Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-09-02 / 36. szám

A Fekete-tenger partján „kóstol­tam bele” Grúzia népének vendég­szeretetébe. Két hétig naponta Há­romszor főétel! Hazatérve első dol­gom volt mérlegre állni, mennyit „ártott" a tizennégy napi jólét test­súlyomnak. Hogy nem híztam többet másfél kilónál, csak a tenger vizé­nek köszönhetem. Az úszás ellen­súlyozta némileg a bőséges táplál­kozást. Nem tudom, a háromszori főétkezés naponta kalóriában men­­nyi volt, de mennyiségben rengeteg. Kezdődött a reggelivel. Az aszta­lon kis tányérkákon mintásan kiszúrt, sárga vaj, kis tálkában kaviár, tal­pas edénykében mézédes füge­dzsem, másik tányéron tíz dekányi sajt, hámozott uborka, vékony sze­letekre vágott fekete és még feke­tébb (nagyon finom) kenyér, kalács­tésztából sült pogácsák, kancsóban tej. Kerekes tálaló asztalkán érke­zett a feketekávé és az illatos grúz tea. Asztalbontáshoz készülődtünk már, amikor egy következő tálaló­asztalkán „begurult" a bundázott vagdalt hús burgonyapürével, re­szelt káposztával. Asztalszomszédok — egymást biztattuk. Elég volt ott­hon a sok esőből, hadd legyen szép idő... Délben inkább a kíváncsiság vitt az étterembe, mint az éhség, de a jóízű céklás borsosból a tányérokon mutatóban sem maradt. Pedig előt­te volt már egy rendes adag hal­saláta sajttal, paradicsommal, ubor­kával. (Csak azt a finom fekete kenyeret ne tették volna mindig az asztalra!) A mustáros báránypörköl­tet sült burgonyával tálalták. Gom­bócot, galuskát és egyéb tésztafélét körítésként nemigen fogyasztanak. De annál több sült tésztát. Minden étkezéskor ott kínálta magát talpas üvegtányéron a mákkal, mogyoró­val, lekvárral, mézes dióval, fügével töltött süteményféle. (A talpas tá­nyérokat azért találták ki Grúziá­ban, hogy minél több férjen az asztalra!) Gyümölcsnek legtöbbször mézédes, apró ringlót kaptunk, ki­lónyit személyenként, nyalánkságnak nagy adag tejszínes fagylaltot. Előétellel kezdődött a vacsora is. Tojáslepény, virsli, tejfölös túró cuk­rosan, kefir, utána húsgombóc pi­káns mártással, sült burgonyával, nyers uborka, kenyér, vaj, az elma­radhatatlan tésztaféle, sör és tea. Teát minden alkalommal kínáltak. Nemzeti italuk. Azt állítják, bár két­szer annyi koffeint tartalmaz, mint a kávé, mégsem okoz álmatlansá­got, élénkít, javítja a szellemi ké­pességet. A grúz orvosok inkább a zöld teára esküsznek, szerintük gyó­gyító, erősítő, frissítő hatása rend­kívüli. Még hozzátehetem - tapasz­talatból -, szomjúságoltó hatása is, a nagy melegben. Tizennégy napig étlapunkon a tejtermékek, bárány-, marha- és szárnyashúsok mellett leginkább a tenger ajándékai, a halfélék váltot­ták egymást, ízesen, sajátosan ké­szítve. Nagyon ízlett a fokhagymás tengeri hal. Kilónyi halat három­négy gerezd fokhagymával alaposan bedörzsölnek, megsózzák és vajazott tepsiben megsütik. Mielőtt teljesen elkészül, olvasztott vajba piros­­paprikát és citromlevet kevernek, ezzel leöntik, és a mártásban meg­forgatják a halat, majd ropogósra sütik. Rizzsel tálalják. Kellemes savanykás ízt ad ételeik­nek a kefir. Nagyon ízlett a kefires bárányleves. Az apró kockákra vá­gott húst néhány gerezd fokhagy­mával, babérlevéllel és sóval pu­hára főzik. A megpuhult húst le­­őrlik, tojást, majoránnát, borsot, kevés kukoricalisztet adnak hozzá, gombócokat formálnak belőle és a húslében kifőzik. Tálaláskor a leves­be kefirt öntenek. Leveseik ízben, színben hasonlítanak a mi leve­seinkhez. Tartalmasak, egyik-másik egytálételnek is megfelel. A bors­­csot legalább ötféle­képpen készí­tik, de nagyon ízletes a csontlevesük is. Birka- vagy marhacsontot feltesz­nek főni darabokra vágott sárga­répával, zellerrel. Kockákra vágott burgonyát, zellerlevelet adnak hoz­zá. Ha a zöldség és a burgonya megpuhult, rizst főznek a levesbe, s végül zsiradékon megfonnyasztott, csípőspaprikával megszórt hagymá­val adják meg a végső ízét. Marhagulyájukat, birkapörköltü­ket — melyet mint mi is, sok hagy­mával főznek - az teszi változatos­sá, hogy amikor a hús megpuhult, kockákra vágott kovászos (télen el­tett sós) uborkát adnak hozzá és még egyszer átforralják. Burgonyá­val, ritkábban makarónival körítik. A csirkét inkább párolják, mint sü­tik, nem lesz olyan