Nógrád, 1970. február (26. évfolyam. 27-50. szám)

1970-02-21 / 44. szám

Közel-Kelet Megfutamodtak Az egyiptomi légvédelmi tüzérség pénteken lelőtt­­ egy izraeli repülőgépet, amely lán­gokba borulva lezuhant a Szuezi-csatorna keleti partján, a Keserű-tavaktól délre — kö­zölte egy kairói katonai szó­vivő. A gép ahhoz az izraeli légikötelékhez tartozott, amely a déli órákban a csatorna­övezet déli részén fekvő egyiptomi állásokat támadta. A többi izraeli bombázó az egyiptomi légelhárítás elől kelet felé menekült — tette hozzá a szóvivő. Rifat jordániai miniszter­elnök-helyettes és külügymi­niszter Bejrútban pénteken li­banoni kollégájával, Madzsda­­lanival tárgyalt a­­ legújabb közel-keleti fejleményekről. Kamal Dzsumblatt belügy­miniszter ugyanezen a napon tért vissza kairói látogatásá­ról, ahol Nasszer elnökkel tár­gyalt. Dzsumblatt a Nasszerral tartott tárgyalásai alapján úgy véli, hogy a következő két hónap az erőszak további esz­kalációjának időszaka lesz a Közel-­Keleten. Ezzel össze­függésben bírálta az Egyesült Államokat, amely Nagy-Bri­­tanniával és Nyugat-Németor­­szággal együtt a legnagyobb támogatást biztosítja Izrael számára.★ Gyemcsenko és Kasszisz, az Izvesztyija tudósítói látoga­tást tettek Abu Zabalban, az izraeli légierők február 12-i barbár bombázásának színhe­lyén. „Az Egyesült Arab Köz­társaság elleni izraeli barbár légitámadások nem törték meg az­ egyiptomi nép lelkierejét.” Az Izvesztyija tudósítói köz­ük, hogy az elhajlított acél­­gerendák, a műhelyek meg­rongált falai, a téglatörmelék és a betört ablakok még ele­venen emlékeztetnek a ször­nyű napra. De Abu Zabalban már mindenütt pezsgő munka folyik. (MTI) Tito Szudánban Joszip Broz Tito jugoszláv köztársasági elnök feleségével, valamint a jugoszláv állami küldöttség tagjaival együtt pénteken délután Khartoum­­ba érkezett. A repülőtéren a jugoszláv államelnököt Dzsa­­far Numeiri vezérőrnagy, a Szudáni Forradalmi Tanács el­nöke fogadta. Torfoiz Zsivkov fogadta külügyminiszterünket Nagy Károly, az MTI tudó­sítója jelenti:­­ Todor Zsivkov, a BKP Köz­­ponti Bizottságának első tit­kára,­ a Bolgár Népköztársa­ság Minisztertanácsának el­nöke pénteken délelőtt fogad­ta a hivatalos látogatáson Bulgáriában tartózkodó Péter János külügyminisztert. A megbeszélésen részt vett Ivan Basev bolgár külügyminisz­ter, Vaszil Bogdanov, Bulgá­ria budapesti és Roska István, Magyarország szófiai nagykö­vete. Todor Zsivkov és Péter Já­nos szívélyes, elvtársi beszél­getésen a két ország kapcsola­tairól és nemzetközi kérdé­sekről, valamint a magyar nép felszabadulása 25. évfor­dulója megünneplésének elő­készületeiről volt szó. Befejezés előtt áll Péter Já­nos külügyminiszter szófiai látogatása, a pénteki program azonban még több jelentős eseményt tartogat. Délután került sor a magyar külügy­miniszter érdeklődéssel várt sajtóértekezletére. Az érdeklő­dést egyebek között az a siker is fokozta, amelyet Péter Já­nosnak a magyar—bolgár kap­­csolatokról és az európai biz­tonságról csütörtökön a Tudo­mányos Akadémián tartott előadása újságíró-körökben aratott. A bolgár sajtó továbbra is jelentős helyet szentel a láto­gatás eseményeinek. Péter Já­nos előadását valamennyi pén­­teki lap az első oldalán is­merteti. A pénteki nap — s az egész látogatás — utolsó hivatalos