Nógrád, 1972. december (28. évfolyam. 283-307. szám)
1972-12-30 / 306. szám
Három évtized vetítőgépek mellett Harminc éve dolgozik már gépészként a salgótarjáni November 7. Filmszínházban Koperla Tibor. Munkájával nap mint nap találkozik a mozinéző, s ha egyetlen hiba sem csúszik a vetítésbe, nem i s gondol arra, hogy a gépekre valaki felügyel. — Igen. Ma már azt lehet mondani, csak felügyel — mondja Koperla Tibor, miközben egy nagyítóüveg segítségével vizsgálja a filmszalagot —, hiszen automatákkal ellátottak a vetítőgépek, így a vetítés előtti filmvizsgálat után csak a film befűzése és a gépek indítása van hátra. Természetesen még az is, hogy ügyeljünk a hang és a kép jó minőségére. Ez tehát a ma. De hogy kezdődött? — Régen, 1942-ben kerültem a ma November 7. Filmszínháznak nevűét! moziba. Akkor még magántulajdonban volt az épület A munka is sokkal nehezebb volt, mert a gépek sem voltak tökéletesek és a filmmel is óvatosan kellett bánni, hiszen az akkor még gyúlékony anyagból készült film könnyen lángra lobbant. Volt eset amikor a vetítőgépeket a németek elől el kellett ásni, és bizony kemény munka volt azt kiszedés után megtisztítani, újra üzembe helyezni. Azokon a gépeken még kézzel kellett szabályozni a szénrudak távolságát, melyek az ívfényt adták, és ez azt jelentette, hogy állandóan a gép mellett ültünk.A filmek szállítása is sokszor akadályba ütközött, előfordult, hogy nekünk kellett érte menni. — S a felszabadulás után? — Negyvenhat augusztusában államosították a mozit, fokozottabban ügyeltek a műszaki karbantartásra is, így a munkánk is könnyebb lett. Mikor 1953-ban létrejött a Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat, szervezett körülmények között, gyors fejlődésen ment át a mozi, új gépeket és más berendezéseket kaptunk. Gyors mozdulatokkal befűzi a filmet, szinte oda sem figyel. Rutinmunka. Hányszor tellett ezeket a mozdulatokat végezni? Hány filmet kellett végignézni? Hány méter film futhatott le a gépeken a 36 év alatt? — Megpróbáltam már többször is megszámolni Hány filmet vetítettem, hány méter lehetett mindez. Soha nem tudtam a végére járni. Csak hozzávetőlegesen tudom az adatokat. Körülbelül 6200 filmet vetítettem, s hogy ezt hányszor, azt nem is tudom, hiszen hosszú idő óta napi három előadást tartunk. Sőt, szombaton és vasárnap négyet. Hatalmas szám jönne ki, ha az előadások számát beszoroznánk a filmek méterszámával, ami átlagban, a híradóval és a kisfilmekkel együtt 3200 méter. Még egy féltő tekintet a berendezésekre, minden rendben van-e? Néhány perc és kezdődik az előadás. Az utolsó mozzanat az ívfény begyújtása. Egy gombnyomás és a motor elindul, a vetítőernyő kivilágosodik. Megkezdődött az előadás. Harminc éve vetít. Három évtized a népművelésben. Irigylésre méltó munka. Ebben az évben el is nyerte jutalmát. Koperla Tibor a Népművelés Kiváló Dolgozója lett. Zengő Árpád Koperla Tibor a gépházban Kiváló tanár a túlterhelésről Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa két esetben adományozott magas kitüntetést Alaxay Béla nagybátonyi matematika-fizika szakos tanárnak. Először a Kiváló Tanár, majd a Munka Érdemrend ezüst fokozata című kitüntetésben részesült kiemelkedő pedagógiai és közéleti tevékenységéért Nemcsak a közvetlen környezetében ismerik az új iránti rajongásáról, segítőkészségéről önállóan gondolkodni Megkérdeztük, hogy az MSZMP Központi Bizottságának ez évi, június 