Nógrád, 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)

1973-09-15 / 216. szám

Jó munka jutalmául A nyári KISZ-vezetőképző táborokban jó alkalom kínál­kozott a fiataloknak, hogy be­bizonyítsák aktivitásukat, kez­deményezőkészségüket. A legjobb munkát végző KISZ-tagokat a KISZ Nógrád megyei bizottsága szombat­­vasárnap kétnapos kirándulás­ra hívta meg. A fiatalok, harmincöten Egerbe és Szilvásváradra lá­togatnak. programban bük­ki túra is szerepel. Sor kerül a felsőtárkányi KISZ-iskola megtekintésére is. Készítik az akció­programokat Szeptember elseje nemcsak a vakáció végét jelentette a középiskolások számára. A mozgalmi év is elkezdődött. Az első feladatok között sze­repel az alapszervezetek ak­cióprogramjainak elkészítése, melynek határideje október közepe. Ezek összeállításánál okvet­lenül figyelembe kell venni a KISZ központi bizottsága új rendtartásokkal kapcsolatos irányelveit. Nagyon fontos, hogy a megválasztásra kerülő diákbizottságok tényleg az osztályközösségi élet irányítói legyenek. Az idén — a tanévben — nem lesz országos jellegű di­ákrendezvény. Ezért jó lehető­ség kínálkozik, hogy a közép­fokú tanintézetek KISZ-alap­­szervezetei a mozgalmi évet a közéletiség, iskolai demokra­tizmus, tanulmányi munka se­gítésére haszálják fel. Délutáni korzó Mapjaink ifjúsága •■MMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHHimiitgeiiiiiiiiiiiiiiuiuiiiiiimsiasiiiiiii BHimüisuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiii Kislány Szandáról v­issza a fa­l a híg A Cserhát lankáin­­ szürke ,célszalagként kígyózó út ve­zet t szandára. Az úttól távo­labb, balra, a dombok közé ékelődve néhány piros tetős ház húzódik meg. Messze előt­tünk az út a szandál várat övező erdő homályába vész. ♦ Pelsőczi Erzsébetet a termelőszövetkezet irodáján találom. Érdeklődésemre így vall magáról: — Kisgyermekkorom óta falun élek. Szeretem a csend­jét, nyugalmát. Sok szállal kö­tődök a falusi élethez. Lehet, hogy furcsának tűnik, de a 4 év a városban is ezt erő­sítette bennem. Az általános elvégzése után Salgótarján­ban, a közgazdasági szakkö­zépiskolában folytattam ta­nulmányaimat. Ez alatt az idő alatt „bérelt ágyam” volt a Furák Teréz leánykollégium­ban. Megszerettem a közösségi életet. Már elsős koromban bekapcsolódtam a KISZ-mun­­kába. Később az iskolai KISZ- vb és a kollégiumi diáktanács tagjává választottak. A mun­kával és tanulással telített na­pok gyorsan elrepültek. Azt vettem­ észre, hogy a szünidei termelési gyakorlatok után végleg hazatértem. Szívesen jöttem vissza Szandára, a négy esztendő alatt sokat fej­lődött községbe. A hazatérés örömét, sajnos, megkeserítet­te, hogy nehezen sikerült el­helyezkednem. Pedig tudtam, hogy a környék nem bővelke­dik pénzügyi szakon végzett ,.közgésekben”. Végül ide ke­rültem ,a termelőszövetkezetbe SZTK-ügy­intézőnek. Eleinte Furcsa lány volt Szilvi. So­­ha senki nem tudta igazán megismerni. A legszomorúbb helyzetekben nevetett és a leg­vidámabb társaságban is fa­arccal ült. Mosolyogva beszélt komolyan és komoly arccal meggyőzően hazudott Hara­gudott ezért magára, hiszen ez csak­ a látszat volt és szin­te akaratlanul mutatott min­dig mást, mint amit éppen kellett volna. Pedig a valódi énje szerint ő volt a legegy­szerűbb, legegyenesebb kis­lány a viálgon. Igazi tizenhat éves diáklány. Tanárai már alig merték feleltetni, mert sohasem tudták mikor lehet. A feleletek vagy egyesek vagy ötösök voltak. Egyetlen tantárgy, az orosz volt az, amit különösen szeretett. Csak szerette, tanulni nagyon ke­veset tanulta, de így is ő tu­dott belőle a legtöbbet az osz­tályban. Kedvenc ábrándjai közé tartozott egy orosz ver­­seny, ahol ő, Császár Szilvia az ünnepelt győztes. És el­jött a lehetőség. Aznap ka­pott egy egyest, nem tudta át­ugrani tornaórán a százhúsz centit, elesett a lépcsőn és felszaladt a harisnyája. Szil­vinél ez természtesen azt je­lentette, hogy a lehető leg­derűsebb ábrázattal sétálgas­son a folyosón. — Szilvi, nem lenne ked­ved