New Yorki Magyar Élet, 1983 (36. évfolyam, 12-48. szám)

1983-09-24 / 37. szám

8. oldal Az én kedves barátom, Bodnár Gábor, a Magyar Cserkészszövetség örökmozgó ügyvezető elnöke az iften is hálára kötelezett akkor, mikor meghívott a Fillm°r* közelében lévő Sík Sándor Cserkészpark ,,VR" (vezető­képző) táborába. Az eredeti feladatom az lett volna, hogy meghívott „érettségi biztosként” vegyek részt a magyar érettségit­ tevők történelmi vizsgáján, de mire az autó befutott velünk a szívfájdítóan szép fenyőrengeteg­be, — mely cserkészeink központi tanyája, — addigra bizony a vizsgák a végefelé jártak. Ezen igen sajnálkoz­tam, annál is inkább, mert híre jött, hogy az idén kü­lönösen örvendetes felkészültségről tettek tanúságok a cserkészjelöltek, de megvigasztalódtam, mikor Bodnár Gábor egyéb szép feladatokkal látott el. Mikor — rövidesen megérkeztem után­ — útba indí­tott, hogy az erdő sűrűjében keressem meg a „Corvina” tábort, akkor én már sejtettem, hogy valami „cserkész­­különlegességnek” leszek tanúja. A tábor neve sokat sej­tetett. Mikor száraz tűlevelekkel borított, kanyargós úton bandukoltam a tábor felé, elgondolkozhattam azon, h­ogy H­íme­l­mi, nagy elődök gyarló utódai, cserkész­vonalon sem­ feledkeztünk meg Hunyadi Mátyás kirá­lyunkról, ki latinyosan magát „Matthias Corvinusnak” nevezte, s ennek mintájára nevezték híres könyvtárát „Bibliotheca Corvinianá”-nak, röviden „Corvinának”, — vagy (magyarosabban) Korvinának. Mikor hallom a sok­szor idézett szólásmondást, mely szerint „meghalt Má­tyás, — oda az igazság!”, akkor én — „gyógyíthatatlan optimista” és idealista lévén, — mindig gondolatban hozzáteszem, hogy: — igen, de amíg Mátyás király em­lékét mi, magyarok tisztelettel megbecsüljük, addig min­dig megmaradt a­­ehetősége annak, hogy az igazság egy­szer csak feltámad- Mert nem halt­ak meg, csak tetsz­halott. Takaros,­­fából épült házacska jelent meg a hirtelen tisztássá táruló erdő közepében. A tisztáson, a faház egyik oldalában asztal, körülötte buzgón körmölő — nyil­vánvalóan írásbeli vizsgájukon dolgozó —cserkészfiata­­lok. Üde látvány!­­Asztal, kjjrüjötte székek, a székeken buzgó, átszellemült ifjú magyarok: — smaragdzöld fű, sötétzöld fenyőerdő! A „Corvina-tábor” — teljes üzem­ben ... Dr. Némethy György­né, Keserű Judit, a „Corvina­­tábor” parancsnoka éppen nem volt ott, s vele csak­ később találkoztam, s csak később gratulálhattam neki, é­ de szerencsére két kiválóan képzett, s a tábor kö­rü­lményeivel igen ismerős cserkésztiszt, Dr. Németh­ György és Lesoniczy József (vendégelőadó) válaszolta­ kérdéseimre és a rendelkezésükre álló rövid idő (hiszen vissza kellett menniök a vizsgázókhoz) alatt is elmond­ták nekem a „Corvina-tábor” feladatkörét. A „Corvina-tábor” feladatai Ebben­­ speciális és általában elég kislétszámú tá­borban 8—10 napot töltenek el ezek a 19—20 éves fiata­lok, kik már elegendő nyelvi és magyarságismereti alap­pal rendelkeznek ahhoz, hogy magasabb szinten tanul­mányozhassák a magyar irodalomtörténet, képző- és ze­­neművészet csodálatos alkotásait. „Nem tartunk semmi­féle hosszú előadást” — világosított fel Lomniczy József. „Mi csak felhívjuk a figyelmet a magyar kultúra egy­­egy megnyilvánulási formájára, megmutatunk, bemuta­tunk egy-egy alkotást, mintegy kinyitunk egy ablakot, s azt mondjuk a cserkészifjúnak: nézz ide! Természetesen a történelmi háttér kellő ismerete el­engedhetetlen az irodalmi, képzőművészeti, vagy zene­művészeti alkotás kellő megismeréséhez, megértéséhez, de a „Corvina-tábor” nem tanít történelmet, mint „tan-­ tárgyat”. A