Nógrád, 1966. december (22. évfolyam, 284-309. szám)

1966-12-25 / 305. szám

4 Az ikerszőkről Az ikerszók kicsit emlékez­tetnek az egymáshoz hűsége­sen ragaszkodó ikertestvérek­­hez. Mindig együtt látjuk őket, és nagyon hasonlítanak egymáshoz. Soroljunk fel néhányat: ikombákom, cserebere, heje­­huja, mendemonda, tarkabar­­ka, diribdarab, icipici, ictt­­picit, (de) icit-pirit: iofia, (de) fának-fiának — cseng-bong; csengő-bongó, irul-pirul; iruló­­piruló, dimbes-domboe. Mindegyik két-két szóból áll, tehát összetett szavak. Az elő és utótag (első és máso­dik szó) nagyon hasonlít egy­máshoz. A legtisztábban felismerhe­tő ikerszók tulajdonképpen egyetlen szónak saját hangvál­­tozatával való kapcsolatai, például: iafia, csireg-csurog, girbegörbe. Az ikerszavak elő- és utó­tagja között nincs alá- és fölérendelés. Akárcsak a Jó ikertestvérkék, élnek szépen „egymás mellé rendelve”. Te­hát az ikerszavak a mellé­rendelő összetételek közé tar­toznak. Helyesírásukból azonban gyakran adódnak bizonyos bo­­nyodalmak. Már a második bekezdés dőlt szedéssel ki­emelt felsorolásában megfi­gyelhető, hogy egyes ikersza­­vakat kötőjelezünk, másokat egybeírunk. Sőt példáinkat két gondo­latjellel három csoportra osz­tottam fel. Lássunk egy-egy példát a három kategóriá­ból- l. ákombákom — 2. dt­­ribdarab — 3. irul-pirul. X. Az ,, ákombákom ” -féle ikerszók egészen összeforr­tak, ezért egybeírjuk azokat Ha beszéd vagy írás közben ragokkal, jelekkel vagy kép­zőkkel látjuk el (tehát tolda­­lékoljuk őket), akkor toldalék [végződés] csak az utótaghoz (második szóhoz] járul. Úgy, ahogy az alábbi idézetekben látható­ :­Az esőverte, szürke foton, vörös krétával és szénnel írott nevek voltak láthatók. Az Akombákomok között tű­nődve keresgélt Szindbád.” (Krúdy Gyula) „Olvasom csukló kacagás­sal a Tenger ákombáko­m­á­t.” (Ady Endre) Ehhez a helyesírási kategó­riához tartozók a következő ikerszavak is: limlom (limlom­ra), mendemonda (mendemon­dának), tarkabarka, (takarbar­­kán). 3. A „diribdarab”-féle iker­szók helyesírásában toldalé­kolás esetén Ingadozást talá­lunk. Néha az ikerszónak mindkét tagját ellátjuk tolda­lékokkal, máskor csak az utó­tagot. Ha mindkét tagot tol­dalékoljuk, akkor az egyéb­ként egybeírandó ikerszavakat kötőjelezni kell. Az alábbi Jókai-idézetben a diribdarab szó alapalakját látjuk (egybe­írva), a Petőfi idézetben ugyanezen szó toldalékolás miatt kötőjelezve látható: „Átvevé a mindenfelé di­ribdarab papírra irt ver­seseteket.” (Jókai Mór) „Látszik a hajónak dirib.­je-darabja, A holttesteket a tenger elsodorja.” (Petőfi Sándor) Ilyen igazodást látunk az alábbi ikerszavaknál is: gir­­begörbe, girbegörbén, girbén­­görbén — gisgaz, gisgazos, gizes-gazos. 