New Yorki Magyar Élet, 1979 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1979-02-17 / 7. szám

Nem i­kaidg, kenem Létet­­ neked nép Um tend* delieket... Bttinm Vol. 32. 7. XXXII. évfolyam. 7. NEW YORKI HUNGARIAN LIFE MAGYAR ÉLET 1979. Február 17. Szombat. Szélesedik a Vietnam—Kambodzsa háború 100,000 kínai Vietnam ellen Az angol konzervatív párt előretörése A 86 éves Tito újra nősült! A svájci bevándorlási hivatal közlése szerint 1978 év folyamán 1389 sze­mély kért és kapott politikai menedékjogot. A magyarok 128, a csehek 174, a románok 165, a lengyelek 104 és a vietnamiak 181 menekülttel szerepel­nek a listán. — Spanyolország, — amely kérte az Európai Közös Piac szer­vezetébe való felvételét, — értesítést kapott, hogy Brüsszelben megkezdték a folyamodvány érdembeli tárgyalását — Palesztin gerillák véres harcot vív­tak az Egyesült Nemzetek rendfenntartó katonáinak Fidzsi szigetekről ki­küldött alakulatával. A harcok során négy norvég és két fidzsi-szigeti szár­mazású ENSZ katona meghalt (A Közel-Kelet ENSZ hadseregének létszáma kb. 5000 fő — Szerk.) — Az olaszországi Torino városában megtörtént az első női terror­támadás: a szélsőbaloldali asszonycsoport lelőtt egy foglár­nőt — Gerald Ford volt USA elnök női merénylője, — aki életfogytiglani büntetését töltötte az Alderson-i női börtönben, megszökött, de kisvártatva elfogták a szökevényt . Számos államfő küldött kegyelmi megkeresést a pakisztáni kormány címére, arra kérve a rawalpindi illetékes hatóságokat: ne végezzék ki az 51 éves Zulfikar Ali Bhutto volt miniszterelnököt —■ Raymond Barre francia miniszterelnök amellett, hogy Párizs Quebec iránti „érzelmi kapcsolatait” hangsúlyozta, kijelentette: kormánya szorosabb gazda­sági kapcsolatokat óhajt teremteni a két ország között. VIETNAM KÍNÁT VÁDOLJA A Nhan Dán című vi­etnami kommunista újság azzal vádolta Kínát,misze­rint Peking mindent meg­tesz a „jelenlegi kambod­zsai forradalom vívmányai­nak aláásására” .. . Az új, Vietnam-támogat­­ta csatlóskormány közle­ménye szerint a háborús­kodás során az orszá­gos gazdasági élet mély­pontra jutott, mert „egy­részt az amerikai imperia­lizmus”, másrészt a Peking támogatta Pol Pot kormány mérhetetlen károkat oko­zott az országnak. A csatlóskormány köz­leménye a továbbiakban így hangzott: „Tovább kell harcolnunk, azért, hogy kiirtsuk azo­kat az ellenséges csopor­tokat, amelyek vagy a dzsungelbe menekültek, vagy a nép közé kevered­ve, makacsul ellenállnak a forradalom és a népi ha­talom ésszerű intézkedé­sei végrehajtásának. ”(?) A Kína déli részében működő lojalista rádió je­lentése szerint a Peking­ tá­mogatta csapatok 80 viet­nami katonát likvidáltak. A rádió felhívta a kormányhű egységeket arra, hogy na­ponta 4-5 vietnami „beha­tolót” semmisítsenek meg, ha kell, „mérgezett nyilak­kal, vagy bambuszból fara­gott tőrökkel...” Mindez azt bizonyítja, hogy a Vietnam-Kambod­­zsa, értsd a szovjet-kínai fegyveres konfliktus huh,, lámái távolról sem ültek el. Lapzártakor jelentik: Peking újabb 100.000 főnyi hadsereget küldött a határ­menti zónába. AZ ANGOL MUNKÁSPÁRT NÉPSZERŰSÉGE CSÖKKEN James Callaghan mun­káspárti miniszterelnök ke­serű hírekre ébredt: kide­rült, hogy a legújabb köz­véleménykutatások eredmé­nye szerint kormánya 19 százalékkal kullog az ellen­zéki konzervatívok mögött. A Daily Express számí­tásai szerint ha ma tartanának szava­zást Angliában, az eset­­ben Margaret ,Thatcher konzervatív pártja 150 mandátumos többségre tenne szert. A Market and Opinion közvélemény kutatása sze­rint a novemberi csekély konzervatív előny (47:46), drámai módon jelenleg 55: 36 arányra növekedett, az ellenzéki konzervatív párt javára, ami elsöprő 19 szá­zaléknak tűnik!