ropogós a bő­re, mint a grillezett csirkének, de adzsika-mártással — ami zúzott fok­hagymából, csípőspaprikából, vag­dalt zöldpetrezselyemből, kevés pa­radicsompüréből készül és grúz fű­szerrel ízesített — kitűnő étel. A mártásból a szalmaburgonyával körített csirkéhez csak egy kanál­­nyit tesznek a tányérra. A húsfélékhez — még a virslihez is — szívesen fogyasztanak párolt káposztát. Sokkal édesebben készí­tik, mint mi és citromlével csepeg­tetik meg. A vajas levelestésztát sokféle töltelékkel töltik. A húsos vánkoscsücske: sertés- és birkahúst őrölnek, szardellapasztát, törött bor­sot, sót, apróra vágott újhagymát, zúzott fokhagymát, kevés olajat és egy egész tojást adnak hozzá. Minden ebéd és vacsora koro­nája a fagyasztott tejszínes krém, amelyből nem lehet annyit enni, hogy az ember megunja. Erről - szerencsére­­ hazatérve sem kellett lemondani. Nálunk is kapható. Legutóbb fagylaltos poharat készí­tettem belőle. A pohár aljára pis­kótát, rá őszibarackkompótot tet­tem. Erre került a tejszínes morozs­­noje, amit langyos olvasztott cso­koládéval öntöttem le és egy fél őszibarackkal díszítettem. J. HEGEDŰS MAGDA KORSZERŰ HÁZTARTÁS Itt az ideje a paradicsombefőzésnek. Sok ház­tartásban nemcsak télire szükséges paradicsomlét készítenek, hanem (kevés sóval, cukorral vagy akár ízesítés nélkül) kitűnő üdítő italt is. Háztartási boltjainkban ugyan gyakrabban talál­kozunk a hagyományos passzírozóval, melynél sok­kal célszerűbb és egyszerűbb a képen látható (ritkán kapható) paradicsomdaráló. Ezzel a nyers paradicsomot átdaráljuk, és üve­gekbe töltve 20 percig gőzöljük vagy felforraljuk, üvegekbe töltjük, és szárazgőzbe tesszük. Az így eltelt paradicsomlé nincs „agyonfőzve", jobban megőrzi vitamintartalmát. Levelezőink í­rják A KÉZIMUNKA SZERELMESE Laduiga Károlyné Érsekújváron (Nové Zámky) kézimunkáiról ismert, különösen a népi hímzése­ket szereti, az utóbbi időben kalocsai motívumo­kat készít, melyeket a CSEMADOK egyes kezek szakkörében tanult. Hű maradt azonban leg­kedvesebb hímzéséhez, a palóc fehér lyukhím­zéshez. Kalocsai mintákkal párnákat, térítőket, képeket és ruhákat díszít, mert szerinte ez a szí­nes kézimunka virágos mezővé varázsolja a lakást. Ladrigáné háromgyermekes családanya, laká­sa valóságos kiállítóterem. A kézimunka szere­­tetét gyermekeibe is beoltotta, kilencéves lánya és tizenkét éves fia egyaránt szívesen bíbelődik a hímzéssel. Sőt férje is, aki az Elektrosvitben dolgozik, szabad idejében szívesen készít „szer­számokat" a hímzéshez. Ladrigáné subát, makra­mét is készít, kalocsai motívumokkal díszített tá­nyérokat, gipszkorongokat fest, s mint régen a pingáló asszonyok, népi motívumokkal festette ki lakását. A nappali szobában kalocsai, a kony­hában martosi minták láthatók. Nem elégszik meg csak a gyakorlati tökéletesedéssel, szak­könyveket vásárol és tanulmányoz, hogy jó ízlé­sét, esztétikai érzékét megőrizze, és elkerülje a giccset. Kép és szöveg: PhDr. Hofer Lajos VERSENYBEN A Jednota fogyasztási szövetkezet deméndi (Demandice) Búr vendéglőjében Bartka Anna vezetésével dolgozó hattagú kollektíva hazánk felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából kapcsolódott be a szocialista munkaversenybe. Szeretnék elérni a bronz fokozatot, ezért mindent megtesznek, hogy a kitűzött feladatokat mara­déktalanul teljesítsék. Ebben az évben 1 660 000 korona kisáruforgalmat kell lebonyolítaniuk. A fél­évi tervet teljesítették. Március óta Demeter Margit személyében új, szakképzett szakácsnőjük van, s neki is köszönhető, hogy egyre többen étkeznek a vendéglőben. Szívesen keresik fel a nyugdíjasok és az egyedülálló polgárok, mert ízletesen és olcsón étkezhetnek. Gulyást és lán­­gost egész nap kapni a vendéglőben, naponta 50—60 ebédet főznek; arra is ügyelnek, hogy legyen elég üdítő ital, hideg étel, sajt és gyü­mölcs. Az eszpresszóban a lakosok hét végére nagyobb mennyiségű süteményt is megrendelhet­nek. A Búr vendéglő alkalmazottai mindent meg­tesznek azért, hogy a vendégek jól érezzék ma­gukat náluk, ügyelnek a tisztaságra, környezetü­ket állandóan csinosítják. A vendéglő udvara is tiszta, rendezett, öntözik és gondozzák a virágo­kat és a rózsabokrokat is. Kép és szöveg: Belányi János

Next