1. Az írul-pirul”flére iker­­szók nem forrtak teljesen egy­be. Ezért mindig kötőjelezni kell őket. Mindkét tagjukhoz járulhat képző, jel vagy rag, így: csűr-csavar, csűri-csavar­­ja, csűrni-csavarni, csűrés-csa­­varás , irul-pirul, irult-pi­rult, irulva-pirulva, iruló-pi­ruló. Búcsúzzunk el az ikerszók­tól az Irul-pirul szó kará­csonyhoz illő előfordulásával. József Attila: Betlehemi kirá­lyok című versének utolsó versszakával. „Irul-pirul Mária, Mária, boldogságos kismama. Hulló könnye záporán át alig látja Jézuskáját. A sok pásztor mind muzsikál. Meg is kéne szoptatni már. Kedves három királyok, jó északát kívánok!” Tóth Imre NÓGR­ÁD földöntúli magyar nevek Mostanában gyakran olvas­ható az újságokban, hallható a rádióban és tv-ben a csilla­gok, üstökösök, bolygók neve Csupa idegen név: Cassiopeia, Canopus, Ikeya-Szeki, Ikarus, Mars, Venus, stb. De szinte soha sem hallani azokat az ízes, érzékletes elnevezéseket, amelyeket a magyar népnyelv ajándékozott a mennybolt ék­szereinek. Dr. Kulin György több mint háromszázötvenet gyűjtött össze belőlük. A nép nyelvén a Jupiter a Magyarok csillaga, a Saturnus pedig a Székelyek csillaga lett. Van a listán Lehel kürtje, Bujdosók lámpása, Arannyal versengő, Kunyhóba tekintő stb. A Nap — feltehetőleg az asszonyoktól — a Ruhaszárító csillag nevet kapta, a Mars Vérszemű csillag, a Fiastyúk pedig egyik változatban Szi­táslyuk lett, mert környeze­tében a mennybolt mintha át lenne lyuggatva, más variáns­­ban Fagyyozó, mert ősszel tű­nik fel az égen, mikor már közel a tó. Azt meg csak a szakembe­rek tudják, hogy néhány tu­cat égitestet magyar néven tartanak nyilván a világ csil­lagászai. Például egy-egy ná­lunk tartott nemzetközi csil­lagásztalálkozó tiszteletére kapta nevét a Hungária és a Buda kisbolygó. Az előbbi egyébként valóságos „gyepű­bolygó”: a kisbolygók ország­­útjának belső peremén kering, az összesek közül a legköze­lebb a Naphoz. Egyik „közép­pályás” sorstársét egy német csillagász nevezte el ógyallá­­nak a századforduló egyik leg­­különb európai csillagdájáról. Egy heidelbergi csillagász Mó­ra Károlynak, korán elhunyt munkatársának emlékére ne­vezte el a Móra kisbolygót. Külön csoport az a 12 kis­bolygó, amely első megfigye­lőjétől, dr. Kulin Györgytől kapta nevét. Voltaképpen még ?2-t fedezett fel a magyar csillagász, de azok nem voltak még hosszan megfigyelhetők. A 12 „hitelesített” közül egy Corvina, egy másik — Kon­koly—Thege Miklósról — Konkolya, egy harmadik a nagy ma­ •• matematikus emlékére Bolyai néven került a csillagászok nagykönyvébe, ahol egyebek között egy Ku­lin- és egy Whipple—Bemas­­coni—Kulin üstökös is talál­ható. Kalózkirálynő a huszadik században t­ízezer font egy fényképért — 4% INTERPOL is tehetetlen A macaoi portugál rendőr­ség tizenöt évvel ezelőtt tíz­ezer font — körülbelül 350 000 forint — jutalmat tűzött ki egyetlen fényképért. A való­ban szép összeg ma is elnyer­hető, érte „csak” Mine. Wong nemrégen készült fotóját kell adni. A portugál, nemkülön­ben a thaiföldi, hongkongi és japán hatóságok még bőke­zűbbek lennének, ha valaki nem a fotográfiához, de ma­gához Mine. Wonghoz szeren­cséltetné őket. Lokóitündérből milliomos-feleség Wong úr Csang­ Kai-sek kor­mánytisztviselője volt. Ne fir­tassuk, mi módon, elégedjünk meg azzal, hogy hatalmas va­gyonra tett szert. Milliomos volt már, amikor megnősült. San