­­ Ezért Callaghan minisz­­■ierelnök St. Valentine nap­jáig (Feb.14.) bezárólag, szeretne a szakszervezetek­kel megbékélni, azonban a 40 százalékos .Union bérkövetelések helyett a brit miniszterelnök mind­össze csak 10 százalékot képes ajánlani. BELGIUM CSAPATOKAT KÜLD ZAIRE-BE Henri Simonet belga külügyminiszter kijelentette: a zairei belga állampolgá­rok épsége veszélyben fo­rog, ezért a kormány, új­ra csapatokat szándékozik küldeni volt gyarmatára. 1978 májusában Brüsz­­szel 1700 főnyi ejtőernyőst küldött Zaire-be, amikor több mint 200 európai e­sett áldozatul az­­ idegen­­gyűlölő gerillák vérfürdője során. HAZATÉRT A KÍNAI KÜLDÖTTSÉG AZ USA-BÓL Deng Xiao-ping kínai h. miniszterelnök és 75 ta­gú kísérete befejezte nyolc­napos amerikai körútját, a­­mely „úttörő” jellegűnek bizonyult, hisz mindeddig nem járt ily magas szín­vonalú kínai delegáció az USA-ban. Deng kisebb hüléssel küszködött, amikor a ja­pán kormány vezetőivel­­tartandó tokiói találkozóit kénytelen volt lemondani. TITO NEGYEDSZER NŐSÜLT? Jelenleg Tito marsall, Jugoszlávia feje a Közel-Ke­letet járja. Kuvaitban tör­tént, hogy az egyik jugosz­láv küldött rövid interjú keretében tájékoztatta az United Press tudósítóját ar­ról a szenzációs hírről,mi­szerint a 86 éves diktátor­ újra nősült: elvált harma­dik feleségétől, akivel 27 évig tartott fenn házas vi­szonyt és elvett egy 35 é­­ves operaénekesnőt. Jovanka Badislavjevic asszonyt, Tito harmadik fe­leségét már 1977 óta nem látták semmiféle nyilvános megmozduláson. Jovankát még 1952-ben vette el, a­­mikor Tito 60, Jovanka pe­dig 28 éves volt. A híresz­telések szerint Jovanka a­­zért esett volna ki Tito ke­gyeiből, mert olyan tisz­tek előléptetését javasol­ta, akiket a marsall félre akart tenni, politikai meg­bízhatatlanság miatt. AZ IRÁNI Patt­helyzet Ayatollah Khouvicini, Irán mozlim vezére Mehdi Bazargan 73 éves, mérsé­kelt hírében álló politikust nevezte ki a hét elején „ideiglenes” kormánya é­­lére. Az Ayatollah hátteré­ben az izlám hívők millió­inak támogatása, míg a je­lenlegi Bakhtiar-kormány hátterében a hadsereg lojá­­lis alakulatai sorakoznak fel, azonban a jelek sze­rint a két fél között vala­miféle kompromisszumos megoldás fog születni. Bakh­­tiar kijelentette, még az e­­setben is, ha az Ayatollah óhaja szerint, a Majlis (parla­­­­ment) képviselői lemon­danának, akkor is hiva­talukban maradnának a legközelebbi választások megejtéséig. Ezenközben Washing­tonban a szokásos zűrzavar volt észlelhető, ami az USA- ba akkreditált iráni nagykö­vet státusát illette. A PARIS nevű hiva­talos iráni hírügynökség szerint az USA nagykövet,­­Ardeshir Zahedi mandátuma lejárt, ugyanakkor Washing­ton még mindig a sah em­berét, Zahedit tartja az i­­ráki diplomáciai testület fejének. Az iráni rádió sze­rint Zahedán városában,há­rom tüntetőt lelőttek és 30 ember megsebesült. (Za­hedán a pakisztáni határ közelében fekszik.