Nógrád, 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)

1973-09-29 / 228. szám

főüt&enap Karancskesziben Szabó Gáspár ízlésesen meg­­tervezett plakátja hívogatja a salgótarjáni járás művészeti csoportjait, szeptember 30-ra Karancskeszibe, ahol a ni. palócnap eseményeire kerül sor. Egy-egy ilyen ritka ese­­mény jó művészeti seregszem­lének, de számvetésnek is: hogyan állunk népi hagyomá­nyaink őrzésével, ápolásával. Kodály Zoltán írta, hogy a régi Velencében törvény volt: időnként búvárok szálltak a mélybe, hogy megvizsgálják, épek-e a várost tartó cölöpök, nem kell-e felújítani, javítani őket. így kell minden egyes korszaknak is időnként alá­­szállni a népművészet tiszta forrásaihoz, hogy azokból erő­södve, felfrissülve építkezhes­sen tovább a mának. Nekünk, Nógrád megyeiek­nek ilyen gazdag forrásunk a palóc népművészet, amelyet ápolnunk, továbbéltetnünk megtisztelő kötelességünk. Csak dicséret illetheti a sal­gótarjáni járás népművelési irányítóit, hogy immár har­madik alkalommal rendezik meg a járásban a palóc mű­vészet seregszemléjét. Amikor Mikszáth Kálmán elragadtatással kiáltott fel: „Öh, kedves vir»»ni a palóc­földnek! A tündérkert se szebb talán”, nemcsak a ter­mészeti virágokra, hanem a palóc községekben harmoni­kusan kifejlődött színpompás népviseletbe öltözött lányokra is gondolhatott. Hollókő, Ri­móc, Sipek, Varsány, Buják a leghíresebbek. De nem marad el Kazár, Mátramindszent,­­ Nem­ti, Maconka, Somoskőúj­falu sem. Ezek népviseletbe öltözött lányaiban gyönyör­ködhetnek majd a nézők Ka­­rancskesziben. A legtöbb pa­lóc faluban ma már csak ku­riózumként láthatók jeles ün­nepeken népviseletbe öltözött lányok. Marad hát a népi tánc, ahol tovább él az öltö­zék. Jó nézni az ütemesen ringó, sokszínű, tulipánforma kasmírszoknyában lépegető lányokat, olyanok, mintha a mezők vadvirágai keltek vol­na szárnyra. Aranysárga bro­kátselyem, rózsaszín, kék, meg égő piros atlaszselyem, a fe­hértől a sötétbarnáig terjedő árnyalatokban megjelenő gyolcs az anyaga ezeknek a ruhavirágoknak, ezeknek a csípőre kötött, harang alakú szoknyáknak. A ráncba szedett bő igaváll fölé ujjatlan prusz­­lik kerül, s a szoknyát színes hímzésű kötényke takarja. A gyöngyökkel díszített, arany- és ezüstcsipkével szegett, csillogó főkötők adják a fej ékességét. Ezekről a palóc fő­kötőkről írta elragadtatással Petőfi: „Ha megházasodom, onnan hozatok fejkötőket a feleségem számára.” A hagyományos népi tánc mellett Luciáivá szlovák tán­cokkal és dalokkal, Mátrave­­rebély pedig cigány népi együt­tesével mutatkozik be. Színes dalcsokor is szere­pel: Nagybátony, Karancske­­szi, Nemti, Szuha szerepel kó­rusaival, több citerazenekar is emeli a hangulatot. A megszólaló dalok is őrzik a palócvilágot. Beszélnek a díszítő művészetekben uralko­dó piros és kék színről. „Meg­üzentem a szeretőm anyjá­nak,/ Csipkés párnát szőjön fejem aljának./ Csipkés pár­nát, csipkés legyen a széle,/ Hogy a piros kivirítson belő­le." A művészeti csoportok sze­replése mellett a rendezők gondoskodnak arról is, hogy kiállítás formájában megis­merkedhessenek a látogatók a palócok mindennapi tárgyai­val. Egy eredeti palóc szobát is „felépítenek” erre az alka­lomra, hogy azok is megis­merhessék az előreugró, szé­les ereszpárkányos, lépcsőzetes zsúfolású, fapilléres torná­­cú, ősi motívumokkal díszített oromfalú építészetet, akik ma már ilyet legfeljebb Hollókőn