kisasszonyt, egy kantoni éjjeli mulató táncosnőjét vet­te feleségül. Wong úr a há­ború után hátat fordított a politizálásnak, s a kalózko­dásra adta a fejét Működési területül a Csendes- és az In­diai-óceán közötti tengerrészt választotta. A „Das Magazin” című lap értesülése szerint Wong urat 1916 decemberében sikerült elfogni. A portugál rendőrség őszinte bánatára megszökött e közben halálos lövést kapott így kihallgatásá­ra — és a kalózbanda felszá­molására — nem kerülhetett sor. A távol-keleti lapok ko­rán küirt­ötték világgá a szen­zációt: Meghalt a kapitány. — Vége a kalózbirodalomnak. A hajókat kikötői raktára­kat érő vakmerő támadások sorozatának bizony nem sza­kadt vége. Hogy miért nem, annak aránylag hamar híre futott. Wong úr tragikus halá­la után két alvezére udvaria­san felkérte az özvegyet lép­jen ki az üzletből. Mme. Wong gyöngyház-nyelű pisztolyával válaszolt... Arról, hogy a kalózbanda irányítása nem került gyenge kezekbe, először egy holland gőzös utasainak és legénysé­gének volt alkalma személye­sen meggyőződni. Mme. Wong hét dzsunkával kapta körül a Kantonból kifutott hajót Ka­lózai először a rádióstisztet tet­ték ártalmatlanná, majd a matrózokat Mme. Wong tizen­öt órán át parancsnokolt, míg­nem legényei a gőzhajó tel­jes rakományát áthordták a dzsunkákba. Hadihajó magánkézben Mme. Wong 1951-ben már torpedóvetőkkel is rendelke­zett. Így merészelte megállíta­ni a négyezer tonnás, portu­gál Oporto-t A hajóstársaság szemrebbenés nélkül kifizette a kalózok által követelt vált­ságdíjat. Okult azok kárából, akik szembeszegültek Mme. Wong embereivel — ezek ugyanis nem csak az árut ve­szítették el, de a hajót is... Európai szemmel nézve, eu­rópai ésszel elképzelni az el­mondottakat: nem könnyű. Mme. Wongról — mint olvas­hattuk —, elég sok adat áll rendelkezésre. Személye több hatalmat érdekel, s érdekli persze a nemzetközi bűnügyi rendőrséget, az INTERPOL-t is. A jutalom reményében ér­dekel természetesen amatőr­nyomozókat is. Ezek közül há­romnak a sorsáról érdemes megemlékeznünk. A portugál rendőrfőnök két fényképet kapott; a felvételek egy-egy brutálisan megcson­kított holttestet ábrázoltak. A kísérő szöveg arról tájékozta­tott hogy a két ember Mme­ Wong után leselkedett hogy lefényképezze. Nem sokkal ez­után a tokiói rendőrkapitány­nak telefonon adott valaki ran­devút azzal­­ az ígérettel, hogy kezére játssza Mme­ Wongot A rendőrfőnök — személyének kellő biztosítása mellett — megjelent a megbeszélt helyen. Hiába ment... Akit ott talált annak barbár módon levágták két karját kitépték a nyel­vét Tréfa? — Vakmerőség? — Legenda Néhány esztendeje a Fülöp­­szigetek akkori alelnöke két­száz vendég részvételével es­télyt rendezett palotájában. Egy feltűnően szép asszony az est javarészét a rulett asztal mellett töltötte, s igen nagy összeget veszített — rendíthe­tetlen nyugalommal. Ismerősei Mme­ Senhuko-nak szólítot­ták. Az egyik vendég derűsen megjegyezte: — Ha nem tudnám a ne­vét, megesküdnék arra, hogy ön Mme, Wong. — Nem esküdne hamisan! — válaszolta