elmenni a városi középis­kolás orosz versenyre? — kérdezte tőle Farkas tanár úr, szokatlan volt számomra ez a munkakör. De közvetlen mun­katársaim hamar átsegítettek a nehézségeken. Azóta már elvégeztem a képesített köny­velői tanfolyamot is. Ennek köszönhetem, hogy áthelyez­tek kontírozó könyvelőnek. Ebben a beosztásban már jó­val nagyobb a felelősségem. Nem dicsekvésképpen mon­dom, de már a főkönyvelőt is helyettesítettem. Úgy érzem megtaláltam a helyem, s mint apró láncszem segíth­etem a 2038 hektáron tevékenykedő gazdaság ügyes-bajos dolgai­nak intézését. Munkába állásom után ki­csit eltávolodtam a KISZ-től. Az elméletben tanultak gya­korlati alkalmazása sok idő­met és energiámat kötötte le. Később, mikor egyre jobban SZILVI — Én éppen elmehetek — felelte a kitérő örömére jel­lemző unott hangon. — Komolyan mondom Szil­via. Fel kell készülnöd ren­desen. Rázta a busz. Egész úton arra gondolt, hogy végre va­lóban ünnepelt győztes lesz. Tudta, hogy most úgy felké­szül, ahogy még diák soha. És tőle szokatlan módon örö­mében nevetett. Délután gyorsan megtanulta a másna­pi anyagot, aztán elővette az orosz könyvet. Szinte simo­gatta szemével a betűket. El­képzelte magát egy nagy te­remben, amint éppen kipi­­rultan beszél. Még a szavait is hallotta. Másnap kissé szorongva ment az iskolába. A buszon eszébe jutott nyomasztó ál­ma. Újra ott volt a nagy te­remben, minden szem rásze­­geződött, ő kinyitotta a szá­ját, de egy hang sem jött ki a torkán. Kiabálni szeretett volna, hogy ő tud mindent, ne nevessenek úgy, de kia­bálni sem tudott. Állt és te­hetetlenül nézte a gúnyosan mosolygó arcokat. Aztán mindenki felugrált és táncol­ni kezdtek körülötte. Farkas tanár úr pedig, valami­­gy­belejöttem, mind aktívabban vettem részt a KISZ-munká­­ban. A mi KISZ-alapszerveze­tünk tevékenysége hullámzó. A szervezeti élet és a politi­kai tevékenységünk is hagy némi kívánnivalót. Vélemé­nyem­ szerint ennek az az oka, hogy­ sok a kijáró fiatal, és hogy nincs a faluban kultúr­­otthon-igazgató. A KISZ-titká­­runk is más községbe került. Kihasználatlanul áll a szép, új kultúrházunk. A megnyi­tásakor szőtt terveink — a népi tánccsoport megalakítá­sáról, szakköri és klubélet be­indításáról — néhány kísérlet után kudarcba fulladtak. Most a választás előkészítésének időszakában újabb, megalapo­zottabb tervet dolgozunk ki, melyet szeretnénk maradék­talanul megvalósítani. Né­hány hete elfoglaltságaim miatt kevesebb időm jut az olvasásra. Kedvenc folyóira­tomat, az Új írást is csak ne­hezen tudom — szokásomhoz híven — az első betűtől az utolsóig elolvasni. Mindezek mellett segítenem kell szü­leimnek a ház körüli teendők ellátásában. Sok munkát­­ je­lent számomra családi meg­bízatásom: a 11 darab pár he­tes visító kismalac gondozása és a fél­hold háztájim műve­lése. De szívesen csinálom, s ha tervem, a pénzügyi szám­viteli főiskola elvégzése sike­rül, akkor is itt akarok to­vább dolgozni a tsz-ben. Na­gyon örülök annak, hogy mint fiatal párttagot társaim vá­lasztott testületi funkció be­töltésére is alkalmasnak tar­tanak. — b. m. — nyos nótát énekelt. Szerette volna elhitetni magával, hogy ez az álom nem jelent sem­mit, nem baljós előjel, de nem sikerült neki. Az iskola ka­pujában összetalálkozott Far­kas tanár úrral. — Szilvia, ha nem harag­szol, inkább elküldeném Bo­­hust, a D -ből. — Nem baj. Talán, jobb is — mondta mosolyogva, mi­közben befelé már folytak a könnyei. Inkább elküldeném, és­ in­kább elküldeném... ez zaka­tolt a fejében. Délután hiába ült le tanulni, nem tudott odafigyelni. Tudta, hogy iga­za volt a tanárnak mikor nem bízott benne, hiszen ő viselkedett tegnap is úgy, mint aki éppen csak egy szí­vességet vállal minden öröm nélkül, mégis nagyon fájt ne­ki. Végre egy délután mara­déktalanul boldognak mond­hatta magát, s így kell érte megfizetnie. Zokogva borult a tanulóasztalra. Aztán fel­emelte a fejét, s fátyolos szemmel ismét látta magát a nagy terem közepén, de a táblán a dátum már nem 1969., hanem 