láthatnak eredeti állapotában. Látványosnak és mozgal­masnak ígérkezik tehát a III. járási palócnap. Reméljük, megyénkből sokan gyönyör­ködnek majd a színes sereg­szemlében és együtt örülnek a vendégséget ülő, vendéglátó Karancskeszi lakóival együtt. Csukly László Megyei népi díszítőművészeti tanfolyam — A balassagyarmati népmű­velők népművészet-ápolása, -terjesztése túlnőtt a helyi fel­adatokon. Egyrészt egész me­gyénkre kiterjedő mozgalom­má lett. — A palóc föld élő népművészettel rendel­kező terület, a palóc művé­szet méltó arra, hogy jobban megismerjük és másokkal is megismertessük — magyaráz­za a megyei szakreferens. Éppen az októberben kezdő­dő megyei tanfolyam levele­zése közben találom, a me­gye mind az öt járásából ér­keznek jelentkezések erre a két és fél éves tanfolyamra. — Mi a célja ezzel a nagy tanfolyammal a gyarmati művelődési központnak? —­ Elmélyültebb kézimun­­­kázói ismeretek nyújtása, szerzése. Azok számára pe­dig, akik tehetséget és ked­vet éreznek arra, hogy tovább is adják amit itt tanulnak, illetve akik lakó- és munka­helyükön tanítani szeretnék a kézimunkát, azok a tanfolyam végeztével vizsgát is tehet­nek. Ez a vizsga működési engedélyt is ad. — Nehéz lesz a tematika? — A programban figyelem­be vettük a manuális tevé­kenység mellett az elméleti ismeretek oktatását is, pél­dául, a népi hímzések táj­­jellegét, felépítés­ét, színezé­sét, és öl­zéstechni­káját is tanítják majd a főiskolai tanárnő, illetve a többi szakemberek és tudományos munkatársak a néprajzi múzeumoktól, pedagógiai fő­iskolától. A témához kirán­dulások, múzeumlátogatások és kiállítások kapcsolódnak. A tanfolyamot Balassagyar­maton szervezik, mivel Nóg­­rádban itt van a népművé­szet bázisközpontja. Csak az előkészítő tanfolyamot ren­deztük meg Hollókőn. — Ki fedezi a költségeket? — Minimális összeggé a hallgatók is hozzájárulnak, de a legtöbb segítséget a megye adja. A megyei mű­velődési központ anyagi tá­mogatását élveztük, remél­jük, továbbra is gondozásuk­ban tevékenykedhetünk. A szakkörünket pedig a megyei tanács művelődésügyi osztá­lya segíti kiemelten. — Milyen szakkörő­l van szó? — Népi díszítőművészeti szakkörről, amely 1971. őszén alakult meg a Mikszáth Művelődési Központban. Ide azok járnak, a­kiik hímzéssel, fafaragással és tojásfestéssel foglalkoznak. Felfigyeltek rá­juk a megyén tűt is, az észak-magyarországi, szeren­csi kiállításon, valamint az első országos népművészeti kiállításon, Nyíregyházán­. Ez az év sok örömet, sikert ho­zott a palóc népi díszítőmű­vészeknek. A gyarmati fafa*­rágócsoport vezetője Egri István, a fiatal MÁV-műsze­­rész elnyerte a Népművészet Ifjú Mestere megtisztelő cí­met, sőt pályamunkája a VIT- re is kikerült, a szovjet de­legációt ajándékozták meg vele. Így nem csak Nógrádi megyét, hazánkat is képvisel­te remekművű fafaragásaival. A napokban Dejtáron, a tsz művelődési otthonában rendeztek kiállítást, de Dré­­gelypalánk is kérte a kiállí­tási­­ anyagot. Tiszta forrás­­ a Nógrád megyei palóc népmű­vészet, érdemes kutatni, ér­demes támogatni. — elekes — Vándorkiállítás (30.) Az akna nem robban Peszcov elgondolkodott, a válaszra várva Ivadék is hall­gatott. — Ügy ... úgy ... — szólalt meg végül Peszcov elnyújtva a szavakat. — A dolog valóban komoly és szükséges, másként nem kockáztatnád az életedet. Csakhogy te nem mehetsz be az üzembe, a csomagot magam helyezem el a vörösöknek. Tu­dom, hol