New Yorki Magyar Élet, 1983 (36. évfolyam, 12-48. szám)

1983-12-10 / 48. szám

Kém tokosig, hanem Lilék tubás nép tett csuda dolgokat... BERZSENYI NEW YORKI HUNGARIAN LIFE MAGYAR ÉLET Vol. 36. 47. XXXVI. évfolyam 48. szám, 1983. december 10. szombat. Januárban nyílt összecsapást várnak a Közel-Kelet térségében! A Perzsa Öböl robbanékony puskaporos hordója Irak az “Exocet” rakéta birtokában Kanada öthatalmi béketalálkozó terve A Grenadában állomásozó USA csapatok “Thanksgiving” alkalmából 2,000 font pulykahúst kaptak. Egyébként a sziget lakosságának zöme aláírásokat gyűjt, hogy a GIUSA csapatok maradjanak Grenadában, és — Reagan parancsa szerint — ne vezényeljék őket vissza Karácsonyra — Arafat, a Közel- Kelet elletűnő, fel-felbukkanó Fregolijának annak idején sikerült mintegy 6,000 hívét kimentenie Bejrútból, azonban a héten Tripoliban sarokba szorították, elvbarátaival együtt, azonban az Izraellel megtárgyalt hadifogolycsere, melynek során az arabok 4,500 palesztint kaptak vissza, 6 izraeli katona ellenében, megerősítette a PLO-vezér hanyatló tekintélyét, annak ellenére, hogy a PLO-nak a tűzszünet következtében el kellett hagynia Tripoli erődjét . Egyébként a szíriai erők fő fegyverszállítója, a Szovjetunió több ízben is kifejezésre juttatta abbeli véleményét, hogy „távolról sem ért egyet az arabok közti széthúzással — és a PLO-ellenes kampánnyal ” — A leningrádi 6833 AEROFLOT légikalózai: a járat, miután elhagyta Tbiliszit, Georgia fővárosát, egy magát mennyegző-ünneplő násznépként beállító csoport eltérítette a személyszállító gépet, azonban egy moszkvai, terrorellenes akciókban jártas különítmény „visszafoglalta” a gépet. Kiderült, hogy magasrangú szovjet pártfunkcionáriusok csemetéi rabolták el a gépet, miközben 6 ellenálló személyt lelőttek — Jurij Szokholovot, a moszkvai legjobb hírű ínyenc csemegeüzlet igazgatóját — megvesztegetések elfogadása miatt — halálra ítélték. Fellebbezését a Legfelsőbb Szovjet elutasította. Szokholov Brezsnyev baráti körének szállította a „Beluga” kaviárt és egyéb ritka csemegét. JÁTÉK A TŰZZEL: A„ROBBANÉKONY” PERZSA-ÖBÖL Nem egy, hanem egyszerre két dramatizált televíziós film választotta Európát és a Közel-Keletet, mint az élőben lévő nukleáris fegyveres konfliktus jövőbeli színhelyét. A “The Day After” c. fimet a TV képernyőjén 50 millió néző látta s utána Henry Kissinger tette fel méltán akérdést: „Politikánk sarkköve az legyen, hogy halálra rémítjükmagunkat?” A sztori röviden: Keletnémet katonák lázadása után a Szovjetunió lezárja a Nyugat-i Berlinbe vezető utakat. Washington éles tiltakozást nyújt be, mire az oroszok lerohanják Nyugat-Németországot. Ekkor az USA figyelmeztetésül 3 taktikai nukleáris fegyvert felrobbant a szovjet csapatok feje fölött. Erre az USSR megsemmisíti a NATOfőhadiszállását, majd mindkét szuperhatalom elsüllyeszt egy-egy hajót, utána a vízözön, azaz Holocaust. A film vetítése után az összlakosság 35°/o-a úgy vélte, 2000 előtt megtörténik a nukleáris, „mindent elsöprő” összecsapás. A “The Crisis Game” ABC-TV fun meséje úgy kezdődik, hogy „májusban” az oroszok negyedmilliós hadsereget küldenek a Perzsa öböl környékére, majd az USA 25 ezer katonája is odaérkezik. Az USA nukleáris riasztást rendel el, de az USA Nemzetbiztonsági Tanács nem engedélyezi a taktikai nuke-fegyverek bevetését. USA légitámadások