New Yorki Magyar Élet, 1979 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1979-07-28 / 30. szám
, 1979. július 28. BIKÁK AZ ARÉNÁBAN Ettől nem lehet megmenekülni Mexikóban. Már az első napon ötször megkérdezik az idegentől, hogy látott-e bikaviadalt? Szerencsém volt, tőlem csak a második nap kérdezték. Akinek a gondjaira bíztak nem volt benszülött. Peruból származik, de már régen él itt,majd-' nem annak számít. Ismerősömnek a barátnője, Mercedesnek hívják. Nagyon lelkiismeretes cicerone. Rengeteg helyre cipelt, rohanásszerűen, nyugtalanul. Azt akarta, hogy mindent lássak, ha csak pillanatokra is. Közben ismerősökről beszéltünk, vagy arról, amit éppen néztünk.Mindez azért volt, mert zavarban voltam, ő tudott a magyarokról, én szégyenteljesen keveset Peruról. Talán tizenötször nagyobb, mint Magyarország, inkák kincse, Lima, — ennyi az egész. De ezt ő is tudja, — minek mondani? Egy Mentor-könyvben láttam valami tanulmányt perui művészekről. Elkallódott, — sohasem olvastam el. És amikor nyáron, a hajnali géppel San Franciscoból viszszarepültem Los Angelesbe, szomszédom — egy utas, Portlandból, — otthagyott egy füzetet: „Gyilkosság Limában.” Belelapoztam. Szerencsémre Olmedo perui.Az aki — hány éve is — megnyerte a wimbledoni teniszversenyt. Akkor cikket írtam róla. Jó ha az embernek ilyen kapcsolatai vannak, így hát Olmedoról beszéltünk, aki néha úgy néz ki, mint egy herceg, de legtöbbnyire, mint egy profi teniszjátékos. — Mercedes a második napon, délben, a képkiállításon közölte, hogy sikerült jegyet szereznie. Mert órabeosztású programmot dolgozott ki, mint egy jelentős személyiségnek, óriási szerencsém van! A legnagyobb espadák lépnek fel, három világhíresség, így mondta. — Megvallom soha nem hallottam a nevüket. A „Plaza de Toros”szenzációja: Carlos Aruza, „noted for fighter resonneder style.” — Nem tudom, hogy ez mit jelent, meglátjuk. Azután Alfonso Remirez, végül az „isteni” Juan Silveti. — A találkára alkonyatkor érkeztem. Előadás előtt forró feketét ittunk. Valódi perui, jobb, mint a brazíliai, — jegyezte meg Mercedes, aki csinos volt és izgatott.Nem tudtam viszonzásként nemzeti elődeinkre meghívni, — ráhagytam. Pár perccel a kezdet előtt érkeztünk. Már csaknem minden hely foglalt volt. Zsongás, mint a nagy premiereken. Ugyanúgy, mint mikor a függöny felhúzása előtt átsuhan valami folytott izgalom. Fenn, — az olcsóbb helyeken, — össze-vissza öltözött emberek, lejebb elegáns publikum. Sok szép fiatal nő, meztelen vállal. Többen voltak, mint egy labdarúgó-mérkőzésen. Mindenki spanyol, csak néhány angol és amerikai kiváncsi, egy csomóban. Turisták. A nagyérdemű közönség beszélget. A zene szól.A lelátók már teljesen zsúfoltak.Ide-oda cikkeznak a fotóriporterek.Pár pillanat még és elkezdődik. Minden megtelik várakozással és feszültséggel. Pontosan szemben velem, a másikoldalon az újságírók páholya. Távolabb TV operatőrök. A második számból adás megy — „direktbe.” Tökéletes, szervezett üzem. A padsorok mögött hűsítőket, talat és encihaladát árulnak. És friss bikahúst. Talán ugyanazt, akit nemrég ledöftek. Minden szereplőt képben és írásban felsorolnak. Stílust, életkort, rekordlistát. Egy-egy szép példányért szakértők lelkesednek. A végén mind ledöfik és húsukat kimérik. Ez a sorsuk. — MOST! Egymásután jönnek a banderillók, picadorok. Dúsan aranyozott ruhák, selymek. Minden csillog a fényben. Körülmennek az arénában. A művész, az espada, későbben érkezik, mint a leghíresebb karmester.Egyenként a három torrero. Még színesebb ruhák, még több aranyozás. Fénylő fekete haj. Nagyon karcsúak. Lehet, hogy