Nógrádi Népújság, 1958. október (14. évfolyam, 77-85. szám)

1958-10-25 / 84. szám

6 „Szabad és tiszta" választás 1936-ban EGY ÚJSÁGÍRÓ VISSZAEMLÉKEZÉSEI AZOKRA A NAPOKRA, AMIKOR PÁSZ­­TÓT „ÉLŐ, ELEVEN HATÁR VONTA KÖRÜL”: CSENDŐRÖK ÉS SZURONYOK! 1936 nyara... A telefon cseng. Az újságíró felveszi a kagylót. — Van-e bátorságod eljönni velünk Pásztóra? — Hát hogyne volna?! De mennyire megyek — mondja. — Vigyázz! Tudod mi van ott? Hogyne tudná... az egész ország még egy láz, egy seb. A boletta ugyan már a múlté, de a mezőgazdasági dekonjunktúra még tart. A napszám éhbér. A földkérés megoldatlan. A „t. Házban” a kis, törpe „hitbizományok­­ról” duruzsolnak. A „hős Gyula­ vezér”, Gömbös, a ten­gelyfabrikáló és a nagy me­sélő, a 95 pontokról zenge­­dez andalító meséket. A nap­számos, a kisparaszt éhezik. Munka nincs, vagy csak rit­kán akad. Akkora a nagy ma­gyar szegénység „a gazdag Kánaánban "’, hogy csak ten­gődni lehet. Még mindig sö­tétek az alföldi téli esték. A zsír az ételhez kell, mécs­esei nem világítanak. A Du­nántúl is nyög. Az újságíró megfigyelte: Ozorán tíz fil­lérért vesznek kockacukrot, kettőért sót. Az iskolában — az újságíró megszámolta — a gyerekeknek csaknem 75 százaléka nem reggelizik. Egy része ebédre száraz kenyeret hoz. Kocsolán — ezt is tudja az újságíró — a módosabb gyerekek délben a kenyér mellé két szem kockacukrot esznek. És mindenütt ron­gyosak. De élnek, virulnak a végrehajtók, hetykén, vidá­man lökik be a rozzant kapu­kat, mint a duhaj vőfélyek. MI MINDENÉRT KELLETT FIZETNI? Az általános választások 1935 márciusában már lezaj­lottak. A nagy, brutális terror gőzhenger már átgázolt az országon. Már eldördült az endrődi sortűz is. Az ártatlan parasztválasztók vérét már felitta a föld. Az újságíró már beszélt meg kardlapozott alföldi parasztokkal, látta a választók ellen felvonuló gép­fegyvereket az Aföld külön­böző tájain, s látta a külön­böző kormánypárti választási trükköket is. Ha „ellenzéki kutya”, azaz ha ellenzéki gazda kutyája lépett ki az utcára, akkor nyomban ebzárlat volt és a gondatlanságért fizetni kellett. Ha trágyadomb volt az el­lenzéki választó udvarán, az mindig rossz helyen volt, s érte fizetni kellett. Ha kútja fedetlen volt, fizetett. Ha a háza előtt szalmaszálat talál­tak, fizetett. Ha adóhátraléka volt, azért fizetett. Ha nem volt adóhátraléka, — jó elején csináltak neki —azért fizetett. A félig felépített ház ára — ez különösen kedvelt trükk volt a dombóvári kerületben de szívesen alkalmazták az ország más részeiben is —, nem húzhatta fel a tetőt el­lenzéki polgár, mert nyomban megvonták tőle az építke­zési engedélyt. És a csendőrszuronyok?! Azok dühösen villogtak, ahol csak ellenzékit gyanítottak. Az újságíró találkozott ina­szakadt alföldi parasztokkal, akiknek a lábát még 1931— 32-ben verték el a csendőr urak. SE KI, SE BE . . . A Mátra lábánál terül el a kies fekvésű Pásztó. Az újságíró tudja, hogy itt idő­szaki választás lesz. Olyan választás, amelyen a benfen­­tesek szerint a kormánypárt­nak tűzön-vízen győznie kell. Hiszen a kormány jelöltje nem kisebb személyiség, mint a volt földművelésügyi mi­niszter: Ivády Béla, a „t. Ház” elnöke és a mindenható NÉP ügyvezető elnöke. Ellenfele Cseresnyés Aladár, nem „or­szágos kapacitás”. De a min­denható NÉP dirigense cu­darul áll