eseménye az a fogadás volt, amelyet Roska István magyar nagykövet adott este Péter János látogatása alkalmából. Külügyminiszterünk ma reg­gel hazautazik. (MTI) Az NDK válasza Brandtnak Gyors nyugatnémet reagá­ás Nyugati hírügynökségek egy­behangzó jelentése szerint az NDK kormánya pénteken vá­laszolt Willy Brandt levelére, amelyben a nyugatnémet kan­cellár — mint ismeretes — ki­nyilvánította, hogy kész Ber­linben találkozni Willi Stoph­­fal, az NDK Minisztertanácsá­nak elnökével. A bonni kormány egyik szó­vivője ennek kapcsán közölte: a válasz telexgépen érkezett Berlinből Bonnba. A szóvivő semmit sem közölt a válasz tartalmáról, csak utalt arra, hogy Conrad Ahlers, a szövet­ségi kormány szóvivője pén­teken délután sajtóértekezletet tart Bonnban. Horst Ehmke miniszter, a bonni kancellári hivatal veze­tője azonnal válaszolt Kohl NDK-államtitkár telex-üzene­tére, amelyben március 2-át javasolta a Stoph—Brandt ta­lálkozó technikai előkészítésé­nek időpontjául. Válaszában Ehmke közölte, hogy az NSZK kormánya Ulrich Sahm­í kancellári hivatali igazgatót jelölte ki az előkészítő megbe­szélések folytatására. Sahm a részletek tisztázása végett te­lefonon érintkezésbe lép az NDK-kormány által kijelölt Gerhard Schüsslerrel — hang­zik az ugyancsak telexen to­vábbított bonni üzenetben. (MTI) Symington Meg kell ragadni az alkalmat Stuart Symington amerikai szenátor interjút adott a TASZSZ washingtoni tudósító­jának a Bécsben áprilisban folytatódó, a stratégiai fegyve­rek korlátozását célzó szovjet —amerikai tárgyalásokról. A szenátor nagyszerű alka­lomnak minősítette a tárgyalá­sokat arra, hogy foglalkozza­nak egy olyan problémával, amelytől sokban függ az egész emberiség sorsa. „Ha nem va­gyunk képesek most megállí­tani a veszélyes és rendkívül költséges nukleáris­ rakéta­­fegyverkezési hajszát, a törté­nelem talán nem nyújt szá­munkra még egy ilyen alkal­mat” — jelentette ki Syming­ton. Nagy reményeket fűzünk a Szovjetunióval folytatandó tár­gyalásokhoz — mondotta a sze­nátor —, s amennyiben sikerül meggátolnunk az egyre veszé­lyesebbé váló fegyverkezési hajszát, több eszközt fordítha­tunk népeink életének javítá­sára és az emberiség előtt álló problémák megoldására. A bécsi tárgyalásoknak­ — hangsúlyozta nyilatkozatában a szenátor — a szovjet—ameri­kai kapcsolatok javítását, a bi­zalmatlanság és a gyanú meg­szüntetését kell szolgálniuk. (MTI) NÓGRÁD — 1970. február 21., szombat Mélyül az olasz válság Rumor kijelölt olasz minisz­terelnök péntek estére újabb megbeszélésre hívta össze a „középbal” koalíciós kormány l­étrehozása céljából az érde­kelt négy párt — keresztény­demokraták, szocialisták, szo­ciáldemokraták és köztársasá­giak — vezetőit. A kormány­­válság közben tovább mé­lyült Aldo Sandullinak, az állami ellenőrzés alatt álló rádió- és televízió-társaság el­nökének lemondásával. San­­dulli, aki korábban az olasz legfelső bíróság elnöke volt, „megmásíthatatlannak” mond­ta lemondását, amelyet a PRI alelnökével, a szociáldemok­rata Feoval kirobbant nézet­­eltérése váltott ki. De Feo, aki az Olasz Kommunista Pártot elhagyva csatlakozott a szociáldemokratákhoz és egy ideig Saragat jelenlegi köz­­társasági elnök magántitkára is volt, heves kirohanást inté­zett a RAI két héttel ezelőtt sugárzott egyik műsora