fűzőt viselnek? Egy-egy hölgynek mindegyik fejedelmi grandezzával felköszön. Mély meghajlás, szívre szorított kalappal. Mint a moziban. Hősök és menedzserek, csillagok és üzlet. A tömeg őrjöng, ünnepel. Végül mindenki elvonul, a porond üres. — Ezután megjelent a bika. — Szelíd és zavart volt, talán álmos is. Leült. Ez végzetes. Ezen nevetnek. És ez drámai műfaj. Itt a végén halál van, ő volt a mesék „ferdinándja”. Ha tudott volna beszélni azt mondta volna: „hagyjanak nekem békét.” De nem tudott szólani. Határozottan az ő pártján voltam. Behozzák ide és megölik. Pedig valamikor rétről álmodott,megfordult a fejében, hogy ő lesz a falu bikája. Szép hivatás! De ennek most vége. Különben alig hiszem, hogy ilyen karrier várt volna rá. Ábrándosnak tűnt és nem harciasnak. Lett volna gyakran egy pár szép pillanata, de „él-bika”? Ez túlzás. Az „ingerlők” rárontottak különböző leplekkel. Indulatszavak és tetszésmoraj áradt szét a levegőben. Mozdulatok a mesterség szabályai szerint. A vízvezetékszerelőknek is megvannak a sablonjaik. Ennek is. Mi izgalmas ebben? Bántanak egy állatot. De galamblövőversenyek is vannak. Vadásznak,hogy a háziállatok kimúlásáról ne is szóljunk. Vajon milyen értesülései vannak egy ilyen* bikának? Tudja-e, hogyha áthajszolják a csapóajtón, nincs visszaút? Egyik megadja magát sorsának, a másik harcol és hiszi, hogy van menekülés? Pedig nincs semmi esélye. Bármit is csinál, végeznek vele. — Új emberek jelennek meg. Ezek a „szúrkálók”. Külön technikájuk van. Két oldalt egyszerre nyilakat döfnek a bika nyakába, szabályosan, műértően. Az áldozat szédeleg, csorog belőle a vér. Később ezt lábbal bedörzsölik a manézs porába. Nyoma sem marad.A zene szól, itt a sztár, az espada. Díszesen, magabiztosan jön. Csalódottságot éreztem. Azt vártam, motorbiciklin érkezik, vagy tőre elektromos lesz, mint a vívóversenyeken. Dehát ez biztosan a „rejoneador” stílus és hagyomány. _ A bika várta, hogy mi lesz vele? Azt hiszem már semmit sem látott. A vörös színre sem reagált. Van így néha, — de ez már apáthia. — Döfés, meghajlás, ünneplés, vége. Alkalmazottak leplet borítanak a tetemre és kivonszolják. — Pici szünet. — A második bika virgoncabban szaladt ki. Fújt és toporzékolt. Ez nagyon hatásos volt. Lehet, hogy sikerre pályázott. Valójában azt hiszem, hogy ez is szelíd volt,de előtte ingerelték, vagy dopingszert kapott. Esetleg egy nagyobb dózis aktedront, vagy benzindrint. Ez nem sportszerű. Emberversenyeken szigorúan tiltják. Visszaveszik az olympiai aranyérmet is. Azért ott is adnak. A szeme fénylett. Atropint csepegtettek bele és biztos,hogy kissé kifestették. Előjáték. Kendők, nyilak, tánclépések. Azután megjelent a nagy szám és a TV-adás is elkezdődött. — Hol is láttam? Persze egy régi Lifeben. Hemingwayval fotografálták. Lepel, játék, elsiklások. Minden mozdulatnál pisztolylövésszerűen dördül a taps. A színes kendőben rejtetten a kard. Néha megvillan a reflektortűzben. A megafon jelenti: „Ramirez három perc múlva ledöfi a bikát. ” Az órámra néztem. Három perc múlva kimúlik itt egy bika. Miért? A másodpercek repültek.Időre beledöfte a kardot. De mi ez? Elcsúszott, nem pontosan a két váll közé talált. A szabályok szerint nem tökéletes és elegáns. A bika nem rogyott össze, villámsújtottan tántorgott az arénában és féloldalra dőlt. Kiábrándult moraj. A bálvány kínos mosollyal hajlong. Az öltözőben biztosan goromba lesz a szeretőjéhez, kiabálni fog a menedzserével is. Mindenki hibás. A banderillók, a picadorok, a világosító, szemébe sütött a fény, s a bika is. Csak ő nem! Ne tagadd Alfonso, ez nem