Nógrád, 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)
1973-09-15 / 216. szám
Jó munka jutalmául A nyári KISZ-vezetőképző táborokban jó alkalom kínálkozott a fiataloknak, hogy bebizonyítsák aktivitásukat, kezdeményezőkészségüket. A legjobb munkát végző KISZ-tagokat a KISZ Nógrád megyei bizottsága szombatvasárnap kétnapos kirándulásra hívta meg. A fiatalok, harmincöten Egerbe és Szilvásváradra látogatnak. programban bükki túra is szerepel. Sor kerül a felsőtárkányi KISZ-iskola megtekintésére is. Készítik az akcióprogramokat Szeptember elseje nemcsak a vakáció végét jelentette a középiskolások számára. A mozgalmi év is elkezdődött. Az első feladatok között szerepel az alapszervezetek akcióprogramjainak elkészítése, melynek határideje október közepe. Ezek összeállításánál okvetlenül figyelembe kell venni a KISZ központi bizottsága új rendtartásokkal kapcsolatos irányelveit. Nagyon fontos, hogy a megválasztásra kerülő diákbizottságok tényleg az osztályközösségi élet irányítói legyenek. Az idén — a tanévben — nem lesz országos jellegű diákrendezvény. Ezért jó lehetőség kínálkozik, hogy a középfokú tanintézetek KISZ-alapszervezetei a mozgalmi évet a közéletiség, iskolai demokratizmus, tanulmányi munka segítésére haszálják fel. Délutáni korzó Mapjaink ifjúsága •■MMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHHimiitgeiiiiiiiiiiiiiiuiuiiiiiimsiasiiiiiii BHimüisuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiii Kislány Szandáról vissza a fal a híg A Cserhát lankáin szürke ,célszalagként kígyózó út vezet t szandára. Az úttól távolabb, balra, a dombok közé ékelődve néhány piros tetős ház húzódik meg. Messze előttünk az út a szandál várat övező erdő homályába vész. ♦ Pelsőczi Erzsébetet a termelőszövetkezet irodáján találom. Érdeklődésemre így vall magáról: — Kisgyermekkorom óta falun élek. Szeretem a csendjét, nyugalmát. Sok szállal kötődök a falusi élethez. Lehet, hogy furcsának tűnik, de a 4 év a városban is ezt erősítette bennem. Az általános elvégzése után Salgótarjánban, a közgazdasági szakközépiskolában folytattam tanulmányaimat. Ez alatt az idő alatt „bérelt ágyam” volt a Furák Teréz leánykollégiumban. Megszerettem a közösségi életet. Már elsős koromban bekapcsolódtam a KISZ-munkába. Később az iskolai KISZ- vb és a kollégiumi diáktanács tagjává választottak. A munkával és tanulással telített napok gyorsan elrepültek. Azt vettem észre, hogy a szünidei termelési gyakorlatok után végleg hazatértem. Szívesen jöttem vissza Szandára, a négy esztendő alatt sokat fejlődött községbe. A hazatérés örömét, sajnos, megkeserítette, hogy nehezen sikerült elhelyezkednem. Pedig tudtam, hogy a környék nem bővelkedik pénzügyi szakon végzett ,.közgésekben”. Végül ide kerültem ,a termelőszövetkezetbe SZTK-ügyintézőnek. Eleinte Furcsa lány volt Szilvi. Soha senki nem tudta igazán megismerni. A legszomorúbb helyzetekben nevetett és a legvidámabb társaságban is faarccal ült. Mosolyogva beszélt komolyan és komoly arccal meggyőzően hazudott Haragudott ezért magára, hiszen ez csak a látszat volt és szinte akaratlanul mutatott mindig mást, mint amit éppen kellett volna. Pedig a valódi énje szerint ő volt a legegyszerűbb, legegyenesebb kislány a viálgon. Igazi tizenhat éves diáklány. Tanárai már alig merték feleltetni, mert sohasem tudták mikor lehet. A feleletek vagy egyesek vagy ötösök voltak. Egyetlen tantárgy, az orosz volt az, amit különösen szeretett. Csak szerette, tanulni nagyon keveset tanulta, de így is ő tudott belőle a legtöbbet az osztályban. Kedvenc ábrándjai közé tartozott egy orosz verseny, ahol ő, Császár Szilvia az ünnepelt győztes. És eljött a lehetőség. Aznap kapott egy egyest, nem tudta átugrani tornaórán a százhúsz centit, elesett a lépcsőn és felszaladt a harisnyája. Szilvinél ez természtesen azt jelentette, hogy a lehető legderűsebb ábrázattal sétálgasson a folyosón. — Szilvi, nem lenne kedved