15-i határozatában megjelölt feladatait hogyan látja a gyakorló nevelő? — Valamennyi iskolában tanító nevelőnek — köztük nekem is — világosan kell látni, hogy a határozat helyesen, körültekintően, lényegre mutatóan szabja meg a feladatokat, s például a tanulói, egyszersmind a nevelői túlterhelés ellen már most is tennünk kell valamit, mielőtt a konkrétabb miniszteri utasítások megszületnek. Úgy vélem, minden nevelőnek, minden szintű iskolában meg kell vizsgálni, hogy mi az a tárgyi tudás, amely szükséges és elégséges ahhoz, hogy a tanuló felsőbb osztályba léphessen, vagy a tanulmányainak befejezése után az életbe kilépő ifjú az élet, a termelőmunka sokrétűségében kellőképpen tudjon tájékozódni, választott szakmájában kezdeti szinten ugyan, de tevékenyen részt venni. Azt kell állandóan kutatnunk, hogy mi az a tantárgyi tudás, amit mindenkivel meg kell tanítanunk ahhoz, hogy önállóan tudjon gondolkodni, és önmagát folyamatosan továbbképezni. Most már valóban bűn nem tudni azt, hogy mit kell a tanulónak tudnia készségszinten, és ne követeljük meg ezen a fokon egyetlen tantárgy területén sem azokat az anyagrészeket, amelyekben jártasság, vagy ismeretsziat is elegendő! Helyes, ha minden kartársam a tanmeneteiben kiemelten rögzíti a tantervi követelményeket, és azokat figyelembe is veszi az egyes tanórák megtervezésénél vagy megszervezésénél. Az otthoni tanulásról szólva elmondja Alaxay Béla kiváló tanár, hogy a házi feladatok penzumának mérlegelésénél minden szaktanár vegye figyelembe, hogy a tanuló más tárgyakból is kap feladatot, legyünk tehát ezen a téren körültekintőek, és mértéktartóak. Helyes, ha otthoni feladatnak olyan példákat, tételeket, kísérleteket, megfigyeléseket, gyűjtéseket stb. adunk, amelyekkel a gyengébb tanulók is megbirkózhatnak a helyesen értelmezett sikerélmény és erőfeszítések összhangjában. A sikerélmény rendkívül fontos a különféle tárgyak és a rendszeres munka megszerettetésében. Helyesnek tartja, ha előkészítés nélküli feladatot nem adnának fel a nevelők. Ez az előkészítés természetesen ne azt jelentse, hogy a gyermeknek odahaza egyáltalán ne kelljen gondolkodnia, töprengenie, csupán mechanisztikus műveleteket végeznie, de kellő erőfeszítés árán a gyengébb képességű tanuló is el tudja végezni feladatát, és dialektikusan, összefüggésében lássa a sorrendiséget, a megtanulandó anyag kapcsolatát. Olyan feladatnak nincs semmi értelme fejtegeti szenvedélyesen Alaxay Béla, amelyet egy-egy osztályból csak néhány tanuló tud elkészíteni, a többiek pedig ezekéről gondolkodás nélkül másolnak. Átsegít a buktatón Az ilyen eljárás merénylet elsősorban a munkás, és parasztszármazású tanulók ellen, akik szüleiktől általában nem várhatnak segítséget, ha egy-egy „rázósabb” feladat megoldása közben elakadnak. A nehezebb feladatokat, kísérleteket oldassuk meg a tanítási órán, ahol egy egész osztály „kollektív bölcsessége”, végső soron a tanár tanácsa átsegít a buktatón, és az otthoni sikertelen kísérletezés és az ezzel járó céltalan időrablás senkinek sem okoz keserűséget. A széles közvélemény érdeklődését is felkeltette az a tény, hogy a most használatban levő könyvekben is lesz változás. Ezzel kapcsolatban — mondja Alaxay Béla — meg kell jegyezni, és nagyon szem előtt kell tartani azt, hogy a megtanítandó anyagot nem a tankönyv, hanem a tanterv tartalmazza. A kortársak tehát ne ragaszkodjanak a tankönyv minden betűjéhez! A