Nógrád, 1970. szeptember (26. évfolyam. 204-229. szám)
1970-09-17 / 218. szám
gyárkaputól a munkapadig (II.) cznak a nehez munkától Negyven tanulóból mindössze tizenhárom maradt az Autóközlekedési Vállalatnál. Több a kilépő, mint amennyi a helyükre áll. Ugyanakkor az autóközlekedés megnövekedett feladatok és követelmények előtt áll. Keressük az okokat, amelyek hozzájárultak az adott helyzet kialakulásához. Hogyan tudna úrrá lenni a vállalat a nehézségeken, mivel orvosolhatók a munkaerőgazdálkodás problémái? — Gyors javulásra nem számíthatunk — így vélekedett a vállalat főmérnöke. — Az iparitanuló-képzésben nincs lehetőség a „gyorstalpaló” módszerek bevezetésére. Kedvező változást csak az alapos helyzetelemzéstől és a munkaerőutánpótlás célravezetőbb formáinak kidolgozásától várhatunk. Az új szakmunkástörvény az, ami segítségünkre lehet. Szerződést kötünk a tanulókkal és ösztöndíjjal támogatjuk őket a tanulóidő alatt. Szeretnénk, ha a jelenleginél jobban kötődnének hozzánk és a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után is nálunk maradnának. Ettől magában azonban még nem sokkal lesz vonzóbb a fiatalok számára a műhelyi munka. — Nem is annyira a bérezés, inkább a kemény munka az, ami elriasztja a fiatalot — mondta Imre Gyula osztályvezető. A járműpark összetétele a nagyobb befogadó képességű autóbuszok javára tolódott el. Egyetlen rugó 120—150 kilogramm, amit — ha javításra kerül a sor — hárman alig bírnak kiemelni a helyéről. Nem könnyebb dió a sebességváltók és a hátsó hidak emeltetése sem, amelynek szerelésétől szinte irtóznak az emberek. A „fogdmeg” munka általában a fiatalokra vár, hiszen a finomabb, nagyobb szakértelmet igénylő teendőket természetszerűen az idősebbek végzik el. Ráadásul a munkatempó a vállalatnál igen nagy, nem kis részben a munkaerőhiány miatt is.Útjaink rosszak, a járműveknél gyakori az üzemzavar, a műhelyekben reggeltől estig nincs megállás, az autóbusznak minél előbb vissza kell kerülni a közúti forgalomba. Nem alaptalan az a vélemény, hogy másutt kisebb intenzitással többet lehet keresni. Szintén a főmérnök állította: — A szakma telítődésével egyelőre nem lehet számolni, ez a közeljövőben nem fog bekövetkezni. A nehézségek megoldására más kiutat kell keresni ... De hol ez a kiút? A bérarányokat egyik napról a másikba jelentősen módosítani, a térszintét emelni nem lehet, legalábbis nem korlátlanul. Hogyan lehetne a munkát könnyíteni? A gépesítés ezen a területen — szakemberek véleménye szerint — csaknem megoldhatatlan. Húsz különböző járműtípushoz egyaránt illő gépi segédszerkezet hazánkban pillanatnyilag nincsen forgalomban. Egy ilyen gép konstruálása újítási célfeladatként állandóan napirenden van. Többen — köztük a vállalat egyik műszaki dolgozója — foglalkoznak tervezésével, a kilátások biztatóak, de a megvalósítás egy ideig még alighanem várat magára. Mások úgy vélik, csak beruházás kérdése az egész, a gépesítés hiánya nem kizárólagosan helyi, hanem országos jelenség, amit csak hasonló szintű intézkedésekkel lehetne elmozdítani a holtpontról. A munkaerőhiány enyhítésére átmenetileg más mód alig kínálkozik, mint amire házon belül lehetőség van: apró kedvezményekről, a szakmai és anyagi előrehaladásról való gondoskodás, a megfelelő munkahelyi körülmények és a kedvező légkör kialakítása. Hogyan vélekednek ezekről a kérdésekről a fiatal szakmunkások, akik nemrégen fejezték be az iskolát és a vállalatnál maradtak? Egy sor fiatal szakmunkás nevét írtam föl magamnak: Kovács Vilmos, Munkácsi Mihály, Pintér Gyula, Hamaridesz Tibor szerelőkét, Papp Sándor, Fábri Pál, Loy Béla, Tőzsér János, Pál Gyula és Csík Ferenc lakatosét. Loy Béla éppen hűtőtartályokat javított. — Csak a fizetést kevesellték, azért mentek el a többiek — mondta. Pedig nem érdemes elmenni ... A kezdő szakmunkás nem nagyon válogathat. Különben is jó itt, az idősebbek segítenek bennünket, minek mennék el? Kovács Vilmos és Munkácsi Mihály a szerelőakna fölött álló autóbusz alól mászott elő. Ők is úgy látják, hogy a fizetés kevés, a munka nehéz. Az egyik társuk az AFIT- szervizhez ment át, ahol állítólag ötven fillérrel rögtön többet kapott. Ennek ellenére a kilépés gondolata egyelőre nem fordult meg a fejükben. Hogy mi lesz a katonai szolgálat évei után? Még nem tudják. Mindenesetre a szerelők kapcsatoltak mint a lakatosok, akik viszont az előbbieknél hűségesebbek a vállalathoz. Papp Sanyi mondta el, hogy tizenketten voltak harmadévesek, kilencen szabadultak a múlt hónapban, közülük heten az Autóközlekedési Vállalatnál maradtak... Kiss Sándor kislány a gödörben Háromszáz méter hosszúságban húzódik Salgótarjánban a Vásártéren a mintegy másfél méter mélységű árok. Elnézést a kifejezésért, „gáz van” a gázosok árka körül. A napokban egy idős néni, legutóbb egy kislány pottyant bele, a 76-os bérház közelében. Az árok ugyanis nem felel meg a biztonsági előírásoknak. Először is, biztonságos védőkorlát kellene, az átkelőhelyeknél rendes híd. Nem utolsósorban, éjszakára ki kellene világítani. Mindez eddig még nem történt meg. Kisebb baleset azonban már történt. Kit terhel a felelősség egy esetleges súlyosabb balesetért? (te) kedéseknek, kezdeményezéseknek és a gyakorlati tevékenységnek, a döntéseket megelőző, alkotó vitának. Éppen ezért — pártszerű körülmények között — a jövőben is le kell nyesegetnünk a párt vezető szerepének értelmezésével kapcsolatos szélsőséges szemléleteket, elavult gyakorlatokat. Állandóan számításba kicsi vegyük, hogy a gazdaságirányítás reformja , párosulva a sajátos megyei problémáikkal, a párttagság egy részénél érthetően kiváltott egy átmeneti bizonytalanságot. Talán az első annak a felfogásnak a változatlan bírálata, amely kétségbe vonja a vezető szerep helyi érvényesülését (bár országosan elismeri), közben ellenzője, annak, hogy az állami, társadalmi szerviek önállósága növekedjen, szélesedjen. Vannak, akik akkor érzik biztonságban az ügyek, feladatok megvalósulását, ha mindenben a párt dönt, ha a párt minden részkérdésbe beleavatkozik... Márpedig a vezető szerep érvényesülésének alapkövetelménye, hogy legyen kit vezetni, irányítani! A párt vezető szerepét az állami, társadalmi szervek önállóságának növekedésétől félteni egyenlő azzal, hogy a pártot megfosztjuk az irányítás lehetőségeitől, átvállaljuk más szervek feladatát. Ez pedig egyenesen elvezet e szervek létjogosultságának tagadásáig egyes párttagok részéről. Ilyen helyzetben teljesen alaptalan azért bírálni az állami, társadalmi szerveket, hogy nem dolgoznak, nem látják el feladatkörüket. Tapasztalható olyan nézet, bár elvétve, amely a vezető szerep, országos szintű érvényesülését is elégtelennek tartja. Az élet néhány negatív jelenségből, esetleg újabb, keletkezett ellentmondásokból egyoldalú, általánosító következtetést von le. Különösen felhasználják egyesek ebben a helyileg jelentkező problémákat, visszásságokat. Vajon, ahol gyenge a demokratikus légkör, egyes párttagok fegyelmezetlenek, ahol a pártvezetőség korszerűtlen, rossz módszerekkel dolgozik, ahol rossz a tömegkapcsolat, évek óta nem vettek fel új párttagot, ahol a határozatokból néhányan csak a számukra kedvezőt fogadják el és egyes vezetők, párttagok munkája, magatartása erősen kifogásolható — vajon az kinek a gondja? Vajon az egyes párttagok az ilyen helyeken miért nem érzékelik kielégítően a párt vezető szerepét? A válasz nyilvánvalóan magából a kérdésből adódik. Még az a mechanizmus időszakából tartja magát helyenként, hogy minden kérdésben a felsőbb pártszervek intézkedésére, döntésére várnak. Ezeken a helyeken az önállóságnak és a felelősséginek egy igen sajátos értelmezését találjuk. Egyes párttagoknál is