Nimród, 1944 (32. évfolyam, 1-34. szám)
1944-09-10 / 26. szám
388 NIMRÓD VADÁSZLAP 1944. SZEPTEMBER 10. hatvan tisztavérű, az amerikai bölényekkel keresztezettekkel több. Ezekkel keresztezik Németországban, hogy azután állandóan visszatenyésztve az aurópaira, friss vérrel erősbödve keltsék új életre. Heck tanár, ki a vadlovat és az őstulkot is fel akarja ily módon támasztani, kísérletezik ezzel a Berlin melletti Schorfheidén. Talán a Schorfheide nem kapott szőnyegbombákat, s így remélni lehet, hogy terve sikerül. Ha tudjuk, hogy az európai bölények mind az egykori cári vadaskertből, Bialowitzéből kerültek ki, illetőleg a ma élők ezek utódai, akkor jogosultnak tartjuk a friss vért, mert ezek a bölények már messze voltak az őserőtől duzzadó bölénytől. Bialowitzén sok-sok ezer más nagyvaddal voltak együtt, óvott, etetett állat volt, messze álltak őseiktől. Tudjuk azt is, hogy a túltenyésztés folytán egyszer ott valami nagy ragály pusztított a vadállományban és rakásra döglöttek. Ez a bölény már olyan vadaskerti állat volt és nagyon elmaradt erőben a kaukázusi bölénytől. Ez a Kubán vidékén élő bölény egész más volt. Olvastam régi könyvekben róluk, láttam képeiket. Ez volt az ősbölény, amely minden emberi kultúrától messze, emberi beavatkozástól távol élte eredeti vadságában korlátlan szabad életét. Sajnos, a nagy orosz felfordulás ezek végleges kipusztulását is magával hozta. Maximovic, prágai tanár, a szovjet hatóságok támogatásával, valamikor a harmincas évek elején bejárta mindazt a vidéket, ahol a bölények egykor éltek, de nem talált nyomukra. Kizárva persze nincs, hogy néhány valahol a Kaukázus leghozzáférhetetlenebb zugában még létezik, sőt egyszer ily hírek el is hangzottak. Az amerikai bölények a legnagyobb számmal a fent említett parkot népesítik be. A szaporulat oly nagy, hogy évenként lőnek belőlük, néha kétezret is, és pár ezret más területek benépesítésére fognak be. A kanadai kormány előrelátására vall, hogy vadonjait lassan betelepíti ismét ezen hatalmas vaddal, melynek vadászása egyelőre teljesen tiltva van. Az Egyesült Államokban csak a Yellowston Parkban élnek szép számmal, másutt azonban úgy tudjuk, hogy nem kísérleteznek megtelepítésükkel, lehet azonban, hogy felbuzdulva a kanadai eredményeken, egyebütt is megkísérlik. Minden állatbarát örömmel veszi tudomásul, hogy az amerikai bölény élete biztosítva van, hisz a történelmi időkben sőt a legújabb korban is, sok állatfajjal lett szegényebb földünk és azon az úton van, hogy még szegényebb legyen. Mindenesetre tény, hogy Kanadában már sok vidéken van otthon és ehhez minden évben újabb vidékek jönnek. Tudjuk, hogy Kanadában és Alaskában a vadvédelem szigorú s így sem a bennszülöttek, sem a vadászat céljából oda utazó külföldiek nem lehetnek belőlük. Előrelátható azonban hogy rövidesen a vadászjegy megváltása egy-két bölénybikára is fel fogja jogosítani a jegy tulajdonosait. Ismert dolog, hogy herceg Hohenlohe Kraft Keresztély kísérletezett az amerikai bölény meghonosításával Javorinán és pedig eredménnyel, számuk már elérte a 42 darabot, párat vendégeivel le is lövetett, így Izabella főhercegnő is lőtt nála egy bikát. A bécsi 1910-es vadászkiállításon pavillonjának egyik diorámája is egy havasi bölénybika volt. Az 1912-i nagy gazdasági válság, amely a híres Fürstenringet is nagyon megtépázta, ennek a kísérletnek véget vetett, a herceg összes bölényeit eladta Valla brünni élővad-kereskedőnek. Valla is fizetési nehézségekbe került, s így nagy huzavonával kerültek csak el a Javorináról, az utolsó tehén vagy 10 év előtt lett elszállítva Prágába a tervezett állatkert részére. Széchenyi László zempléni uradalmában honosított bölényeket, ezek létének meg a mostani háború vetett tudtommal véget. Kísérletezhetünk velük, az európaival is, de sűrűn lakott és erősen kultivált vidékeken ez már nem igen fog sikerülni, csak óvott, etetett vadaskerti állat lehet, amiben