a kerületben. Ezért Pásztó máról­ holnapra „kü­lön világ, külön ország lett.” Külön határokat kapott. „Élő, eleven határ vonta körül." Csendőrök, csendőrszuronyok! Az állomásnál jól adjusztált csendőrlegények várakoztak rejtekhelyükön. Karcsúlábú pej lovakon vágtattak a köz­ségben kémlelő lovascsen­dőrök. Valóságos diplomáciai ügyesség kellett ahhoz, hogy valaki ide besurranhasson. Külön passzus, külön enge­dély. „A vigécet kirúgták, azt mondták neki: ragály van a községben. Felültették a vonatra, mindegy, hogy merre megy, csak távozzék innét. A pesti szabót, aki ruhát hozott próbára, előbb megkérdezték, hogy a főszol­gabíró úrnál próbál-e, mikor megtudták, hogy nem, kito­loncolták. A fővárosi orvos nem vizsgálhatta meg pász­tói betegét, a vidéki állat­orvos is hiába igyekezett ide. Ha fővárosi nő jött nyaraló rokonainak meglátogatására, „erkölcsi okokra” hivatkozva kizsuppolták. Lélek az ajtón se be, se ki! — Pásztó és az egész kerület teljes zár alatt volt. A beszorított népet gyúrták, gyömködték, mint a fazékban, a jól záró fedő alatt a húst. Remélték, hogy a különböző terrorgőzökben puhára párolják”. „ÉN MÁR KÉT EMBERT LŐTTEM AGYON” Ilyen körülmények között szállt le a gyorsvonatról 1936. július 8-án e sorok írója néhány ismerősével a pásztói állomáson. — Vigyázz! Állj... Ide az igazolványt! — rohamozták meg a hirtelen előbukkanó csendőrök. Nyomban őrizetbe vették őket. Az újságíró hevesen tilta­kozott. De hiába. — Előre, befelé, a főszol­gabíró úr parancsolja! — dör­­gött a csendőr. Az újságíró önkéntelenül megrázkódott, önkéntelenül fejéhez emelte kezét. A törzs­­őrmester felbődült: — Ne nyúljon hozzám — kapott fegyveréhez —, mert leszúrom. — Megörült?! — Maga le akart fegyve­rezni! — köpködte. — Én?! — Tudja meg, én már két intelligens embert lőttem agyon — fröcskölte mérhetet­len gőggel a választások ide­jén. Az újságíró ereiben meg­hűlt a vér. Majd elöntötte a düh. Üvölteni szeretett volna, mint ez a némaságba der­mesztett nép... de jött az újabb lovascsendőr, az újabb parancs. — A legelső vonattal ki lesznek toloncolva, értem?! De addig sem maradhatnak itt. Értem?! Amíg a vonat indul — fordult társaihoz — addig is be kell kísérni eze­ket ... a nem kívánatos ele­meket az irodába. Értem?! GYEREKEK VALLATÁSA A KÖZSÉGHÁZÁN Az újságírót odabent a vá­lasztóirodában mintha az ör­dög szállná meg, dühösen megragadta a telefont. Buda­pestet kérte, a lapját. Láza­san diktálta: „Pásztó, 1936. július 8. A forró nyári me­legben csendőrök tűnnek fel itt is, ott is a pásztói állomá­son. Éles szuronyok hegye belevillan a napba. Szárnya legyen annak, aki be tud szállni a csendőrszuronyoktól megszállót kerületbe ..és így tovább, tovább ... Csakhamar háborogni kezd­tek a fővárosi hírlapok a végtelen terror miatt. Különösen a Népszava és az akkor erősen ellenzéki Magyarság méltatlankodott. (Ez utóbbinak annak idején e sorok írója munkatársa volt.) 1936 július első felében meg­jelent számok tele vannak kifakadásokkal. Többek között ilyenekkel: „Zaklatják, a köz­ségházára idézik az ellenzéki választókat. Faggatják őket, mikor és mit beszéltek a je­lölttel ... Az ellenzéki jelölt házánál , éjjel-nappal két lo­vascsendőr strázsál — táv­csővel felszerelve ... Rózsa­­szentmártonban lefogták és kiutasították a plébániáról dr. Vértessy Frigyes, ismert teológiai tanárt.