a briliánsoktól csillogó asszony. — Valóban Mme, Wong vagyok, ön csak az álnevemen ismer. Az alelnök egy hét múlva portugál földről kapott leve­let. „Köszönöm a kellemes es­­tét! — Mme. Wong-Senhuko.,( A kétszáz vendég adta sze­mélyleírás birtokában ismét fellángolt a nyomozás, de eredményt nem hozott. Máig sem tudni, valóban Mme. Wong látogatta-e meg az alel­­nököt, vagy valamely ismeret­len tréfacsináló űzött csúfol belőle Kézenfekvőnek látszik, hogy Mme. Wong több nevet hassz­nál, többféle okmánnyal ren­delkezik. Bandájának létszá­mára, vagyonára, jövedelmére vonatkozóan teljesen eltérők a vélemények. A kalóz­sereget — például — az angolok há­romezer, a portugálok viszont nyolcezer főre becsülik. A hongkongi rendőrség a kaló­zok rablással és zsarolással szerzett évi jövedelmét 150 millió Hongkong-dollárra — kereken 300 millió forintra —­ taksálja. A huszadik század második felének kalózkirálynőjéről vol­taképpen keveset tudnak, akik tűvé teszik érte a Távol-Ke­letet Tudják, hogy negyven­­három éves; tudják, hogy sze­reti a hazárdjátékot; hogy ha­talmas vagyonnal, s szembe­szökően jól szervezett igen nagy bandával, fantasztikus jövedelemmel rendelkezik. „Csak” azt nem tudják , kicsoda. Neve lassacskán le­gendássá válik a messzi teng­gereken, kikötőkben. Kalóz­seregének tevékenységével im­már úgy számolnak, mint va­lamely bármikor bekövetkez­hető természeti csapással. A biztosító társaságok egyike a biztosítási szerződést azzal kí­nálja, hogy az vonatkozik „Va­lamennyi, az isten és Mmne. Wong által okozott kárra...* A szeretetnek fokozatai ** vannak. Persze nem ilyen, hogy alsó-, közép- és felsőfok. Ez túl egyszerű len­ne. Van anyai, testvéri, hitve­si, baráti beosztotti, főnöki, bajtársi szeretet. Megkülön­böztetünk lagymatag és forró, örök és megbonthatatlan, ész­bontó és majmoló szeretetet. Beszélünk hosszan tartó és rö­vid életű fellobbanó és lángoló szeretetről. Ismerünk sírig tar­tó és hamar kialvó szeretetet. Már ez is mutatja, milyen széles skálája van nyelvünk egyik legszebb szavának. Min­den nyelvben megkülönbözte­tett helyet foglal el, és nagyon szeretik ezt a szót: amore, Vamur, ljubov (helyszűke mi­att a többi nyelveken nem soroljuk fel!) Valaki még a közismert latin közmondást is így skandálta: amore humá­num est! (szeretni emberi do­log) Hát van benne valami! ÜQY egy élőlény sem tud sze­retni, mint mi — emberek. Lám, éppen a minap olvas­hattuk, hogy ivócimboráját — csupa szeretetből — balta­­nyéllel sújtotta agyon. És ha egyszer szeretetről van szó, akkor mindig ott érezzük mögötte az asszonyt. Közmondás is született róla, bár nem tartozik a klassziku­sok közé: Szerelem, asszony a neved! Bizony, így igaz! A szó összefonódott egy lénnyel, akit nagyon-nagyon szeretünk és alig várjuk, hogy kimutat­hassuk ezt az észbontó ragasz­kodásunkat, aminek később hajbontás, ágybontás végül pe­dig házasság felbontás a kö­vetkezménye. Szeressük egymást embe­rek! — hányszor hallani, de semmi foganatja. A múltkor a Salgó előtt volt egy kisebb verekedés