Nimród, 1999 (87. évfolyam, 1-12. szám)

1999-06-10 / 6. szám

A legendák madara nem lehet, úgy nem lehet sas sem! Az előbb ismertetett turulje­gyek (kivétel a fü­l), mi több, a csőr-fej arány, a szem nagysága is egyaránt sólyomra utalnak. Ez azonban egyesek véleménye sze­rint véletlenek összjátékából is adódhat. A perdöntő bizonyíték a sólyomfog, ugyanis az egyetlen más ragadozó madárra sem jel­lemző, kizárólag a sólyomra. Térjünk vissza a fűbe! Dúcz László szerint a fü­l nem fajbé­lyeg, hanem az adott madár­egyed, a turul ismertetője. Ez a magyarázat talán nem túl meg­győző, de a hiúzfü­l feltevését el kell vetnünk! Miért rajzolnák egy ízig-vérig sólyomra a hiúz­nak ezt az egyetlen testrészét? Elképzelhető, sőt valószínűsít­hető, hogy a fűbe egy harmadik, manapság ismeretlen magyará­zat a helytálló. Ne hagyjunk figyelmen kívül egy morfológiai jegyet! E fü­les ragadozó madarat, a turult olykor nyakörvvel ábrázolják. Az altáji havasi sólyom egyes példányain szintén megfigyelhető a nyakörv. Ha ritkaságszámba is megy, de előfordul. Lehel kürtjének egy részlete szarvasvadászatot ábrá­zol. A szarvas nyakán mintázott övet figyelhetünk meg. Elképzel­hető, miként a szarvasnak nem fajbélyege a pontokkal szegélye­zett és cikcakk-vonallal díszített örv, ugyanúgy a turulnak sem. Bástyái a mártélyi lelettel is az altáji havasi sólyom mellett érvel. „1896-ban Mártélynál (Csong­­rád megye) folytatott ásatások ősmagyar sírokat tártak föl. A kutatók emberi és lócsontvá­zakon, fegyvereken, használati tárgyakon kívül ragadozó madár­csontvázakat is találtak. Ornito­lógusok szerint kerecsenszerű, de valamivel nagyobb madarak vol­tak. Úgy gondolták, hogy a hon­foglalás korában a kerecsen­sóly­mok nagyobbak lehettek, mint az ezer évvel később Magyaror­szágon fészkelők. Sokkal kézen­fekvőbbnek látszik azonban, hogy eleink az altáji vadászsóly­mot hozták magukkal, amely minden valószínűség szerint nem volt más, mint a magyarok legendás madara, a turul” - írja Bástyái. Azonban még Csőre Pál is, aki egyébként osztja azt a né­zetet, hogy a turul az altáji havasi sólyom, megjegyzi, hogy a már­télyi lelet vélhetőleg az V-VI. századból való, tehát nem Árpád honfoglaló magyarjairól van szó. Másrészt (már saját vélemény) ha ők hozták volna magukkal, az még mindig nem jelentené azt, hogy az a szent madarak, a turul volt. Vönöczky Schenk Jakab az el­ső solymász, aki az altáji havasi sólyom (Falco rusticolus altaicus) mellett kardoskodott. Arra ala­pozta az elméletet, hogy a tugral szó Turkesztánból származik, ahonnan a későbbiekben elter­jedt Kínába, Indiába, Perzsiába, Arábiába. Turkesztánban egy olyan madarat jelölt, amit hattyúfogásra is használtak. Vönöczky szerint a Turkesztán­ban fészkelő madarak közül egyedül az altáji havasi sólyom volt képes hattyút zsákmányul ejteni, tehát a turul és az altáji havasi sólyom egy. Mint tudjuk, a kerecsen kisebb testű a vadász­sólymoknál, ez azonban nem je­lenti azt, hogy ne tudná megfog­ni a hattyút. Lelovich György a Hortobágyon gémeket fogott kerecsentojóival, a veszélyes gé­mekre azonban a kisebb testű hí­meket párba állítva vadászott. Csőre Pál könyvéből megtudhat­juk, hogy mi mindenre vadásztak az ókori Egyiptom solymászai kerecsennel. Többek között azt is olvashatjuk, hogy öt kerecsen együtt legyőzte a struccot is! Bár­mennyire túlzásnak is tartjuk ezt az állítást, az kiderül belőle, hogy összeszoktatott madarakkal is vadászhattak. Ugyanakkor, mint már írtam, elképzelhetetlen, hogy a magyar őshazából a mai Magyarországra az altáji havasi sólyom vezette volna elődeinket. Ugyanis a va­dászsólymok vagy északi sóly­mok - amelyek egyik változata az altáji havasi sólyom - hazánk klímáját annyira nem bírják, hogy az országba behozott egye­­deik egy része elpusztul, és soly­­mászatra itthon jobbára