Nógrád, 1971. február (27. évfolyam. 27-50. szám)

1971-02-23 / 45. szám

I­isszavonul asokc Újabb thaiföldi csapatokat dobtak át McGovern követelte az amerikaiak kivonását Néhány túlélő — mindössze ennyi maradt a laoszi terület­re behatolt dél-vietnami zsol­dosok 39. ranger-zászlóaljából. Az egység akkor morzsolódott szét, amikor a Patet Lao erői a dél-vietnami—laoszi határ közelében megsemmisítő csa­pást mértek a rangerekre. Mint a UPI hangoztatja, a 450 fős zászlóaljból 50-en éle­tüket­ vesztették, 100-an meg­sebesültek, 250-en pedig el­tűntek. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a halálos veszte­ségek száma 300-ra tehető. Az AP saigoni tudósítójá­nak értesülése szerint a La­­oszba behatolt saigoni kor­mánycsapatok előrenyomulása már negyedik napja lelassult, helyenként leállt. Ugyanakkor nyugati hírügynökségek köz­lése szerint az inváziós csa­patok a népi erők ellentáma­dása elől kénytelenek voltak laoszi területen levő egyik tá­maszpontjukat részben kiürí­teni. Saigoni katonai forrásból megerősített információ sze­rint a Patet Lao fegyveres erői megfutamították a Laosz területére betört dél-vietnami zsoldosok egyik különleges harci feladatokra kiképzett ro­hamegységét. A népi erők nyomására a rohamegység sú­lyos veszteségek közepette kénytelen volt visszavonulni Dél-Vietnam területére. A saigoni szóvivő beszámo­lójából kitűnik az is, hogy „kritikus helyzetben” van egy másik, mintegy 250 fős dél­vietnami alakulat is. Mint Saigonban mondják, a laoszi invázió kezdete óta az elmúlt 48 órában zajlottak le a „leg­öldöklőbb harcok.” Pohoumi Vongvichit, a La­oszi Hazafias Front főtitkára sürgős üzenetet intézett a Szovjetunióhoz, és Nagy- Britanniához, az 1962-es gen­fi értekezlet két társelnöké­hez, tájékoztatva őket arról, hogy az Egyesült Államok fel­szólítására újabb thaiföldi csapatokat dobtak át laoszi te­rületekre, s a határ mentén más csapatok is állomásoznak, készen arra, hogy bármikor át­lépjék a határt. Az üzenet arra kéri a Szov­jetuniót és Nagy-Britanniát, hogy az Egyesült Államokat és Thaiföldet kötelezzék laoszi intervenciójuk beszüntetésére. George McGovern szenátor vasárnapi televíziós nyilatko­zatában bírálta Nixon indokí­nai politikáját. Kijelentette: „Véleményem szerint a Dél- Vietnamból kivezető út nem Kambodzsán és Laoszon át halad.” Az Egyesült Államok csak úgy tudja tisztességesen befejezni a háborút, ha egy­értelműen és világosan köte­lezi magát az amerikai csapa­tok teljes kivonására. A kritikussá vált laoszi helyzet tanulmányozására hét­főn Creighton W. Abrams, az Egyesült Államok Dél-Viet­­namban és Kambodzsában harcoló fegyveres erőinek parancsnoka megbeszélést tar­tott Ellsworth Bunkerrel, az Egyesült Államok saigoni nagykövetével és Thieu-vel, a dél-vietnami bábrezsim el­nökével. Egy saigoni szóvivő a több mint egyórás konzultá­cióról csak annyit mondott, hogy „Kambodzsáról, Laosz­­ról és az egész indokínai program modernizálásáról.. volt szó. Amerikai repülőgépek feb­ruár 17. és 21. között több alkalommal bombázták a VDK területén levő Vinh Linh város és Quang Binh tartomány térségét —, jelenti a VNA.­­ Ezenkívül egyes észak-vietnami tartományok légterében felderítő repülése­ket végeztek. A VDK légvé­delme lelőtt két pilóta nélküli amerikai kémrepülőgépet. (MTI) Anglia fegyvert ad Dél-Afrikának Sir Alee Douglas-Home brit kül­ügyminiszter hétfőn, az alsóház­ban bejelentette, hogy Anglia kész bizonyos fegyverfajtákat számtani a Dél-afrikai Köztársa­ságnak. A miniszter elsősorban Westland-wasp típusú helikopte­rekre utalt. Douglas-Home bejelentését óriási felháborodás fogadta az ellenzéki padsorokban, míg a toryk üdv­rivalgásban törtek ki. Denis Healey, az ellenzéki ár­nyékkormány külügyi szóvivője igen súlyosnak nevezte a minisz­ter bejelentését. Mint