tábor résztvevői már elegendő gyakorlattal­­ rendelkeznek ahhoz, hogy megelőző politikai-történelmi, kultúrtörténelmi ismereteiket hozzáigazítsák az újonnan tárgyalt anyaghoz. Közvetlen beszélgetés és egyéni ol­vasgatás nyomán tágul az ismeretkör. A cserkészifjú — rövidesen nála fiatalabb cserkészek oktatója — megtanul­ja mindenekelőtt azt, hogy „nem kell félni” a könyv­től! A könyv­ mélylelkű, szépséges barát tud lenni, — még a mai, túlerőltetett magnetofon- és vetített-diapozi­­tív korszakban is. (Eszembe jutott, hogy pár évvel ez­előtt, mikor még aktív középiskolai tanár voltam, meny­nyire bosszantott az úgynevezett „visual aid” módszer­ teljes túlzásba vitele. A technika őrültjei valósággal elfeledtették a diákokkal, hogy könyv is van a vilá­gon ...) Jó érzéssel nyugtáztam, hogy a „Corvina-tábor” vezetői, előadói felismerték és használják a hangszala­got, sőt a vetítést is, ha éppen szükséges, de csak mér­­tékkel-módjával. A könyv beható tanulmányozása, a kö­zös megbeszélések továbbra is a tanulmány központjá­ban maradtak. Most olyan mondatot mondott Lomniczy József, me­lyet — éreztem — szóról-szóra le kellett írnom. Meg is kértem, ismételje meg. „Fő célunk — mondta — megsze­rettetni táborunk lakóival mindent, ami szép és ami ma­gyar’.’ Ezzel aztán mindjárt meg is fogalmazta számom­ra egyszerű mondatban a „Corvina-tábor” lényegét. Kér­déseket tettem fel a tábor kultúrszínvonalát illetően. • A válasz az volt, hogy a színvonal alakulása az évről-évre összegyűlő — sorra kerülő — jelentkezők alapképzettségé­től, érdeklődésétől függ. Nyilvánvaló, hogy nem lenne­­ értelme egy-egy témakörnél olyan részletekig, olyan mély­ségekig lemenni, mely túlszaladná a (már külföldön szü­letett) fiatalok nyelvkészségét, vagy olyan szellemi­­épü­letre akarna erőszakkal építeni harmadig emeletet, ahol még hiányzik a m­ás­odik... Ezzel szemben semmi aka­dálya nincsen annak, h­ogy akár hazai egyetemi szinten kerüljön az anyag megbeszélésre, vitára, ha az előadók, vezetők meggyőződtek arról, hogy a táborozók lelkileg­­szellemileg készen állnak minderre és lelkesedésük nem keisebb alaptudásuknál. Tárgykörök A „Corvina-tábor” tárgyköre természetesen évről-évre változik. Az idén Madách Imre „47 Ember Tragédiája" adta az irodalmi keretet és természetesen különös figyel­met fordítottak Babits Mihályra, akinek az idén emléke­zünk századik születése napjára- Mindezt az alapanyagot idén is körülöleli a képelemzés, a­melynek során Mun­kácsy, Szin­nye-Merse Pál és más halhatatlan festőink, szobrászaink egy-egy műve kerül megfigyelésre, megvita­­tásra. A- novellaértékelés, vers-analízis és kritika, — nem­ utolsósorban híres magyar zenei alkotások meghallgatása, elemzése­ A tábor lakóinak alkalmilag összeállított szak­­könyvtár áll rendelkezésére, — főleg a cserkészvezetők, meghívott előadók jóvoltából. Látogatás a „Corvina” táborban A Magyar Kultúra szolgálatában A Nationality Broadcasting Network, az "NBN” Rádió és Televízióállomás Magyar rádióműsorai: Cleveland és környékén Minden nap, délelőtt 11-től 12-ig délután 5-től 8-ig hallhatók. Az FM/SCA 106.5 hullámhosszán, valamint a Cleve­land környéki “cable” televízió 11-es csatornáján. Magyar televízióműsorait a “Cleveland Area Cabletele­­vision” 33-as csatornáján láthatják. Minden vasárnap 3-tól 5-ig Minden szerdán 8-tól 10-ig. Bővebb felvilágosításért hívja az “NBN” Rádió- és TV-állomást (216) 221-0330 telefonszámon. Cím: NBN Rádió/TV 11916 Madison Ave. Cleveland, Ohio 44107 Az Amerikai Magyar Szépmíves Czéh MEGJELENT: Dr. Bobula: Origin .of the Hungarian Nation ............ $ 5.00 Wass: Eliza and the House that Jack Built, a historical novel in the series: “Footprints on the Banks of the Ohio" v...~........................................................... Wass: History of Astor on the St. Johns ...»................. J 16.00 $ 5.00 $15.00 $ 4.00 $10.00 $10.00 Kaphatók még: MAGYAR NYELVEN: Somody István: Szemben a Sorssal .................. Török: Településtörténeti Tanulmányok ..»-....»....«J Válogatott Magyar Népmesék, 'illusztrálva .......J Wass: A láthatatlan lobogó, versek ____..._J Wass: Erdők könyve ......................’...»....|_____I Wass: Ember az országút szélén, regény ...»....»„J Wass: Magyar örökségünk ......A..............J Wass: Kard és Kasza II. Szemtamjság .......-.a,..... Wass: Halálos Köd Holtember Partján, regény... Wass: A Funtineli Boszorkány, első rész J Wass: A Funtineli Boszorkány, I. n. és III. .......J ANGOL NYELVEN: Countess Ilona Károlyi Széchényi: The Pendulum Swings ....__..............................2______(I__J Baross: Hungary and Hitler .a....—».......________] Chaszar: Decision ip Vienna .............................. Haraszti: The Ethnic History of Transylvania .....L......_w___. Haraszti: Origin of the Rumanians ............................... 1 5.ŐŐ Jobbágy: Hungarian Folk Dance;, illustrated............... $ 7.00 Kisjókai: Counsel for the Defense, novel ..................... t 5 00 Kostya Sándor: Panslavism ........................................ $10.00 Major: American-Hungarian Relations 1918—1944 .....Jio'oo Nagy S.: The forgotten cradle of the Hungarian Culture $10:00 Nánay: Transylvania, the Hungarian Minority in Rumania ...-..............................................._________ j j qq Szeműk: Living History of Hungary' ........................« 30Q Szilassy: Revolutionary Hungary ..........................-I.»!"" $ 4*00 Varga: Human Rights in Hungary ........................c 40c Wagner: Toward a New Central Europe, a symposium $10.00 Wass: Our Hungarian Heritage .. ............'............... t 2.00 Wass: Selected Hungarian Folk Tales, illustrated .”[1TM $1000 Wass: Documented Facts and Figures on Transylvania, . kötve..............$ s.OO _ _ fűzve.— 5 4.00 Wass: Deadly Fog at Dead lean's Landing, novel......... $ 5.00 Wass: Hungarian Legends, illustrated, second edition, cloth:------------$10.00 _ , ' paper................_ $ 8.00 Yves de Daruvár: The Tragic Fate of Hungary........... $ 8.00 Zathureczky: Transylvania, Citadel of the west ..... $ 4.00 Transylvania and the Hungarian—Rumanian Problem, a symposium, 330 pp. maps, bibliography, hard ’ bound .................................................... . . |i8.oo Megrendelhetők az ár egyidejű beküldése mellett portómeptesen: AMERICAN HUNGARIAN LITERARY GUILD - Rt. 1, Box 59 ASTOR, FLORIDA, 32002, USA i $10.00 $10.00 . $10.00 $ 4.Ö0 $ 8.00 $10.00 $ 2.00 $16.00 $ 5.00 $10.00 $30.00 „Forgószélben” A fenti cím alatt jelentek meg Tollas Tibor váloga­tott versei. — A szerző így ír a kötet bevezetőjében: FORGÓSZÉLBEN című kötetem, — közel 40 év válogatott versein keresztül — nemcsak a saját érzései­met, hanem egy egész megpróbáltatott nemzedék sorsát is tükrözi. Pusztító háború, börtön, levert szabadság­­harc, idegenbe kényszerült élet problémáiról az utánunk jövőknek tanúságot tenni, úgy érzem, írói kötelesség. Az első világháború után, 1920. december 21-én szü- ■ ■***»■ - _ , lettem a Borsod megyei Nagybarca községben. Apám, Hirdessen 3 MAGYAR ÉSET­ ben! Kohlmann Tamás ezredes, arra volt büszke, hogy­ nagy­apjának­ testvére, Kohlmann József, császári tiszt, 1848- ban, mint táborkari honvéd-ezredes az osztrák és cári seregek ellen harcolt a magyar szabadságért. Anyám — Kecskéssy Jolán — édesanyjától, született Geleji Katona­­ Zsuzsannától, a református zsoltárfordító leszármazottjá­tól, nemcsak a szülői házat, de a haza szeretetét is örö­költe, melyet négy gyermekének adott tovább. 