előfordul, hogy a vezető szerepet helyesen fogja fel amíg a jogairól van szó, de kiállása nem ilyen egyértelmű a kötelességek tekintetében. Akadnak pártszervezetek, párttagok, akik elnézik, sőt igénylik, hogy elsősorban az ő szűkebb érdekeik valósuljanak meg, nem lépnek fel a népgazdasági érdek megsértése, a fegyelmezetlenség, a lógás, az „ügyeskedés” és más, a szocialista erkölcsöt sértő jelenségek ellen. Sőt, egyes helyeken úgy fogalmaznak, hogy „miért tűrik el a felsőbb szervek”, nem védik meg az alsóbb szervek tekintélyét, holott az ellenük való harc legtöbb lehetősége és eszköze az ő kezükben van. A gazdasági élet pártirányításával összefüggésben az átlagostól jobban előfordulnak olyan jelenségek, amelyekben a régi, megszokott, de már elavult módszerekhez való ragaszkodás jut kifejezésre. A pártszervezetekben szélesebb körben vitatják, hogy a jelen körülmények között elvi, vagy operatív módon dolgozzon-e a párt a gazdasági életben. Esetenként úgy is elhangzik a kérdés, hogy ki irányítja a gazdaságot? Akadnak elvtársaink, akik a gazdasági vezetők növekvő önállóságától féltik a párt vezető szerepét. Ezért a pártszervezet szerepét továbbra is a közvetlen termelésszervezési feladatokban látják. A pártszervezet joga és kötelessége, hogy állást foglaljon a gazdasági-termelési feladatok minden alapvető kérdésében. Ezzel segítse elő a párt gazdaságpolitikájának helyi érvényesülését. A műszakiszervezési tennivalók megvalósítása a gazdasági vezetők feladata. A gazdasági feladatok végrehajtásának előmozdítására a pártmunkában jól bevált módszereink vannak (pártmegbízatás, kommunista példamutatás, a vezetők felkészítése, a különböző szervek munkájának koordinálása stb.) Ezek mellett a pártszervezet széles körű ellenőrzési, beszámoltatási és felelősségre vonási jogkörrel rendelkezik. A tapasztalatok szerint ezen a területen van a legtöbb tennivaló. Ugyanakkor a pártszervezet foglalkozhat minden olyan kérdéssel, amely politikai kihatású, bár nem tartozik közvetlenül a hatáskörébe. Tehát a párt irányító munkája a gazdasági életben elvi is, és operatív is. Irányító szerepe akkor erősödik, ha a gazdasági tevékenység mind jobban megfelel a párt politikájának, a társadalmi érdeknek és a helyi kollektíva boldogulásának. Ha a gazdasági vezetők mind jobban látják el feladatukat és egyre kevesebb lesz a jogos kifogás egyesek munkája, magatartása ellen. A párt vezető szerepe most új viszonyok között érvényesül, magasabb szinten és bonyolultabb körülmények között valósul meg. Ezért szükséges, hogy megítélésének követelményeit és fejlesztésének útjait, módszereit is jobban hozzáigazítsuk életünk változásaihoz. Balogh Gyula Nagy szükség volt az üzemre Hét automata Nők a szaraidéban készült az új raktár Diósjenő ipara, így is emlegetik a budapesti VILTESZ Ktsz helyi üzemét. Ma már 118 embernek, köztük sok nőnek biztosít munkát helyben, és a közvetlen szomszédos községekben. Nagy szükség volt erre az üzemre, elősegítette a helyi foglalkoztatási gondok megoldását. Jövője is van, mert olyan termékeket, elsősorban autó-villamossági cikkeket gyárt, amelyekből évről évre egyre nagyobb lesz az igény. Később három műszakban — Üzemünk 670-nél több gyártmányt készít. Egy-egy termékünk is több alkatrészből áll — közli Czuri István üzemvezető, majd a vitrinben meg is mutatja a különböző gépjármű-villamossági cikkeket, amelyek mind ízléses, szép kivitelben készültek. — Főleg alkatrészgyártás a feladatunk, de szerelést is végzünk. Van egy revolvereszterga-részlegünk. Vannak automata gépeink, aszterga- és présgépeink. A hét automata gépet például két ember kezeli minden műszakban. Igazán termelékeny gépek ezek, és éppen ezért fontos is, hogy három műszakban dolgozzunk. A revolver-üzemrészben csak két műszak van, de így is kielégíti az igényeket. Itt minden gépre kell ember és valószínű, hogy később itt is háromműszakos termelés lesz. Ehhez egyébként adva van a géppark, amivel — ha még egy műszakot beiktatunk — legalább 20—25 százalékos termelésnövekedést lehet majd elérni — mondja az üzemvezető, majd így folytatja: — Fiatal az üzem és bizony a betanuláshoz is idő kell. Ahogy haladunk előre, úgy igyekszünk az anyagi ösztönzéssel is elősegíteni a termelékenység állandó növekedését. Erre talán a présműhely példáját lehetne megemlíteni, ahol tavaly még csoportos bérezést alkalmaztunk. Az idén egyéni normákat alakítottunk ki, és amikor ezt a módszert bevezettük, egyik napról a másikra hihetetlenül megnövekedett a műhely teljesítménye. A présgépekről ma már sokkal több késztermék jön le, mint korábban. Ez is bizonyítja, hogy a helyes anyagi ösztönzésnek milyen jelentősége van a termelékenység fokozásában. A szereldében 13 nő dolgozik. Itt vannak fiatalkorú, hatórás műszakban dolgozók is. Betanított munkások. Ez a munkahely a keresetek miatt ma már nem a legvonzóbb. Itt is arra törekszünk folyamatosan, hogy a teljesítmények növekedjenek, a dolgozók megtalálják számításukat. Négy évi szerelmei munka után a szövetkezet lehetőséget nyújt az ott dolgozóknak a szakmunkásvizsga letételére is. Ez is új dolog, olyan kedvezmény, ami a szakmai fejlődést, előrehaladást teszi lehetővé mindenki számára — mondja az üzemvezető. Itt sem rosszabbak a kereseti lehetőségek Az utóbbi időben néhányan elmentek az üzemből, holott a munkáskézre szükség van. Közülük többen a keresetet keveselték. Vajon igazuk volt-e? — Én már többfelé érdeklődtem, sőt korábban olyan beosztásom volt, hogy megismerhettem, hogy hasonló munkakörben hol, mennyit fizetnek. Állítom, itt sem rosszabbak a lehetőségek, mint bárhol másutt. Nálunk sokan a 6,50-es alapórabért kevesellik, ez azonban a valóságban éppen a teljesítményektől függően jóval több, és ezt kell figyelembe venni. Az esztergályosoknál is van például két betanított dolgozó, akiknek ugyanennyi az alapjuk, mégis 1800 forint körül keresnek havonta, így van ez másutt is. Természetes, a kereset a begyakorlottságtól, a teljesítmények növekedésétől függ minden esetben. Munkaerő kellene még most is több. Elsősorban műszerész, lakatos, esztergályos és olyanok, akiket betaníthatunk. Igényünket bejelentettük a járási tanács munkaerő-gazdálkodásánál. Van két másodéves lakatosipari tanulónk, az idén öt esztergályostanulót iskoláztunk be a helyben lakó fiatalok közül. Rájuk elsősorban majd a TMK területén számítunk. A gépek javítása, karbantartása végső soron mégiscsak nélkülözhetetlen része a termelésnek és reméljük, hogy ezek a fiatalok itt is maradnak majd — fejezte be Czuri István. A VILTESZ diósjenői üzeme eddig beváltotta a korábban hozzáfűzött reményeket úgy is mint termelőegység, és úgy is mint foglalkoztatási lehetőség. Jövője talán még nagyobb. A fejlesztéshez megvan a terület. Ugyanakkor a szövetkezet budapesti kis műhelyei egyre zsúfoltabbá válnak és bővítésükre sincs mód. Az idén készül egy új 288 négyzetméter alapterületű épület. Raktár lesz, de egyelőre szereldsének használják. Az épület már tető alatt van, bár átmenetileg téglahiány akadályozta az építőket. Ennek ellenére ígérik, még az idén átadják ezt az új létesítményt. A nógrádi TÖVÁLL a kivitelező. • Készer annyian rendeztek Az üzem területén központi fűtés van, s az idén az olcsóbb olajtüzelésre térnek át. Legutóbb megérkezett az első 25 000 literes olajszállítmány. Ekkor az üzem szeretetéről tettek tanúbizonyságot a dolgozók. Ilyen munkához nem volt tapasztalatuk. A vasúti tartálykocsit viszont sürgősen ki kellett üríteni, mert másképp kötbér terhelte volna a szövetkezetet. A vezetők nyolc embert kértek, s helyette 16- an jelentkeztek időben, és kötbér nélkül helyére került az olaj. B. .1. NÓGRÁD — 1970. szeptember 17., csütörtök 3