Nimród, 1937 (25. évfolyam, 1-36. szám)

1937-03-01 / 7. szám

112 NIMRÓD VADÁSZUJSÁG 1937. MÁRCIUS 1. Vadásztanítómesteremmel, megb. Karvas Emil főerdőtanácsossal, több évtizeden keresztül figyeltük a besztercebányai kerület kincstári erdeinek szarvasálományában történt változásokat. Megfigyeléseinket kicseréltük megb. Cornides Gyuri bácsival, az ungvári erdőkirendeltség főnökével. Kétegyháza, 1937. február 14. Farkasfalvi Mauchs Elemér: — Csapatban kél-e a fácán? A fácán 16 napos korában forgallyaz, 42 napos koráig éppen úgy jár a kottával, mint a csirke és fogoly, ez időben mindig csapatban kél. Az önállósítás kora csak az az időpont, amikor a kakasok tarkálni kezdenek s kukorékolni tanulnak, kb. 2—2 és fél hónapos korukban. Szomszédaim, József főherceg úr bánkúti (Arad megye) uradalma, gr. Almásy Dénes kétegyházai és gr. Wenckheim újkígyósi uradalma, a három uradalomban az idén cca 5000 drb. kakas esett. Elől említett helyen udvari vadászat (3000) utóbbi két helyen angolok és franciáknak kiadott bérvadászat (1000— 1000) tartatott, amidőn a résztvevő két francia gyenge puskás volt, miért is az eredmény a szokottnál 30 %-kal gyengébb lett. 15 éve van alkalmam megfigyeléseket tenni. Augusztusban minden egyedülkelő tyúk meddő! Dr. Thuróczy Tibor vadásztársamnak azon soraira, hogy: «Ezért nem is láttam vadászat közben soha csapatban kelni fácánt» — leírok egy rosszul sikerült fácánhajtást. Egy teljesen négyzetalakú nádast helytelenül hajtatott a fácánvadászathoz nem értő házigazda. Mikor a nádas felé mentünk, mintegy 500 méter távolságról egyszerre 50 drb. fácán repült fel, majd kissé továbbrepülve ismét beszállott. Ezen jelenségből következtetve, közöltem a házigazdával, hogy a nádast zavarja vagy kutya, vagy macska. A hajtás a következőképpen, elég nagy zajjal (kardinális hiba) történt, három oldalról 4—4 puska állott fel, a negyedik oldalról 20 hajtó indult el, mire a hajtók a négyszög közepére értek, a fácánok, mintegy 200 drb. egyszerre a levegőben voltak, magasra felhúzva a vadászvonalak felett távoztak, úgyhogy a 12 jó puskás puskáit kilőve, 29 drb. kakast ejtett csak, kevésnek sikerült részben két puskával négy lövést leadni. Feltevésem helyességének igazolásául egy róka is terítékre került. Kétegyháza, 1937. február 14. – Farkasfalvi Mauchs Elemér. — A pézsmapocok térhódítása. Pakson és környékén 1635 júliusában láttam az első pézsmapockot. A halászok ugyan már 1934-ben sokat panaszkodtak, mert varsaikat állandóan kivágták, a halakat kiszabadították. A magam szemével azonban csak 1935 júliusában győződtem meg ezen legújabb jövevény jelenlétéről. Azóta rohamosan szaporodott. A paksi határból Dunakömlőd határán át egészen a bölcskei határig felhúzódó régi, iszappal feltelt, sással, náddal benőtt, szabályozás előtti Dunaág kitűnő tenyésztelepnek bizonyult. Ma már innen nagyon soknak kerül piacra a gereznája. Az idei tél folyamán sokat mástak ki. Volt eset, hogy 14 került elő egyetlen lyukból. "* Eddigi megfigyelésem szerint a sás zsengéjét rágcsálja. A varsába véletlenül kerül bele, onnan szabadulandó, vágja ki annak oldalát, és nem a halak csábítják a varsa kivágására. Amint megbízható forrásból értesültem,’ Pakson alól, délre, Gerjen és Fadd községek körül is megjelent már. Múlt ősszel egyik ismerősöm gazdaságában hármat vertek agyon a’béresek. Megy, terjed ez a meglehetősen értékes prémet adó jövevény, maholnap ellepi az egész Dunántúlt. Sajnos, nem vagyunk kellően tájékozva felőle vadászati szempontból, pedig erre mindig sűrűbben van szüksége, azon a vadászterülettulajdonosoknak és bérlőknek, kiknek területén honos, illetve mihamar honos lesz. A földművelésügyi minisztériumnak 68.917-1926. sz. a. kelt rendelkezése