ellen. Ez elavultnak és antidemok­ratikusnak minősítette az olasz büntető törvénykönyvet, amely még a fasiszta időkből származik. Az olasz szakszer­vezetek erre nyilatkozatban ítélték el De Feot és helyes­lésüket nyilvánították a mű­sor felett. A nyilatkozat han­goztatta, hogy a kormány tö­meges megtorlásokat alkal­maz a múlt év őszi nagy munkás- és diákmegmozdulá­sok résztvevői ellen. Sangulli, aki helytelenítette De Feo állásfoglalását, csü­törtökön este bejelentette le­mondását. p­ul­gáriai útját követően,­­ és svédországi látoga­tása előtt Péter János ma­gyar külügyminiszter látoga­tást tesz Brüsszelben, Belgi­um fővárosában. A bulgáriai tárgyalások arra nyújtottak alkalmat, hogy egy testvéri szocialista országgal közösen egyeztessék az álláspontokat a kétoldalú kapcsolatok és az európai biztonság kérdései­ben. Svédország ugyanerre a se­­mleges országok viszonyla­tában ad majd lehetőséget. A belgiumi hivatalos tárgyalá­soknak azért van különleges jelentőségük és érdekességük, mert Belgium egyike azoknak a NATO-országoknak, ame­lyek — természetesen a NA­TO szervezetével egyeztetve — aktív szerepet vállaltak a kelet—nyugati együttműködés, az európai biztonság és konkrétan az európai bizton­sági konferencia lehetőségei­nek felkutatásában. Ami Ma­gyarországot illeti, hivatalos külügyminiszteri nyilatkozat szögezte le, hogy hazánk fon­tos feladatának tartja az új biztonsági rendszer kidolgozá­sában való részvételt — „ha kell, kezdeményezően is”. A belgiumi látogatás tehát ebből a szempontból úgy ér­tékelendő, mint a magyar diplomácia sorozatos európai erőfeszítésének egy része. Mégpedig olyan szakasza, ahol az atlanti blokk nézeteit közvetítő diplomáciai part­nerrel kerülünk szembe. Az európai­ konferencia vo­natkozásában a fő vitakérdés alighanem a témák meghatá­rozása és a konferencia jelle­gének tisztázása lesz. Emlé­kezetes, hogy a szocialista or­szágok prágai felhívása lehe­tőséget adott az európai biz­tonsági értekezlet előkészüle­teinek meggyorsítására. Az erőszakról való lemondásról és a gazdasági-kulturális együttműködés elmélyítéséről szóló megállapodások indítvá­nyozásával pedig gyakorlati napirendi javaslatot is tett. Az eddigi belga nyilatkozatok alapján úgy tűnik, hogy a belga tárgyalófél nemcsak más, nem teljesen tisztázott napirendi kérdéseket is be akar iktatni, hanem azt is szükségesnek tartja, hogy a napirendi témák tekintetében már a nagy konferencia ös­­­szehívása előtt előzetes elvi megállapodások szülessenek. Ehhez Brüsszel szerint eset­leg előkészítő konferenciák sorozatára is szükség lenne. Az eddigiekből látnivaló, hogy az európai biztonsági konferencia ügyében még igen komolyak a vélemény- és nézetkülönbségek. Kétség­telen azonban, hogy a belgiu­mi látogatás hozzájárulhat ezek csökkentéséhez, mint­hogy a belga külpolitika — és személyesen Harmel kül­ügyminiszter — az­ utóbbi években igen érzékenyen rea­gált az európai és­ nemzetkö­zi helyzetben bekövetkezett változásokra és több ízben felvetette a NATO szerepének felülvizsgálását. A belga diplomáciának ez a realitásérzéke a nagy európai kérdések tekintetében termé­szetesen párosul a NATO iránti kötelezettségek szigorú betartásával. Ez szükségszerű­en fékezi a belga külpolitiká­nak az európai konferencia irányában kifejtett akcióit. Ez