14 éves koromban az ő nevét vettem fel. Középiskolában egy évet Kőszegen, hét évet a Soproni Rákóczi Ferenc hon­véd reáliskolai intézetben jártam. Innen kerültem Buda­pestre, a Ludovika Akadémiára. 1941-ben avattak had­naggyá. Hadibeosztásban 1945. tavaszán Veszprém mel­lett mindkét kezemen súlyosan megsebesültem. — 1945 után az ún. demokratikus honvédség tisztjeként szolgál­tam. 1947-ben hamis vádakkal letartóztattak. A kisza­bott 10 év büntetésből 9 évet a Gyűjtőfogházban, a­ váci börtönben és a tatabányai rab­bányában töltöttem. 1956. júliusában, a politikai perek felülvizsgálatakor több társammal együtt szabadultam. A­­ váci börtönben gyűjtöttem egybe az első magyar „szamizdat” írásokat, a „Füveskertet”, összesen 12 kéz­zel írott füzetet, mely celláról-cellára vándorolt, majd falba rejtve várta sorsát. Három példányt sikerült közü­lük Nyugatra csempészni. Nagyrészt ezekből válogattuk a Bécsben kiadott „Füveskert” versantológiát. Az 56-os forradalomban a Budapesti Nemzetőrség összekötő tisztjeként vettem részt. November első nap­jaiban rádión keresztül egy lap alapításának megbeszé­lésére hívtuk össze a „Füveskert” íróit. A lap végülis külföldön 1956 december 1-én, bécsi szerkesztésben,­­ Münchenben jelent meg „Nemzetőr” címmel. Azóta meg­szakítás nélkül vagyok a lap szerkesztője és kiadója. 1958-ban Bécsben megnősültem. Magyar feleségem etnológus, 1963-tól a müncheni Néprajzi Múzeum tudo­mányos munkatársa. Három gyermekem közül Tamás és Csilla Pécsben, Krisztina Münchenben született. „Forgószélben” című kötetein 5 önpró versesköny­vemből válogattam össze. „A mélyből” című ciklus ed­dig könyvben még kiadatlan költeményeimet tartalmaz­za.­­­­Különös iróniája a sorsnak, hogy a szabad világban megjelent verseim, — akár a börtönben írottak — csak „caemneszbanként” juthattak el a hazai közönséghez. Nagy elégtétel és nem várt ajándék számomra, hogy az utóbbi években, az 56 után felnőtt fiatal „búvópatak­­nemzedék”-bél előítélet nélkül visszhangra találtak ezek a versek. A jövőnek ők igazolnak, általuk oldoz fel a holnap. MAGYAR ÉLET NEW YORK ÉS KÖRNYÉKE • NEW YORK ÉS KÖRNYÉKE # NEW YORK ÉS KÖRNYÉKE # NEW YORK ÉS KÖRNYÉKE e Ének az Éltetőhöz” A fenti cím alatt jelent meg Cser László S.. J. válo­gatott verseinek köt­ete. Maga a szerző így vall a kötet „Bevezetőjében”: — Innen is, onnan is arra bíztattak, hogy üljek ne­ki és készítsek egy válogatást tömérdek kéziratos ver­semből, nyomtatásra, ötvenéves koromig litografált, száz-száz példányok­ban szétküldtem vagy hat kötet „primér” verset, vagyis az élmény első impulzusában papírra vetett élményt. Gyerekfejjel az „Út elején’ címmel — huszonkét éves voltam — elkövettem egy kis verseskönyvet, amit a Pes­ti Korda adott ki. Húsz évvel ezelőtt az A Szív kiadá­sában „Belső kaland”, „Hullámokon’, „Téli ösvény” címen adtunk ki verseket. Utána itt-ott szórványosan a torontói Magyar Életben, a new yorki, majd a hamil­­toni A Szívben, a youngstowni Katolikus Magyarok Va­sárnapjában, s egyebütt is jelentek meg versek tőlem. Prózai írásaim kelendőbbek voltak; cikkeim, tárcáim, kar­­colataim az „életről” százával jelentek meg az elmúlt harminc évben. Verseim tömege, vagy ezerötszáz, lega­lább