után mindkét fél visszavonja csapatait. Mese? Jelenleg a Perzsa-öböl térségében az történt, aogy Irak a nemrég vásárolt francia “Exocet” rakétáival elsüllyesztette az “Antigoni’’ görög teherhajót, mely Iránnak szállított, acéllemezeket. Irak jelenleg annyi francia AS—11 és AS—12 rakétával rendelkezik, hogy Irán kénytelen 50°/val több „kockázati” pótdíjat fizetni az öbölbeli révkalauzoknak. Újabban a “Pravda” is felcsapott Irak támogatójává és nyomást próbál gyakorolni Szíriára, hogy az ne segítse katonailag Iránt. AZ USA—IZRAELI HADGYAKORLAT: HÁBORÚS NYITÁNY Ronald Reagan USA elnök és Yitzak Shamir izraeli miniszterelnök a két állam közötti katonai szövetség gondolatának újabb tartalmat adott akkor, amikor újszerű stratégiai együttműködés részleteit dolgozta ki egy amerikai különbizottság. Ráadásul a Közel-Keleten végrehajtandó, nagyszabású USA—izraeli hadgyakorlatok rendezése félreérthetetlenül Szíria-ellenes figyelmeztetésnek minősül. Egy amerikai külügyi főtisztviselő szerint a tervezett USA—izraeli hadgyakorlatok célja az, hogy Szíria belássa: „Jelenleg nincs szakadék az USA és Izrael hadvezetősége között!” A „Haaretz” újság közlése szerint az izraeli hadsereg nemsokára megkezdi két lépcsőben végrehajtandó, gyorsított menetű kivonulását Libanonból, azonban Tel-Aviv jelentős számú katonaságot hagyna vissza a libanoni keleti határszél mentén, nehogy a szíriaiak azt gondolják, hogy Damaszkus katonai nyomása miatt történt, a csapatkivonás. Ez az utóbbi terv egyben azt jelentené, hogy Libanonban gyakorlatilag 4 fontosabb erő osztaná meg az ország egyesítésére irányuló törekvéseket: a jelenlegi, Gemayel körül csoportosult Mange, a szíriai rendfenntartó, de inkább megszálló hadsereg, a PLO Arafat-barát és Arafat-ellenes frakciói, végül a keleti határvidék biztosítására hátramaradt izraeli hadsereg. Mindaddig, amíg ez a helyzet az erőviszonyok szempontjából egyelőre egyensúlyt képez — addig Libanon gyakorlatilag megosztott ország marad. A hírek szerint 1984 januárjában az USA—izraeli „hadgyakorlat” megpróbálja majd a szíriai erőket meghátrálásra késztetni. A BRIT NEMZETKÖZÖSSÉG CSÚCSTALÁLKOZÓJA New Delhiben a Harmadik Világ jórésze adott találkozót egymásnak akkor, amikor a Brit Nemzetközösség 48 vezetője csúcstalálkozóra gyűlt össze az indiai fővárosban. A szegény, Harmadik Világ államai a jelenlegi pénzalap rendszert - mely 40 éve szolgálja a világot, — alkalmatlannak találják saját céljaik megvalósítása szempontjából, mert a nemzetközi cserekereskedelem és a valutabeváltás területén úgy érzik, — állandóan a „rövidebbet húzzák”. Külpolitikai téren megtörtént New Deifdben a várható döntés: a Commonwealth államainak nagy többsége elítélte a Dél-Afrikai Unió apartheid politikáját és a környező fekete ál(Folytatás a 2-ik oldalon) Mit mondott Bush Bécsben és mi volt a visszhang Budapesten? Bush alelnök bécsi beszédét érdemes figyelmesen elolvasni és ha e hasábokon kifogásoltuk Pesten tett helytelen kijelentéseit — pl. Kádár dicséretét —, a korrektség azt kívánja, hogy a beszédből most azokra a mondatokra is felhívjuk a figyelmet, melyekkel egyetértünk. Szeptember 21-én délelőtt mondta el Bush középeurópai útja summázását jelentő beszédét, rögtön Bitelbe érkezése után. Szavait azzal kezdte, hogy örömmel lépett Ausztria földjére, ahol a maga teljességében virágzik a demokrácia. De