igaz öröme vadászembernek sohasem lesz. Érdemes megmenteni egyes állatfajokat, különösen honiakat, hogy lássa a késői kor, hogy mi népesítette be valaha erdeinket, de nagy vidékeken honossá tenni, lehetetlenséggel határos. A lakosság szaporodása, a földek, erdők mind erősebb kultiválása áldozatokat követel az állatvilágból is s majdnem természetes, hogy a legnagyobbak kerülnek először sorra. Kérjük tisztelt olvasóinkat, hogy a Nimród Vadászlapot ismeröseik körében terjeszteni szíveskedjenek. ebben és az ő agarai — mint mindég — most is a legjobb teljesítményt nyújtják. Ideális lovas és nemesen érző kitűnő vadász. Szenvedélye a les, meg az agár. Ehhez élte fogytáig hű marad. Mikor betegsége elhatalmasodik rajta és úgy kell a nyeregbe emelni, akkor is részt vesz minden agarászaton, ami Tiszakesziben, vagy a környékén megesik. Rajongnak érte. Mindenütt szívesen látott vendég. Nagyszerű táncos, aki még öreg korában is szívesen odaáll a cigány elé. Szerették is az asszonyok, leányok, irigyelték a fiatalok a szép táncáért. Pedig nem volt szép ember Retsky András. Vonásait elrontotta a himlő. A híres agarász ragyás volt. Mégis szerették az asszonyok. Fiatal éveiben nem egy párbajt vívott miattuk. Utolsó, nagyobb mulatságán, Komjáthy Györgyöknél disznótoron vett részt. Ekkor történt, hogy a házigazda kis unokáját, egy pöttömnyi, kis leánykát az ölébe kapta és össze-vissza csókolta. A kis leány ugyancsak szabadkozott, majd így kiáltott: — Menjen maga öreg rücskös! 1884 január 13-án nagy vacsorához készülődtek a Gencsykúrián. A házigazda és felesége nem voltak ugyan odahaza, de otthon tartózkodott egyik fiuk és állandó vendégük, az immár családtagnak számító Retsky András. A vacsorára TERRAY GYULA BOOKMAKER Elfogad fix-, start- és totallsatem odds fogadásokat. Budapest,Vill., Rákóczi út 41.Telefon: 135—501, 132—462, 135—333, Budapest, I., Attila utca 8. *7. Telefon: 154—014, hivatalosak voltak a közelben lakó fiatal földbirtokos urak. Ebben az időben Retsky András már sokat betegeskedett. Vesebaj kínozta, amit akkoriban vizi betegségnek hívtak. Sokszor nyomta már az ágyat, mert lábai megdagadtak, nehezen tudott járni. Még kilovagolt ugyan néha-néha és ilyenkor sem hagyta otthon kedvenc agarait, de érezhető volt, hogy az öreg úr már nem viszi sokáig. Ezen a napon is egész nap tartó agarászaton vett részt, amit magyaros vendégszeretettel megrendezett vacsora fejezett be. Kitűnő hangulatban, cigányzene mellett a kora reggeli órákig folyt a mulatság. Retsky András is végig részt vett benne és az utolsók között távozott a szobájába. Senki sem vette észre, nem is gondolta, hogy milyen sötét tervet forgat a fejében. Reggel három óra tájban puskadörrenés verte fel a kastély csöndjét. A dörrenés Retsky András szobájából hallatszott. Az ajtót csakhamar felnyitották és ott találták a híres agarászt az ágya szélén, puskájára dűlve, holtan. Önkezével vetett véget életének. Súlyos, gyógyíthatatlan betegsége kergette a halálba. Nem akart tovább élni, ha már nem vadászhatott, nem agarászhatott, nem lovagolhatott. Nemcsak híres agarász volt, hanem a puskával is mesterien tudott bánni. Élete utolsó vadászatán is puskacsövére hajolva, pontosan a szívébe küldte a halált hozó golyót. Az asztalán néhány sort találtak, melyben elbúcsúzott szeretett házigazdájától és barátaitól. Ami ingósága volt, lovait, fegyvereit, agarait Gencsy Ferenc egyik fiára hagyta és arra kérte a Gencsyeket, hogy a kastély parkjában a fenyőfák alatt temessék el, ahonnét annyiszor indult híres agarászataira. Gencsyék teljesítették is a kívánságát. Ott nyugodott a szenvedélyes agarász a fenyőfák alatt, amelyekből még ma is él néhány öreg fa. De nem maradhatott ott sokáig. Isten máskép akarta! Retsky András, aki annyit bolyongott életében. BÁNCZY ZSIGMOND □ Ö P D N U A KÉSZÍTÉ a hozott anyagból is. Budapest, Vill., Baros tér 8. Telefon: 842-B97 Ik I XV# II »» FE8TÉ8, JAVÍTÁ8