nyolc külön kötetre való, szinte érintetlen maradt a nyomásfestéktől. S most arra biztattak barátaim, hogy válogassak ki egy kötetre valót. Meg is kíséreltem. A bölcs tanácsot követtem. A versek nagy részét összetép­tem és a papírkosárba, szórtam — odavalók voltak. De egy részük — és mennyi! — fölkeltette az élményt, amely-­ nek hatása alatt íródtak, s már képtelen voltam eldön­teni, a vers „jó” vagy „rossz”. Bennem fölkeltette az élményt, aminek hatása alatt írtam, és fogalmam sem volt, mit is mondana ugyanez a vers olyan versolvasó-­­nak, aki a leírt élményt nem úgy élte, érezte meg, aki­ben az élet lüktetése, ritmusa másként dalol. Úgy döntöttem, hogy átugrom az elmúlt húsz év kéziratos ciklusait, s inkább csak az „Ének az Éltető­höz” halmazába markolok, hogy onnan fölcsippentsek valamit. Ezek a versek — kevés kivétellel — 1982—1983 között születtek. Ajánlás: ÉNEK AZ ÉLTETŐHÖZ Primitív énekemet küldöm az Atyának, aki élni teremtett , minket, két térden imádó énekemet küldöm Fiának, aki értünk és mivelünk ember lett, és sóhajomat küldöm az Isten Lelkének, akinek sóhaja éltet mindeneket, énekelje imám az Atyát, a Fiút, a Szentlelket! HÍREK Nem fenyegetik a környezetet az olajvezetékek! Ahhoz képest, hogy évente mintegy épp millió köbméter kőolaj és kőolaj­ipari termék folyik a nagy nyugat-eurósiai csővezeté­kekben, a vezetékcső át­­lyukadása miatt keletkező veszteségek viszonylag cse­kélyek- 1981-ben a 18 900 km hosszú távvezeték-háló­zatban mindössze tizenhat kisebb-nagyobb káreset for­dult elő, s csupán 1485 köb­méter olaj folyt ki. A Való­ságos veszteség még ennél is jóval kevesebb, mert a ki­szivárgó olajnak a felét si­került felfogni, s így az nem került bele a környezetbe. Tehát minden 1 millió­ liter kőolajból,­ amely a­­vezeté­keken átfolyt, mindössze va­lamivel több mint 1 liter ment veszendőbe! Az olajveszteségek fele­részben a vezetékhálózat műszaki hiányosságaira és külső hatásokra vezethetők vissza. Kezelési hiba miatt csupán három kisebb üzem­zavar volt, s ezek sem jár­tak­ környezeti kárral. (Frankfurter Zeitung) Allgemeine Könyvet ajándékozunk minden új, egyéves előfizetőnknek, valamint mindazoknak, akik a Magyar Élet-nek új, előfizetőt hoznak. • • • Megrendelem a Magyar Élet-et A Magyar Élet előfizetési díjé egy évre 25 dollár. Félévre 15 dollár. Az alábbi könyvekből választ­hat: Az előfizetés összegét kérjük a Magyar Élet címére küldeni: I Alpine Avenue, Toronto, Ont., MGG 2F.8, Canada kiálitott csekk, vagy Money Order formájában. 1. Kenéz Zsuzsa: „Irsai Kar­társnő” — 2. Acsay E. László: „Sava the Splendor of Buda­pest” -T- 3. Toldy Endre: „Az öreg Csatár”—4. Eckhardt­ól- Kérem küldjék a­ bor: »Regicide at Marseille”. című könyvet . .... . Az pl előfizetés beérkezése­­ után a Magyar Élet azonnal postázza a kivánt könyvet, a megadott címre. aláírás NBV: CIM: 1983. sz­eptemb­er 24. Még sok-sok kérdésem volna, — hiszen ennek a tá­bornak a munkaanyaga máris a szívemhez nőtt, — de interjúalanyaimnak vissza kell térniök kötelességükhöz, a vizsgáh­oz. A vizsgázók még mindig ifják dolgozatai­kat, — némelyik fiatal szeme-orra egészen eltűnni lát­szik az asztalon felhalmozott írástömegben. Mégsem tűn­nek amolyan kénytelen-kelletlen iskolásoknak, önként jöttek ide, önként vesznek részt évről-évre ebben a ma­gyar kulturális élményen,­­ itt a romantikus fenyőer­­dő élén. Mikor a tűlevelekkel hintett kanyargós úton lassan visszafelé baktatok Bodnár Gábor „főhadiszállása’’ felé, csakúgy zsong a fejemben a kapott felvilágosítások hal­maza és még sokkal-sokkal több gondolat, melyet a meg­­hallgatott módszertani vonatkozások bennem támasztot­tak- Szerettem volna, ha lehetőségem nyiik talán egy­­egy dolgozat­­elolvasására. Erre most nem vpU módpp.