a fékező hatás azonban a két­oldalú kapcsolatok területén kevésbé érvényesül. A magyar külügyminiszteri látogatás küszöbén elmondha­tó, hogy kétoldalú kapcsola­taink Belgiummal kielégítően fejlődnek. A személyes láto­gatások száma és színvonala is bizonyítja ez­t. Az utóbbi két és fél évben látogatást tett Magyarországon Harmel belga külügyminiszter, Van Acker, a parlament és Struye, a szenátus elnöke. Ugyaneb­ben az időszakban, de még a korábbi kormány minisztere­ként látogatta meg az orszá­got Wigny akkori igazság­ügyi és De Winter külkeres­kedelmi miniszter. Magyar részről Bíró József külkeres­kedelmi miniszter járt Belgi­umban, most pedig Péter Já­nos külügyminiszter viszonoz­za a Harmel-látogatást. Par­lamenti szinten Kállai Gyula vezetésével magas szintű ma­gyar parlamenti delegáció lá­togatott Brüsszelbe, s rövid­del ezelőtt mindkét főváros­ban megalakultak a magyar— belga parlamenti csoportok. A személyes kapcsolatok légköre mellett a kétoldalú gazdasági megállapodások is előrehaladást mutattak. A leglényegesebb kérdés termé­szetesen az, hogy Belgium, mint a Benelux Gazdasági Unió és a Közös Piac tagja­i miképpen egyezteti össze a Közös Piac alapvetően diszk­riminációs gazdasági irányvo­nalát a szocialista országok­kal kialakított kapcsolatok fejlesztésével. A jelek és a tények azt mutatják, hogy a belga partnerek a kétoldalú gazdasági kapcsolatokban is keresik e két ellentmondó irányzat szintézisét. Belgium­ abszolút híve a teljes közös­piaci integrációnak. 1967-ben azonban magyar viszonylat­ban mégis olyan hosszú lejá­ratú szerződés született, amelynek során a Benelux mintegy 80 százalékban libe­ralizálta importját. A magyar export az utóbbi két évben 50 százalékkal emelkedett, s a két ország közötti külkeres­kedelmi mérleg kiegyenlített. Márciusban, a magyar kül­ügyminiszteri látogatás után kétoldalú tárgyalások kezdőd­nek. Ezek célja ismét hosszú lejáratú egyezmény létreho­zása és a kétoldalú gazdasági kapcsolatok lehetőség szerinti bővítése. Belga részről az utóbbi időben készséget mu­tattak a gazdasági és ipari kooperáció kifejlesztésére is, amely kiterjedhet a harma­dik piacon történő együttmű­ködésre. A­z természetesen vitatha­­­t­atlan, hogy a Közös Piac gazdasági integrációs po­litikája egyre újabb és nehe­zebb problémákat vet majd fel a kétoldalú gazdasági kap­csolatokban. A belga külpoli­tika és gazdaságpolitika egyik nagy kérdőjele ép­pen az: milyen mértékben képes a gyakorlatban felolda­ni e politika belső ellentmon­dásait. Párbeszéd Brüsszelben * . Péter János Belgiumba látogat Tiszán innen — Dunán túl A litkei főpróba Nógrád megye legkisebb te­lepülésének nevét és lakóinak számát ezúttal nem áruljuk el. A NÓGRÁD-ot ugyanis ezek­ben a napokban valószínűleg Komárom megyében is olvas­sák, mi is olvassuk a DOLGO­ZÓK LAPJÁ­ t. Kissé tehát udvariatlanok vagyunk, ami­kor azt ajánljuk vetélkedőtár­sunk, Komárom megye ver­senyzőinek, hogy bújják ez ügyben is a statisztikai közle­ményeket, mi is ezt tesszük. Komárom megye legkisebb te­lepülése viszont számunkra nem „titok”, a dorogi járásban levő Pilisszentlélek, 459 lakos­­séd. Litkén jutottunk — többi között — ennek az adatnak a birtokába is, ahol tegnap tar­tották a községi tanácson a Tiszán innen — Dunán­túl rá­diós vetélkedő főpróbáját. A