Nimród, 1943 (31. évfolyam, 1-36. szám)

1943-06-01 / 16. szám

1943. JÚNIUS 1. NIMRÓD VADÁSZLAP 251 HÍREK MINDENFELŐL. VADÁSZVACSORA! A Nemzeti Vadászati Védegylet és a Magyar Vérebegylet elnöksége felkéri tagjait, hogy mennél számosabban vegyenek részt a két egylet közös társas­vacsoráján június 21­-án, szerdán este 8 órakor a városligeti Gundel vendéglőben. A vacsorát megelőzően körséta az állatkertben. Talál­kozás délután 6 órakor az állatkerti főkapun belül a főtéren. — Köszönöm Sólyom ...! Holdezüsttől ragyogtak már az orosz falucska házai és a szomszédék kertjében fészkelő csalogány nászindulójának csodálatosan szép trilláit hallgattuk, amikor be­futott, az általunk mindég legjobban várt postásunk. "Éjszakai lesen közelgő nagyvad nem tud olyan észrevétlenül és hangtalanul eltűnni, mint ez a tiszti társaság is, amikor min­denki kézhez kapta a postáját... De érthető is ez, hiszen a leg­szebb és leghangulatosabb májusi éjszaka sem érhet föl egy közel fél éve nem látott Szülő és Feleség életelixírt jelentő soraihoz... Elvonul ilyenkor mindenki a maga kis bunkerjába és olvas addig, amíg csak a mécsese kitart. Én sem cselekedtem másként. És amikor már másodszor is elolvastam Szeretteim leveleit, akkor látom, hogy a kis mécsesem m­a kegyes volt hozzám és van benne még egy 10 percre való élet. Gyorsan átfutom, hogy milyen folyóiratok érkeztek és mint a vércse csapok le az én kedves Nimród Vadászújságomra. Ilyenkor nincs más olvasmány és a levelek után csak a Nimród következhet. És elkezdtem olvasni a «Palmar urm-ot... Hogy a második rész milyen hatással volt rám, azt sajnos, nem írhatom le, mert ellen­kezik a katonás magatartással... de nem tehettem róla... A szalonka mindég a szerelmem volt és azt hiszem, az is marad, ha a Mindenható segítségével hazakerülök innen egészségesen. Pedig hányszor bontotta fel a családi békét, amikor fontosabb dolgok lévén, én mégis csak a standon álltam este... Szidtak érte, szenvedtem miatta, de annál jobban megszerettem, mert már meg voltam mételyezve. A tavaszi húzások idején minden város­ban eltöltött este kínszenvedés nekem... És idén még vak húzásra­ sem mehettem innen, tekintettel a partizánok élénk tevékeny­kedéseire ... • A trófea-kiállításon nem gyönyörködhettem az ezüstérmet nyert vadkanagyaraimban... Nagyon megértette kedves Sólyom a mi szenvedéseinket és aranytollal írt rá fájdalomcsillapítót. —És kérem a Mindenhatót, hogy tegye lehetővé, hogy a mi kedves Sólymunk vezércikkei gazdagíthassák még nagyon sokáig vadászirodalmunkat... Kiváló tisztelettel Ghillány László zászlós Tábori posta: F 871, — Üzenet a frontról. Legelésző szúnyognyájak elleni t­ábortüzem füstfelhőjébe burkolva ülök földbe vájt kunyhóm előtt, valahol a brjanszki erdőben. Muszkaföldön lassan jár a posta, így csak most jutott el hozzám a Nimród szalonka­húzásról közölt adatai, melyekből látom, hogy egy-két ellen­vetéstől eltekintve, az idei hírzás gyenge volt. Május idusa lévén, az otthoni eredmények után, nem akartam füleimnek hinni, mikor meghallottam az első húzó szalonkámat. Azóta lesem esténként és és 1119 közti időben mindennap fejem felett húznak, rendszerint egyesével, zwicket csak első nap láttam. Legalább 7—12 darabot minden este megszámoltam lőtávolom­­ban, lévén csak golyós fegyverünk, így csendes szemlélője ma­radtam a nálunk oly szokatlan késői nászutazásnak. Nagyvad az erdőben kipusztult, a rengeteg ragadozómadáron kívül csak egy-két apróvadat láttam. Dr. Libertiny Zoltán zászlós — Balkáni gerlét figyeltem meg itt Pápán, a Széchenyi-t ér­i házunk udvarában. Körülbelül három hete mutatkozott elő­ször egy pár, tíz napja csak egyet látok, amint mindennap rövid időre leszáll az udvarunkba. A másik