­ A vezetők lelkes felvilágosítása, az a magyarságérzés, magyar becsület, mely előadók és „diákok” szeméből áradt, sokat mondott nekem. Kár, hogy egyelőre arány­lag kevesen jelentkeznek erre a táborra, s őszintén remé­lem, hogy a létszám valamelyest nőni fog, bár (lét­számnövekedés esetén is) mindenképpen meg kell tarta­ni a foglalkozás szemináriumszerű módszerét. Ahogy szélesedett az erdei ösvény és a sűrű erdő ritkulása sejtetni engedte, hogy rövidesen kiérek a fő­­útra, hirtelen sóhajként tört ki belőlem Loron­czy Jó­zsef mondata: „Fő célunk, hogy megszerettessünk min­dent, ami szép és ami magyar...”-­ Azt hiszem, hogy még a sírjában nyírgyó nagy ma­gyar király, Mátyás is megelégedetten bólintana, ha tán vadász-álruhába öltözötten meglesné a „Corvina-tábor” életét. „A vadász ül, hosszú,, méla lesben.. Bizo­nyára előjönne fenyvererdei rejtekéből, hogy megsimo­gassa egyik-másik cserkészfiatal irataira, könyveire haj­ló buksi fejét.. VAL, a „jövő metrója” A 175.000 lakosú franciaországi Lille városa dicse­kedhet az első olyan — közforgalomba állított — metró­vonallal, amelynek nincs személyzete. Tizenkét évi fej­lesztőmunka után 343 millió dollárnak megfelelő k­öltség­­gel épül meg hivatalos nevének — Véhicule Automaticiae Léger (könnyű önműködő jármű) — kezdőbetűivel VAL- nak nevezett földalatti vasút első, 9 km-es szakasza. Kettesével járatott gumikerekű kocsijai nagyrészt alagút­­ban haladnak. A kocsik 2 m szélesek,­ 13 m hosszúak, vagyis jóval kisebbek, mint a szokványos 2,4-sz­er 19— 23 m-es metrókocsik. Mégis: minden kocsiban 124 ülő­utas számára van hely, ha a lehajtható üléseken ülnek, ám 160 számára, ha felcsapják őket, s­­ez 30 százalék­kal több, mint amennyi a szokványos m­­etrókocsikban van. Azzal, hogy a kocsik méretei kisebbek, 25 száza­léknyi energia takarítható meg, s olcsóbb volt megépí­teni a hidakat és az alagutakat is. A VAL átlagos uta­­zósebessége — a megállásokat is beleszámítva —36 km)h, míg Párizs öregedő metrójáé csak 25 km)h. A VAL-t tolókocsis rokkantak is használhatják, mert az állomá­sokhoz felvonók vezetnek. A VAL szerelvényeit a város szélén levő központ­ból irányítják, öttagú kezelőszemélyzete huszonnégy té­véképernyőről tekinti át az egész rendszert, ám bármi­kor megjelenítheti a megállókban, az alagutakban és a garázsokban elhelyezett összesen 250 videokamera bár­melyikének képét. Az irányítórendszer számítógépét úgy programozták, hogy csúcsidőben percenként, egyébként ötpercenként indítsa a szerelvényeket. A központi szá­mítógéphez az állomásokon és a vonatokon összesen­ 200 mikroprocesszor csatlakozik. Ha váratlan esemény adó­­­dik, a VAL kezelői a szerelvényt megállíthatják, lassít­hatják vagy kétezerféle utasítást adhatnak neki. Az uta­sok rendzavarás — például verekedés — esetén a szerel­vényeken lévő telefonon kérhetnek segítséget a húsztagú biztonsági személyzettől. . A gyártó Matra cég szerint a rendszer gyakorlatilag tévedhetetlen. Tavaly — próba járatakor — egy felszíni szakaszon egy galamb működésbe hozta az önműködő akadályjelzőt, s a szerelvényt megállította. A „fedélze­ti” mikroprocesszor azonban tíz másodperc alatt tisztáz­ta, hogy nincs veszély, s a szerelvény máris folytatta útját. . . Ha majd a VAL — az 1990-es években — a tervezett teljes, 32 km-es szakaszon megépül, összeköti Lisle-t a közeli Roubaix és Tourcoing városával. (Time, Transport public)

Next