tervbe vett tananyagcsökkentés éppen nevelési céljaink érdekében, a tanulók képességeinek sokoldalú, és az eddiginél hatékonyabb fejlesztése végett történik anélkül, hogy felmentenénk őket az erőfeszítések alól, hiszen a nehézségek leküzdésére való szoktatás nélkül szegényessé válna a jellemnevelés. Manipulációs tevékenység Az egyes tárgyakon belül fokozni kell a munkáltatást, a manipulációs tevékenységet, az állandó gyakoroltatást, és kapjanak nagyobb szerepet a tanulókísérletek és a szakkörök. A tankönyvek nagyobb hányada a megtanulandó anyagot jól elkülöníti a tájékozódó anyagrészektől. Ezzel a lehetőséggel élve, jól átgondolt differenciálással máris sokat javíthatunk a tanulók túlterhelésén. Gyeneg László Szilveszteri kaland: — Igenis!Plusz a mai dátum.Taki, Imre karikatúrajaj j Egy magyar fordító Petőfi archívuma Alekszandr Gerskovics, a moszkvai művészettörténeti intézet főmunkatársa, a művészettudományok kandidátusa. Lakása falán magyar festők művei: reprodukciók Dolgozószobájának könyvespolcain magyar írók alkotásai. — Első élményem Magyarországról — háborús élmény. Tizenkilenc éves voltam, tiszt a szovjet hadseregben, részt vettem Magyarország felszabadításában. Hadosztályunk Szolnokon harcolt, a gyalogság, amelynek tagja voltam, kelt át először a Tiszán. Másfél évig tartózkodtam Magyarországon. Fél évig a hadműveletekben vettem részt, majd egy évig a hadtest lapjának voltam a munkatársa. Másfél év alatt módom volt rá, hogy a magyar nyelvvel ismerkedjem, de bevallom, akkor még nem gondoltam arra, hogy magyar drámák, prózai művek fordítója leszek. Amikor visszakerültem Moszkvába, azzal a gondolattal foglalkoztam, hogy angolul tanulok. Az idegen nyelvű főiskolán mégis a magyar szakra kerültem, úgy éreztem, a magyar nyelvet már valamelyest ismerem, ezért határoztam így. Itt kezdtem rendszeresen foglalkozni a magyar irodalommal, és ugyanakkor befejeztem a háború ideje alatt félbeszakított tanulmányaimat is, a Gorkijról elnevezett irodalmi intézetben. Négy éven keresztül ismerkedtem a magyar nyelvvel, a magyar irodalommal. Diplomamunkámat 1949-ben védtem meg, a dolgozat témája ez volt: Puskin művei Magyarországon. A Novij Mir című irodalmi folyóiratban jelent meg. Ez volt az első munkám, amit publikáltak. — Az elmúlt 23 év alatt lefordítottam sok magyar regényt, színdarabot, novellát. Első munkáim a magyar klasszikusok voltak. Vörösmarty: Csongor és Tündéje, Móricz Zsigmond: Úri muri című munkája, Jókai: A kőszívű ember fiai című alkotása. Én írtam az első külföldi monográfiát Katonáról, a nagy drámaköltőről. Végül is mintegy 50 magyar drámát fordítottam orosz nyelvre, a többi között Petőfi egyetlen színpadi művét, a Tigris és hiénái is. Az évek során sűrűn ellátogattam Magyarországra. „Budapest színházi élete” címmel jelent meg munkám, majd Fábri Zoltán filmrendezőről írtam könyvet. S nemrég Petőfi Sándorról, Alekszandr Gerskovics dolgozószobájának egyik sarka Petőfi-archívum. — Húsz éve gyűjtöm a Petőfi-archívum anyagát. Petőfi verseit, költeményeit jól ismerik a Szovjetunióban, de nem ismerik a költőt, az embert. Hiszem, hogy nemcsak a magyar irodalomnak, hanem a világirodalomnak is kevés olyan alakja van, mint Petőfi, akinél a költői és emberi magatartás teljesen azonos. Húsz éve járom az antikváriumokat, levelezek magyar barátaimmal, s ma már azt észem, kijelenthetem, minden Petőfi-munka, minden kiadásban, az elmúlt