New Yorki Magyar Élet, 1975 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1975-07-26 / 30. szám

f NEW YORKI HUNGARIAN LIFE MAGYAR ÉLET Vol. 28. No. 30. XXVIII. évfolyam, 30. szám, 1975. július 26. szombat. Nem sokasig, kenem Lélek s szabad nép ten csuda dolgokat... BERZSENYI Véres összecsapások Lisszabonban, Oportóiján és vidéken: Portugál pártházak ostroma Az APOLLO—SZOJUZ közös űrrepülés • Egyiptom ultimátumszerű fenyegetése A világ első nemzetközi, közös űrrepülése sikerrel zárult: a közös kapcso­lószerkezet bevált (amit egyébként az amerikaiak építettek, csekély 200 millió dollár költséggel). — Milliós károkat szenvedett a kanadai mezőgazdaság a hosszú száraz időszak miatt. — Idi Amin Afrika népeinek teljes összefogását hirdette meg a fehér vezetés alatt álló afrikai államok megdöntése céljából. — Addisz-Abebaban, Etiópa fővárosában szakadárok két amerikait és 4 abesszin polgárt elraboltak. — A japáni Sapporóban (ahol a téli olimpiát tartották) a rendőrség épületében pokolgép robbant, mely négy személyt megsebesített. — Egyiptom szerint Izrael ,­ugyanazt a taktikát alkalmazza, mint azt az 1973-beli háború előtt tette”. — Washingtoni jelentés szerint Tel Aviv új béktervezetet nyújtott át, miszerint Izrael további területi visszavonulást eszközölne, egyip­tomi engedmények és USA segítség fejében. — A kanadai atomtudósok sztrájkja alkalmával a szószóló Oldh Traján főmérnök kijelentette: átlagban évi 17 ezer dollárt keresnek, ami — tíz évi egyetemi tanulmányok után — kevesebb, mint a bádogos-szerelő szakma (plumber) évi 124.000 jövedelme.­­ Az USA szenátus egyik albizottsága arra törekszik, hogy megakadályozza a „CONCORDE" közös angol—francia gyártmányú, szuperszonikus sebességgel közlekedő repülőgépnek az amerikai légikikötők használatát. (A CONCORDE 3 óra alatt repül New Yorkból Londonba. — Szerk.) — Egy görög matróz, — aki az Eastern Airlines június 24-i BOEING 727 lezuhanását túlélte, súlyos testi sérülése kárpótlása fejében 5 millió dollár erejéig perli a légiforgalmi vállalatot. ■ SZOCIALIZMUS IGEN! DIKTATÚRA — NEM! A lisszaboni és oportói kommunista pártházak elle­ni ostrom a helyzet további kiélesedését jelzi Portugá­lia belügyi helyzetében. Tízezres tömegekben vo­nultatta ki a szocialista és a népi demokrata párt tag­jait, hogy az utcán tüntes­senek a Forradalmi Kato­natanács ellen, mely a parlament kikerülé­sével, kormány nélkül az 1917-beli szovjet ta­nácsköztársasági rend­szert akarja bevezetni az országban. A hatalmas utcai tünteté­seket annak ellenére hajtot­ták végre, hogy a csupán kommunista miniszterek­ből álló kormány rendelke­zésére a hadsereget állandó készültségben tartják, ne­hogy az „ellenzéknek” (mely több, mint 60 százalékot képvisel!) sikerüljön kulcs­pozíciókat, TV- és rádióállo­másokat elfoglalnia. A Ka­tonatanács indokolása a hadsereg részleges mozgó­sítására: ,Az ellenforradal­mi kalandorok útjának el­vágása." (Ismerős szöveg?) .Mint már jelentettük, a szocialista és népi demok­rata párt tüntetően kilé­pett a kormánykoalícióból, mert a REPUBLICA szo­cialista újságot átvették a kommunisták. * Figyelemreméltó, hogy a francia és az olasz kommunista pártok ért­hető aggodalommal szemlélik a portugál kommunisták túl gyors szovjetizálási manőve­reit. Vajon miért nem örülnek a „testvérpárt" győzelmé­nek? A válasz: saját orszá­gaikban közvetve bizonyíté­kot szolgáltatnak, hogy az „ „ártatlan báránybőr"’ alatt­­a proletárdiktatúra posztá­lja rejlik: attól tartanak, hogy a portugál belpolitika felgyorsított marxista irama miatt nagyszámú szimpati­zánst elvesztenek az eljö­vendő választási harcokban, mert a rokonszenvezők és leendő tagok mindeddig hi­telt adtak annak a mézes­madzagnak, miszerint Ró­­­­mában és Párizsban a sar­ló-kalapácsos zászló hívei nem tartoznak a moszkvai Komintern vasfegyelme alá.