénye 1975. január 1-től érvényes az új munkatörvény, amely magába foglalja: a legalacsonyabb órabért, szabadság­­pénzt, túlórát, felmondási idő pénzt, kollektíven a fi­zetéseket és a juttatásokat. HIVATALOS SZÜNNAPOK A munkavállaló jogosult 7 fizetett ünnepnapra: új­év napja, nagypéntek, Victoria-nap, Dominion-nap, Labour-nap, Thanksgiving-nap, és karácsony-napja (kondíciók és kivételek vannak különleges állapotok esetén). TÚLÓRA A túlóra fizetés egy és félszerese a rendes órabérnek és minden órára vonatkozik 44 órán felül. EGYENLŐ JUTTATÁS Az egyenlő juttatás későbbi időpontban lesz törvény­be iktatva. TERHESSÉGI SZABADSÁG Terhességi szabadság 17 hét azon munkavállalók ré­szére, akik egy évet, vagy ennél többet szolgáltak munkahelyükön. Ez a törvény minden olyan munka­adóra vonatkozik, akik egy vagy ennél több alkalma­zottat foglalkoztat. MUNKÁBA SZÁLLÍTÁS Ez a törvény többet nem kötelezi a munkaadót, hogy a női munkaerőket éjjel 12 és reggel 6 óra között, ha­za, vagy munkába szállítsák. Szigorúan tilos 18 éven aluli nőket ebben az időpontokban foglalkoztatni. Ezek a főbb pontjai az új törvénynek és cseréknek. Részletes felvilágosításért a kivételekre vonatkozóan forduljon a legközelebbi Munkaügyi Minisztérium irodáihoz, melyeket alant felsorolunk, telefonszám­mal együtt. Hamilton—1 West Ave. So. Kenora—808 Robertson St. Kingston—1055 Princess St. Kitchener—824 King St. W. London—560 Wellington St. Ottawa—2197 Riverside Dr. Sault Ste. Marie—125 Brock Sudbury—1538 LaSalle feh'd Thunder Bay—435 James St Toronto—400 University Ave Windsor—500 Ouellette Ave • • • • St. , . So.’ 527-468 542 744 438 731 r 345-965 256 4501 3128 2853 ■5211 7291 7200 3331 3071 •2101 ■5251 •8278 Ministry of Labour Ontario glllllMllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllM MAGYAR SPECIALITÁSOK A FRANZ LISZT ÉTTEREMBEN OLÁH LÁSZLÓ a zongoránál • ÚJÍTÁS! • Vasárnap is nyitva délután 4.30 órától este 10 óráig hétköznap délelőtt 11.45 órától éjfélig • Jöjjön és győződjön meg kiváló konyhánkról 603 MARKHAM STREET (Bloor-Bathurst-ncl) | MIRVISH VILLAGE Asztalfoglalás: 531-6063 Parkolás az üzlet mögött aiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifliiM TEMETKEZÉSI VÁLLALAT I. CARDINAL AND SON 366 Bathurst St. • 868-1444 92 Annette St. • 762 8141 Ha gyász­ért forduljon bizalommal hozzánk. Anyagiakkal ne le­gyen gondja. Havi részletet is adunk! A mi áraink mindenki anyagi erejét eléri!

Next