századtól kezdődően birtokomban van,s archívumomban feltalálható a világ minden részén megjelent Petőfire vonatkozó monográfia, visszaemlékezés, adat és fényképmásolat is. Egyébként, ha már Petőfiről van szó, Petőfi Sándor kitűnő drámaíró is volt, nemcsak költő. Amikor Tigris és hiéna című színdarabját fordítottam, akkor éreztem ezt. Ha mi Puskint nemcsak mint költőt értékeljük, hanem mint az Anyegin, vagy mint a Borisz Godunov és más dráma szerzőjét, akkor Petőfi írói arcképe is csak úgy válhat teljessé, ha megismerkedünk vele, mint színpadi szerzővel is. Egyébként nemrég jelent meg a moszkvai Isskusztvo kiadó gondozásában erről a témáról egy könyvem, Petőfi drámai színháza címmel. — Jelenleg min dolgozik? — Petőfi születésének 150. évfordulójára készülünk a Szovjetunióban. Reprezentatív kiállítást rendezünk és megjelentetjük Petőfi válogatott költeményeit. Én írtam a kötet előszavát, és részt veszek a kiállítás előkészítésében is. II. Barta Lajos Találkozás Dózsa és Petőfi szellemével Irodalmi színpadok vendégjátéka Különleges élményben volt része annak a — főleg diákokból és tanárokból álló — 200 főnyi közönségnek, amely nemrégiben megtekintette a budapesti Soós Imre Irodalmi Színpad Dózsa-produkcióját a Stromfeld Aurél Gépipari Technikum fiúkollégiumának kultúrtermében. A kollégiumi rendező szerv gondoskodott közönségről, vendégként meghívta a 211-es Szakmunkásképző Intézet kollégiumának tanulóit, az intézmény tanárait, vezetőit, a városi KISZ- bizottság és a megyei művelődési központ munkatársait. A hat éve alakult fővárosi együttes legújabb produkcióját mutatta be, Ítélet címmel. A játék az azonos című magyar film irodalmi forgatókönyvéből készült. Az átültetés és a színpadra állítás gondos munkáját az együttes rendezőjét, Dévényi Róbertet — aki civilben népművelési propagandairoda lektorátusának vezetője — dicséri; sikerült hitelesen megeleveníteni a történelmi kort, a parasztháború egész történetét. Levegője, atmoszférája volt az előadásnak. Az összeszokott, tehetséges együttes győzelemre vitte a darabot Nagyszerű darabot láttunk, nagyszerű rendezésben, szimpatikus fiatalemberek tolmácsolásában. Valamennyi amatőr színész részese a sikernek, szívét és lelkét adta az előadásba. A produkció bemutatása után Kaszás Ambrus, a kollégium igazgatója mondott köszönetet a vendégeknek az előadásért, s adta át a vendéglátók ajándékát, Orcez István festőművész tanár Salgótarjánt ábrázoló akvarelljét. Az est folyamán még egy együttest láthattunk: a mindössze másfél éves múltra visszatekintő, de a hazai berkekben már elismerést szerzett karancslapujtői Gong Irodalmi Színpad Johann János rendezésében adta elő Petőf -emlékműsorát, a budapestiekéhez hasonló, megérdemelt sikerrel. Dévényi Róbert rendezőt megkérdeztük: — Hogyan esett választása erre a produkcióra? — Székesfehérvár fennállásának 1600 éves évfordulójára történelmi játékpályázatot hirdettek. Ez egybeesett Dózsa György születésének 500. évfordulójával. Mindkettőről megkívántunk emlékezni. Úgy éreztem, hogy ez a Csoóri-Kósa féle Dózsa a leginkább mához szóló, s tulajdonképpen ez felel meg legjobban együttesünk vezetési koncepciójának is. Nálunk nem az egyéni szereplésen van a lényeg, hanem az együttes játékon, a tömeghatáson. Sulyok Lasrié Minden kedves mozilátogatónak vidám szilvesztert és filmélményekben gazdag, új évet kíván a Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat