New Yorki Magyar Élet, 1979 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1979-07-28 / 30. szám

, 1979. július 28. BIKÁK AZ ARÉNÁBAN Ettől nem lehet megmenekülni Mexikóban. Már az első napon ötször megkérdezik az idegentől, hogy lá­tott-e bikaviadalt? Szerencsém volt,­­ tőlem csak a má­sodik nap kérdezték. Akinek a gondjaira bíztak nem volt benszülött. Peruból származik, de már régen él itt,majd-' nem annak számít. Ismerősömnek a barátnője, Mercedes­nek hívják. Nagyon lelkiismeretes cicerone. Rengeteg hely­re cipelt, rohanásszerűen, nyugtalanul. Azt akarta, hogy­ mindent lássak, ha csak pillanatokra is. Közben ismerő­sökről beszéltünk, vagy arról, amit éppen néztünk.Mind­­ez azért volt, mert zavarban voltam, ő tudott a magya­rokról, én szégyenteljesen keveset Peruról. Talán tizen­ötször nagyobb, mint Magyarország, inkák kincse, Lima, — ennyi az egész. De ezt ő is tudja, — minek mondani? Egy Mentor-könyvben láttam valami tanulmányt perui művészekről. Elkallódott, — sohasem olvastam el. És amikor nyáron, a hajnali géppel San Franciscoból visz­­szarepültem Los Angelesbe, szomszédom — egy utas, Portlandból, — otthagyott egy füzetet: „Gyilkosság Li­mában.” Belelapoztam. Szerencsémre Olmedo perui.Az aki — hány éve is — megnyerte a wimbledoni tenisz­­versenyt. Akkor cikket írtam róla. Jó ha az embernek ilyen kapcsolatai vannak, így hát Olmedoról beszéltünk, aki néha úgy néz ki, mint egy herceg, de legtöbbnyi­­re, mint egy profi tenisz­játékos. — Mercedes a második napon, délben, a képkiállításon kö­zölte, hogy sikerült jegyet szereznie. Mert órabeosztású programmot dolgozott ki, mint egy jelentős személyiség­nek, óriási szerencsém van! A legnagyobb espadák lép­nek fel, három világhíresség, így mondta. — Megvallom soha nem hallottam a nevüket. A „Plaza de Toros”szen­­zációja: Carlos Aruza, „noted for fighter resonneder style.” — Nem tudom, hogy ez mit jelent, meglátjuk. Azután Alfonso Remirez, végül az „isteni” Juan Silve­­ti. — A találkára alkonyatkor érkeztem. Előadás előtt forró fe­ketét ittunk. Valódi perui, jobb, mint a brazíliai, — jegyezte meg Mercedes, aki csinos volt és izgatott.Nem tudtam viszonzásként nemzeti elődeinkre meghívni, — ráhagytam. Pár perccel a kezdet előtt érkeztünk. Már csaknem min­­­den hely foglalt volt. Zsongás, mint a nagy premiere­ken. Ugyanúgy, mint mikor a függöny felhúzása előtt átsuhan valami folytott izgalom. Fenn, — az olcsóbb helyeken, — össze-vissza öltözött emberek, lejebb elegáns publikum. Sok szép fiatal nő, meztelen vállal. Többen voltak, mint egy labdarúgó-mérkőzésen. Mindenki spa­nyol, csak néhány angol és amerikai kiváncsi, egy cso­móban. Turisták. A nagyérdemű közönség beszélget. A zene szól.A lelátók már teljesen zsúfoltak.Ide-oda cik­keznak a fotóriporterek.Pár pillanat még és elkezdődik. Minden megtelik várakozással és feszültséggel. Pontosan szemben velem, a másik­­oldalon az újságírók páholya. Távolabb TV operatőrök. A második számból adás megy — „direktbe.” Tökéletes, szervezett üzem. A padsorok mögött hű­sítőket, talat és encihaladát árulnak. És friss bikahúst. Talán ugyanazt, akit nemrég ledöftek. Minden szerep­lőt képben és írásban felsorolnak. Stílust, életkort, re­kordlistát. Egy-egy szép példányért szakértők lelkesed­nek. A végén mind ledöfik és húsukat kimérik. Ez a sorsuk. — MOST! Egymásután jönnek a banderillók, picadorok. Dúsan aranyozott ruhák, selymek. Minden csillog a fény­ben. Körülmennek az arénában. A művész, az espada, későbben érkezik, mint a leghíresebb karmester.Egyen­­ként a három torrero. Még színesebb ruhák, még több aranyozás. Fénylő fekete haj. Nagyon karcsúak. Lehet, hogy fűzőt viselnek? Egy-egy hölgynek mindegyik feje­delmi grandezzával felköszön. Mély meghajlás, szívre szorított kalappal. Mint a moziban. Hősök és mened­zserek, csillagok és üzlet. A tömeg őrjöng, ünnepel. Végül mindenki elvonul, a porond üres. — Ezután megjelent a bika. — Szelíd és zavart volt, ta­lán álmos is. Leült. Ez végzetes. Ezen nevetnek. És ez drámai műfaj. Itt a végén halál van, ő volt a me­sék „ferdinándja”. Ha tudott volna beszélni azt mond­ta volna: „hagyjanak nekem békét.” De nem tudott szólani. Határozottan az ő pártján voltam. Behozzák i­­de és megölik. Pedig valamikor rétről álmodott,megfor­dult a fejében, hogy ő lesz a falu bikája. Szép hiva­tás! De ennek most vége. Különben alig hiszem, hogy ilyen karrier várt volna rá. Ábrándosnak tűnt és nem harciasnak. Lett volna gyakran egy pár szép pillanata, de „él-bika”? Ez túlzás. Az „ingerlők” rárontottak kü­lönböző leplekkel. Indulatszavak és tetszésmoraj áradt szét a levegőben. Mozdulatok a mesterség szabályai sze­rint. A vízvezetékszerelőknek is meg­vannak a sablon­jaik. Ennek is. Mi izgalmas ebben? Bántanak egy álla­tot. De galamblövőversenyek is vannak. Vadásznak,hogy a háziállatok kimúlásáról ne is szóljunk. Vajon milyen értesülései vannak egy ilyen* bikának? Tudja-e, hogyha áthajszolják a csapóajtón, nincs vissza­út? Egyik megadja magát sorsának, a másik harcol és hiszi, hogy van menekülés? Pedig nincs semmi esélye. Bármit is csinál, végeznek vele. — Új emberek jelennek meg. Ezek a „szúrkálók”. Külön technikájuk van. Két oldalt egyszerre nyilakat döfnek a bika nyakába, szabá­lyosan, műértően. Az áldozat szédeleg, csorog belőle a vér. Később ezt lábbal bedörzsölik a manézs porába. Nyoma sem marad.A zene szól, itt a sztár, az espada. Díszesen, magabiztosan jön. Csalódottságot éreztem. Azt vártam, motorbiciklin érkezik, vagy tőre elektromos lesz, mint a vívóversenyeken. Dehát ez biztosan a „rejo­­neador” stílus és hagyomány. _ A bika várta, hogy mi lesz vele? Azt hiszem már semmit sem látott. A vörös színre sem reagált. Van így néha, — de ez már apáthia. — Döfés, meghajlás, ün­neplés, vége. Alkalmazottak leplet borítanak a tetemre és kivonszolják. — Pici szünet. — A második bika virgoncabban szaladt ki. Fújt és topor­­zékolt. Ez nagyon hatásos volt. Lehet, hogy sikerre pá­lyázott. Valójában azt hiszem, hogy ez is szelíd volt,de előtte ingerelték, vagy dopingszert kapott. Esetleg egy nagyobb dózis aktedront, vagy benzindrint. Ez nem sportszerű. Emberversenyeken szigorúan tiltják. Visszave­szik az olympiai aranyérmet is. Azért ott is adnak. A szeme fénylett. Atropint csepegtettek bele és biztos,hogy kissé kifestették. Előjáték. Kendők, nyilak, tánclépések. Azután megjelent a nagy szám és a TV-adás is elkez­dődött. — Hol is láttam? Persze egy régi Lifeben. Hemingwayval fotografálták. Lepel, játék, elsiklások. Minden mozdulat­nál pisztoly­lövésszerűen dördül a taps. A színes ken­dőben rejtetten a kard. Néha megvillan a reflektortűz­­ben. A megafon jelenti: „Ramirez három perc múlva le­döfi a bikát. ” Az órámra néztem. Három perc múlva kimúlik itt egy bika. Miért? A másodpercek repültek.I­­dőre beledöfte a kardot. De mi ez? Elcsúszott, nem pontosan a két váll közé talált. A szabályok szerint nem tökéletes és elegáns. A bika nem rogyott össze, villám­sújtottan tántorgott az arénában és féloldalra dőlt. Kiábrándult moraj. A bálvány kínos mosollyal haj­long. Az öltözőben biztosan goromba lesz a szeretőjé­hez, kiabálni fog a menedzserével is. Mindenki hibás. A banderillók, a picadorok, a világosító, szemébe sü­tött a fény, s a bika is. Csak ő nem! Ne tagadd Alfonso, ez nem sikerült. Ez bukás. Hiába mosolyogtál, ismerem ezt. Talán te még nem tudod, s nem akarod elhinni, de a szakértők már észrevették. Látványos voltál, rutinos, de a reflexeiddel már baj Magyaryné B.H. Csilla:­ LEVENDULA Levendulavirág kis cserépkorsóban árasszad illatod, űzzed el a bút, varázsold tisztává, csendessé a várost, hozzad el békés, nyugalmas falut. Hintsd rá nyugtalanul dobogó szivemre mezők áldott csendjét, rétek illatát, árasszad magadból az élet szépségét, szelíd, lilaszínű falusi virág. Az istenek itala Amikor lord Nelson 1805-ben zászlóshajóján Trafal­­garnál halálát lelte, holttestét egy konyakkal megtöltött hordóba helyezték, s a hőst így szállították haza, holt­épségben Angliába. Azóta, de már korábban is a hősök és az „istenek italaként” szerepel e borpárlat a törté­nelemben (Victor Hugo nevezte így). Bármi benne az igazság, tény, hogy a francia konyak a világ egyik leg­nemesebb itala. Egészséges, életet hosszabbító, ha mér­tékkel fogyasztják (akiknek erre módjuk van), ám a mér­­téktelenség káros hatásától az istenek sem óvják meg az embert. Ez viszont nem­­ csupán a konyakra vonatkozik. Mindenesetre statisztikai tény, hogy Franciaországban ennek is Charante nevű délnyugati megyéjében, ahol a konyak „terem”, a legkevesebb az alkoholmérgezés kö­vetkeztében elhunytak száma. Ugyanakkor itt a legtöbb százéves, vagy ezen felül élő ember. Lehetséges, hogy nem e nemes italnak köszönhetik éveik sokasodtát, ha­nem­ a táj hatja át a lelkét, az utóbbi mindenesetre sze­repet játszik e borpárlat előállításában és világsikerében. Franciaországnak­ ez fontos bevételi forrása. Mai adatok nem állnak ugyan rendelkezésünkre, de olvastuk, hogy két évvel ezelőtt például csupán innen 115 millió üveg konyakot exportáltak, 2,2 milliárd frank értékben. E megye lakosságának egyharmada konyakfőzéssel fog­lalkozik, körülbelül 100.000 ember. Ezért és ebből él­nek. Természetesen másutt is foglalatoskodnak ez ital termelési ággal, de sehol sem olyan alkalmas a föld, az éghajlat és a szőlő a konyakfőzésre, mint e dépar­­tement-ban. Itt állítják elő a legkiválóbb fajtákat, szá­zadok óta. A Rémy-Martin-t (alapítási éve 1724),a Mar­­tell-t (1715), A Courvoisier-t (1760), a Hennesy-t (1765). Lényegében ezeknek a keverékéből adódik a Napóleon és a Louis XIII. is, tehát a legdrágább és a legneme­sebb konyak-ital. Azzal a különbséggel, hogy míg az említett világmárkákat három-nyolc évig érlelik és desz­tillálják, ezek 30-50 esztendeig állnak a hordókban, míg különféle eljárások után üvegbe és forgalomba kerülnek. Általában háromféle szőlőből vegyítik. Francia ne­vük: Folie blanche, Colombar és Saint-Émilion des Charantes. Valeminyi fehér szőlőfajta. Az előállítási mód majdnem minden nagy hagyományú cégnek külön titka. A borpárlatot természetesen már jóval korábban ismerték és készítették, de mai felhasználását egy vélet­lennek tulajdonítják a franciák. .. Mai? Tulajdonképpen 1700-ig nyúlnak vissza a történet szálai. Jacques de la Croux-Marron nevéhez fűződik a hiedelem szerint. Neki volt akkor a legjobb szőlővidéke a megyében. A korábbi hagyomány szerint szorgalmasan párolta is a lankás táj ,,hegylevét”.Ám egy alkalommal idő előtt érkezett haza, rajtakapta a feleségét a szeretőjével. Az asszonyt és a sze­retőt agyonverte. Utána mégis támadt némi lelkiismeret­­furdalása, s bűnbánatból párolt borállományát még egy­szer kifőzte, hadd pusztuljon minden. Nem ez történt. Megteremtette az igazi francia konyak előállítási mód­szerét, amit természetesen sokkal bonyolultabb. E vidék azóta a konyakból és a konyakért él.Hiá­­ba hamisítják másutt — ez sok országban történik —, izét és erejét sehol sem tudják úgy bizotsítani, mint az eredeti hagyományos szőlő­ szülőhelyén. NAPLÓ 1556. július 31.: LOYOLAI SZENT IGNÁC, a Jé­zus Társaság megalapítójának születésnapja. 1848. július 27.: — A legnagyobb magyar természet­­tudós, BÁRÓ EÖTVÖS LORÁND születésnapja. 1866. július 31.: — LISZT FERENC halála. 1914. július 28.: — AZ I. VILÁGHÁBORÚ kitörésé­nek napja. 1955. július 2.: — A POTSDAMI KONFERENCIA befejeződött, amely Európát két érdekterületre osztotta. MAGYAR ÉLET van. Hogy eddig száz bikát szépen gyilkoltál meg? — Nem számít. Csak a siker igazol. Én ott voltam régen, amikor Galy Curci megbukott és a Hollywood Bowlban Karajánnak sem volt sikere. Soroljam, hogy hány világ­­hírességet fütyültek ki? De miért e távoli példák? Ford is megbukott. Pedig az is nagy tét, négy évig amerikai elnöknek lenni. Hány bikát lehet ezalat megöletni? Tu­dom, hogy ez most téged nem vigasztal. Te nem akar­tál elnök lenni. Csak espada. És még azt hiszed, hogy ez véletlen volt? Javíthatsz talán? De a hír előtted nyar­gal hideg ragadósággal, a rendezők, vállalkozók, szakla­pok, fiatalok tudják. Ez független a közönségtől. Az u­­tódok türelmetlenül vártak erre a percre. Közben moso­lyogtak, dicsértek, sőt utánoztak is. Sokáig voltál az élen. Most ők akarnak a helyedre kerülni és élni a ragyogásban. Utazás, siker, pénz, szép nők, — te bú­csúzhatsz és leléphetsz Don Ramirez. És majd másokat fotografálnak. —..................—......„--------..._ ____ . A harmadik bika már itt van. Hol láttam mindezt? Fil­men, híradó­kockán, vagy olvastam róla. És akkor tisz­tán, élesen előtűnt a kép. Mert nem lehet menekülni. A kaliforniai pálmák alatt, ausztrál kertekben, a Rue Rivolin, Stockholmban, vagy­­az aranyló Arno partján, délben, Londonban ősszel, esőben eltörölhetetlen erővel él; egy utca, egy szoba, egy este. — György az író, Spanyolországból érkezett. Bikaviada­­löröl beszélt. Ki volt ott? Miklós* a"költö,"Síitai bor az irodalomtudósok. András a műtörténész, István a műfordító, talán Gyula és mások is. A bikaviadalok lélektanáról beszéltünk. Miklós hangja süvített: „Ki fe­lelős azért, hogy évszázadokon keresztül így nevelték a népeket? Hogy ez még ma is izgalom és népszórakozás?” György „Spanyolországban jártam” című könyvét ezután kinyomtatták, nem jelent meg. Páran — barátok — íve­ket kaptunk. Később eladták makulatúrának. Hol van, hova tűnt az az utca, a szoba, az az este?Ho­­vá lett a könyv és György, Miklós, András és mind a többiek? Miért háborodom MOST fel? őket is megölték Európa közepén, kultúrvilágban, előre megfontolt szán­dékkal, eltökélten, szinte tudományosan. És milliókat. Akkor, azután, azóta, állandóan és folyamatosan. Még annyi esélyük sem volt, mint itt a bikának az arénában. Miért izgat, hogy állatokat ölnek? Nem vagyok a közvé­lemény lelkiismerete. De különben is úgy tűnik, az aré­­na­pártiak­ többségben vannak, s ez kevésbé­­ igazságta­lan és megszokott népszórakozás? Ki kérdezett akkor? És ha megszólalnék, ki hallgat rám, kit érdekel, amit mon­dok? Vagy finom hangsúllyal vitatkozzam azon, mi van e jelenség mögött? Kivel? Újakkal? György, Miklós, And­rás nincsenek már, mindenki elmaradt az időben. Érde­mes még? — Mindig érdemes, — bíztatom magam, örök­ké tiltakozni kell, még akkor is, ha reménytelen! Azért hogy egyszer talán más legyen. Most azon, ami itt törté­nik, nem segíthetek. Legfeljebb felkelhetek az összepré­selt, verítékező és kiáltozó emberek közül és kimehetek a szabadabb, frisebb levegőre. Udvariatlan lennék Mer­­cedessel, s itt hagyhatnám az egészet. Fejfájásra hivat­kozhatnék,s elviselném, ha azt mondanák, hogy rosszak az idegeim. Vagy mondhattam volna rögtön azt, hogy nem jövök. Esetleg igyekezhettem volna meggyőzni. Egy spanyolt? És itt is a forma a döntő. Nem elég a bikát megölni, a sablon kötelez. Mint az elnököt, vil­lanyszerelőt, encihalaárust­­és espadát.­Az öldöklés­­ to­vább folynék nélkülem is. Tiltakozni? Hol? Kinél? Any­­nyi marad számomra, hogy mindezeket szótlanul itt el­gondolhatom. — Mégis a harmadik bika-produkció közben, kérem tudomá­sul venni, — a bikaviadalokat nem én rendezem, s ami itt történik, azért felelősséget nem vállalok! Dr.Zöld Ferenc 9. oldal A Kanadai Magyar Stultúrközpont RÁDIÓJA minden szombaton este 9.30—10.30-ig tájékoztató és szórakoztató műsort sugároz a CHM­ 100.7 Me FM sterep hullámhosszán. Figyelje műsorunkat! Minden adásunkkal a nemzeti összefogás eszméjét szolgáljuk.­­Üzenjen a Magyar Rádió zenéjével szeretteinek, csa­ládtagjainak, barátainak. Hirdetésével minden ma­gyar otthonba bekopogtat és ezzel is a Magyar Rádiót támogatja. Hirdetések és üzenetek bejelentését kér­jük a Kultúrközpont irodájában. Tel.: (416) 654-4926. MIÉRT SÜTNE OTTHON? HAIL JENNOM sütemények, porták, esküvőkre, partykra ROYAL PATISSERIE­S& & BAKERY­­TEL.: 651-7689 732 ST. CLAIR AVE. W. Megnyitottuk második üzletünket!!! 848 YONGE ST. alatt tel.: 960-5146 (Yorkville-nél, egy sarok északra a Bloor-tól) Süteményeken kívül megtalálhatja a legfinomabb európai felvágottakat, sajt-különlegességeket — a világ miden tájáról — Ha nincs kedve főzni, finom, magyaros, meleg „take out service.” Tulajdonosok: NAGY LÁSZLÓ és SZÉCSI KATÓ TEMETKEZÉSI VÁLLALAT I. CARDINAL AND SON 366 Bathurst St. • 868­­1444 92 Annette St. • 762 8141 Ha gyász­ért forduljon bizalommal hozzánk. Anyagiakkal ne legyen gondja. . Havi részletet is adunk! A mi áraink mindenki anyagi erejét eléri! A Magyar Élet azért küzd, hogy Magyarországon ismét magyar élet legyen! 1979. július 1-én bizonyos változások lépnek életbe a Munkanélküli Biztosítással kapcsolatban. Amennyiben Ön 20 héten keresztül dolgozott az elmúlt évben, ezek a változások nem vonatkoznak önre. 1978 decemberében a Parlament megváltoztatta a Munkanélküli Biztosítás programját. A július 1-én életbe lépő módosítások értelmében, bizonyos esetekben hosszabb ideig kell munka­­viszonyban állni ahhoz, hogy a munkanélküli segély folyósítható legyen. Dolgozott Ön 20 héten vagy ennél hosszabb ideig a múlt évben? Ha igen, ez a rendelkezés nem vonatkozik önre. 20 hetes munkaviszony után már jogosult a munkanélküli segélyre. A Munkanélküli Biztosítás keretében folyósított betegségi és anyasági segélyre,­­vagy az egyszeri alkalommal, a 65. életév betöltésekor kifizetésre kerülő segélyre. Első ízben dolgozik Ön, vagy újra felveszi a munkát? Általában, ha az első munka­helyén dolgozik, vagy visszatér a munkahelyére egy évnél hosszabb megszakítás után, 20 hetes munkaviszonyra lesz szüksége ahhoz, hogy munka­­nélküli segélyre jogosult legyen. Bizonyos kivételek vannak a 20 hetes szabály alól, attól függően, hogy mit csinált ezalatt az idő alatt. Kapott ön munkanélküli segélyt­ az elmúlt évben? Ha kapott munkanélküli segélyt a múlt évben, úgy új szabályok alkalmazhatók az ön esetében, hacsak a munkanélküliség aránya az ön lakhelye területén meg nem haladja a 11,5%-ot. Legalább 20 hetet kell munka­­viszonyban tölteni ahhoz, hogy a munkanélküli segély folyósítható legyen, függetlenül attól, hogy hány héten keresztül kapta a munkanélküli segélyt. Kanadai Munkanélküli Biztosítási Program Dolgozni azokkal, akik dolgozni akarnak. ■ “ Immigration Cana® Immigration CIHW1 Honourabla Ron Atkoy l’honorablo Ron Atkay Minlater Mlnlatro Canada

Next