Vadászlap, 1941 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1941-01-01 / 1. szám
Bethlenfalvy Ernő: Nemes prémvadunk természettudományi és közgazdasági jelentősége. Néhai Hohenlohe herceg, a világhírű savorinai vadtenyésztő, ki életében néhány ezer szarvas, zergét és őzbakot lőtt, több mint félévszázados vadászatainál csak egyszer jutott abba a helyzetbe, hogy egy nyusztot is elejtsen. Dr. Lendl Adolf híres preparáló intézetében művésziesen lett kitömve és savorinai vadászkastélyának egy szembetűnő helyén, az előcsarnok kandalója fölé került. Ha főúri vendégeit végigvezette kastélya díszes termein magyarázva a sok értékes trófeát — a kitömött nyuszi előtt mindig áhitatos érzéssel állt meg: — Das war der schönste jagdtag meines Jägerlebens, als ich den Edelmarder zur Strecke brachte! Szegény herceg! Hány ilyen szép vadásznapot szerezhetett volna magának, ha nem lett volna rabja a természetrajzi tévtanoknak! Összes természetrajzi és vadászszakkönyveink azt írják: a nyuszt igen kártékony állat, melyet tűzzelvassal ki kell irtani! Hát ezt a kitételt én a Természettudomány legotrombább hazugságának minősítem, mert olyan emberek agyában született, kik orruk hegyénél tovább sohasem tekintettek be a Természet fennséges műveibe ! Félévszázados természetbúvári kutatásaimnál különös gonddal foglalkoztam a nyuszt és nyest biológiájával és alapvető ismereteim kibővítéséhez épp a Hohenlohe hercegi területen sikerült a következő tényállást leszögeznem. A késmárki bérelt területen volt a javorinai vadászuradalomnak egyik legkiválóbb nagykakas dürgési helye! Bayerl nevű hercegi vadásznak 40 évvel ezelőtt 31 megállapított, kihallgatott nagykakasa volt! De ugyanezen időben évente 10—15 nyusztot is fogott csapdában e fajdbőséges területen. Irtotta is nagy buzgósággal a nyusztokat, hogy még több fajdkakas legyen, de még azért is, mert a nyusztbőr és fődíj igen szép mellékjövedelmet jelentett. És mi lett a következménye e »vadászias« dúvadirtásnak?Az, hogy húsz évvel ezelőtt Bayerl vadász utóda már csak 5 kakast állapíthatott meg és már csak 1—2 nyusztot foghatott! Ma pedig egy kakas sem dürög és egy nyuszt sem található ugyanezen a területen ! Ha e jelentőségről az úgynevezett »szakvadászokétól kér magyarázatot az ember, vonogatják vállaikat, vakarják fülük tövét,le telelni nem tudnak! Hát megadom én a választ: Ott, ahol az ember nem bolygatja a Természet rendjét, minden fajddús területen hemzseg a húsevő nemes prémvad is, mert mindkettő egy élettérbe tartozik Isten bölcsessége szerint! Európa és Ázsia északi részein vannak a legkiválóbb fajdbőséges területek. De ugyanezen területekről számtalan vagonrakományban kerülnek elő a nemes prémek Középeurópa piacaira! A nyuszinak, nyestnek, cobolynak, nyércnek, görénynek, menyétnek és rókának tudniilik nem az a feladata, hogy a fajokat kiirtsa, hanem az, hogy ezeket tenni ártsák! Tapasztalataim szerint minden élőlénynél betegségek fordulnak elő, de a Természet gondoskodott róla, hogy az egyes fajoknál csak a selejtezésre érettek betegedjenek meg. A betegeket azonban a Természet nem gyógyítja, hanem kiselejtezi őket! Hol e természetes selejtezés a Természet által kirendelt egészségügyi szolgák elpusztítása következtében elmarad, ott fertőzés következtében vész fejlődik ki, mely az egész állomány pusztulását vonhatja maga után! A németországi vadászlapok évtizedek óta azon sopánkodnak, hogy a legracionálisabb dúvadirtással sem tudják a Császármadár kipusztulását megakadályozni ! Persze, hogy nem! Mert a Császármadár vagy más fajd kipusztulását csak a duvad kímélésével lehet megakadályozni!! Isten egy élettérbe teremtette a fajdféléket a prémvadunkkal, hol évezredeken át igen szépen megfértek egymás mellett, mert egymás fenntartására lettek rendelve! Az utolsó évtizedekben igen sok panasz hangzott el a különféle vadászlapokban a miatt, hogy fajdállományunk elvándorolt, vagy betegségekben elpusztult. Minden madár vándorol! Elsősorban elvándorol onnan, hol kellő táplálékot nem talál, másodsorban pedig ösztönszerűen elhagyja azokat a területeket, ahol fajtestvérei között vészes betegség dühöng! Sikerült megállapítanom, hogy a Magas Tátra vidékéről elvándorolt fajdok a lengyel nemzeti parkba költöztek, hol Zamojski gróf több ezer holdas erdőségeiben telepedtek meg, melyet a lengyel államnak ajándékozott természeti rezervátumnak , melyben nemcsak a vadászat, de az okatlan dúvadirtás is szigorúan be lett tiltva! Mind ama helyeken, hol a prémvadat kiirtották, eltűntek, kipusztultak a fajdfélék is! De nemcsak minálunk, hanem Európa és Ázsia északi részein mindenütt, hol évezredeken át igen nagy bőségben ! —