mondotta, különösen elítélendő az, hogy a kormány nem várta be a Singa­pore-i Common­wealt-csúcsértekez­leten felállított nyolctagú nemzet­­közösségi tanulmányi csoport vizs­gálódásainak eredményét a fegy­­verügylet kérdésében, hanem még a csoport legelső ülése előtt meg­hozta döntését. (MTI) Tovább a gazdaságosság útján (Folytatás az 1. oldalról.) kiérte. Szrifppra Gyöngyné a vegyesen nem­nél dolgozó nőik helyzet­ével foglalkozott. Ko­vács István, a válla­l­at KISZ- bizottságáinaik titkára az ered­ményes együttműködésről tá­jékoztatta a küldötteket, majd a fiatalírtás fontosságára hívta föl a figyelmet. Ivádi Zoltán szorospataki küldött a szocia­lista brigádok tevékenységéről ds a munkavédelemről beszélt. Ezután emelkedett szólásra Jedlicska Gyul­a, a megyei pártbizottság első titkára. A megyei pártbizottság üd­vözletét tolmácsolta elöljáró­ban, majd értékelte a szénibá­­nyászat visszafejlesztése során szerzett tapasztalatokat. Mint mondotta, ezt a sok embert érintő nagy feladatot a párt és a kormány segítsége nél­kül nem lehetett volna meg­oldani. A szakszervezet érdek­­képvise­leti tevékenysége is éppen ebben az időszakban volt erős. A továbbiakban, fel­hívta a figyelmet, hogy a jö­vőben is egyértelmű a fel­adat; olyan mértékben marad Nógrádiban a bányászkodás, amilyen mértékben a gazda­ságosságban­ előre tudnak lép­ni. Éppen ezért ahol bányász­­kodni lehet, ott mindent el kell követni a gazdaságosság javításáért. Biztosította a kül­dötteket arról: a megyei ve­zetők, ahogy eddig, a jövőben is megtesznek mindent, hogy a bányászok problémáit meg­nyugtatóan oldhassák meg. Barabás Gyula, a vállalat munkaügyi osztályának veze­tője a műszakgazdálkodás ja­vítására hívta fel a figyelmet. A mértéktelen túlóráztatás káros hatásáról beszélt, amit ,az esetben belső szervezési hibák okoznak. A rend, a fé­gelem megszilárdítása — mint mondotta —, az össz­dolgozők érdeke, hiszen az egyéni jövedelem növelésének is ez a lehetősége. László József mátranováki küldött azt taglalta, hogy a munkavédelemre is igen ked­vezőtlen hatású a bizonyta­lanság. Ham­­án István, a­z OBF elnöke tolmácsolta ez­után a szakszervezeti elnökség üdvözletét, majd a jövőre vo­natkozólag a műszaki-techno­lógiai fejlesztésre hívta fel a figyelmet. A műszaki színvo­nal növelése nélkül — mint mondotta —­ nem lehet elérni a gazdaságosabb termelést és éppen ezért Nógrádiban is ar­ra kell törekedni, hogy minél kisebbek legyenek a szénter­melés mellékköltségei. Földi Sándor kányási kül­dött viszont arról beszélt, hogy a fiatalok milyen lelke­sedéssel kapcsolódtak be már az idén is a szocialista mun­kaversenybe. Ezután Pothor­­niik József, a vállalat igazga­tója az összefogás fontosságá­ról szólt, ami nélkül — mint mondatta— nem lehet teljesí­teni a vállalat előtt álló fel­adatokat. A szakszervezeti bizottság jelentését és a határozati ja­vaslatot egyhangúlag elfogad­ta a küldöttértekezlet, majd megválasztotta a 35 tagú szak­­szervezeti tanácsot, 20 küldöt­tet a Bányász Szakszervezet kongresszusára, 26 küldöttet az SZMT küldöttértekezletére. Ezután megválasztották a vál­lalat szakszervezeti bizottsá­gát, amelynek elnöke Tóth Ernő, titkára ismét Csincsik István lett. Tagjai: Bakos András, Barabás Gyula, Jame­­rik Gyula, Földi Sándor, Lá­zár Józsefné, Sándor Gáspár, Sándor Sándor, Tamás László, Forgács István, Susán M. Bé­la és Molnár József lettek. NÓGRAD « 1971. február 23., kedd ötvenéves a szovjet tervezés Hétfőn a Kremlben, a kong­resszusi palotában Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Nyikolaj Podgornij és más szovjet párt- és állami veze­tők részvételével ünnepi gyűlésen emlékeztek meg arról, hogy Lenin rendelete alapján, 50 évvel ezelőtt, 1921. február 22-én alakult meg az Állami­ Tervbizottság A gyűlésen, amelyen Bul­gária, Magyarország a