sikerült. Ez bukás. Hiába mosolyogtál, ismerem ezt. Talán te még nem tudod, s nem akarod elhinni, de a szakértők már észrevették. Látványos voltál, rutinos, de a reflexeiddel már baj Magyaryné B.H. Csilla: LEVENDULA Levendulavirág kis cserépkorsóban árasszad illatod, űzzed el a bút, varázsold tisztává, csendessé a várost, hozzad el békés, nyugalmas falut. Hintsd rá nyugtalanul dobogó szivemre mezők áldott csendjét, rétek illatát, árasszad magadból az élet szépségét, szelíd, lilaszínű falusi virág. Az istenek itala Amikor lord Nelson 1805-ben zászlóshajóján Trafalgarnál halálát lelte, holttestét egy konyakkal megtöltött hordóba helyezték, s a hőst így szállították haza, holtépségben Angliába. Azóta, de már korábban is a hősök és az „istenek italaként” szerepel e borpárlat a történelemben (Victor Hugo nevezte így). Bármi benne az igazság, tény, hogy a francia konyak a világ egyik legnemesebb itala. Egészséges, életet hosszabbító, ha mértékkel fogyasztják (akiknek erre módjuk van), ám a mértéktelenség káros hatásától az istenek sem óvják meg az embert. Ez viszont nem csupán a konyakra vonatkozik. Mindenesetre statisztikai tény, hogy Franciaországban ennek is Charante nevű délnyugati megyéjében, ahol a konyak „terem”, a legkevesebb az alkoholmérgezés következtében elhunytak száma. Ugyanakkor itt a legtöbb százéves, vagy ezen felül élő ember. Lehetséges, hogy nem e nemes italnak köszönhetik éveik sokasodtát, hanem a táj hatja át a lelkét, az utóbbi mindenesetre szerepet játszik e borpárlat előállításában és világsikerében. Franciaországnak ez fontos bevételi forrása. Mai adatok nem állnak ugyan rendelkezésünkre, de olvastuk, hogy két évvel ezelőtt például csupán innen 115 millió üveg konyakot exportáltak, 2,2 milliárd frank értékben. E megye lakosságának egyharmada konyakfőzéssel foglalkozik, körülbelül 100.000 ember. Ezért és ebből élnek. Természetesen másutt is foglalatoskodnak ez ital termelési ággal, de sehol sem olyan alkalmas a föld, az éghajlat és a szőlő a konyakfőzésre, mint e département-ban. Itt állítják elő a legkiválóbb fajtákat, századok óta. A Rémy-Martin-t (alapítási éve 1724),a Martell-t (1715), A Courvoisier-t (1760), a Hennesy-t (1765). Lényegében ezeknek a keverékéből adódik a Napóleon és a Louis XIII. is, tehát a legdrágább és a legnemesebb konyak-ital. Azzal a különbséggel, hogy míg az említett világmárkákat három-nyolc évig érlelik és desztillálják, ezek 30-50 esztendeig állnak a hordókban, míg különféle eljárások után üvegbe és forgalomba kerülnek. Általában háromféle szőlőből vegyítik. Francia nevük: Folie blanche, Colombar és Saint-Émilion des Charantes. Valeminyi fehér szőlőfajta. Az előállítási mód majdnem minden nagy hagyományú cégnek külön titka. A borpárlatot természetesen már jóval korábban ismerték és készítették, de mai felhasználását egy véletlennek tulajdonítják a franciák. .. Mai? Tulajdonképpen 1700-ig nyúlnak vissza a történet szálai. Jacques de la Croux-Marron nevéhez fűződik a hiedelem szerint. Neki volt akkor a legjobb szőlővidéke a megyében. A korábbi hagyomány szerint szorgalmasan párolta is a lankás táj ,,hegylevét”.Ám egy alkalommal idő előtt érkezett haza, rajtakapta a feleségét a szeretőjével. Az asszonyt és a szeretőt agyonverte. Utána mégis támadt némi lelkiismeretfurdalása, s bűnbánatból párolt borállományát még egyszer kifőzte, hadd pusztuljon minden. Nem ez történt. Megteremtette az igazi francia konyak előállítási módszerét, amit természetesen sokkal bonyolultabb. E vidék azóta a konyakból és a konyakért él.Hiába hamisítják másutt — ez sok országban történik —, izét és erejét sehol sem tudják úgy bizotsítani, mint az eredeti hagyományos szőlő szülőhelyén. NAPLÓ 1556. július 31.: LOYOLAI SZENT IGNÁC, a Jézus Társaság megalapítójának születésnapja. 1848. július 27.: — A legnagyobb magyar természettudós, BÁRÓ EÖTVÖS LORÁND születésnapja. 1866. július 31.: — LISZT FERENC halála. 1914. július 28.: — AZ I. VILÁGHÁBORÚ kitörésének napja. 1955. július 2.: — A POTSDAMI KONFERENCIA befejeződött, amely Európát két érdekterületre osztotta. MAGYAR ÉLET van. Hogy eddig száz bikát szépen gyilkoltál meg? — Nem számít. Csak a siker igazol. Én ott voltam régen, amikor Galy Curci megbukott és a Hollywood Bowlban Karajánnak sem volt sikere. Soroljam, hogy hány világhírességet fütyültek ki? De miért e távoli példák? Ford is megbukott. Pedig az is nagy tét, négy évig amerikai elnöknek lenni. Hány bikát lehet ezalat megöletni? Tudom, hogy ez most téged nem vigasztal. Te nem akartál elnök lenni. Csak espada. És még azt hiszed, hogy ez véletlen volt? Javíthatsz talán? De a hír előtted nyargal hideg ragadósággal, a rendezők, vállalkozók, szaklapok, fiatalok tudják. Ez független a közönségtől. Az utódok türelmetlenül vártak erre a percre. Közben mosolyogtak, dicsértek, sőt utánoztak is. Sokáig voltál az élen. Most ők akarnak a helyedre kerülni és élni a ragyogásban. Utazás, siker, pénz, szép nők, — te búcsúzhatsz és leléphetsz Don Ramirez. És majd másokat fotografálnak. —..................—......„--------..._ ____ . A harmadik bika már itt van. Hol láttam mindezt? Filmen, híradókockán, vagy olvastam róla. És akkor tisztán, élesen előtűnt a kép. Mert nem lehet menekülni. A kaliforniai pálmák alatt, ausztrál kertekben, a Rue Rivolin, Stockholmban, vagyaz aranyló Arno partján, délben, Londonban ősszel, esőben eltörölhetetlen erővel él; egy utca, egy szoba, egy este. — György az író, Spanyolországból érkezett. Bikaviadalöröl beszélt. Ki volt ott? Miklós* a"költö,"Síitai bor az irodalomtudósok. András a műtörténész, István a műfordító, talán Gyula és mások is. A bikaviadalok lélektanáról beszéltünk. Miklós hangja süvített: „Ki felelős azért, hogy évszázadokon keresztül így nevelték a népeket? Hogy ez még ma is izgalom és népszórakozás?” György „Spanyolországban jártam” című könyvét ezután kinyomtatták, nem jelent meg. Páran — barátok — íveket kaptunk. Később eladták makulatúrának. Hol van, hova tűnt az az utca, a szoba, az az este?Hová lett a könyv és György, Miklós, András és mind a többiek? Miért háborodom MOST fel? őket is megölték Európa közepén, kultúrvilágban, előre megfontolt szándékkal, eltökélten, szinte tudományosan. És milliókat. Akkor, azután, azóta, állandóan és folyamatosan. Még annyi esélyük sem volt, mint itt a bikának az arénában. Miért izgat, hogy állatokat ölnek? Nem vagyok a közvélemény lelkiismerete. De különben is úgy tűnik, az arénapártiak többségben vannak, s ez kevésbé igazságtalan és megszokott népszórakozás? Ki kérdezett akkor? És ha megszólalnék, ki hallgat rám, kit érdekel, amit mondok? Vagy finom hangsúllyal vitatkozzam azon, mi van e jelenség mögött? Kivel? Újakkal? György, Miklós, András nincsenek már, mindenki elmaradt az időben. Érdemes még? — Mindig érdemes, — bíztatom magam, örökké tiltakozni kell, még akkor is, ha reménytelen! Azért hogy egyszer talán más legyen. Most azon, ami itt történik, nem segíthetek. Legfeljebb felkelhetek az összepréselt, verítékező és kiáltozó emberek közül és kimehetek a szabadabb, frisebb levegőre. Udvariatlan lennék Mercedessel, s itt hagyhatnám az egészet. Fejfájásra hivatkozhatnék,s elviselném, ha azt mondanák, hogy rosszak az idegeim. Vagy mondhattam volna rögtön azt, hogy nem jövök. Esetleg igyekezhettem volna meggyőzni. Egy spanyolt? És itt is a forma a döntő. Nem elég a bikát megölni, a sablon kötelez. Mint az elnököt, villanyszerelőt, encihalaárustés espadát.Az öldöklés tovább folynék nélkülem is. Tiltakozni? Hol? Kinél? Anynyi marad számomra, hogy mindezeket szótlanul itt elgondolhatom. — Mégis a harmadik bika-produkció közben, kérem tudomásul venni, — a bikaviadalokat nem én rendezem, s ami itt történik, azért felelősséget nem vállalok! Dr.Zöld Ferenc 9. oldal A Kanadai Magyar Stultúrközpont RÁDIÓJA minden szombaton este 9.30—10.30-ig tájékoztató és szórakoztató műsort sugároz a CHM 100.7 Me FM sterep hullámhosszán. Figyelje műsorunkat! Minden adásunkkal a nemzeti összefogás eszméjét szolgáljuk.Üzenjen a Magyar Rádió zenéjével szeretteinek, családtagjainak, barátainak. Hirdetésével minden magyar otthonba bekopogtat és ezzel is a Magyar Rádiót támogatja. Hirdetések és üzenetek bejelentését kérjük a Kultúrközpont irodájában. Tel.: (416) 654-4926. MIÉRT SÜTNE OTTHON? HAIL JENNOM sütemények, porták, esküvőkre, partykra ROYAL PATISSERIES& & BAKERYTEL.: 651-7689 732 ST. CLAIR AVE. W. Megnyitottuk második üzletünket!!! 848 YONGE ST. alatt tel.: 960-5146 (Yorkville-nél, egy sarok északra a Bloor-tól) Süteményeken kívül megtalálhatja a legfinomabb európai felvágottakat, sajt-különlegességeket — a világ miden tájáról — Ha nincs kedve főzni, finom, magyaros, meleg „take out service.” Tulajdonosok: NAGY LÁSZLÓ és SZÉCSI KATÓ TEMETKEZÉSI VÁLLALAT I. CARDINAL AND SON 366 Bathurst St. • 8681444 92 Annette St. • 762 8141 Ha gyászért forduljon bizalommal hozzánk. Anyagiakkal ne legyen gondja. . Havi részletet is adunk! A mi áraink mindenki anyagi erejét eléri! A Magyar Élet azért küzd, hogy Magyarországon ismét magyar élet legyen! 1979. július 1-én bizonyos változások lépnek életbe a Munkanélküli Biztosítással kapcsolatban. Amennyiben Ön 20 héten keresztül dolgozott az elmúlt évben, ezek a változások nem vonatkoznak önre. 1978 decemberében a Parlament megváltoztatta a Munkanélküli Biztosítás programját. A július 1-én életbe lépő módosítások értelmében, bizonyos esetekben hosszabb ideig kell munkaviszonyban állni ahhoz, hogy a munkanélküli segély folyósítható legyen. Dolgozott Ön 20 héten vagy ennél hosszabb ideig a múlt évben? Ha igen, ez a rendelkezés nem vonatkozik önre. 20 hetes munkaviszony után már jogosult a munkanélküli segélyre. A Munkanélküli Biztosítás keretében folyósított betegségi és anyasági segélyre,vagy az egyszeri alkalommal, a 65. életév betöltésekor kifizetésre kerülő segélyre. Első ízben dolgozik Ön, vagy újra felveszi a munkát? Általában, ha az első munkahelyén dolgozik, vagy visszatér a munkahelyére egy évnél hosszabb megszakítás után, 20 hetes munkaviszonyra lesz szüksége ahhoz, hogy munkanélküli segélyre jogosult legyen. Bizonyos kivételek vannak a 20 hetes szabály alól, attól függően, hogy mit csinált ezalatt az idő alatt. Kapott ön munkanélküli segélyt az elmúlt évben? Ha kapott munkanélküli segélyt a múlt évben, úgy új szabályok alkalmazhatók az ön esetében, hacsak a munkanélküliség aránya az ön lakhelye területén meg nem haladja a 11,5%-ot. Legalább 20 hetet kell munkaviszonyban tölteni ahhoz, hogy a munkanélküli segély folyósítható legyen, függetlenül attól, hogy hány héten keresztül kapta a munkanélküli segélyt. Kanadai Munkanélküli Biztosítási Program Dolgozni azokkal, akik dolgozni akarnak. ■ “ Immigration Cana® Immigration CIHW1 Honourabla Ron Atkoy l’honorablo Ron Atkay Minlater Mlnlatro Canada