mások nem ilyen szerencsések: kelet felől érkezve ide, olyan országokon át vezetett az útja, melyeknek népei sóvárogva gondolnak olyan szabadságra és demokratikus jogokra, mint amilyeneket Ausztria népe élvez. De nyugat felé tekintve is vasbeton fallal találkozik az ember, mely családokat oszt meg és népeket tart rabságban ... (a berlini fal). Ezután az orosz hódító politika jellemzésére hivatkozott Czeslaw Milosz, Nobel-díjas lengyel költőre, aki azon kesereg egyik írásában: milyen megalázó magasabb kultúrájú népeknek beletörődni abba,hogy egy primitívebb, vad nép leigázza őket. A cárok idejében, a múlt század közepén orosz katonák Varsóban a negyedik emeletről az ablakon át hajították az utcára a 14 éve halott Chopin zongoráját. Ma az egész középeurópai kultúra Chopin zongorájának sorsára jutott. Bush rámutatott arra, hogy a kulturális különbségek egyik fő oka, hogy Oroszországot elkerülte az európai történelem három nagy eseménye: a renaissance, a reformáció és a felvilágosodás. A középeurópai népek mind részesei voltak ezeknek és kultúrájuk szerint sokkal inkább Róma vonzáskörébe tartoznak, mint Bizáncéba. „Amerikát erősés elszakíthatatlan kötelékek fűzik. Középeurópához i’! — hangsúlyozta Bush. — Amerika iparának tekintélyes részét magyarok, németek,csehek és lengyelek építették föl.” Majd a második világháborúról szólva ezeket mondotta: „Az Egyesült Államok csodálattal figyelte azt a küzdelmet, amit a szabad lengyelek folytattak a hazájukat megosztó Hitler—Sztálin paktum ellen és soha nem felejtik el a hősiességet, melyet a varsói felkelésben tanúsítottak miközben azok, akik magukat szövetségeseiknek nevezték, a lábukat áztatták a Visztula keleti partján. Jaltáról és Helsinkiről De a legérdekesebbek voltak azok a szavak, melyeket Bush Jaltáról és Helsinkiről ejtett. „First, we recognize no lawful division of Europe.” Itt önkéntetlenül fölmerül bennünk a kérdés: nem ismerik el törvényesnek Európa megosztottságát, csak éppen — mégis — tudomásul veszik a tényleges helyzetet, melynek gyökerei — szerintünk — Jaltáig nyúlnak vissza!? De Bush kétségbe vonta ezt. „Sok a félreértés Jalta lényegét illetően — mondta Bécsben — és engedjék meg, hogy világosan kijelentsem: ott nem jött létre semmiféle megegyezés Európa befolyási övezetekre való felosztásáról. Ellenkezőleg: mindhárom szövetséges közös felelősséget vállalt a felszabadított területekért. És a Szovjetunió kötelezte magát arra, hogy teljes szabadságot ad Lengyelországnak és a többi kelet-és középeurópai államnak, szabad választásokat tartva azokban. A Kelet—Nyugat közti jelenlegi feszültségnek is egyik legfőbb oka az, hogy a Szovjetunió megszegte ezeket az ígéretek.” „Hasonló félreértés van a helsinki egyezmény körül —folytatta Bush. — Sokan állítják, hogy Helsinki a mostani status, quo elismerését jelenti. Európa megosztottságának jóváhagyását. Visszautasítjuk ezt az állítást!” Végül kifejtette az alelnök, hogy az Egyesült Államok nagyra értéke' egyes középeurópai országok erőfeszítéseit bizonyos függetlenségre és ezeket az országokat megkülönböztetett bánásmódban igyekszik részesíteni. És azok közé sorolta Magyarországot is, melyekkel méltánylás jeléül — bővíteni akarják az együttműködést és a kapcsolatokat. Budapest tiltakozik ... De ez már sok volt a hazai kommunistáknak. Négy nappal Bush beszéde után