“ (Ez a bátor katolikus pap volt az, aki Budapesten a harmincas években előadást tartott a papi birtokok felosztásának szükségességéről.) Kislányo­kat is beidézték a községhá­zára, faggatták őket, miből vették szüleik magyaros ru­hájukat. Nem az ellenzéki jelölttől kapták-e rá a pénzt aláírások gyűjtése fejében.“ SÁNTHA PÁLT BOXERREL VERTÉK . . . A Magyarság július 10-i száma ezzel döbbenti meg az olvasóit: „Nagyréden a köz­ségi jegyzők véresre vertek három ellenzéki polgárt. Köz­tük Sántha Pált boxerrel agyba-főbe verték, öt fogát kiütötték.“ A verekedésben részt vett a főjegyző, a jegy­zőgyakornok és a NÉP „él­harcosa“. De történtek különb dolgok is. A kitoloncolások, a lefogások, a brutalitások már napirenden voltak­. Az újságíró látszólag a be­vett szokástól eltérően saját személyét helyezte előtérbe. De mint a kor szemtanúja, saját élményével akarta be­mutatni, milyen is volt abban „a régi jó világban“ egy „szabad és tiszta“ képviselő­­választás. Cséry Dezső (Megjelent a Szabad Föld e heti számában.) pásztói r­­etjijes Jdsipati Tjei melás­z­ö­vetkezet FELHÍVJA A MEGYE LAKOSSÁGÁT, HOGY AZ­­ ALÁBBI RÉSZLEGEIVEL ÁLL A KÖZÖNSÉG SZOL­­­­GÁLATÁRA. Vállal épület- és bútorasztalos munkát, fényképész * részlege eljegyzési, esküvői és igazolványképeket készít­i ízléses kivitelben. Női és férfi fodrász részlegében mo­­­­dern frizura készítését. Gumivulkanizáló üzeme vál­­­­lal autóköpenyek fotózását, javítását, valamint gumi- ■ csizmák javítását, úgy magánosoknak mint állami ■ vállalatoknak. Cipész részlegünk vállal férfi, női ■ cipőket megrendelésre, csizma nyakalást, fejelést és ■ egyéb javítási munkákat, ugyanitt raktárról kész ■ bakancsok kaphatók. Cserhátszentiványi Cipész rész­­­­legünk úgyszintén vállal mindennemű munkákat. 5 Keresse fel bizalommal A PÁSZTÓI VEGYES KISIPARI TERMELŐ-­­ SZÖVETKEZET RÉSZLEGEIT. nógrádi nipojsas FIGYELEM! FIGYELEM! * A Jobbágyi Vegyes KTSZfi felhívja az állami válla­­­­latok figyelmét, hogy 1 s drb. 4 fejes gyalu gép 8 eladó. Kichner gyártmá­­­­nyú. fi .illlllllllllll!!llllllllllllllllllllllllllllllllllllll!ll!llllllllll!lllli>. 1958. október 25. VÍZSZINTES: 1. Első kérdé­sünk (folyt. függ. 12-ben és függ. 26-ban). 13. Téli ruhadarab. 14. Magasra emeli. 15. Vissza: német névelő. 16. Véka m. hangzói. 18. Mese, monda. 20. Női becenév. 22. Szám. 23. Női becenév. 25. Mezőgazdasági munka. 28. Pusz­tít. 29. Papagáj név. 31. For­dított ellentétes kötőszó. 32. Két oldala van! 33. Ókori város. 34. Névelővel: vízi növény. 36. Borotválkozó eszköz. 38. Az ijesz­tők. 40. Német tojás. 41. Növény. 43. Méh­lakás. 45. Fordított nap­szak. 46. Mutatószó. 48. Német elöljáró­szó. 49. Férfinév. 51. Vissza: hozzátartozói. 53. Szám.­ 54. Női becenév. 56. Dal is van ilyen. 58. Kocka — latinul. 59. Klas­­­szikus kötőszó. 60. RANL. 62. Apróra tör, darál. 64. NS. 65. Európai állam. 68. Mint vizsz. 59 sz. 70. BAA. 71. Lágy fém. 72. Vissza: idegen összetételekben újat jelent. 73. Névelő. 74. Üzem (első kocka kettősbetű). 76. Juttatta. 78. Ét­ien Nero. 79. Gyümölcs igéje. 81. Középkori kínzóeszköz. 83 Csat­tanó. FÜGGŐLEGES: 1. Második kér­désünk (folyt, vizsz. 84., függ 24. és­­ vizsz. 37. sz. sorokban) 2. Azonos betűk. 3. Lakat. 4. Férfi­név. 5. Nógrád megyei község. 6. Fordított névelő. 