1970. volt. Igaz történetet írtam le. 1970-ben Szilvi, aki addigra már megtanulta az igazi én­jét mutatni, megnyerte a versenyt. Egy kis tüske azon­ban o ott maradt a szívében. Kubus Éva A Budapesti­ Finomkötött­­árugyár balassagyarmati gyáregységének férfidolgozói­ról azt mondják, el vannak kényeztetve. A tréfás megál­lapítás abból ered, hogy a több száz nődolgozó mellett az „erősebb” nem képviselőinek száma elenyészően csekély, szinte csak a karbantartó mű­szerészekre korlátozódik. — „Nőuralom” van nálunk. Lassan már a mi egyenjogú­ságunk kerül napirendre — jegyzi meg mosolyogva Bauer József ifjú műszerész, a KISZ- csúcsvezetőség tagja. Négy évvel ezelőtt került Balassagyarmatra, a fejlődés­ben levő gyárhoz. Tősgyökeres alföldi gyerek, nősülés után költözött Nógrád megyébe, a felesége idevalósi. — Nem volt probléma a beilleszkedéssel. Mindenütt vannak jó barátok. Két évvel ezelőtt már a gyár KISZ-veze­­tői közé választottak — sorol­ja. Sok szállal kötődik az ifjú­sági mozgalomhoz. Tizenkét év óta KISZ-tag, így volt rá idő, hogy tapasztalatokat sze­rezzen. Ezeket most nagyszerű­en tudja kamatoztatni. — Hat alapszervezet, száz­ötven taggal. A KISZ-korosz­­tályúak száma kétszer ennyi. Sok a bejáró, közülük többen lakóhelyükön végeznek moz­galmi munkát, de itt sem von­ják ki magukat, ha tenni kell a közösségért — jellemzi pár szóval a gyár fiataljait. A mostani KISZ-vezetőség­­választások, a taggyűlések be­számolói kerülnek szóba. — Sajnos, a mozgalmi mun­kában sem rendelkezünk ha­gyományokkal. A legutóbbi választások után néhány ve­zetőségi tagnak még a KISZ- taggyűlés levezetését is ma­gyarázni kellett. Ennek elle­nére az alapszervezetek bebi­zonyították, hogy fejlődőképe­sek. Tavaly kísérletképpen „Szocialista közösségért” el­nevezésű akciót kezdeményez­tünk. Minden olyan próbálko­zást, amely a közösségi érzést erősítette a fiatalokban, érté­keltük. Társadalmi munkától klubdélutánig, oktatásban va­ló részvételig minden beletar­tozott. Amikor áprilisban be­fejeztük a mozgalmat, a szer­vezeti élet érezhetően vissza­esett. Ezen akarunk most vál­toztatni — tájékoztat Bauer József. Az első alapszervezeti veze­tőségválasztó taggyűlést 18-án tartják. Minden szükséges in­tézkedést megtettek, hogy za­vartalanul folyhasson le a vá­lasztási akció.­­ A fiatalok érzik a válasz­tások politikai jelentőségét, s érzik azt is, hogy soha nem törődtek még ennyit a felnőt­tek az ifjú nemzedékkel, mint napjainkban. A KISZ-titká­­runk ott van minden olyan döntésnél, ahol­­ az ifjúságot érintő kérdésekben születik intézkedés. Adnak véleményé­re, meghallgatják, elfogadják javaslatait — mondja. — Mit tanácsolsz a csúcsve­zetőség új titkárának, mint ta­pasztalt KISZ-vezető? — kí­váncsiskodom. — Olyan munkatársakat vá­lasszon maga mellé, akik tényleg segíteni tudják mun­káját, mert egy ember nagyon kevés eredményt érhet el. A fiataloknak színes, vonzó prog­ramok kellenek. Ezt nem sza­bad figyelmen kívül hagyni. Az ilyenek szervezése pedig munkával jár. A KISZ-tagokat jobban vonja be a szervezés­be, lebonyolításba, így aktí­vabbá válhatnak — válaszol, majd még hozzáteszi: na és persze kösse jól fel a fehérne­műjét! Bauer József pártmegbíza­­tásként kapta a KISZ-szerve­­zetben végzett munkát. Hu­szonhat éves, a mozgalomban már idősnek érzi magát. — Azon gondolkodom, mi­kor kell ezt abbahagyni? S az­tán magától adódik a másik kérdés: lehet ezt abbahagyni? Hogy a rutin mit jelent, azt napi munkáján keresztül érzé­keli. A gyárban még nem for­dult elő, hogy a gépek meghi­básodása miatt állni kellett, volna a dolgozóknak. Ehhez azonban ismerni kell a masi­nákat, mint a tenyerét. S napról napra újabb szerkeze­teket tanulmányoz, hogy ne maradjon el a technikától. A tapasztalatok nagy könnyebb­séget jelentenek. A munkában, a fogaskere­kek között. S a mozgalomban is, mely­ben felnőtt, munkássá érett,­ párttaggá vált — a fiatalok között. Sz. Gy. Műszerész, tapasztalatokkal Erőparbaj Kulcsár József felvétele

Next