intézkedik a pézsmapocok irtásáról, s a vadászati és halászati jog gyakorlói is felhívottak irtására. Nem ismerünk azonban intézkedést, amelyik vadászatjogilag rendezi a kérdést, pedig éppen a pézsmapocok rohamos terjedése folytán ezen rendezés igen sürgőssé vált. Jelenleg az a helyzet, hogy boldog-boldogtalan kimegy pockot ásni. Zavarja a vadászterületet, elviszi onnan az értékes gereznát, holott semmi köze tulajdonjogilag hozzá. A vadászterület bérlője pedig ölhetett kézzel nézi ezt, mert a pocok irtása elrendeltetett, de vadászatjogi vonatkozása ugyanakkor nem nyert rendezést. Nagy szolgálatot tenne a Nimród igen tisztelt Szerkesztősége, ha ezen kérdésben kimerítő tájékoztatást nyújtana. Éppen ezért tisztelettel kérem, hogy egy ilyen irányú cikkben ismertesse meg velünk nemcsak a fennálló vadászatjogi helyzetet, de az időközben e téren kialakult gyakorlatot is. Tudjuk meg végre, hogy kit illet a bérelt vadászterületen elfogott, elpusztított pézsmapocok gerezdája, s hogy lehet-e azt bárkinek engedély nélkül elfogni. De tudnunk kell azt is, hogy vájjon a földterület tulajdonosa, avagy a vadászati jog bérlője az elpusztított pézsmapocok tulajdonosa. A köznek tesz szolgálatot az igen tisztelt Szerkesztőség, ha ezen tájékoztatót mielőbb közreadja. Veress Gábor. — A vizsla értelmessége. Legyen szabad Felix Endre úrnak — kinek nagy tisztelője vagyok — a vizsla értelmességéről írott cikkére reflektálnom . Szerintem a Nimród legutóbbi két számában a fentire írott cikkek, tudományos alapon is bizonyítják a vizsla értelmes voltát. Gyermekkoromban az apámnak, s azóta magamnak mindig volt vizslám, így módomban állott azt megfigyelni, s meg vagyok győződve arról, hogy a vizsla értelmes lény (természetesen van ezek között is értelmesség szempontjából különbség)., A sok eset közül leírok kettőt. E télen kaptam egy négyhónapos spánielt; feleségem a szép kis jószágnak a konyhában jó fekhelyet készített egy ládába. A hároméves magyar vizslám, — lévén nagy játékos — hamar megbarátkozott a kis kutyával, de többször féltékenykedett miatta. Leginkább a kis fekhelyét irigyelte, s ha csak tehette, beletelepedett a neki nagyon is szűk kényelmetlen ládába, honnét csak akkor jött ki, ha én bementem a konyhába, hogy engem ez körülhízelegjen. Egy ilyen esetben a kis spaniel azonnal beleült a ládába; a vizsla ezt észrevette, otthagyott, és megpróbálta a spánielt kipiszkálni a ládából, de ez nem ment még mozgás árán sem. Erre a vizsla a fásládához megy, kivesz egy darab fát (amivel gyakran játszanak), és azzal szalad nagy játszva-farkcsóválva a spánielhez. A kis kutya reagál, s megfogja a fát ő is, kiugrik a ládából, és játszana, de az öreg elengedi a fát és beugrik a ládába, a kiskutya játszó szándékát észre sem veszi tovább, csak rám mosolyog megelégedetten. Az egész jelenet alatt látszott, hogy a vizsla gondolkodva cselekedett. Én is azt tartom, hogy a vizslát sok mindenre meg kell (és meg lehet) tanítani, mert különben magától nem tenné azt; de viszont gyakran cselekszik a vizsla olyant is, amire nem tanítjuk, s ha nem gondolkozna, nem tudná azt tenni. Egyik vizslám, ha a községi területen levő keskeny tengeriket vadásztam, mindig úgy járt, hogy a tengerinek mindig a másik szélén ment végig, nem ahol én kívül mentem, s a vadat mindig felém igyekezett kitolni, pedig erre sem tanította senki. Szerintem ez is gondolkozott, gondolkozni pedig értelem nélkül nem lehet. Hagyjuk csak meg a mi legjobb barátainkat, a vizslát értelmes állatnak! £ Maradok Szerkesztő úrnak igaz vadásztársi üdvözlettel, tisztelő híve: .] A Nuszer Lajos. SELMECZY MIKLÓS SOREIM K.F.T. BUDAPEST Telefon: Aut. 945-57. Gyár : Újpest, Megyeri út 9. szám. Telefon : Aut. 945-57.