Né­met Demokratikus Köztársa­ság, Mongólia, Lengyelország, Romániai, Csehszlovákia és Jugoszlávia tervhivatalainak küldöttségei, valamint több szocialista állam moszkvai nagykövetségének munkatár­sai is részt vettek. Mihail Szuszlov, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a köz­ponti bizottság titkára felol­vasta az SZKP Központi Bi­zottsága, a Legfelsőbb Ta­nács Elnöksége és a minisz­tertanács üdvözlő levelét. (MTI) Megkezdődtek a tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról.) a tárgyaláson dr. Lubomir Strougal miniszterelnök, va­lamint a kíséretében levő sze­mélyiségek. Az MTI munkatársának ér­tesülése szerint a baráti, elv­társi, nyílt légkörű tárgyalá­sok során Fock Jenő és­ dr. Lubomir Strougal kölcsönösen tájékoztatták egymást orszá­gaik belső életéről, fejlődésé­ről, a szocialista építésben el­ért sikerekről, valamint a megoldásra váró problémák­ról és további feladatokról. Áttekintették a két ország között dinamikusan fejlődő, sokoldalú, baráti kapcsolatokat és egyetértettek abban, hogy lehetséges és kívánatos e kap­csolatok bővítése és tovább­fejlesztése minden területen, különös tekintettel az ipari, mezőgazdasági és műszaki­­tudományos együttműködés­ben, a kooperáció és szakosí­tás fejlesztésére. Eszmecserét folytattak a két szomszédos szocialista orszá­got kölcsönösen érintő legfon­tosabb nemzetközi kérdések­ről, amelyek értékelésében teljes nézetazonosságot álla­pítottak meg. Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke hétfőn délután, hivatalában fogadta dr. Lubo­mir Strougalt. A szívélyes hangú eszmecserénél jelen volt Puja Frigyes, Vincze Jó­zsef és Frantisek Dvorsky. Fock Jenő, a magyar for­radalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke és felesége hét­főn este a Parlament Vadász­termében díszvacsorát adott dr. Lubomir Strougal cseh­szlovák kormányelnök és fe­lesége tiszteletére. Részt vet­tek a vacsorán a csehszlovák kormányelnök kíséretének tagjai is. A vacsorán részt vett Aczél György a KB titkára, Fehér Lajos a Minisztertanács el­nökhelyettese, Nyers Rezső, a KB titkára, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagjai, több miniszter, és a politikai élet számos más vezető személyi­sége. Fock Jenő pohárköszöntője Tisztelt Strougal elvtárs! Tisztelt Strougal elvtársnő! Kedves elvtársnők, elvtár­sak! Nagy öröm számunkra, hogy körünkben üdvözölhet­jük a szomszédos, testvéri Csehszlovák Szocialista Köz­társaság szövetségi ikormányá­­nak elnökét, kedves feleségét és kíséretének tagjait. A látogatást fontos ese­ménynek tartjuk, amely hoz­zájárul országaink kapcsola­tainak fejlesztéséhez, baráti együttműködésünk és a szo­cialista országok egységének erősítéséhez. Már az eddigi megbeszélé­seinken is nyilvánvalóvá vált, hogy nézeteink minden jelen­tősebb kérdésben megegyez­nek, azonos célok, törekvések vezérelnek bennünket. A kölcsönös bizalom, együt­­működésünk eredményesebbé tételére való törekvés, a test­véri segítőkészség jegyében fejlődnek és válnak mind sokoldalúbbá, egyre szorosab­bá politikai, gazdasági és kul­turális kapcsolataink. Országaink szocialista fej­lődését segítjük, amikor kap­csolataink további elmélyíté­sére, hatékonyabbá tételére törekszünk. Nagyra értékeljük szoros szövetségünket és testvérisé­günket a Szovjetunióval, amely további szocialista épí­tőmunkánknak, népünk bol­dogulásának legfőbb záloga. Alapvetően fontosnak tartjuk a szocialista országok közössé­gének egységét és a magunk részéről mindent megteszünk ennek erősítésére. Szívből örülünk annak, hogy országukban konszoli­dálódtak a viszonyok és hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja, kormánya, Csehszlo­vákia dolgozó népe sikereket ért el a szocializmus építésé­ben. Népünk körében kedve­ző visszhangot váltott ki a csehszlovák vezetők