valószínűleg vala­hol a fészken ül. Pápa, 1943 május 24. Hajdú Imre: * Tisztelettel közlöm, hogy egy idő óta a Pius-kollégium kertjében is van két pár balkáni galamb. Érdekes, hogy mióta itt megtelepedtek a kis vendégek, a máskor rendszeresen itt fészkelő gerlék elmaradtak az idén. A gébicsek elég későn ér­keztek, bár az időjárás ezideig igen kedvező volt. Pécs, 1943 május 26. ifj. Meran Fülöp ■— Jelentés a vadállományról. Paksi védkerületem leg­szegényebb részein is várakozáson felül mutatkozik nyúlban a koratavaszi szaporulat. De aggodalmunk van, mert a napok­ban találtunk öreg nyulat és több apró süldőt elhullva. ■— 14 teljes fogolycsapatunk jól telelt, reméljük a bő szaporulatot. Fácán is elegendő mutatkozik. A kaszálókról bekerült tojáso­kat gondosan kikeltetjük. Őzeink az erdőségekről a mezőkre vonultak, kevés mutatkozik ; golyóra érett jó bak még szom­szédságunkban is kevés van. Néhány túzok is vonul át nálam, néha le is szállnak ; uraságom csak gyönyörködik bennük. Szalonkahúzás nem volt, gazdám csak bokrászva lőtt egyet. Kerületemet Isten segítségével megtisztítottuk a ragadozóktól, de megvédtük a kóbor kutyáktól is macskáktól is. Paks, 1943. május 20. Oltóssy Győző urad, körvadász. — Színes filmmel vadmadarak után című második vetített­képes előadását óriási érdeklődés mellett tartotta meg Homoki- Nagy István doktor a Székesfővárosi Vigadó ezúttal 1200 személyt befogadó nagytermében, s május 24-én. A nagytermet teljesen betöltő közönség soraiban az előkelőségeken és a köz­életben szereplő személyiségeken kívül természetesen leg­nagyobbrészt a madártan, és a fényképezés szakemberei fog­laltak helyet. Nem h­angoztak a közönség soraiból rokkant- és sebesült honvédeink­­, a természetet kedvelő turisták, a laikus érdeklődők, majd a diákság (elemistától a szigorló orvostan­hallgatóig) majd minden kategóriából való tagja. Magára az előadásra nézve,úgy gondolom,hogy sok újabbat nem írhatok, mint amit a legutóbbi előadásról írtam. Akár­hogyan is próbálnám lejegyezni, vagy ecsetelni a különböző felvételeket, még csak nyomukban sem járhatnék. Hiába, ilyen előadáson személyesen kell ott lenni. Éppen úgy, hogy ilyen előadást igazán élvezni majdnem csak az tud, akinek személyesen volt alkalma a vadvirágszagú réteken jajongó fiait féltő bíbicet látni. Vagy a kísérteties temetőárokban foszforeszkáló szentjánosbogárral találkozni. Hogy a technikai részét a felvételeknek értékelni tudjuk, elég,ha figyelemmel végigszemléljük a balkáni fakopáncs «erődjén» alkalmazott legkomplikáltabb felvételek elő­­készületes módját. Az önműködő, motoros, távkioldós Leica, a fa koronájára felcsavarozva, lenn a több héten keresztül sátor­ban, vagy nádkunyhóban lakó fényképész segédeivel. A madárfényképezés a legnehezebb tudományok egyike, melyben összpontosítva van a madártani tudomány és a fényképezés művészete. Büszkén tekintettünk fel a közönség sorából a dobogón felolvasó Homoki-Nagy István dr.-ra, mert érezzük, egy szebb és boldogabb jövő elkövetkezésekor, felvételeiben rajtunk kívül Sanfranciskótól—Sanghaig, és Helsinkitől a Fokföldig mindenki gyönyörködni fog. Bástyai-Holtzer Lóránt. — Korai túzoktojások. Könyvekből és tapasztalatokból egyaránt ismert dolog, hogy a túzok május közepe táján kezd a tojásrakáshoz. Embereim már április 20-ikán hoztak be hozzám 2 darab nagy tojást , amelyeket állítólag nem fészekben, hanem egy gyepi út mentén elpottyantva találtak. Folyó hó 20-án vágták ki a sipogó kis jószágok a kotló alá helyezett Felerészért vállalom a készítését és festését finomposztószerűen őz- és szarvasbőrnek tetszés szerinti színre, kívánságára mintadarabkával szolgálhatok. POLLATSEK JÓZSEF Újpest, Szabadkai­ utca 13. Telefon: 294-100.

Next