Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-09-02 / 36. szám
A Fekete-tenger partján „kóstoltam bele” Grúzia népének vendégszeretetébe. Két hétig naponta Háromszor főétel! Hazatérve első dolgom volt mérlegre állni, mennyit „ártott" a tizennégy napi jólét testsúlyomnak. Hogy nem híztam többet másfél kilónál, csak a tenger vizének köszönhetem. Az úszás ellensúlyozta némileg a bőséges táplálkozást. Nem tudom, a háromszori főétkezés naponta kalóriában mennyi volt, de mennyiségben rengeteg. Kezdődött a reggelivel. Az asztalon kis tányérkákon mintásan kiszúrt, sárga vaj, kis tálkában kaviár, talpas edénykében mézédes fügedzsem, másik tányéron tíz dekányi sajt, hámozott uborka, vékony szeletekre vágott fekete és még feketébb (nagyon finom) kenyér, kalácstésztából sült pogácsák, kancsóban tej. Kerekes tálaló asztalkán érkezett a feketekávé és az illatos grúz tea. Asztalbontáshoz készülődtünk már, amikor egy következő tálalóasztalkán „begurult" a bundázott vagdalt hús burgonyapürével, reszelt káposztával. Asztalszomszédok — egymást biztattuk. Elég volt otthon a sok esőből, hadd legyen szép idő... Délben inkább a kíváncsiság vitt az étterembe, mint az éhség, de a jóízű céklás borsosból a tányérokon mutatóban sem maradt. Pedig előtte volt már egy rendes adag halsaláta sajttal, paradicsommal, uborkával. (Csak azt a finom fekete kenyeret ne tették volna mindig az asztalra!) A mustáros báránypörköltet sült burgonyával tálalták. Gombócot, galuskát és egyéb tésztafélét körítésként nemigen fogyasztanak. De annál több sült tésztát. Minden étkezéskor ott kínálta magát talpas üvegtányéron a mákkal, mogyoróval, lekvárral, mézes dióval, fügével töltött süteményféle. (A talpas tányérokat azért találták ki Grúziában, hogy minél több férjen az asztalra!) Gyümölcsnek legtöbbször mézédes, apró ringlót kaptunk, kilónyit személyenként, nyalánkságnak nagy adag tejszínes fagylaltot. Előétellel kezdődött a vacsora is. Tojáslepény, virsli, tejfölös túró cukrosan, kefir, utána húsgombóc pikáns mártással, sült burgonyával, nyers uborka, kenyér, vaj, az elmaradhatatlan tésztaféle, sör és tea. Teát minden alkalommal kínáltak. Nemzeti italuk. Azt állítják, bár kétszer annyi koffeint tartalmaz, mint a kávé, mégsem okoz álmatlanságot, élénkít, javítja a szellemi képességet. A grúz orvosok inkább a zöld teára esküsznek, szerintük gyógyító, erősítő, frissítő hatása rendkívüli. Még hozzátehetem - tapasztalatból -, szomjúságoltó hatása is, a nagy melegben. Tizennégy napig étlapunkon a tejtermékek, bárány-, marha- és szárnyashúsok mellett leginkább a tenger ajándékai, a halfélék váltották egymást, ízesen, sajátosan készítve. Nagyon ízlett a fokhagymás tengeri hal. Kilónyi halat háromnégy gerezd fokhagymával alaposan bedörzsölnek, megsózzák és vajazott tepsiben megsütik. Mielőtt teljesen elkészül, olvasztott vajba pirospaprikát és citromlevet kevernek, ezzel leöntik, és a mártásban megforgatják a halat, majd ropogósra sütik. Rizzsel tálalják. Kellemes savanykás ízt ad ételeiknek a kefir. Nagyon ízlett a kefires bárányleves. Az apró kockákra vágott húst néhány gerezd fokhagymával, babérlevéllel és sóval puhára főzik. A megpuhult húst leőrlik, tojást, majoránnát, borsot, kevés kukoricalisztet adnak hozzá, gombócokat formálnak belőle és a húslében kifőzik. Tálaláskor a levesbe kefirt öntenek. Leveseik ízben, színben hasonlítanak a mi leveseinkhez. Tartalmasak, egyik-másik egytálételnek is megfelel. A borscsot legalább ötféleképpen készítik, de nagyon ízletes a csontlevesük is. Birka- vagy marhacsontot feltesznek főni darabokra vágott sárgarépával, zellerrel. Kockákra vágott burgonyát, zellerlevelet adnak hozzá. Ha a zöldség és a burgonya megpuhult, rizst főznek a levesbe, s végül zsiradékon megfonnyasztott, csípőspaprikával megszórt hagymával adják meg a végső ízét. Marhagulyájukat, birkapörköltüket — melyet mint mi is, sok hagymával főznek - az teszi változatossá, hogy amikor a hús megpuhult, kockákra vágott kovászos (télen eltett sós) uborkát adnak hozzá és még egyszer átforralják. Burgonyával, ritkábban makarónival körítik. A csirkét inkább párolják, mint sütik, nem lesz olyan ropogós