­­ EGYIPTOMI „ULTIMATUM” Kurt Waldheim, az Egye­sült Nemzetek főtitkára szerint Egyiptom legújabb bejelentése, miszerint a jö­vőben nem engedélyezi az UNEF (United Nations’ Emergency Force — rend­­fenntartó csapatok) jelenlé­tét a Sínai-félszigeten, rá­adásul a július 24-én lejáró megbízatást nem újítja mes helyzetet teremtett a meg — súlyos és veszedes­ Közel-Keleten! Izmail Fahmi, egyiptomi külügyminiszter Kairóban a következőket fűzte hozzá a váratlan, ultimátumszerű bejelentéshez: — „Egyiptom ellenzi az UNEF csapatok alkal­mazását, mert az UNEF jelenléte a „sem­ béke, sem háború” helyzetét tartósítja, azáltal, hogy egyiptomi felségterületet tart fel­ügyelete alatt, éles ellen­tétben az ENSZ alapok­mánnyal és a bevett nem­zetközi jogszabályokkal". Kissinger szerint, ha az UNEF rendfenntartó egysé­gek mandátuma 24-én le­jár, ,,az még nem jelenti azt, hogy a csapatok nyom­ban eltávoznak az ellenőr­zött határsávról”. ★ Az egységes arab összefo­gás kísérletének egyik jele­ként könyvelik el Abdel Abu Maszar palesztinai de­­­­legátus-vezető javaslatát, melyet Izraelnek az ENSZ­­- ből való kizárása ügyében tett. A javaslatot negyven iz­­lám ország támogatta a jed­­dah-i­szlám külügyminiszte­rek csúcstalálkozóján. ■ „DOMINÓSORS”: RÉMURALOM KAMBODZSÁBAN A hetente mézes-mázos, olvadást prédikáló szirén­hangját az amerikai kelet­ázsiai védelmi zónából nemrég kiesett „dominó­­országokban lehet a leg­könnyebben megcáfolni. A július közepén onnan érkező z­ene,Viltek elmond­ták, hogy a kommunista Khmer Rouge győzelme utá­ni rövid fellélegzés után nyomban a legsötétebb ter­ror köszöntött be: 1. Minden újonnan meg­hódított városból, faluból és tanyáról kivétel nélkül mindenkit kitelepítet­tek, jobban mondva el­hajtottak „Mindenki gyanús” alapon, ami kb. kétmillió fő ,,kény­­szer-davarozását” jelen­ti! 2. A pénz, mint fizetőesz­köz eltűnt, az ország visz­­szatért az ősi cserekereske­delemhez, ugyanúgy az or­vosság is eltűnt, mert a kórházakat ágyastól, ben­nük fek­vő pácienstől együtt kitelepítették. 3. Az őserdőbe „beutalt” milliós tömegeket t­zes sejtcsoportokra osztották, nagy kegyesen hozzátéve, hogy ezentúl „Samak Mit”­­ívek, azaz elvtársnak szólít­hatják egymást, mert egyen­lő jogokat élvezte­­k, oly­annyira, hogy egy-egy sejtcsoport­nak öt holdnyi úttalan dzsungelt kell közös erővel, rövid határidő alatt rizstermelő-földdé varázsolnia. 4. Az ellenszegülő szemé­lyeket a bevált rövid úton, tarkólövéssel hallgattatják el örökre. (Folytatás a 2-ik oldalon) A pécsi kat. plébániatemplom. Eredetileg tör " dzsáma a XVI. századból ■mniiimiiiimiiimiiii:iimmiimiitmuiiimintiniiiimmimiiimiMi!iiiminiimmvum .Iliim iaMiiiiuiiiiiiiiniiiiiiiiiiii;iiiiiiiiiiii ...dimiiiiniimimiiimiMiineiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii FLORIÁN TIBOR: AZ AUSZTRÁLIAI MAGYARSÁG PÉLDMUTATÁSA Nem lehet meghatottság nélkül figyelni népünk legtávolabbra vetődött szórványának, az ausztráliai magyarságnak kulturális éle­tét és nemzethűségét. Ők azok, akik a szabad világban a leghatal­masabb emlékművet emelték 1956-os nemzeti fölkelésünk emléke­zetére. A kanadai magyarok után ők szerepelnek a második helyen azok között, akik Nyírő József madridi síremlékéhez a legna­gyobb összeggel járultak hozzá. Ők azok, akik a legtöbbet áldoznak arra, hogy a szabad világ­ban élő magyarsággal erőteljes kapcsolatot tartsanak fenn. Ezt a célt szolgálta az Ausztráliai Magyar Szövetség neves történész­­elnökének, a „Sons of Nimrod" kötet szerzőjének, dr. Endrey An­talnak hosszabb­ ideig tartó amerikai látogatása is. Ők azok, akik nemcsak Mindszenty hercegprímásunkat hívták meg és vállalták útiköltségét, hanem íróink és művészeink közül is már jó néhányat láttak vendégül. Füry Lajos — meghívásukra — már többször is járt közöttük előadásokat tartani, Gábor Áron is már kétszer lá­togatta meg őket és Tollas Tibort is meghívták. (Tollas ottani lá­togatásánál még azt is meg kell említeni, hogy a Nemzetőr külön­böző kiadványaihoz — létszámukhoz viszonyítva — ők adták a legnagyobb hozzájárulást.) Szörényi Éva és Szeleczky Zita is — meghívásukra — nagyszerű műsort adott több ausztráliai város­ban. És ide sorolhatjuk Bodnár Gábor cserkészvezető meghívását is. Csak az tudja kellően értékelni a meghívásokkal járó áldozatot, aki ismeri a repülőjáratok díjszabását. Nem árt egy gyors képet adni erről. New Yorkból Sydney-be a menet­térti repülőjegy mai, rendes ára S1858. Még kedvezménnyel is $1539-ba kerül. A kedvez­mény feltétele a 14 napi minimális és a 28 napi maximális tartóz­kodás. Ha azonban valaki minden nagyobb ausztráliai ma­agyar te­lepülést meg akar látogatni, akkor nem hagyhatja ki Perth váro­sát sem, mely az ausztrál kontinens legkeletibb oldalán van. Perth-be és vissza a rendes repülőút ára már S2242, a kedvezmé­nyesé S1923. Érdemes lenne külön foglalkozni az ausztráliai magyar cser­készet kiváló munkájával, külföldi táborozásaival, vagy az auszt­ráliai Magyar Találkozók (ebben az évben a III.) példamutató meg­rendezésével, kitűnő műsorával és a vendégek nagyszerű elszállá­solási rendszerével. Az ausztráliai magyarság magatartására jellemző az is, hogy a dél-vietnami menekültek megsegítésére nagyszabású gyűjtést in­dítottak. Ezzel akarják viszonozni — írják felhívásukban — azt az anyagi segítséget, amelyet a szabad világ népei nyújtottak az 56-os nemzeti felkelésünk menekültjeinek elhelyezésére. Példamutatásuk abban is figyelemreméltó, hogy különböző kiadványokkal óhajtják megünnepelni a Magyar írás évét, melyet itt nyugaton indítottunk el, de eddig nagyon keveset cseleked­tünk érte. „A magyar írók Ausztráliában nem nézhetik tétlenül az emig­­rációs irodalmi év kibontakozását” írják felhívásukban és segítsé­get kérnek az ausztráliai magyarságtól, hogy sok külföldi célra adott hozzájárulás után az ausztráliai magyar irodalomért is te­gyenek valamit. Adományaikkal segítsék elő a „Délsziget Irodalmi Albuma” c. könyv megjelenését, mely Csapó Endre és Botond István szerkesztésében az ausztráliai magyar íróktól és 1­2 velük kapcsolatban álló külföldi magyar írótól hozna szemelvényeket. És végül emlékezzünk meg a havonta megjelenő Ausztráliai Magyarság 1975 évi Kalendáriumáról is. Megszoktuk, hogy min­den évben kiadják, de az idén, az emigrációs irodalom évében még nagyobb gonddal szerkesztette Csapó Endre, a lap szerkesz­tője. A Sydney-ben, Mercz Miklós Attila, egy magyar kivándorló családot ábrázoló, művészi fedőlapjával megjelent, 80 oldalas munka történelmét, tájékoztatást, irodalmat és humort ad nem­csak ausztráliai magyar családoknak, hanem az emigráció élet­terének egyre több pontján. Ezzel