Nógrád, 1971. április (27. évfolyam. 77-101. szám)

1971-04-20 / 92. szám

Még mindig harcol Pakisztán ismét vádolta Indiát A PTI indiai hírügynökség hétfőn arról tájékoztatott, hogy a pakisztáni hadsereg és a kelet-pakisztáni „felsza­badító hadsereg” elkeseredett harcokat vív Meherpur város birtokáért, amely 185 kilomé­ternyire nyugatra fekszik a fővárostól, Daccától, az in­diai határtól pedig mindössze öt kilométer választja el. Két nappal ezelőtt a Me­­herpurral szomszédos Bai­­dyanathala községben kiáltot­ták ki a független „Bangla Desh” államot. A nyugat-pa­kisztániak egyébként a Chua- Dangától 48 kilométernyire északra fekvő Hardinge stra­tégiai fontosságú vasúti hidat is elfoglalták a Gangeszen. Calcuttában a pakisztáni helyettes főmegbízott (nagy­követségi) hivatal kelet-pa­kisztáni származású beosz­tottjainak többsége, élén Hosszain Ali helyettes fő­megbízottal, a „Bangla Desh” mellé állt. Hétfőn reggel a misszió nyugat-pakisztáni tag­jai munkára jelentkeztek, de a kelet-pakisztániak kitessé­kelték őket. Az eset incidens nélkül zárult le. Pakisztán hétfőn jegyzék­ben tiltakozott Indiánál ami­att, hogy pénteken indiai katonák állítólag támadást intézte­k egy kelet-pakisztáni határállomás ellen. A Nyu­gat-pakisztáni Rádió közlése szerint a tiltakozó jegyzéket India Islamabadi­­ főmegbí­zottjának (nagykövetének), B. K. Acharyának nyújtották át. A Nyugat-pakisztáni Rádió megismételte azokat a ko­rábbi vádakat is, melyek sze­rint az indiai Tripura állam­ból az „államellenes elemek” fegyvereket és ellátmányt kapnak. A rádió Rahman sejk híveit nevezi „államel­leneseknek”. Az indiai kormány ismétel­ten cáfolta azokat a vádakat, hogy segítséget küld Rahman sejk haderőinek. (MTI) Nyugati vélemény • ÍJ­ j szakasz az űrkutatás­ban Nyugati hírügynökségek moszkvai tudósítói félhivatalos és tudományos körökből szerzett értesüléseik alapján úgy vélik, hogy a hétfőn Föld körüli pályára bocsátott szovjet Szaljut, új szakasz kezdetét jelenti az űrkutatásban. A viszonylag alacsony, majdnem kör alakú, 51,6 fok haj­lásszögű pálya típusa azoknak a pályáknak, amelyeken em­ber vezette szovjet űrhajók a múltban haladtak. Az eddigi tapasztalatok alapján ez a pálya alkalmas több, esetleg egy­mással manőverező űrhajó fogadására is. A hajlásszög bizto­sítja azt is, hogy az űrállomás minden egyes fordulat alkal­mával közvetlenül az űrrepülőtér fölött haladjon el, ami leegyszerűsíti az érintkezést. Megjegyzik, hogy a Szaljut elnevezés új az űrutazási szótárban, s mint ilyen, valószínűsíti, hogy új kísérletsoro­zatról van szó. Az AFP tudományos hírmagyarázójának vé­leménye szerint az együléses Vosztok, a háromüléses Vosz­­hod, és az ugyancsak háromüléses, de már dokkoló beren­dezéssel is felszerelt Szojuz űrhajók mellett a Szaljut nem új űrhajógenerációt, hanem új típusú űrkabint és -labora­tóriumot jelez és feltehetőleg az a rendeltetése, hogy hos­­­szabb ideig maradjon ugyanazon a pályán. (MTI) Kering a Meteor Szombaton a SzovjetunióJ A Meteor felvételeket h*l­­f>an felbocsátottak egy Mete- szít­a felhőképződésről és a jábr­a-típusú műholdat, amely hótakaróról a földgolyó vitá­t iet­eorológiai adatokat gyűjt gos és árnyékos oldalon, roé­­z időjárásjelzés számára. réseket végez a Föld és az A szputnyik pályájának atmoszféra által visszavert ,maxim 11­, távolsága a és kisugárzott hőenergiáról. H­­old felszínétől b46 km, im­in­imális távolsága 620 km. A A szputnyik berendezései *­pálya síkja az Egyenlítő sík- kifogástalanul működnek,­­jóval 81,2 fokos szöget zár .