7. Középen kotrók! 8. Női név. 9. Görög fő­isten. 10. Vissza: német személyes névmás. 11. 450 római számmal. 17. Cseppfolyós elem. 19. Szemét. 21. Bő. 22. Idős. 27. Két „ősi” név. 28. Papírra vetni. 30. Régi fegyverek. 32. Azonos betűk. 34. Vissza: egyiptomi napisten. 35. Ellentétes kötőszó. 38. Régi római pénz. 39. Igekötő. 42 Tény. 44. Kereskedelmi rövidítés. 47. Folyó nap. 48. Helyeslő szó. 50. És la­tinul. 51. .... . .berek. 52. Szemé­lye zúz. rombol. 53. Igekötő. 55. Keleti nép. 56. Egyik szülő. 57. Szövési kellék. 58. Vissza: sze­mélyénél. 61. A függ. 19 sz. név­elővel. 63. Erdei állatok. 66. Szán­kó. 67. Bőségesen szórom. 69. Szélesre nyitná. 73. Névelővel: szarvasfajta. 75................. .Tin-Tin. 76. Ajkai Atlétikai Club. 77. Kár­tyalap. 78. Bibliai alak. 80. Káté. 81. Azonos betűk. 82. Arra fele. 83. Pedig széles. BEKÜLDENDŐ: a két kérdésre adott válasz, valamint a VASÁR­NAPI FEJTÖRŐ szelvény októ­ber 29-ig. Benczúr Gyula művészete — Emlékkiállítás a Nemzeti Galériában — 1958. augusztus 20-án nyílt meg Benczúr Gyulának — megyénkben is több évig dol­gozó festőművésznek — em­lékkiállítása a Nemzeti Galé­riában. Benczúr műveit régen teatralitással, hamis illúziók megörökítésével vádolták. Kétségtelen, az akkori hiva­talos elképzelésnek hódolt reprezentatív, de mégis nagy­mértékben hozzájárult festő­művészetünk nemzetközi rangjának elismeréséhez. Ma már másképp értékeli Ben­­­czúr művészetét a tárgyilagos műkritika. Ha végignézzük azt a 12 teremnyi festményt és grafikát — mely a mes­ter életművének csak kis töredéke — akkor láthatjuk, hogy Benczúr mindvégig megőrizte magyaros látását, nemcsak témában, hanem megjelenítési módban is. Még a reprezentatív megbízatások tömegében is a magyarság ügyét szolgálta és kijelölte a magyar festőművészet euró­pai helyét. Művészeti kibontakozása első éveiben festett történel­mi képei a magyar múltat örökíti meg. A bukaresti kép­tárban őrzött Hunyadi Lász­ló búcsúja és II. Rákóczi Ferenc elfogatása című tör­ténelmi kompozícióin 1848 szabadság eszméje jelenik meg sajátos benczúri­­ ki­fejezésformában. 1881-ből való a München­ben festett Bacchánsnő, a háttérből előtűnő sóvár fér­­fiarcokkal, a nő lábainál kölykeit szoptató királytigris­sel, nemesített növények körítésével. A hazai és külföldi arisz­tokrácia elhalmozta Benczúrt arckép megrendelésekkel. A rendelésre készült képeken észrevehető, hogy a művészet a megrendelő pénze, vagy el­képzelése befolyásolta. A legközvetlenebb, legbensősé­gesebb alkotásai azok, ame­lyek nem megrendelésre ké­szültek. Így Mikszáth Kálmán valósághű portréja, Petőfi Sándor belső feszültségű arc­képe, második feleségének reális hűséggel felvázolt arca. Csodálatos elrendezéssel reá­lis hűséggel mintázta meg gyermekeit. Nem utolsó sor­ban híresek önarcképei is. Benczúr Gyula életét ta­nulmányozva, nyugodtan el­mondhatjuk, hogy mindent megkapott az élettől, amit egy festőművész elérhetett. Hazai és külföldi előkelősé­gek egymásnak adták műter­mének kilincsét, hogy jól jö­vedelmező megrendelésekkel halmozzák el. A kitüntetések egész sorát kapta. A fényben, a pompában azonban nem feledkezett meg magyarságá­ról és a magyar festőművé­szeti sorsáról. II. Lajos bajor király,­­amikor meghívta a müncheni Akadémia tanárá­vá, csak magyar állampolgár­ságának megtartásával