elmenni a városi középiskolás orosz versenyre? — kérdezte tőle Farkas tanár úr, szokatlan volt számomra ez a munkakör. De közvetlen munkatársaim hamar átsegítettek a nehézségeken. Azóta már elvégeztem a képesített könyvelői tanfolyamot is. Ennek köszönhetem, hogy áthelyeztek kontírozó könyvelőnek. Ebben a beosztásban már jóval nagyobb a felelősségem. Nem dicsekvésképpen mondom, de már a főkönyvelőt is helyettesítettem. Úgy érzem megtaláltam a helyem, s mint apró láncszem segíthetem a 2038 hektáron tevékenykedő gazdaság ügyes-bajos dolgainak intézését. Munkába állásom után kicsit eltávolodtam a KISZ-től. Az elméletben tanultak gyakorlati alkalmazása sok időmet és energiámat kötötte le. Később, mikor egyre jobban SZILVI — Én éppen elmehetek — felelte a kitérő örömére jellemző unott hangon. — Komolyan mondom Szilvia. Fel kell készülnöd rendesen. Rázta a busz. Egész úton arra gondolt, hogy végre valóban ünnepelt győztes lesz. Tudta, hogy most úgy felkészül, ahogy még diák soha. És tőle szokatlan módon örömében nevetett. Délután gyorsan megtanulta a másnapi anyagot, aztán elővette az orosz könyvet. Szinte simogatta szemével a betűket. Elképzelte magát egy nagy teremben, amint éppen kipirultan beszél. Még a szavait is hallotta. Másnap kissé szorongva ment az iskolába. A buszon eszébe jutott nyomasztó álma. Újra ott volt a nagy teremben, minden szem rászegeződött, ő kinyitotta a száját, de egy hang sem jött ki a torkán. Kiabálni szeretett volna, hogy ő tud mindent, ne nevessenek úgy, de kiabálni sem tudott. Állt és tehetetlenül nézte a gúnyosan mosolygó arcokat. Aztán mindenki felugrált és táncolni kezdtek körülötte. Farkas tanár úr pedig, valamigybelejöttem, mind aktívabban vettem részt a KISZ-munkában. A mi KISZ-alapszervezetünk tevékenysége hullámzó. A szervezeti élet és a politikai tevékenységünk is hagy némi kívánnivalót. Véleményem szerint ennek az az oka, hogy sok a kijáró fiatal, és hogy nincs a faluban kultúrotthon-igazgató. A KISZ-titkárunk is más községbe került. Kihasználatlanul áll a szép, új kultúrházunk. A megnyitásakor szőtt terveink — a népi tánccsoport megalakításáról, szakköri és klubélet beindításáról — néhány kísérlet után kudarcba fulladtak. Most a választás előkészítésének időszakában újabb, megalapozottabb tervet dolgozunk ki, melyet szeretnénk maradéktalanul megvalósítani. Néhány hete elfoglaltságaim miatt kevesebb időm jut az olvasásra. Kedvenc folyóiratomat, az Új írást is csak nehezen tudom — szokásomhoz híven — az első betűtől az utolsóig elolvasni. Mindezek mellett segítenem kell szüleimnek a ház körüli teendők ellátásában. Sok munkát jelent számomra családi megbízatásom: a 11 darab pár hetes visító kismalac gondozása és a félhold háztájim művelése. De szívesen csinálom, s ha tervem, a pénzügyi számviteli főiskola elvégzése sikerül, akkor is itt akarok tovább dolgozni a tsz-ben. Nagyon örülök annak, hogy mint fiatal párttagot társaim választott testületi funkció betöltésére is alkalmasnak tartanak. — b. m. — nyos nótát énekelt. Szerette volna elhitetni magával, hogy ez az álom nem jelent semmit, nem baljós előjel, de nem sikerült neki. Az iskola kapujában összetalálkozott Farkas tanár úrral. — Szilvia, ha nem haragszol, inkább elküldeném Bohust, a D -ből. — Nem baj. Talán, jobb is — mondta mosolyogva, miközben befelé már folytak a könnyei. Inkább elküldeném, és inkább elküldeném... ez zakatolt a fejében. Délután hiába ült le tanulni, nem tudott odafigyelni. Tudta, hogy igaza volt a tanárnak mikor nem bízott benne, hiszen ő viselkedett tegnap is úgy, mint aki éppen csak egy szívességet vállal minden öröm nélkül, mégis nagyon fájt neki. Végre egy délután maradéktalanul boldognak mondhatta magát, s így kell érte megfizetnie. Zokogva borult a tanulóasztalra. Aztán felemelte a fejét, s fátyolos szemmel ismét látta magát a nagy terem közepén, de a táblán a dátum már nem 1969., hanem 