*.«. (TASZSZ) Tisztázatlan helyzet Jordániában • Ismét fegyvereiket találtak a jordániai biztonsági erők Ammarában. Egy katonai szó­vivő állítása szerint elrejtett fegyvere­k — rakétáik, gráná­tok, robbanóanyagok — kerül­n­ek elő egy mecset alól és egy másik , közelebbről meg nem nevezett helyről. Ezzel egyidejűleg megerősí­tették azokat a híreket, hogy Amman , ,fegyvermentes öve­zetté” vált. Téli miniszterel­nök boltjaik kinyitására szólí­totta fel a kereskedőket. A jordániai kormány egyéb­ként általános amnesztiát ígért, mihelyt a gerillák telje­sen kiürítették a fővárost, s nehézfegyvereiket magukkal vitték. A bejrúti Al-Kifaihnak adott nyilatkozatában Jasezer Ara­fat tagadta, hogy a gerilláik kivonultak volna Ammanba. Azt mondotta, hogy a harcok folytatódnak, s Husszein had­serege — „miután nem volt képes megszelídíteni” a pa­­lesztinaiakat most megpróbál­ja leverni őket. Arafat szerint, azok, akik Tiasz szíriai vezérkari főnök közvetítésével Palesztinai rész­ről Husszein megbízottaival a ki­vonulásról megállapodá­st kötöttek, semmiféle felhatal­mazással nem rendelkeztek. A garillai vezető kijelentette: hí­vei nem hajlandók elfogadni Amman parancsait vagy uta­sításait. (MTI) Sierra Leone köztársaság Dr. Siaka Stevens minisz­terelnök hétfőn Sierra Leonét köztársasággá nyilvánította, közvetlenül azután, hogy a parlament 53 szavazattal tíz ellenében jóváhagyta az al­kotmány módosítását. Sierra Leone, a korábbi an­gol gyarmat és védnökség 1961. április 27-én vált füg­getlenné, amikor a Brit Nem­zetközösség szuverén tagálla­ma lett. Az államfői tisztsé­­gt II. Erzsébet angol király­­­ nevében, a főkormányzó takorolta. A kormány 1969 a foglalkozott olyan alkot­­ány bevezetésével, amelynek értelmében az ország köztár­sasági államformát öltene. Az AFP jelentése, a Reuter­rel ellentétben azt közölte, hogy a köztársasági alkot­mányt a parlament egyhan­gúlag fogadta el. Az új köz­társaság első elnöke az eddigi főkormányzó, C. O. F. Cole lesz, Stevens miniszterelnök megtartja tisztségét. A hírügy­nökség tudósítója Freetown-i parlamenti körökből úgy ér­tesült, hogy már szerdán mó­dosítják az új alkotmányt, és a módosítás értelmében Ste­vens miniszterelnök venné át a köztársasági elnöki tisztsé­get. (MTI) NÖGRAD - 1971. április 20., kedd Karjalainen Moszkvában Ah­ti Karjalainen, finn mi­niszterelnök feleségével és kí­séretével a szovjet kormány vendégeként hétfőn délelőtt hivatalos látogatásra Moszk­váiba érkezett. A finn kormányfőt Alekszej Koszig­­n, Dmitrij Poljanszkij és más hivatalos személyisé­gek fogadták a vmikovói re­pülőtéren. (MTI) Sok sebesült A Milánóban vasárnapra virradó éjjel lezajlott szélső­jobboldali zavargások nyomán letartóztattak nyolc személyt — közölte a rendőrség. A za­vargások ak­kor törtek ki, amikor szélsőjob­boldalti cso­portok „kommuni­staellenes ■ felvonulást,, akartak tartani Milánó utcáin. Amikor a fa­siszta tüntetők a felszólításra sem széledtek szét, tüzet nyi­tottak rájuk. Az összetűzések során legalább negyven em­ber megsebesült. (Reuter) Ötvenmillió tonna olaj Az Ekonomiaseszkaja Gaze­ria című szovjet hetilap írja, hogy a Barátság-olajvezeték második részlegének építése során több mint 4000 kilomé­ter hosszú olajvezetéket fek­tetnek le. A Barátság-olaj­ve­zetéken keresztül érkezik a kőotej Lengyelországba, az NDK-b­a, Csehszlovákiába és Magyarországra, számos szov­jet kőolajfeldkárazó üzemibe és Ventspils balti-tengeri kikötőbe. A Barátság­ olajve­zetéken működésének e­lső évében 