nem tiszta vérű példányaikat, hanem a vándorsólyommal létrehozott hibridjeiket használják. Mohamed El Bardzsini a „toghrul”-t tartja a legjobb soly­­mászmadárnak, ami szerinte olyan ritka, hogy sehol sem talál­ható. Tulajdonképpen ezt a véle­ményt nem tudom cáfolni, leg­feljebb elvetni azzal, hogy a tu­rul, amiről a morfológiai jegyek egyértelműen kiderítik, hogy só­lyom - mégpedig egy olyan só­lyom, tudhatjuk meg az útmuta­tó turul legendájából, amely a magyar őshazától a Kárpát-me­dencéig megtalálható­­, oly mér­tékben leírja egy létező madár jel­lemzőit, hogy nem lehet kitalált! Nyelvészkedjünk egy kicsit! A felsorolt vélemények között ugyanis voltak nyelvi utalások. Gombocz Zoltán szerint a b­og­­rul török szó, jelentése: kiváló tu­lajdonságokkal rendelkező, ked­venc ragadozó madár. A thogrul szót azonban nem találtam meg a török szótárban. Vámbéry Ármin szerint a közép-ázsiai török iro­dalmi nyelvből, a csagatájból származik, és sólymot jelent. Egyesek szerint a mongolok toghrulnak mondják az altáji ha­vasi sólymot, mások szerint pedig a barna kányát nevezték turu­­luchnak Mongóliában. A Mon­gólia gerinces faunáját bemutató kézikönyvben viszont hiába ke­ressük a toghrul és a turuluch sza­vakat! A mongol madárhatározó­ban a barna kánya mellett a Szohor elé, a vadászsólyom mel­lett pedig a Cagan sonhor nevet találjuk (Egyébként a morfológi­ai jegyek alapján biztosan kizár­ható, hogy a turul a villás farkú, sólyomfog nélküli madár, a barna kánya volna.) Van, aki nyelvi „bizonyítékok­ra” hivatkozva állítja, hogy a kere­csen nem az a madár, amelyre ma­darászok, solymászok ezrei gon­dolnak e név hallatán, azaz a Falco cherrug. Mert a kerecsen az orosz krecset szóból származik, márpe­dig a krecset az oroszban az északi sólyom uráli változatát (Falco gyrofalco uralenis) jelöli. Fölhívnám a figyelmet arra, hogy ezek a nyelvi emlékek mi­lyen hibákat rejtenek magukban. Erre nagyszerű példa az a tény, hogy a XV. században a héját ölyvnek mondták, ma pedig az ölyv teljesen más ragadozó ma­darat jelöl, aminek Magyarorszá­gon is több faja van, és a galam­bász héja mellett három rétihéja­faj is megfigyelhető hazánkban, mégsem állítja senki, hogy az Accipiter gentilis tudományos ne­vű madár nem a héja! Az olyan állítások, miszerint a kerecsen nem a Falco cherrug, tehát az a madár, amit egy nép évszázado­kon keresztül ezzel a névvel ille­tett, enyhén szólva nevetségesek Még mindig a nyelvi érvek bi­zonyító értékét cáfolom. A Zon­­gor vagy Sonkor madárnév, ami­ből a Zsombor keresztnév is ki­alakult, őseink nyelvében a kere­csent jelölte. A mongolok nem csak a sólymokat, hanem a Falco­­nidae családba tartozó összes madarat, tehát a vércséket is soh­­nor elnevezéssel illetik. Rögtön szembetűnik a Sonkor és a son­kor közötti hasonlóság, azonban ahogy az Accipiter gentilisre nem mondjuk, hogy ölyv, ugyanúgy azt sem állítjuk, hogy a régi ma­gyar Zsombor nevünk, kezdet­ben a fehérfarkú vércsét jelölte, és ma az a kerecsen! Összegzem az eddig leírtakat. Mivel a mitológiát tartom az el­sődleges forrásnak, a nagyszent­­miklósi kincset és más korabeli tárgyi emlékeket származékos­nak, a nyelvészkedés eredménye­it pedig nagyon kétesnek ebben a kérdésben, bátran állítom, hogy őseink szent madara, a turul nem más, mint a kerecsen! (őszintén bevallom, a nyakörv és a fül to­vábbra is talány számomra.) Vé­gül még szeretném megjegyezni, hogy Dúcz László egy kicsit ár­nyaltabban fogalmazott ebben a kérdésben. ,A turulban, mint szent madarakban tiszteljük a kerecsen­sólymot, ezt a Kárpát­medencében fészkelő ragadozó madarat, de ne zárjuk ki annak a lehetőségét, hogy más népek (pl. a mongolok) toghrulja az ott élő, a kerecsennél nagyobb, gyorsabb, erősebb altáji havasi sólyom!” Fáczolnyi "Zsombor Hibrid sólyom a kézen Nimród 6/1999. 23

Next