litkeiek szerencsés helyzetben vannak, vb-elnökük, Kálmán János, hosszú ideig Komárom megyében élt és dolgozott, s akkori munkaköre révén ala­posan megismerte vetélkedő partner megyénket. Így a ko­máromi adatokkal ugyancsak tisztában vannak Litkén. (Kálmán János egyébként feb­ruár 27-én, a vetélkedő nap­ján, a salgótarjáni központi csapat tagjaként áll „rajthoz”.) Azonban a litkei, körülbelül hetven versenyzőből álló csa­pat sem marad e napon gazda nélkül. Nagy József iskolaigaz­gató, Németh Ferenc párttit­kár, Bánszegi János művelő­dési otthon igazgató vezeti majd a vetélkedőt a tanácshá­­zán. Minden szobába rádiót helyeznek el, a telefonügyele­tet Sávolyi Piroska és Szabó László vállalta, utóbbi az eset­leges sakk-kérdésekre is vá­laszol, népszerű sakkozó. Há­rom-négy gépkocsitulajdonos is ügyeletet tart ebben az időben, a kocsik a tanács előtt állanak majd. Kálmán János és munkatár­sai kitűnő szervező munkáját dicséri a csapatösszeállítás is. Igaz, hogy szinte az egész fa­lura számíthattak e munká­ban. A politikai csoportot Né­meth Ferenc párttitkár, hajda­ni vöröskatona, az iparit Vér­ségi Aladár községi sportelnök, az egészségügyit György Lász­ló KISZ-titkár szervezte, de a mezőgazdasági, az erdőgazdál­kodási, a kereskedelmi, az iro­dalmi, a zenei, a közlekedési és az egyéb csoportok is j 6 kezekben lesznek. A tegnapi főpróba erről is meggyőzött. S még miről? Arról, hogy a helytörténeti, a honismereti tevékenység a felszabadulási rádiós vetélke­­dőtől függetlenül is szívügye a község lakóinak. Elsősorban Kálmán Jánosnak, aki az is­kolaigazgatóval, s a Hazafias Népfront titkárával közösen a múlt év utolsó napján fejezte be a falukrónika írását. A krónika több érdekes adatot tartalmaz. Megtudjuk, hogy Jakab Erzsébet nyugdíjas vé­dőnő, például Kossuth Lajos Közlöny­e főszerkesztőjének, Gyurmán Adolfnak unokája. A védőnő, aki egyébként árva­ként Belgiumban nevelkedett, a Közlöny 1849. évi 6-os, II-as, 12-es és 15-ös eredeti számai­val is rendelkezik, továbbá Kossuth főszerkesztőjének szü­letési és szegénységi bizonyít­ványával. Gyurmán Adolfot ugyanis az Osztrák—Magyar Monarchiában szegénységi bi­zonyítvánnyal temették el. Arról is szól a krónika, hogy Nógrádban Litke szabadult fel utolsónak. Nógrád megye mai területén 1944 szilveszte­rén még mindig voltak néme­tek. 1945. január 1-re azonban már innen is eltűntek. Litkén ma 1124-en laknak. Érdekességként említi Kálmán János, hogy a járásban, Szé­­csényen kívül, itt él és dolgo­zik a legtöbb értelmiségi em­ber. Érthető, hiszen Litkén székel — többi között — az erdőgazdaság, a FÖLDSZÖV központja, gyógyszertár, pá­lyamesteri­­ hivatal stb. műkö­dik a községben. A litkei vetélkedő csapat február 27-én készen áll. T. E. Amerika-szerte tüntetések foly­nak az 1968. évi chicagói de­­mokrata kon­venció idején történt tünte­tés szervezői­nek bebörtön­zésére. Képün­­kön: A rendőr­­ség brutálisan megtámadta a tüntetőket (TELEFOTO) Sürgősen keresünk megvételre ZIL 130-as és IFA «V 50-es­ TÍPUSÚ TEHERGÉPKOCSIKAT. MAGAS NAPI ÁRON VÁSÁROLUNK MINDEN EGYÉB GYÁRTMÁNYÚ SZEMÉLY­ES TEHERGÉPKOCSIT IS. 1 AUTÓKER AUTÓ- ÉS­­ ALKATRÉSZKERESKEDELMI VÁLLALAT HASZNÁLTAUTÓ-KERESKEDELMI EGYSÉGE. Budapest, XIX., Hullay Jenő út 135. Ügyintéző: Erdei István, telefon: 473-999.

Next