1964-ben 8,3 millió tonna kőolaj haladt át, 1975- ben a tervek szerint a felso­rolt országokba csaknem 50 milió tonna kőolaj érkezik a Barátság-olajv­ezetéken ke­resztül. I Süllyesztőbe Nixonnal Providence-ben, Rhode Is­land állam fővárosában vasár­nap tízezres nagygyűlésen de­mokrata­ és republiikánuspárti politikusok „kétpárti” országos mozgalmat indítottak „S­ül­­lyesztőbe Nixonnal” jelszóval. A Nixon elnök újrajelölésé­­nek megakadályozására indí­tott mozgalmat Anand K. Loe­­wenstein demok­rata­ párti volt kongresszusi képviselő kezde­ményezte. A Nixon-ellenes nagygyűlés­nek külön érdekessége, hogy azon Edmund Wustoie és Birch Bayh szenátor, demokratapár­­ti elnökjelölt pályázók mellett felszólalt Paul McCloskey re­publikánus párti képviselő is, aki egyébként most tért haza indokínai körútjáról. Paul McCloskey elmondot­ta, indokínai körútján meg­győződött arról, hogy az ame­rikai légierő — részben már Nixon elnöksége alatt — „a laoszi falvak ezreit tette a földdel egyenlővé”. Kijelen­tette, amennyiben más befo­lyásos republikánus politikus nem vállalkozik arra, hogy fellépjen elnökjelöltként Ni­xonnal szemben, a­kkor ezt maga fogja megtenni a jövő tavasszal sorra kerülő próba­választásokon. (MTI) Milliók az új ötéves tervért Kommunista szombatot tar­tották a Szovjetunióban. Akárcsak 52 esztendővel ez­előtt, most is Moszkva ren­dező-pályaudvarán kezdődött e hatalmas mozgalom, amely­nek keretében szerte az or­szágban munkások és kolho­­zisták milliói­t a szabadnap­jukon­ végzett munka értéké­vel járulnak hozzá a szov­jet gazdasági építésnek — ezúttal az idén­­ beindított ki­­ilencedik ötéves tervnek a si­keréhez.­­ A szovjet fővárosban a kommunista szombaton vég­zett munka több tízmillió ru­bel értékű terméket eredmé­nyezett. Részt vettek a kom­munista szombaton az intéz­mények és kutatóintézetek dolgozói is. Dubnában, az Egyesített­­ Nukleáris Kutató Intézetben, ahol rendes kö­rülmények köz­öt­t a szombat ugyancsak munk­aszünet, ez­úttal folytatták kísérleteiket a szovjet és a szocialista or­szágokból, köztük Magyaror­szágról érkezett atomtudósok­ is. A kommunista sponofant má­sik magyar vonatkozású ese­ménye : a szovjet—magyar határ mentén két oldalt el­helyezkedő falvak lakói ezen a nlapon együtt volnulta­k a határra a „Lenin-kert” mű­velésére. A gyúm­od­csösopertet néhány élve a két nép közöt­ti barátság szimbólum­aként ültették. (MTI) Köszöntjük a BKl­ X. kongresszusát A bolgár kommunisták legmagasabb szintű tanácskozá­sa a párt megalakulásának 80. évfordulójára esik. A bol­sevik párt történetében is szereplő Dimiter Blagoev harcos­társaival együtt 1891 nyarán hozta létre a Bolgár Szociál­demokrata Munkáspártot, amely ugyan nem volt teljesen mentes a szociáldemokrata mozgalmak hibáitól, de mégis hamarosan marxista—leninista típusú párttá fejlődött, és ve­zette a bolgár munkásság osztályharcát. Ez a harc 1944. szeptember 9-én, a szocialista forradalom győzelmét ered­ményezte. Mint a párt új programtervezete­ az azóta megtett út elemzésével összefüggésben kiemeli: „Kommunista pártjának vezetésével a bolgár nép a nehézségeket leküzdve, hőstettet hajtott végre, megteremtette és megerősítette a szocialista társadalmi rendet, amelyben a termelési eszközök a dolgo­zók kezében vannak, amelyben a nép szabad munkája a fő társadalmi-történelmi tényező, s az ember szükségleteinek kielégítése jelenti a párt és az állam gondoskodásának alap­vető tartalmát.” A BKP X. kongresszusának irányelveiben kiemelt he­lyet kapott az 1971—75 