értékelé­se, mely szerint Csehszlová­kia újra a szocialista tábor, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom szilárd láncszeme. Ezt a nagy jelentő­ségű tényt tapasztalataink, kétoldalú kapcsolataink alaku­lása alapján mi is tanúsíthat­juk. Tudjuk, hogy csehszlovák elvtársaink ezt a sikert nagy küzdelem árán érték el. Tisz­tában vagyunk azzal is, hogy a további előrelépés mennyi fáradozást, következetességet, szilárdságot és harcot igé­nyel. Az elért eredményeket, amint ezt Husák és Kádár elvtársak találkozójukon is leszögezték, a proletár Inter­nacionalizmus nagy győzel­mének tekintjük, őszintén kí­vánjuk, hogy törekvéseiket, szocialista hazájuk felvirágoz­tatásáért folytatott küzdelmü­ket további siker koronázza. rrv Dr. Lubomir Strougal válasza — Tisztelt Fock elvtárs! Tisztelt Fock elvtársnő! Ked­­ves elvtá mők! Kedves elvtár­sak! Kedves barátaim! — Szeretném mámidnyájuk­­nak­c, s mir­denieik előtt ömb­eCc, miniszterelnök elvtá­rs, a leg­melegebben megköszönni a szívélyes, elvtársi fogadtatást, amelyben küldöttségünket részesítették, s azt a kellemes légkört, amellyel bennünket körülvesznek. — Engedjék meg, hogy át­adjam önöknek Husák és Sza­­badi elvtárs, valamint pár­tunk és kormányunk vezetői­nek üdvözletét; a magyar nép boldogulására, építő munká­jának további sikereire irá­nyuló jókívánságainkat . Olyan időszakban láto­gattunk el önökhöz, amikor a magyar nép a Magyar Szo­cialista Munkáspárt vezetésé­vel a párt X. kongresszusá­nak határozatait valósítja meg. A sikerek, amelyeket az elmúlt időszakban elértek, nagyon figyelemre méltóak és őszinte elismerést érdemelnek. A magyar nép joggal lehet büszke eredményeire. Biztosí­tom önöket, hogy mi is szív­ből örülünk e sikereknek. Meggyőződésünk ugyanis, hogy az önök eredményei — a többi testvéri szocialista or­szág segítségével együtt — jelentősen hozzájárultak ah­hoz, hogy Csehszlovákiában rövid idő alatt leküzdhettük a súlyos válságot. — Ismeretes önök előtt, hogy pártunk XIV. kongres­­szusára készül; erre májusiban kerül sor. Ugyanekkor ünne­peljük kommunista pártunk megalakulásának 50. évfordu­lóját is. A kongresszus nemcsak há­ború utáni fejlődésünknek, hanem a szó legszorosabb ér­telmében, pártunk egész törté­netének egyik legbonyolultabb szakaszát zárja majd le. A kongresszus előtti időszak leg­fontosabb feladatának azt tartjuk, hogy a központi bi­zottság decemberi ülésén el­fogadott dokumentum szelle­mében, a válságos helyzet­ből levont tanulságok alapján, pártunk szervezeti és eszmei egységét következetesen erő­sítsük. (MTI) KIS HÍREK a nagyvilágból Péter János külügyminiszter ma hivatalos látogatásra Dá­niába utazik, s tárgyalásokat folytat a két ország kapcsola­tainak fejlesztéséről. Mirko Topavac jugoszláv külügyminiszter ma ötnapos hivatalos látogatásra Moszk­váiba utazik, viszonozva Gro­­mitov szovjet k­ül­ügyminiszter legutóbbi jugoszláviai látoga­tását. Dr. Pavol Kóys-nak, a szlo­vák művelődésügyi miniszter első helyettesének vezetésé­vel csehszlovák kulturális küldöttség érkezett Budapest­re a kormányközi kulturális együttműködési munk­aterv megtárgyalására és aláírására. Kilenc északi ország kom­munista, illetve szocialista pártja göteborgi konferenciá­ján­­ megállapodott abban, hogy fokozza és összehangolja harcát az északi országok kö­zös piaci csatlakozása ellen. Angliában 1970-ben 4907 iparvállalat és más cég ju­tott csődbe, a Times meg­jegyzése szerint az idén még több vállalat csődbe jutására lehet számítani. A Német Szociális Akció nevű neofasiszta szervezet tagjai Dortmundban megtá­madták egy újság szerkesztő­ségét Fasiszta jelszavakat festettek a falakra és durván bántalmazták a szerkesztőség tagjait. A Bolgár KP Központi Bi­zottságának meghívásaira Szó­fiá­ba érkezett pártközi tár­gyalásokra Gianaid­a Padetta az