ingerült hangú cikket közölt a párt szócsöve, a Népszabadság, ÚJ „EURÓPA-DOKTRINA”? címmel. „Különös kijelentések (Folytatás a 3. oldalon) Kultúrbotrány volt-e a kultúrforradalom? Mini-forradalom Kínában? Ha a Mao Cse-tung vezette „Nagy Menetelés” volt a kezdete a kínai forradalomnak, akkor a Deng Xiao-ping elin-dította „Nyitott Kapu" politikai vonal- vezetés újabb, forradalminak számító korszak kezdetét jelzi. Néhány évvel ezelőtt történt, hogy a hosszú elszigeteltség után Kína megengedte, hogy a nyugati technológia és a nyugati tőkeberuházások behatolhassanak a Sárga Birodalom területére, azonban Deng nyomban sietett hozzáfűzni: „A nyugati tőke beáramlásával együtt a burzsoá (polgári) eszmék behatolása csaknem elkerülhetetlen!” Valóban, a valaha csaknem kötelezőnek tekintett kék pamutzsávoly, a katonaszabású zubbonyok és nadrágok után Pekingben Pierre Cardin, a világhírű francia divattervező ruháit viselő modellek tűntek fel. A pekingi „New Maxim” éttermet pedig ugyancsak Pierre Cardin agyából kipattant és megvalósított újításnak vehetjük, mert a kínai fővárosban ez az első és egyelőre az egyetlen, francia gourmand konyharemekeket felszolgáló étterem. Hozzátehetjük, hogy a borsos árak miatt a vendéglő látogatóit főleg a különböző diplomáciai karok szolgáltatják. A „szabad vállalkozás” egyben meghozta a ponyvairodalom perifériáján el-helyezkedő, csiklandós pornográfiával kísérletező „STORY” című tabloid bulvárlapot is, mely főleg a szexuális élet szabadosságaival, híres kéjnőkkel és kegyencnőkkel töltötte fel a fényképes oldalakat. Az évtizedekig teljes elzártságban lévő szellemi kompresszió csaknem robbanásszerű érdeklődésben nyilvánult meg, mert az első hetekben a „STORY” című ponyva újság kétmillió olvasót hódított meg, sőt, az egyik rémüldöző újságíró riportja szerint az előfizetők körében az egyik sanghaji középiskola 700 diákjából 400 iratkozott fel az állandó „STORY” jába! A nyugati hanyatlás, az „imperialista dekadeencia” eme bizonyosnak számító fogyasztóknak számító személyek névsor jeleire mit tett a kormány? Betiltották a „Story” megjelenését! Hadjárat a „légkörszennyező” irodalom ellen! Újabb szellemi forradalom (vagy ellenforradalom?) indult, mert az erotikus irodalomtól kezdve az existencialista és pesszimista írásokig csaknem minden sajtóterméket iparkodnak már a határnál leállítani. A szellemi ellentámadás vezetője Deng Liqun, aki szerint az „obszcén (illetlen), barbár, reakciós, útszéli ízlésű megnyilvánulásokat, az individualizmus túlhajtott megjelenéseit egyszerűen ki kell irtani a közéletből!” Cseberből vederbe?! Tisztogatás a párttagok körében A kulturforradalom ezen újabb megnyilvánulásának akadnak finomabb formái, mert például Zhiao Ziyang miniszterelnök újabban felcserélte Mao-zubbonyát egy felszabott krétacsíkos öltönyre. Aki az ország „szociális felépítése ellen” lép fel — az ellen szigorúan eljárnak: a tisztogatás megkezdődött és jelenleg Kínában Zsdanov korára emlékeztető, kötelező szocialista realizmus uralkodik, mert az olyan művész, aki nem hajlandó az ortodox pártvonal megéneklésére, megfestésére, vagy szoborba öntésére, attól megvonják az élethez szükséges állami segélyek folyósítását. Újszerű színpadi előadások ! Megszületett az első „Waiting for Godet” jellegű szatíra is: Gao Xingjian színműíró olyan történetet dolgozott fel, ahol