között végrehajtandó hatodik ötéves terv. A tavaly befejezett ötéves tervperiódus hatalmas fejlő­dést hozott, és sikerült elérni a célt, hogy az ország nem­zeti jövedelmének 50 százalékát az ipar szolgáltatja. Ha a következő tervperiódus előirányzatait tanulmányozzuk, első­sorban az ipar további nagyarányú előrelépése tűnik szem­be. Világos összehasonlításra ad lehetőséget, ha megvizsgál­juk a hatodik ötéves terv előirányzatait. Ezek szerint a nemzeti jövedelem 47—50 százalékkal, az ipari termelés ér­téke viszont 55—60 százalékkal növekszik 1975-ig. A BKP, a bolgár nép anyagi és szellemi felemelését tekinti alapve­tő feladatának. Ebbe a törekvésbe illeszkedik az a szán­dék is, hogy folyamatosan megrövidítik a munkahetet, nagy gondot fordítanak a szolgáltatások bővítésére és a termékek minőségének megjavítására. A kongresszusi tézisek és a párt új programtervezete több alkalommal hangsúlyozza, hogy mindezeket a felada­tokat a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal foly­tatott szoros együttműködésben, a KGST adta lehetőségek teljes kihasználásával lehet és kell végrehajtani. Mind az előkészületek során, mind az előzetes doku­mentumokban hangsúlyozzák a bolgár kommunisták, hogy sikereiket a szocialista tábor tagjaként érték el, és a jövő­ben is az lesz a győzelmek garanciája, hogy országuk e táborhoz tartozik. A Bolgár Kommunista Párt mindig is vall­otta, vallja a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egysé­gének szükségességét, s tevékenységével az egység erősítését szolgálta. Nyilvánvalóan a X. kongresszus is a kommu­nista mozgalom egységének demonstrációja lesz. E nagy jelentőségű tanácskozás alkalmából szeretettel köszöntjük bolgár testvérpártunkat és kívánjuk, hogy a kongresszus gyümölcsöző, eredményekkel teli munkát vé­gezzen a szocialista építés szolgálatában. Gépkocsigyár épül Szlovákiában Herbert Durkovic, a szlo­vák kormány miniszterelnök­­helyettese, a Szlovák Tervbi­­zottság elnöke érdekes nyilat­kozatot adott a pozsonyi Pravdának, a Szlovákiában felépülő, új személygépkocsi­­gyár terveiről. Bevezetőben megállapítja, hogy Csehszlovákiában gyor­san szaporodik a gépkocsi­tulajdonosok száma: 1967-ben még csak minden 29 lakosra jutott egy gépkocsi, de az el­múlt évben már minden 19- re, sőt Prágában, Benében és Pozsonyban nem egészen min­den tizedik lakosra. A csehszlovák kormány most úgy határozott, hogy Szlovákiában felépítik az or­szág második személygépko­csigyárát, mivel a növekvő szükségletet sem a szocialista, sem a kapitalista országokból nem fogják tudni fedezni. Az új, komplett gyár egyet jelent egy hatvanezer lakosú város felépítésével. Ezzel je­lenleg nemigen képes a cseh­szlovák gazdaság megbirkózni, ezért úgy döntöttek, hogy az 1500 köbcentiméteres cseh­szlovák tervezésű gépkocsi karosszériáját a Pozsony mel­lett épülő új üzemben, az al­vázakat a közeli Nagyszom­batban, a motorokat pedig Po­­vazska Bystri­an fogják gyár­tani. Az üzem építését m­ár jövőre megkezdik. Jelentős kooperációval számolnak a­ Magyar Népköztársasággal, az NDK-vak de más országokkal is tárgyalások folynak. (MTI) Már a Tripoli Charta nyil­vánosságra hozásának idején sejteni lehetett, hogy a Közel- Kelet legprogresszívabb arab köztársaságai az eddigi elve­télt kísérletektől gyökeresen különböző föderáció létrehozá­sára törekednek. Az EAK, Lí­bia és Szíria vezetőinek Kai­róban kezdődött, majd Beng­­háziban folytatódott tanács­kozása meg is érlelte a kezde­ményezés gyümölcsét: hivata­losan is megalakult