Nimród, 1939 (27. évfolyam, 1-36. szám)

1939-01-01 / 1. szám

10 TÁRCA Ó ÉV ESTE. Irta Fekete István. Új hó nem esett, csak a köd rakott zúzmarát a fákra. A fákon varjak ültek és meg sem mozdultak, amikor a szánkó halk csengője elpengett alattuk. A néma házak fehér szalmafüstöt leheltek a ködbe és amikor kiértünk a faluból, szétterült a határ, melyben nem mozdult más, mint — talán — a patak vize a jég alatt. A szán nem hagyott nyomot — (jártak már az utak ilyenkor az év vége felé) — a lovak úgy mentek, mintha nem húznának semmit és én úgy ültem a pokrócok közt, mintha az idő szele sodorna a naptárak útján, mögém hullatva az órákat, melyek még ebből az évből hátra vannak. Az erdő alatt felpúposodott a dombok hajtott háta és a csengők szava úgy bújkált a fehér erdőben, mintha a hintázó gallyakon apró jégharangok vertek volna álmodó visszhangot, ám az is lehet, hogy az öreg esztendő felett kongtak halkszavú lélekharangok és a haldokló év csendesen magára húzta fehér szemfedőjét. * A szálas sarkán két rakás tűz. Egy lobogó lángú, egy meg csak enyhe parazsit. A nagy tűznél a hajtók melengették tenyerüket, a kicsinél meg Matula ült pipázgatva. — Gyón a szán, Matula bácsi! Matula csak ránéz a legénykére és az tudja, hogy ma a legsűrűbb részeken fog hajtani. — Bőgni fiam minden marha tud, de még én se ülök a fülemen — azzal felkelt és odalép a szán mellé. Most már ketten ülünk a kis tűz mellé. Hallgatunk és várjuk a többieket. Matulával megszoktuk már a hallgatást. Gondolataink ilyenkor úgy is egy úton mennek és elég egy-egy szó, hogy tudjuk, hol jár a másik. — Főszél volt tegnap — mondja. — Tudom. Nem is hoztam golyóspuskát. — A patikázus úr is tudja? — Megszentem. — Akkor jó. Mindez részletezve annyit jelent, hogy a nagyvad északi széllel kihúzódik a mi erdőnkből, nem kell golyóspuska, erről értesítettem a patikárust, aki «veszedelmesen» jól lőtt golyóspuskával és Matula megnyugodott, hogy a patikárus nem tesz kárt senkiben. Mert : ...— jó ember, finom úriember a patikárus, olyan szaga van, mint az angyaloknak ... de mióta Matula füle mellett ellőtt 500-as expressével, Matula «igen hirtelen» embernek tartja, aki jobb, ha sörétespuskával jön . . . KNEBL Sörétes és golyós fegyverekben és töltényekben nagy választék. Hensold-, Libái- és Zeiss-féle távcsövek. Fegyverjavítások és belövések jutányos áron.BAROSS UTCA 17. NIMRÓD VADÁSZÚJSÁG 1939. JANUÁR 1. végighallgatják a néha igazán csőstül dűlő sok-sok komisz disznóságot. Alig hihető, hogy tekintélytiszteletet eredményezne, öregbítene egy-egy beszélgetés úgy a körök közötti pihenőben, amit csak úgy figyel minden hajtó, valósággal nyelik, különösen a fiatalra. Sokszor bizony kölykök hallgatják végig a legtrágárabb vicceket, lelkeknek nagyobb épülésére. Ha már nem tudunk szakítani régi rossz szokásunkkal, ha minden disznó vicc pont a vadászaton kívánkozik ki belőlünk, legalább magunk között maradjon az, csoportosuljunk külön a hajtóktól, és tegyünk hangfogót szájunkra. A külön-külön vadász- és hajtócsoport egyébként is kívánatos különösen étkezés idején. Igen szomorú látvány, amikor a sok jó étel fogyasztását a körülálló hajtók megbámulják. Mert elképzelhetően nem kellemes érzés korgó gyomorral végignézni az ínycsiklandó sonka, libamáj és szalámi bőséges fogyasztását, mások