—Szerk.) Bakhtiar kormánya köz­­ben­ igen tevékenynek bizo­nyult, ami az új törvény­­hozást illeti: a rettegett Sa­vak iráni titkosrendőrséget feloszlatta, végül , ami nagy szenzációnak számít: ki akarja vonni Iránt a Central Treaty Organi­zation (CENTO) katona­­i szövetségéből, mely a Nyugat egyik ázsiai vé­dőbástyájának számított. Zátonyra futott a gulyás-kommunizmus... A hatvanas években az Új Gazdasági Mechanizmus bevezetése után a magyar közgazdaság képe fellendülést mutatott: a magyar életszínvonal a keleteurópai államok között egyike volt a legmaga­sabbaknak, ami némi talány elé állította a szakembereket, hisz a munkaetika leromlása, a magyarországi alacsony termelékenység, va­lamint a munkaerő távolról sem hatékony kihasználása mind arra mutatott, hogy egyszer „vége lesz Vígandrásnak ...” Az utóbbi években Magyarország különleges helyzetet élvezett Kelet-Európában. Az 1956-beli forradalom politikai célkitűzései he­lyett a vezetők gazdasági vonalon iparkodtak kiengesztelni a rebel­lis magyarokat. Ez hozta el aztán a Hruscsov által „gulyás-kommu­nizmusnak” nevezett korszakot, amely számos hiszékeny nyugati kommentátor szerint a központilag ellenőrzött gazdasági élet és a ka­pitalizmus egyes vonásai zseniális keverékének számított." Újabban, amióta a Nyugat által nyújtott hatalmas kölcsönök le­járathoz közelednek, a bajok egyre bokrosabbak: a magyar termelési szektor képtelen a Nyugat által rendelt mennyiségeket (és minőség­beli előírást) a megszabott határidőkre szállítani. 1978 a számonkérés évének számított Kádár János, Németh Ká­roly főtitkár, Lázár György miniszterelnök, Faluvégi, a pénzügymi­niszter, végül Huszár István, a Központi Tervhivatal elnöke több ízben figyelmeztette a felelős vezetőket arra, hogy a magyar gazda­sági élet válságos szakaszba érkezett. Arra figyelmeztettek, hogy a felelősséget mind a vezetésnek, mind a dolgozóknak egyforma mér­tékben kell vállalniuk. A munkahelyről való elmaradozás, a lusta­ság, a munkások cinikus egykedvűsége hozzájárult ahhoz, hogy mind­ez az impotens félrevezetéssel párosulva, siralmas gazdasági helyze­tet idézzen elő. Huszár István szavait nem lehet félreérteni, amelyeket egy inter­jú keretében a Népszabadság című pártlap szerkesztője előtt hangoz­tatott: „A külkereskedelmi árucsereforgalmi egyensúly megteremtése és a kapitalista országok felé való tartozások csökkentése kell legyen az elsődleges feladatunk ” Drecin József, a Tervhivatal h. elnöke ennél még érthetőbben fogalmazott:­­ „Magyarországot mérete és nyílt kereskedelme révén kikerülhetet­lenül érintik a világgazdasági helyzet változásai. Kikerülhetetlenül bizonyos változtatásokra van szükség, amelyek a külföldi helyzethez való idomulást szolgálják. Eléggé naivak voltunk régebben, amikor azt erősítgettü­k, hogy ilyesfajta problémák nálunk nem adódhatnak. Jelenleg az a helyzet, hogy részben a kereskedelmi vonalon ész­lelt leromlott helyzet és részben a külföldi piacokon tapasztalt éle­sebb verseny miatt képtelenek vagyunk tartani a tempót, vagyis más szavakkal, a jelenlegi (growth rate) növekedési arányszám alapján nem tudtuk fenntartani a gazdasági egyensúlyt. A növekedési index csökkenésével párhuzamosan további mu­tatószámok csökkenésére van szükség. Ezek közé tartozik a szemé­lyes jövedelmek fejlesztése. A jelenlegi magyarországi gazdasági helyzet egyik jellegzetessége az, hogy valamelyest túlhaladta önmagát. Túlságosan előreugrottunk számos területen: a beruházások terén, és — őszintén meg kell val­lanom, — a fejlesztés és a fogyasztás terén. Azonban az elkövetke­ző időszakaszban a növekedési arány csökkenése nem jelentheti az export szállítmányok lelassítását. Ezáltal a belső fogyasztás növeke­dése válik lassabbá. Ez azt jelenti, hogy a beruházások terén az el­jövendő években csaknem stagnálási állapot következik: a lakosság fogyasztási index-száma csak igen alacsony mértékben növekedhetik. Jelenleg úgy