Vadászlap, 1941 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1941-01-01 / 1. szám

Bethlenfalvy Ernő: Nemes prémvadunk természettudományi és közgazdasági jelentősége. Néhai Hohenlohe herceg, a világhírű savorinai vad­­tenyésztő, ki életében néhány ezer szarvas, zergét és őzbakot lőtt, több mint félévszázados vadászatai­nál csak egyszer jutott abba a helyzetbe, hogy egy nyusztot is elejtsen. Dr. Lendl Adolf híres preparáló intézetében művésziesen lett kitömve és savorinai va­­dászkastélyának egy szembetűnő helyén, az előcsar­nok kandalója fölé került. Ha főúri vendégeit végig­vezette kastélya díszes termein magyarázva a sok értékes trófeát — a kitömött nyuszi előtt mindig áhitatos érzéssel állt meg: — Das war der schönste jagdtag meines Jäger­lebens, als ich den Edelmarder zur Strecke brachte! Szegény herceg! Hány ilyen szép vadásznapot szerezhetett volna magának, ha nem lett volna rab­ja a természetrajzi tévtanoknak! Összes természetrajzi és vadászszakkönyveink azt írják: a nyuszt igen kártékony állat, melyet tűzzel­­vassal ki kell irtani! Hát ezt a kitételt én a Természettudomány leg­otrombább hazugságának minősítem, mert olyan em­berek agyában született, kik orruk hegyénél tovább sohasem tekintettek be a Természet fennséges mű­veibe ! Félévszázados természetbúvári kutatásaimnál kü­lönös gonddal foglalkoztam a nyuszt és nyest bioló­giájával és alapvető ismereteim kibővítéséhez épp a Hohenlohe hercegi területen sikerült a következő tényállást leszögeznem. A késmárki bérelt területen volt a javorinai vadászuradalomnak egyik legkivá­lóbb nagykakas dürgési helye! Bayerl nevű hercegi vadásznak 40 évvel ezelőtt 31 megállapított, kihall­gatott nagykakasa volt! De ugyanezen időben évente 10—15 nyusztot is fogott csapdában e fajdbőséges területen. Irtotta is nagy buzgósággal a nyusztokat, hogy még több fajdkakas legyen, de még azért is, mert a nyusztbőr és fődíj igen szép mellékjövedelmet jelentett. És mi lett a következménye e »vadászias« dúvad­­irt­ásnak?­­Az, hogy húsz évvel ezelőtt Bayerl vadász utóda már csak 5 kakast állapíthatott meg és már­­ csak 1—2 nyusztot foghatott! Ma pedig egy kakas sem dürög és egy nyuszt sem található ugyanezen a terüle­ten ! Ha e jelentőségről az úgynevezett »szak­­vadászokétól kér magyarázatot az em­ber, vonogatják vállaikat, vakarják fülük tövét,­­le telelni nem tudnak! Hát megadom én a választ: Ott, ahol az ember nem bolygatja a Ter­mészet rendjét, minden fajddús területen hemzseg a húsevő nemes prémvad is, mert mindkettő egy élettérbe tartozik Isten böl­csessége szerint! Európa és Ázsia északi részein vannak a legkiválóbb fajdbőséges területek. De ugyanezen területekről szám­talan vagonrakományban kerülnek elő a nemes prémek Középeurópa piacaira! A nyuszinak, nyestnek, cobolynak, nyércnek, görénynek, menyétnek és róká­nak tudniilik nem az a feladata, hogy a faj­okat kiirtsa, hanem az, hogy ezeket tenni ártsák! Tapasztalataim szerint minden élő­lénynél beteg­ségek fordulnak elő, de a Természet gondoskodott róla, hogy az egyes fajoknál csak a selejtezésre érettek betegedjenek meg. A betegeket azonban a Természet nem gyógyítja, hanem kiselejtezi őket! Hol e természetes selejtezés a Természet által ki­rendelt egészségügyi szolgák elpusztítása következ­tében elmarad, ott fertőzés következtében vész fej­lődik ki, mely az egész állomány pusztulását von­hatja maga után! A németországi vadászlapok évtizedek óta azon sopánkodnak, hogy a legracionálisabb dúvadirtással sem tudják a Császármadár kipusztulását megaka­dályozni ! Persze, hogy nem! Mert a Császármadár vagy más fajd kipusztulását csak a du­vad kímélésével lehet megakadályozni!! Isten egy élettérbe teremtette a fajdféléket a prém­vadunkkal, hol évezredeken át igen szépen megfértek egymás mellett, mert egymás fenntartására lettek rendelve! Az utolsó évtizedekben igen sok panasz hangzott el a különféle vadászlapokban a miatt, hogy fajd­­állományunk elvándorolt, vagy betegségekben el­pusztult. Minden madár vándorol! Elsősorban elvándorol onnan, hol kellő táplálékot nem talál, másodsorban pedig ösztönszerűen elhagy­ja azokat a területeket, ahol fajtestvérei között vé­szes betegség dühöng! Sikerült megállapítanom, hogy a Magas Tátra vi­dékéről elvándorolt fajdok a lengyel nemzeti parkba költöztek, hol Zamojski gróf több ezer holdas erdő­ségeiben telepedtek meg, melyet a lengyel államnak ajándékozott természeti rezervátumnak , melyben nemcsak a vadászat, de az okatlan dúvadirtás is szi­gorúan be lett tiltva! Mind ama helyeken, hol a prémvadat kiirtották, eltűntek, kipusztultak a fajdfélék is! De nemcsak minálunk, hanem Európa és Ázsia északi részein mindenütt, hol évezredeken át igen nagy bőségben ! —

Next