általi élvezését. Az a szegény hajtó, aki reggelire híg, tápanyag nélküli levessel töltötte meg gyomrát, s ebédre egy darab kenyeret hozott magával, ha egyáltalában hozott valamit, mert sokszor még kenyér sincs, nézheti-e irigykedés nélkül a mi lakmározásunkat? A gyomor hatalmas úr, az üres gyomor pedig még kegyetlen is. És ha e felett az üres korgó gyomor felett a fej kiműveletlen, nagyon különös gondolatokat ébreszt az agyban a parancsnokló gyomor a sonkát fogyasztó urakkal kapcsolatban. Legideálisabb megoldás lenne, hogy délben a hajtósereget egy bogrács meleg étel várja. Bizonyos vagyok benne, mert közvetlen tapasztalatból tudom, hogy nemcsak a hajtás menne rendesebben és szívesebben, de az egyszerű emberek gondolatai is szívesebb irányt követnének velünk szemben. Mostanában vettem részt egy kisebb erdei hajtáson, ahol húsz hajtó terelte elénk a vadat. Délben eső kezdett szemerkélni, nedves lett az erdő, lucskosak lettek hajtóink. Aranyos szívéről ismert házigazdánk beüzent a falusi korcsmába, hogy húsz liter bort jó cukrosan forraljanak a hajtók számára, amit hajtás után elfogyasztanak. Látni kellett volna minden vadásznak, hogy milyen kedvvel, szívesen végezték embereink a hajtást a nedves, csöpögős erdőben továbbra is. Ha már a hajtók megvendégelése nem áll módunkban, legalább húzódjunk félre a falatozás idejére, ne csiklandozzuk az éhes emberek ínyét, ne izgassuk fel étvágyukat, hiszen otthon estére megint csak a híg leves várja őket. De én azt mondom, hogy a hajtok megvendégelése sokkal egyszerűbb, olcsóbb és könnyebben megoldható kérdés, semmint első pillanatban látszik. Embereink számához mérten az először elejtett 4—6 nyúlnak azon nyomban lekapatjuk a bőrét, és az elkészített bográcsba apríttatjuk bőven burgonyával. Délre készen is van az illatozó nyúlpörkölt, amit hajtóink hálás szívvel fogadnak és megszolgálnak. Végeredményben alig kerül valamibe, kevés zsír, só, paprika, és egy hozzáértő hajtó, aki elkészíti. De a hatása olyan, amit pénzzel megfizetni nem lehet.* HÍREK MINDENFELŐL. — A Nimród Vadászujság olvasóinak gondoktól, bajtól mentes boldog újesztendőt kívánunk! E pillanatban nem illethetjük zokszóval az óévet, utolsó napjaiban oly örömöt, boldogságot hozott minden magyar szívnek, mely öröm csak a túláradó érzések könnyeivel mérhető. Reméljük, hittel hisszük, hogy az újév sem lesz fukarabb, visszahozza a most még idegen uralom alatt szenvedő véreinket, visszaad még egy jó karéj magyar földet, ősi, hűséges magyar városokat ! Bízunk az isteni örök igazságban, bízunk a magyar nemzet megújult erejében, akarásában! Az újévvel a Nimród Vadászújság megkezdi XXVII. évfolyamát. Huszonhat év nagy idő egy szaklap életében, az elmúlt negyedszázad patinája igazolja, hogy jó úton haladott, hogy éber őre, gondozója volt a magyar vadászok és vadászat érdekeinek. Lapunk jó irányát, a mai természettudomány és vadászati kultúra színvonalát biztosítják nagynevű munkatársai, kiknek gárdája jelentősen erősödött a megváltott Felvidék tapasztalatokban és tudásban dús vadászati íróival. Reméljük, hogy olvasóink * Ennél sokkal egyszerűbben oldják meg a dolgot a Kiskunságban. A hajtók kapnak 6—8 dg szalonnát és kenyeret. Nem kell hozzá semmi edény, evőeszköz, csak bicska, az meg akad minden hajtó zsebében. Szerk.