véljük, hogy ez megközelítőleg évenként 1—2 százalék lesz. Ez a­ folyamat néhány évet, vagy talán egy teljes tervidőszakot is igénybe vehet, mindaddig, amíg a magyar termelékenység eléri az európai színvonalat, mindaddig, amíg a magyar áruk versenyképessé­ge eléri a világpiaci szintet...” (Gereben István angol nyelvű cikke után szabadon) Ismertető sorok: A Lengyel-Magyar V­illágszö­vetségről Lapunk olvasói — éppúgy mint minden történelmünket ismerő honfitársunk — előtt nem szükséges itt részletezni a magyar-len­gyel kapcsolatok ezeréves történetét. A történelem folyamán mindkét nem­zet felismerte fátumát a nagy német és szláv tömbök közé ékelve. A közös geo­politikai helyzet közös, új érdekeket te­remtett — a közös tragédiákat. A lengyelek nem kapcsolódtak bele a pánszláv törekvésekbe, mert idejekorán fel­ismerték a pánszlávizmus „kulturális” szólamai mögött az ugrásra kész orosz im­perializmust. Felismerték, hogy egyedül a két bará­ti ütközőállam közvetlen szomszédsága és szoros kapcsolata képes barrikádot létesí­teni a pángermanizmus és a pánszlávizmus között, megóva Európa békéjét is............. A második világháború óta újabb tör­ténelmi fejezet mutatta a lengyel és ma­gyar történelmi érdekek egybehangzó vol­tát, hiszen ez a két ország — melyet Ha­­leczky Oszkár amerikai lengyel történész találóan nevez „Borderlands of Western Civilization”-nak — ismét osztozott a sors­ban, mikor Moszkva gyarmatbirodalmához csatolták őket. Poznan és a magyar 1956- os forradalom egyidőben, egyformán mutat­ta a két­ baráti nép egyazon vágyát, u­­gyanazon törekvését s ezért nem volt vé­letlen az, hogy az 56-os magyar szabad­ságharc éppenséggel Bem apó szobrától indult dicsőséges s mégis oly végzetesen rövid útjára. Könyvtárt lehetne feltölteni a köny­vekkel, tanulmányokkal, melyek olvasása néha-néha már azt az érzést kelti, hogy egységes történelmet lehetne írni a két hősi nemzet együttes, minduntalan egy­­másbafonódó történetéről. Az orosz megszállás természetesen százezerszámra kergette idegenbe, emig­rációba lengyel barátainkat, akik — épp­úgy mint mi, esetlegesen pedig sokkal jobban, ügyesebben, szervezettebben, mint mi — mindent elkövetnek, hogy számű­­zöttségükben, elesettségükben is szolgál­ják maguk mögött hagyott hazájuk érde­keit, felszabadulását az orosz járom alól. Mi oly gyakran panaszkodunk árvasá­gunkra, egyedüliségünkre, nemzeti elha­­gyatottságunkra s közben elfelejtjük,hogy itt élnek velünk az emigrációban ezrével, tízezrével lengyelek, akiknek célja, érde­kei azonosak a mi céljainkkal, érdekeink­kel. Néha-néha megjelennek cikkek a magyar emigráns lapokban,a­melyek igye­keznek a közömbösséget megszüntetni és a lengyel-magyar kapcsolatokból eredő kölcsönös lehetőségekre rámutatni. (E cik­kek közül megemlítem Wass Albert 1978-­ ban megjelent —szinte valamennyi magyar emigráns újságban közölt — cikkét: „Erdé­lyért — a lengyelekkel együtt,” melyben a nagy író ismételten felhívja a figyelmet a Lengyel-Magyar Világszövetség fontosságá­ra.) A Lengyel-Magyar Világszövetség ma már számottevő, az egész földkerekségre ki­terjedő szervezet, sokezernyi taggal. Elnö­ke: Dr. Karol Ripa, Lengyelország volt ame­rikai konzulja, Chicago „honorary citizen” státust nyert polgára. (Címe: 2639 N. Kim­ball Avenue, Chicago Hironis 60647.) Ér­demes idézni a „Membership Committee” levelének szövegéből: „A Lengyel-Magyar szervezetek azért alkották meg a Lengyel- Magyar Világszövetséget, mert ezáltal á­­polhatják az ezeréves barátságot, mely a