bizonyítja, hogy az ausztráliai magyarság kulturális kapcsolata mennyire terjed és erősödik a világ négy táján szétszórt magyarsággal. Az illusztrált és minden hónapra verset adó naptári részén kívül figyelemreméltó Bodolai Zoltán tanulmánya a magyar ki­rálynékról és Gaál Gyula cikke az első világháborús híres repü­lőtisztjéről, Kiss József hadnagyról, Botond István párizsi novellája, Füry Lajos története egy amerikai magyar kislány karácsonyáról és Szecs Gerő elbeszélé­se mély, lélekelemző írások. Mészáros László és Siesz Elpic hu­morán kívül nem feledkezik meg a költészetről sem és 3 auszt­ráliai magyar lírikus, Botond István, Csepelyi Rudolf és Novák Mária versein kívül Amerikából e sorok íróját, Európából pe­dig Tollas Tibort és Saáry Évát szólaltatja meg. Az ausztráliai magyarság — kulturális síkon — évről-évre egy­re jobban közeledik hozzánk és egyre szorosabban kapcsolódik bele a világmagyarság vérkeringésébe. Minderről nemcsak azért írtam, mert az ausztráliai magyarok éppen olyan közel vannak hozzám, mint az amerikai, kanadai, dél-amerikai, európai, vagy afrikai magyarok, hanem azért is, mert jövőnk és menekülésünk egyetlen útja csak ez lehet: a világ négy táján szétszórt magyar­ságot egyre szorosabban kapcsolni egymáshoz. Kimunkálni az együttműködés módozatait és azt, hogy a világon történő válto­zásokra, tragikus eseményekre és a magyarság sorait szétbontani aki­­ó törekvésekre, támadásokra egyforma magatartást tanú­sítsunk és azonos válasszal feleljünk. Ennél szebb és sürgősebb célt nem választhatunk magunk­nak! Ha ez sikerül, fölkészülten várhatunk minden eseményt. Ha ezt megvalósítjuk, akkor a kanadai, vagy amerikai magyarság­hoz, lélekben, odaszámíthatjuk a más földrészeken élő magyar­ságot is és ez, a világtájakat átfogó számbeli s minőségi növekedé­sünk olyan nemzeti öntudattal ajándékozhat meg, amelynek se­gítségével még fiainkat és unokáinkat sem kell félteni a felszí­vódástól. Ehhez elsősorban az kell, hogy tudatunkká váljon, hogy az ausztráliai, dél-amerikai, európai, vagy afrikai magyarok közelebb állnak hozzánk, mint befogadó országaink polgárai. Higgjünk a világmagyarság összetartozásában és építsük föl a minden távolságot áthidaló szellemi Magyarországot! Ára: 30 cent. CSORDÁS GÁBOR: A Református Egyház helyzete Magyarországon Magyarország orosz megszállásának harmincadik évfordulóján sokan beszél­nek arról, hogy a magyar élet sok terüle­tén enyhülés mutatkozik. Enyhülés ta­pasztalható a politikai életben, az iroda­lomban, a művészetben, a sport területén.­­ Ha ez valóban így van, akkor a reformá­­­­tus egyház az egyik területe a magyaror­­s­­zági életnek, ahol nem tapasztalható eny­hülés; ahol nagyobbrészt még mindig a­­ Rákosi-korszakban élre jutott vezetők­­kormányoznak; ahol szó sincs rehabilitá­cióról és az a közel kétszáz református lelkipásztor, akiket az elmúlt évtizedek­ben lelkészi hivatalukból koholt vádakkal elmozdítottak, még ma is polgári pályán, sokszor nehéz fizikai munkával keresik meg kenyerüket. Nemsokára harminc esztendeje lesz an­nak, hogy a magyar állam egyezményt kö­tött a magyarországi református egyház­zal. 1948. október 7-én írták alá ezt az egyezményt. Ebben az egyezményben ki­mondották az egyház és az állam szétvá­lasztását és az állam ünnepélyesen bizto­sította a vallás szabad gyakorlatát. Az egyezmény megkötésének a haminca­­dik évfordulója felé közeledve jó szem­ügyre venni, hogy mi maradt meg ebből az egyezményből és mi a magyarországi református