nyolc szereplő vár egy autóbuszt, amely soha nem érkezik meg! Ez az előző kínai irodalmi hagyományokhoz képest Valóban csaknem szentégtörésnek számít, mert a darabból hiányzott a tanulság és a bűnösök, azaz a rossz emberek elítélése. Arthur Miller „Egy eladó halála” című, személyesen rendezett darabja is átütő sikert aratott a pekingi illusztris Fővárosi Színházban. A múlt megismétlése: tilos!? Annak ellenére, hogy a „People’s Daily” két olyan szerkesztőjét nemrég elbocsátották, akik az önkritika túlzott gyakorlása és ürügye révén jócskán , „beolvastak” a pártszerveknek, a nagyközönség egyelőre nem túlságosan érdekelt, mert nem először történik tisztogatás a párttagok körében. Mivel az uralmon lévő kormány egy lépést tett balra, majd egy másikat jobbra, most csupán az történt, hogy az ország ezenközben kissé elvesztette a mindenkori „ideológiai tengely” iránt való tájékozódását. 40 millió párttag Kínában A közelmúltban a „People’s Daily” egyik vezércikke így vigasztalt: „Bármilyen olyan hadjárat, vagy mozgalom, amely a múltban elkövetett kilengések módszerét alkalmazná, tilos! Ezentúl civilizált módszereket kell alkalmazni ahhoz, hogy a civilizálatlan viselkedést korrigáljuk”. Tény az, hogy a fenti axióma bölcs higgadtsága — ha valóban érvényre jut — valóban nyújt némi reményt arra vonatkozólag, hogy az új kínai „miniforradalom” nem fajul kultúrforradalomnak nevezett (újabban átkeresztelt és átértékelt) kultúrbotránnyá. Uj „Európa-doktrina” A fenti cím alatt jelent meg vezércikk Serényi Péter tollából a hazai „Népszabadságban”. A többek között a cikkíró hangoztatja: Különös kijelentések hangzanak el az utóbbi időben a Fehér Ház, felelős ameikai kormánytényezők, egyes törvényhozók részéről Európa státusáról általában. (A megnyilatkozások közös vonása, hogy nyíltan kimondva megkérdőjelezik az euópai status quót, értve ezen földrészünk második világháborút követően kialakult társadalmi-politikai geográfiáját. Ezzel voltképpen revízió alá veszik a helsinki zágokmányt, amelyet az Egyesült Álállamok akkori elnöke is aláírt. Az, hogy a különböző amerikai államférfiak ez irányú kijelentései feltűnő módon egybecsengenek, azt a benyomást kelti, hogy egy új doktrína körvonalazódásának lehetünk tanúi. ‘ Európa megosztottsága ma természetellenes és embertelen, s mindig is az volt — így szólnak a fogalmazások. — A térség problémáinak megközelítésekor az Egyesült Államok politikáját bizonyos állandó tényezők vezérlik. Az első az, hogy nem ismeri el Európa semmilyen törvényes megosztását. A helsinki folyamat —zt is olvashatjuk — történelmi erőfeszítés Kelet- és Nyugat-Európa brutális megosztottságának „alátámasztására”. Ennek értelmében szembefordulnak azokkal, akik szerint Helsinki szentesíti a status quót, Európa jelenlegi megosztottságát. Kijelenik, hogy elutasítják ezt a nézetet. A madridi találkozón Schultz külügyminiszer és bécsi politikai előadásában Bush elnök is így nyilatkozott. Ugyanezt a gondolatot hangoztatta Bush alelnök Bécsben Jaltával kapcsolatban: „Szó sem volt Jaltában Európa felsztásáról, a befolyási övezetekről. Éppen ellenkezőleg! — A Szovjetunió igéretet tett arra, hogy biztosítja Lengyelország, Magyarország és a többi kelet-euópai ország teljes függetlenségét.” Amikor Bush e megállapításait idézők lapunk november 19.-i számában. — (Folytatás a negyedik oldalon)