az Arab Köztársaságok Szövetsége, amelynek végleges formájáról majd az 1971. szeptember el­sején megrendezésre kerülő népszavazás dönt. Nem korai azonban már most hangsúlyozni, hogy a bengházi megállapodás követ­keztében új erőtényező alakult ki a sok megpróbáltatást meg­ért térségben. A szövetség­nek legelső és legfontosabb vonása: haladó, amitimiperia­­lisita tartalma. S ez már eleve megkülönbözteti minden ed­digi, a történelem során lét­rehozott arab föderációtól. Most ugyanis nem arról van szó, hogy ennek vagy annak az országnak az uralkodó osztálya gazdasági-politikai érdekeinek megfelelően ural­kodni akar a többiek felett­, hanem egyenlő jogú köztársa­ságok kötöttek szövetséget. A szövetkezeti törekvéseikben ugyancsak újnak minősíthető, hogy végleges szentesítésért — a nasszen hagyományoknak megfelelően — a néphez for­dulnak az államok vezetői. Az egyesülési törekvést kommentálva nyugati megfi­gyelők elsősorban a várható katonai következményekre utalnak. Magyarán arra, hogy az arabok minden eddiginél nagyobb haderőt tudnak szembeállítani az izraeli ag­resszióval. Ez persze nem el­hanyagolható szempont, de valójában nem ez a szövet­ség tulajdonképpeni tartalma. Nem arról van szó, hogy az EAK, Líbia és Szíria egy olyan hatalmi csoportosulásba tömörülnek amelyik nyílt vagy burkolt fenyegetést je­lentene a Közel-Kelet más or­szágaira. Ezt a föderáció meg­alakítása nélkül is megtehet­nék. Azzal azonban feltétle­nül számolni kell az agres­­­szurnaak, hogy a szövetkező országokban él az arab népes­ségnek mintegy a fele, s hár­masban igen nagy gazdasági és természeti erőforrások­kal rendelkeznek. Még inkább je­lentős az a lehetőség, ami a többi arab ország előtt is nyit­va áll: a csatlakozás. S ez megint nem elhanyagol­­ató, hiszen az arabok közötti egye­netlenségnek gyakorta volt oka, hogy az egyesülési lehe­tőségnek nem volt meg a reá­lis magva. Ez most adott. Újfajta ez az álla­mszövet­ségen alapuló erőtényező a Közel-Keleten azért is, mert — amint arra az első meg­nyilatkozások utalnak — számol a realitásokkal. Szót sem ejtenek Izrael tengerbe szorításáról, de annál inkább latolgatják a békés rendezés lehetőségeit. A három elnök ragaszkodik ahhoz, amit elő­zőleg már kimondtak: nem tesznek területi engedményt Izraelnek, nem írnak vele alá külön békeszerződést és támo­gatják a palesztinai nép jo­gainak érvényre juttatását Vagyis következetesen hűek ahhoz a politikához amelyik leginkább megfelel az egész arab népesség igényeinek, va­lamint az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1967 novemberi ha­tározatának, illetve annak a reális közfelfogásnak, amely szerint az agresszort semmi­féleképpen sem szabad meg­jutalmazni. Természetes«n véglegeset mondani a szövetségről, a szö­vetségre lépett három arab köztársaság gyakorlati lépé­seiről még korai lenne. An­­­nyi azonban már bizonyosnak látszik: a háború esztközéhez csak a legvégső esetben nyúl­nak. S nem azért, mintha együttes erejük sem volna garancia a sikerre, hanem, mert nem is háborús céllal hirdették meg a föderációt, meg aztán mindig is tartották magukat a békés rendezést előíró BT-határozathoz. Ál­láspontjuk tehát nem ellenté­tes a korábban leszögezett el­vekkel. Azzal azonban az eddigiek ellenére is számolni kell, hogy Izrael most már még kevésbé provokálhat büntetlenül, hi­szen a szövetségkötés lehetővé teszi Líbia hatalmas olajtar­talékainak felhasználása mel­lett azt is, hogy Szíria felől is érzékeny csapást mérjenek rá.Sz. I. Vjfajin erőfényező

Next