1970. volt. Igaz történetet írtam le. 1970-ben Szilvi, aki addigra már megtanulta az igazi énjét mutatni, megnyerte a versenyt. Egy kis tüske azonban o ott maradt a szívében. Kubus Éva A Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati gyáregységének férfidolgozóiról azt mondják, el vannak kényeztetve. A tréfás megállapítás abból ered, hogy a több száz nődolgozó mellett az „erősebb” nem képviselőinek száma elenyészően csekély, szinte csak a karbantartó műszerészekre korlátozódik. — „Nőuralom” van nálunk. Lassan már a mi egyenjogúságunk kerül napirendre — jegyzi meg mosolyogva Bauer József ifjú műszerész, a KISZ- csúcsvezetőség tagja. Négy évvel ezelőtt került Balassagyarmatra, a fejlődésben levő gyárhoz. Tősgyökeres alföldi gyerek, nősülés után költözött Nógrád megyébe, a felesége idevalósi. — Nem volt probléma a beilleszkedéssel. Mindenütt vannak jó barátok. Két évvel ezelőtt már a gyár KISZ-vezetői közé választottak — sorolja. Sok szállal kötődik az ifjúsági mozgalomhoz. Tizenkét év óta KISZ-tag, így volt rá idő, hogy tapasztalatokat szerezzen. Ezeket most nagyszerűen tudja kamatoztatni. — Hat alapszervezet, százötven taggal. A KISZ-korosztályúak száma kétszer ennyi. Sok a bejáró, közülük többen lakóhelyükön végeznek mozgalmi munkát, de itt sem vonják ki magukat, ha tenni kell a közösségért — jellemzi pár szóval a gyár fiataljait. A mostani KISZ-vezetőségválasztások, a taggyűlések beszámolói kerülnek szóba. — Sajnos, a mozgalmi munkában sem rendelkezünk hagyományokkal. A legutóbbi választások után néhány vezetőségi tagnak még a KISZ- taggyűlés levezetését is magyarázni kellett. Ennek ellenére az alapszervezetek bebizonyították, hogy fejlődőképesek. Tavaly kísérletképpen „Szocialista közösségért” elnevezésű akciót kezdeményeztünk. Minden olyan próbálkozást, amely a közösségi érzést erősítette a fiatalokban, értékeltük. Társadalmi munkától klubdélutánig, oktatásban való részvételig minden beletartozott. Amikor áprilisban befejeztük a mozgalmat, a szervezeti élet érezhetően visszaesett. Ezen akarunk most változtatni — tájékoztat Bauer József. Az első alapszervezeti vezetőségválasztó taggyűlést 18-án tartják. Minden szükséges intézkedést megtettek, hogy zavartalanul folyhasson le a választási akció. A fiatalok érzik a választások politikai jelentőségét, s érzik azt is, hogy soha nem törődtek még ennyit a felnőttek az ifjú nemzedékkel, mint napjainkban. A KISZ-titkárunk ott van minden olyan döntésnél, ahol az ifjúságot érintő kérdésekben születik intézkedés. Adnak véleményére, meghallgatják, elfogadják javaslatait — mondja. — Mit tanácsolsz a csúcsvezetőség új titkárának, mint tapasztalt KISZ-vezető? — kíváncsiskodom. — Olyan munkatársakat válasszon maga mellé, akik tényleg segíteni tudják munkáját, mert egy ember nagyon kevés eredményt érhet el. A fiataloknak színes, vonzó programok kellenek. Ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Az ilyenek szervezése pedig munkával jár. A KISZ-tagokat jobban vonja be a szervezésbe, lebonyolításba, így aktívabbá válhatnak — válaszol, majd még hozzáteszi: na és persze kösse jól fel a fehérneműjét! Bauer József pártmegbízatásként kapta a KISZ-szervezetben végzett munkát. Huszonhat éves, a mozgalomban már idősnek érzi magát. — Azon gondolkodom, mikor kell ezt abbahagyni? S aztán magától adódik a másik kérdés: lehet ezt abbahagyni? Hogy a rutin mit jelent, azt napi munkáján keresztül érzékeli. A gyárban még nem fordult elő, hogy a gépek meghibásodása miatt állni kellett, volna a dolgozóknak. Ehhez azonban ismerni kell a masinákat, mint a tenyerét. S napról napra újabb szerkezeteket tanulmányoz, hogy ne maradjon el a technikától. A tapasztalatok nagy könnyebbséget jelentenek. A munkában, a fogaskerekek között. S a mozgalomban is, melyben felnőtt, munkássá érett, párttaggá vált — a fiatalok között. Sz. Gy. Műszerész, tapasztalatokkal Erőparbaj Kulcsár József felvétele