Olasz KP Politikai Bizott­ságának tagja. Egy nappal Indira Gandhi miniszterelnök látogatása előtt zavargások törtek ki hinduk és mohamedánok között az indiai Allahalbadiban. A rend­őrség 18 órás kijárási tilalmat rendelt el Az uruguayi Tupamaro­gerillák vasárnap szabadon bocsátották Aloysio Dias Go­­mide brazil konzult, akit 205 napig tartottak fogságban. A 19. amerikai hajót tar­tóztatta fel Ecuador parti őr­sége az ország felségvizein. Tilos halászatért az USA ha­­j­ótulajdonosai eddig 800 000 dollár büntetést fizettek az ecuadori hatóságoknak. Tizenhatmilliárd zlotyinál többet ruház be a lengyel kor­mány az elkövetkező öt év­ben a cementgyártó iparba a cementtermelés és az építke­zések közötti aránytalanságok, valamint az import megszün­tetése érdekében. A Csehszlovák Szocialista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága kedden ünnepi ülést tartott a kommunista if­júsági szövetség az egykori csehszlovák koros zomol meg­alakulásának 50. évfordulója alkalmá­bóL Tel Aviv válasza lényegében elutasító (Folytatás az 1. oldalról.) cékra, amely a határok és a me­nekültek kérdésében fennáll. — Egyiptom például azt köve­teli, hogy az összes izraeli csa­patokat vonják vissza a fegyver­szüneti vonalakra, viszont Izra­elnek az az álláspontja, hogy —­ miként az amerikai békekezde­ményezésre válaszolva 1970. au­gusztus 4-i nyilatkozatában kifej­tette — kész tárgyalni a fegyve­res erők visszavonásáról bizton­ságos, szavatolt és elfogadott ha­tárokra, amelyeket békeszerző­désben kell megvonni, az izraeli kormány megismétli a parlament által is megerősített álláspontját, amely szerint Izrael nem vonul vissza az 1907. június 4-i fegy­verszüneti vonalakra.­­ Izrael úgy véli, hogy az ér­dekelt kormányok közötti tár­gyalásokat Jarring nagykövet fennhatósága alatt kell folytatni a tanácskozást az egyiptomi és az izraeli álláspontról, azzal a céllal, hogy megegyezéses béke­szerződést hozzanak tető alá az államok között. Izrael ugyanak­kor úgy véli, hogy a lényeges problémákat illetően nem szabad előzetes kötelezettségvállalásoktól függővé tenni a tárgyalásokat.­­ Az izraeli kormány reméli, hogy Egyiptomtól pozitív választ kap, s hogy a két állam béke­­szerződésének megvalósítását cél­zó tárgyalásokon sikerül előreha­ladást elérni. — A miniszterelnök és a kül­ügyminiszter felhatalmazást ka­pott arra, hogy Jarring nagykö­vetnek továbbítsa az izraeli ál­lásfoglalást, amely válasz az egyiptomi kormány emlékiratára.­ Kairóban hivatalosan úgy értékelik az izraeli kormány vasárnapi közleményét, hogy Izrael nyíltan és kategoriku­san elutasította Jarring ja­vaslatát. Tel Aviv állásfogla­lása arról tanúskodik, hogy Izrael kitart expanziós poli­tikája mellett, amely ellenté­tes a BT határozatával és az ENSZ alapokmányával. Az EAK véleménye szerint — mutat rá egy Kairóban is­mertetett hivatalos nyilatko­zat — a Biztonsági Tanácsra hárul az a feladat, és felelős­ség, hogy szem­be nézzen Izra­el elutasító magatartásával Az EAK 30 napos fegyver­nyugvás életbeléptetésével, továbbá a Sinai-félsziget részleges kiürítésére és a Szuezi-csatorna megnyitására vonatkozó javaslatával ked­vező feltételeket teremtett az érdemi béketárgyalások, az igazságos közel-keleti rende­zés megkezdéséhez. Izrael nem ragadta meg a kedvező al­kalmat. Golda Meir kormánya sen­kit sem téveszthet meg ismé­telten hangoztatott tárgyalási szándékával, hiszen az ex­panziós politika folytatása nyilvánvalóan nem alkalmas arra, hogy kimozdítsa a holt­pontról a Jarring-missziót. Izrael nagyszabású propa­gandakampánnyal próbálja el­fogadtatni álláspontját. Ez re­ménytelen kísérlet, hiszen a világ közvéleményének jelen­tős része ugyanúgy az igaz­ságos békében látja a közel­­keleti válság megoldását, mint az izraeli agresszió áldozatául esett arab népek. (MTI)

Next