a bőre, mint a grillezett csirkének, de adzsika-mártással — ami zúzott fokhagymából, csípőspaprikából, vagdalt zöldpetrezselyemből, kevés paradicsompüréből készül és grúz fűszerrel ízesített — kitűnő étel. A mártásból a szalmaburgonyával körített csirkéhez csak egy kanálnyit tesznek a tányérra. A húsfélékhez — még a virslihez is — szívesen fogyasztanak párolt káposztát. Sokkal édesebben készítik, mint mi és citromlével csepegtetik meg. A vajas levelestésztát sokféle töltelékkel töltik. A húsos vánkoscsücske: sertés- és birkahúst őrölnek, szardellapasztát, törött borsot, sót, apróra vágott újhagymát, zúzott fokhagymát, kevés olajat és egy egész tojást adnak hozzá. Minden ebéd és vacsora koronája a fagyasztott tejszínes krém, amelyből nem lehet annyit enni, hogy az ember megunja. Erről - szerencsére hazatérve sem kellett lemondani. Nálunk is kapható. Legutóbb fagylaltos poharat készítettem belőle. A pohár aljára piskótát, rá őszibarackkompótot tettem. Erre került a tejszínes morozsnoje, amit langyos olvasztott csokoládéval öntöttem le és egy fél őszibarackkal díszítettem. J. HEGEDŰS MAGDA KORSZERŰ HÁZTARTÁS Itt az ideje a paradicsombefőzésnek. Sok háztartásban nemcsak télire szükséges paradicsomlét készítenek, hanem (kevés sóval, cukorral vagy akár ízesítés nélkül) kitűnő üdítő italt is. Háztartási boltjainkban ugyan gyakrabban találkozunk a hagyományos passzírozóval, melynél sokkal célszerűbb és egyszerűbb a képen látható (ritkán kapható) paradicsomdaráló. Ezzel a nyers paradicsomot átdaráljuk, és üvegekbe töltve 20 percig gőzöljük vagy felforraljuk, üvegekbe töltjük, és szárazgőzbe tesszük. Az így eltelt paradicsomlé nincs „agyonfőzve", jobban megőrzi vitamintartalmát. Levelezőink írják A KÉZIMUNKA SZERELMESE Laduiga Károlyné Érsekújváron (Nové Zámky) kézimunkáiról ismert, különösen a népi hímzéseket szereti, az utóbbi időben kalocsai motívumokat készít, melyeket a CSEMADOK egyes kezek szakkörében tanult. Hű maradt azonban legkedvesebb hímzéséhez, a palóc fehér lyukhímzéshez. Kalocsai mintákkal párnákat, térítőket, képeket és ruhákat díszít, mert szerinte ez a színes kézimunka virágos mezővé varázsolja a lakást. Ladrigáné háromgyermekes családanya, lakása valóságos kiállítóterem. A kézimunka szeretetét gyermekeibe is beoltotta, kilencéves lánya és tizenkét éves fia egyaránt szívesen bíbelődik a hímzéssel. Sőt férje is, aki az Elektrosvitben dolgozik, szabad idejében szívesen készít „szerszámokat" a hímzéshez. Ladrigáné subát, makramét is készít, kalocsai motívumokkal díszített tányérokat, gipszkorongokat fest, s mint régen a pingáló asszonyok, népi motívumokkal festette ki lakását. A nappali szobában kalocsai, a konyhában martosi minták láthatók. Nem elégszik meg csak a gyakorlati tökéletesedéssel, szakkönyveket vásárol és tanulmányoz, hogy jó ízlését, esztétikai érzékét megőrizze, és elkerülje a giccset. Kép és szöveg: PhDr. Hofer Lajos VERSENYBEN A Jednota fogyasztási szövetkezet deméndi (Demandice) Búr vendéglőjében Bartka Anna vezetésével dolgozó hattagú kollektíva hazánk felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából kapcsolódott be a szocialista munkaversenybe. Szeretnék elérni a bronz fokozatot, ezért mindent megtesznek, hogy a kitűzött feladatokat maradéktalanul teljesítsék. Ebben az évben 1 660 000 korona kisáruforgalmat kell lebonyolítaniuk. A félévi tervet teljesítették. Március óta Demeter Margit személyében új, szakképzett szakácsnőjük van, s neki is köszönhető, hogy egyre többen étkeznek a vendéglőben. Szívesen keresik fel a nyugdíjasok és az egyedülálló polgárok, mert ízletesen és olcsón étkezhetnek. Gulyást és lángost egész nap kapni a vendéglőben, naponta 50—60 ebédet főznek; arra is ügyelnek, hogy legyen elég üdítő ital, hideg étel, sajt és gyümölcs. Az eszpresszóban a lakosok hét végére nagyobb mennyiségű süteményt is megrendelhetnek. A Búr vendéglő alkalmazottai mindent megtesznek azért, hogy a vendégek jól érezzék magukat náluk, ügyelnek a tisztaságra, környezetüket állandóan csinosítják. A vendéglő udvara is tiszta, rendezett, öntözik és gondozzák a virágokat és a rózsabokrokat is. Kép és szöveg: Belányi János