egyház mai helyzete. Az egyház és az állam szétválasztása he­lyett egyre teljesebbé válik az egyház fel­ső vezetésének az államhatalommal való összefonódása. A jelenlegi egyházi veze­tők az elmúlt harminc év alatt szóban és írásban súlyos politikai vádaskodással il­lették a két világháború közötti korszak magyar protestáns püspökeit többek kö­zött azért, mert szerintük az egyház túl­ságosan összefonódott az államhatalom­mal és kiszolgálta azt. És mi történik ma? Bartha Tibor debreceni püspök már hosszú ideje tagja a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának, amelynek tagjai közé az elmúlt nyáron az Országgyűlés megválasztotta a dunántúli egyházkerület új főgondnokát. Somogyi József Kossuth­­díjas szobrászművészt is. Az egyház ma­gasrangú vezetői ott tevékenykednek az Elnöki Tanácsban, amely többek között kegyelmi kérvényeket utasít el, vagy tel­jesít, tehát dönt élet-halál fölött, határoz az állampolgársági kötelékből való elbo­csátások, kivándorlási kérelmek felett, sok esetben családi kötelékeket tépve szét kegyetlenül. Az Állami Egyházügyi Hivatal szigorú és kegyetlen ellenőrzést gyakorol minden egyházi tevékenység felett. Vezető egyhá­zi tisztségek, de gyakran már egyszerű lel­készi állások betöltéséhez is az Egyház­ügyi Hivatal hozzájárulása szükséges. Külföldi utakhoz, onnan ide és innen oda, egyházi emberek részére elengedhetetlen az Egyházügyi Hivatal engedélye ... Az egyház meg se mozdulhat az Egyházügyi Hivatal hozzájárulása nélkül. Az egyház szabadsága csak papíron lé­tezik. Hogy csak egyetlen példát említ­sek: az ifjúság vallásos neveléséről szó sem lehet. Jaj annak a lelkipásztornak, aki az ifjúsággal foglalkozni mer, előbb­­utóbb talán más vádak alapján, de bizto­san elmozdítják állásából. Egyetlen pon­ton tesznek csak kivételt: az egyház ke­zén hagyják a nyomorék és fogyatékos gyermekek fizikai gondozását, mert azon a téren már nincs az államnak ideológiai­lag mit féltenie. A magyarországi refor­mátus egyház Bartha püspök vezetése alatt számos külföldi vendég és belföldi potentát jelenlétében nemrégiben ünne­pélyesen megnyitotta a részben nyugati pénzen épült őrbattyáni Református Egészségügyi Gyermekotthonát, ahol 500 testileg-lelkileg fogyatékos gyermeket ápolhat. Időközben mélyreható változások is történtek a református egyház belső éle­tében. Az idő rövidsége miatt szorítkoz­zunk ismét egyetlenegy példára. 1967-ben, a debreceni zsinat évfordulója alkalmá­ból rendezett ünnepségek során új egy­házi törvénykönyvet fogadtak el Magyar­­országon. Hadd emeljem ki ebből a lel­­készválasztás reformját. A reformáció ideje óta a lelkészválasztás mindig a gyü­lekezetek féltve őrzött joga volt. Az új törvénykönyv szerint mostantól kezdve egy túlnyomóan a felsőbb egyházi szer­vek képviselőiből álló jelölő bizottság vá­lasztja ki a lelkipásztort egy-egy gyüle­kezetbe, mert hiszen a felsőbb egyházi hatóság, — mint mondják — „jobban tudja”, hogy ki való lelkipásztornak egy­­env .egyházba, mint a helyi gyülekezet elöljárói és tagjai. Bartha püspök az ősi rend durva megsértését kegyeskedő sza­vakba csomagolva adta be az elmúlt év­ben a debreceni Mester utcai gyülekezet­nek két új lelkészük beiktatása alkalmá­ból: „Korábbi emberöltőkben a lelkészi állás betöltésének a gondját egy-egy gyü­lekezet magánügyének tekintették. Ez a gyakorlat az utóbbi , esztendőkben ko­moly változáson ment át és mi az egyház­ban megújulást munkáló Lélek vezetése­(Folytatás a negyedik oldalon)

Next