lengyel és magyar nép között virágzott.Ez a barátság egyedülálló, és precedens nél­kül áll a világtörténelemben. Sehol sem él­tek szomszéd nemzetek ilyen harmóniában és barátságban együtt, oly hosszú ideig. Lengyelek és magyarok nyíltan megmutat­ták kölcsönös lojalitásukat minden alkalom­mal. A Világszövetség reménye és célja az igazi szabadság és barátság elveit terjesz­teni a nemzetek között.” A Lengyel-Magyar Világszövetség ki­nyilvánított feladata folytatni és elmélyíte­ni az ezeréves lengyel-magyar barátságot és közösségi szellemet társadalmi, kulturá­lis és más eszközök útján. A Világszövet­ség (fent említett) elnökén kívül még szá­mos, magasállású és befolyásos lengyel politikus és közíró vállalt vezetőségi tag­ságot. Magyar részről a kezdeményezők és központi irányítók között ott láthatjuk Rév. Berecz Árpád, Dr. Nádas János, Mo­­gyoróssy László, Nemes Gusztáv, Dr.Po­­gány András, Pásztor László, Tollas Ti­bor, Wass Albert s sok más közismert magyar emigráns társunk nevét. Szükséges, hogy a Lengyel-Magyar Világszövetség jelentőségét emigráns e­­gyesületeink, szervezeteink, újságjaink, új­ságolvasóink az eddiginél fokozottabb mértékben ismerjék fel! Szükséges, hogy a szórványmagyarság szervezeti, városi csúcsbizottságai felvegyék a mielőbbi kapcsolatokat a városukban, települési he­lyükön működő lengyel emigráns szervei­tekkel! Szükséges, hogy a közös­­kulturális, társadalmi, politikai-demonstratív progra­mokkal, egymás nemzeti ünnepein való részvétellel tegyék élő valósággá ezt a nemes és rendkívül fontos kezdeménye­zést! Moszkva gyarmatbirodalmában Lengyel­­ország és Magyarország egyaránt „tagálla­mok", de gondoskodás történt arról, hogy a hagyományos lengyel-magyar barátság csak üres formalitásokban nyilvánuljon meg A lengyel és magyar emigráció történelmi feladata az ezeréves tradíció további élő­vé tétele s ennek napjainkban különös, új jelentőséget ad az, hogy II. János Pál személyében lengyel ember ül a Pápák ő­­si trónján.­ Ennek természetesen nemcsak egyházi, hanem politikai jelentősége is van. Új lehetőségek tárultak fel, mely le­hetőségek valóraváltásában ugyancsak a Lengyel- Magyar Világszövetség fog — re­mélhetőleg — vezető szerepet vinni. A lengyel emigrációnak — éppúgy, mint a magyarnak — ugyancsak megvan­nak a városi, tartományi, országos szerve­zetei. A lengyel emigráció különböző csúcsszervezetei ■ éppúgy megtartják idő­szaki kongresszusaikat, mint a magyarok. Mikor üdvözölhetünk egy olyan — közö­sen rendezett — lengyel-magyar csúcsta­lálkozót, melynek delegátusai megtár­gyalják a közös problémákat, számba ve­­szik az eddig elért eredményeiket és meg­tervezve a közös munkát — újra hitet tesznek a lengyel-magyar barátság eszmé­nyi és gyakorlata mellett?! Ezeréves eu­rópai barátságunk történelmi tény, de a gyakorlati kommunikációhoz egymás nyel­vének ismerete kellett, — márpedig a két nyelv nem rokonnyelv és aránylag igen kevesen tanulták meg a baráti szomszéd nemzet nyelvét. Itt az emigrációban adva van mindkét nemzet delegátusai számára az angol nyelv. Használatával a kapcso­­lat szorosabbá válhat, mint valaha volt! Az emigrációban élő lengyelek Dr.Ka­­rol Ripa útján a pár lelkes magyar csat­lakozásával — megtették az első lépést. Most a lengyel és magyar városi szerve­zeteken, országos csúcsszervezeteken van a sor! Ha — mi magyarok — nem vesz­­szük észre a felénk nyújtott lengyel ke­zet, — akkor soha többé ne siránkozzunk „árvaságunk”, „magunkrahagyottságunk” miatt! Nótárius Ára: 40 cent

Next