alig harminc részt­vevővel (ha a nézősereget is beleszámítjuk). És akkor jön egy behemót férfi, már a sar­kon gyürkőzik és ordítja: — Szeressük egymást embe­rek — és a legelső útjába akadt férfinek lecsavarta a fülét, kitekerte a karját és hátrafelé fordította a fejét, hogy azóta is rák módjára tén­­fereg a világban. A­mikor az ügyeletes nyo­­mozó megkérdezte tő­le, miért tette, még ő volt föl­háborodva: — Csupa szeretőiből kérem! Nem nézhetem el, hogy em­bertársaimat püfölik — És maga kinek a pártján volt? — Nem mindegy az kérem? Fő a segítség, nem igaz? Mert önzetlenek vagyunk a szeretetben. A busz vezetője még válogathat is: melyiket szeressem? Az utasokat, akik sietnek a munkahelyükre, sze­retteikhez, vagy éppen bevá­sárolni? A szembe jövő jár­művet, amelyik elől alaposan le kell térni a járda szél­hez? A saját ötvenesemet, mert ha megállok a tiltott helyen, fi­zethetem a büntetést? Vagy a járókelőket, akik bolha mód­jára ugrálnak a falhoz, a ka­pualjba, mert a kerekek szé­les ívben fröccsentik feléjük a szürke latyakot. Mondanom sem kell, mire eldönti magában újabb páci­ensekkel gyarapodik a Patyo­lat Vállalat. Szerintem — csupa szeretetből — az ilyen kárvallottakat soron kívül kel­lene fogadni, ruhájukat tisztí­tani és szociális segély sem ár­tana. Nem vicc! Egy felöltő-, nadrág-, kalap­­tisztítás testvérek között is százas körül van. Jól kereső dolgozó egynapi fizetése. És esténként ugyanez a gépkocsi­­vezető hangosan énekli a fröccse mellett: Szeressük egy­mást gyerekek.. stb... stb... Annyiféle akciót kezdemé­nyeztünk már. Most, amikor a szeretet és a barátság ünne­pe vagyon, miért ne kezdhet­nénk egy újfajta mozgalmat• szeressük egymást emberek! Legyünk kíméletesek egymás idegei iránt (kevés már a fé­rőhely a balassagyarmati kór­ház idegosztályán.) Ne lökjük le a másikat a járdáról egy éppen arra tévedt autó elé, ne álljunk meg a kijáratnál beszélgetni a tantival, mikor ugyanezt a témát odahaza, négy fal között kényelmesen és sokkal bővebben megbe­szélhetjük. Ne bosszantsuk embertársainkat azzal, hogy hidegen szolgáljuk fel a fe­ketét, a pacalpörköltet (mint a balassagyarmati Ipolyban, a Búzavirágban, a Rózsában stb). Ajándékozzuk meg egymást megbecsüléssel és szeretettel. A legolcsóbb, de a legkedve­sebb ajándék is egyben. Hi­szen egy fillérbe sem kerül, ha a jövőben indulat és harag nélkül fogadjuk az ügyfeleket Leültetjük őket és úgy kérdezzük tőlük: mi a pa­naszuk? Jazzel az olcsó ajándék­­kal szerezzünk most örömet egymásnak legalább újévig. Ha netalán megkedvel­tük volna az ajándékozásnak ezt a ma még eléggé szegé­nyesen elterjedt módját, akkor folytassuk a következő eszten­dőben is, a következő kará­csonyig. Én máris megkezdtem új mozgalmam propagálását és kérem, a jövőben bíráló cik­keimre enyhén reagáljanak, ne kiabáljanak a telefonba is a papírra is csak kedves szava­kat írjanak. Elvégre: szeressük egymást emberekI M­ b. I TOLLHELYRE TŰZZÜK­ A SZERETETET löfiß. december 25. vasárnap TELI örömök (MTI fotó : Vadas Ernő felvétele)

Next