fogad­ta el a megtisztelő állást. Nem kellett csalogatni, ami­kor megtudta, hogy Trefort Ágost kultuszminiszter mű­vészképzőt akar felállítani Magyarországon. Sietett haza, hogy kezébe vegye az ifjú művészek nevelését, pedig itthon egyenlőre még műter­met sem tudtak biztosítani részére. Benczúr Gyula, amikor ön­arcképével — munkássága el­ismeréséül — bekerült az Uffizibe, nemcsak saját hal­hatatlanságát biztosította, ha­nem a magyar festőművészet európai helyét is. Zólyomi József ^Hevemhez 9-én­ ntjlik a m­etjtje U­ép­z&­m nő é­s nem­­e­k idei kiállítása Nagyjelentőségű művészi esemény színhelye lesz no­vember 9-23-ig a salgótarjáni városi művelődési otthon: a Képzőművészeti Szövetség megyei csoportja és a megyei tanács művelődési osztályá­nak rendezésében ez évben is megfedezik megyénk képző­művészeinek évi seregszemlé­jét. A kiállításon 11 festő és 1 szobrászművész, az orszá­gos hírű id. Szabó István mu­tatja be a múlt évi kiállítás óta alkotott műveit. Az őszi tárlatok sorába ez a mostani VI. ilyen reprezentatív kiál­lítás. Az elmúlt őszi­­ kiállítás, megyénk művészei azt bizo­nyították, hogy az ellenfor­radalom után a fővárosban eluralkodott antirealista mű­vészeti irányokkal szemben töretlenül a szocialista rea­lizmust fogadják el művészeti alkotó módszerként. Ez a mű­vészi felfogás a mostani ki­állításra is szép gyümölcsö­ket érlelt. Erről a tematikai művészi gazdagodásról adnak számott megyénk művészei a most megnyíló kiállításon. A Képzőművészeti Alap zsűrije 60 alkotást fogadott el kiállításra érdemesnek. Megyénk művészetszerető közönsége nagy érdeklődéssel várja a gazdagnak, színvona­lasnak ígérkező kiállítást. A kiállítás ünnepélyes megnyitására november 9-én kerül sor. Megnyitó beszédet Boros Sándor elvtárs a me­gyei tanács művelődési osz­tályának művészeti előadója mond. Nővérek — Művészi szovjet film A szovjet filmművészet új al­kotásai közé tartozik Alexej Tol­sztoj: „Golgotha” című regényé­nek megfilmesítése. A mű megfilmesítésével nagy feladatra vállalkoztak a szovjet filmesek. Tolsztoj regénye gaz­dag mély filozófiai gondolatok­ban. Alakjai a kor jellemző ér­telmiségi típusait s a történet hitelesen mutatja be Oroszország helyzetét a háború és forrada­lom idején. Mindezt filmen meg­örökíteni nagyon nehéz. Grigorij Kosalj rendező vállalkozott a nagy mű filmrevitelére. A ren­dezőnek nem ez az első irodalmi műből készült alkotása. Mintegy korona tetézi be eddigi munká­ját a „Golgotha” filmváltozata. Az igényes rendezés jól mozgat­ja a népet, a színészgárdát, bár vitathatatlanul olyan tehetséges fiatal színésznők álltak rendel­kezésére mint Rufina Nyifanto­­va és Nyina Veszelovszkaja. Ká­­tya és Dósa életrekeltői. A forra­dalom előtti orosz élet panorá­máját tárja fel a film (a regény­­triológia I. része). Nagy kifejező­­­erővel, gazdagon, plasztikusan ábrázolja a kritikus korszakot. Gondoljunk csak a film első je­leneteire: tél van, az éjszakában könnyű szán repül a behavazott úton. A szán Kátyát és Beszo­­mov költőt röpíti. Arcuk boron­gós és zárkózott. Fáradt és bá­natos. A kiábrándultság tükrö­ződik rajtuk. Ez a néhány kép olyan élethűen tolsztoji, figurái annyira valódiak, mintha a könyv lapjairól lépnének elő. A film első része után közön­ségünk méltán várja nagy ér­deklődéssel a II. és a III. részt.

Next