a gyár érzékeny pontja. Azonkívül senkinek se jutna eszébe, hogy rám gyana­kodjon. — Azt hiszem, igaza van, Nyíl Tyimofejevics. — Adj egy kis időt, alapo­san meg kell rágni a dolgot. Soha nem vállalnám el, ha nem érezném: a vörösöknek hamarosan végük. Az előcsarnokból ismét lár­ma hallatszott. — Szünet van. Nem lenne jó Rácsik, ha itt látnának té­ged. Igaz, sokan járnak hoz­zám gazdasági ügyekben, de nem árt az óvatosság. — így igaz, Nyíl bácsi. — Gyere vissza két-három nap múlva, addig mindent át­gondolok. Eltelt egy hét. Ivadék is­mét elindult, hogy felkeresse a klubban Feszcovot, az ak­nát aktatáskában hozta ma­gával. Enyhe remegését és rossz előérzetét gyorsan le­küzdötte, de azért bátortala­nul, vissza-visszatekintve ha­ladt. Pontosan a klub előtt, az épület sarka mögül várat­lanul két férfi lépett hozzá és megragadta a karját. Ivadék elhajította a táskát, karjait ki­szakítva az ölelésből egy pisztolyt kapott elő. Tudta, hogy lebukott, belelőtt a lábá­nál heverő aktatáskába. Azon­nal lefegyverezték. Mialatt el­szedték a revolverét, értetle­nül nézett a táskára. Az akna valamiért nem robbant fel. Nehéz szorítás fullasztotta a torkát. Megértette, hogy az aknát előre hatástalanították, őt pedig az orránál fogva ve­zették. Este Jakov, Kulijev társasá­gában, lekopogtatta a rejtjel­zett rádióüzenetet a meghiú­sult akcióról: „... Ivadék gyárbeli isme­rőse árulónak bizonyult. Akkor fogták el az aknával együtt, amikor hozzá igyeke­zett. Megfelelő távolságból kí­sértem Ivadékot, láttam, amint a csekisták egy gépkocsihoz vezettek. A beszállás pillanatát ki­használva Ivadék elővett egy méregampullát és a szájába vette. Alíaverdi.” — Nem rossz fedőnév, egy istenség neve — jegyezte meg Kulijev, amikor Jakov át­nyújtotta neki az üzenet utol­só sorait. — Nem véletlenül gondolták ki. A németek nagy reményeket fűznek hozzád. — A németek gyanakodni fognak, von Schönhafen ugyancsak bizalmatlan ember. — Bizonnyal megpróbálnak leellenőrizni. Jobbik eset, ha ezt Kazancev útján teszik. Ha másként próbálkoznak, na­ V. üegorov dokumentumregénye A szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek Fordította : Havas Ervin gyon résen kell lennünk.NOGRAD — 1973. szeptember 29., szombat Előzetes a A televízió gondol idősebb nézőire is. A kedden (17.30) sugárzásra kerülő „Életet az éveknek”, a nyugdíjasok mű­soraként jelentkezik, de meg­találhatják benne szórakozásu­kat a kevésbé korosabbak is. Kazimir Károly, a Thália Szín­ház újonnan kinevezett igaz­gatója hozta létre másfél év­tizeddel ezelőtt a budapesti Körszínházat. Azóta szinte va­lamennyi előadása művészeti életünk nagy érdeklődéssel kí­sért eseménye. A Színházi Al­bum különszáma (20.50) en­nek az eltelt tizenöt évnek iz­galmas krónikája. A föld szíve című olasz filmsorozat befejező részét szerdán (20.00 óra) láthatjuk, s Brazília legszegényebb vi­dékének, a hatalmas cukornád­ültetvényekkel tele Sertaonak társadalmi, gazdasági, politi­kai életével, problémáival is­merkedhetünk meg. A Színész­múzeum a néhány évvel ez­előtt elhunyt nagyszerű szí­nészt és színházpedagógust, Rózsahegyi Kálmánt mutatja be. (20.50). Megmérettünk és nehéznek találtattunk... (17.40), ez a cí­me annak a csütörtök délután bemutatásra kerülő műsornak, amelyet orvosok, biológusok, szociológusok bevonásával Kárpáti György rendezett a túl­táplálkozásról. A helyes táp­lálkozás objektív okok függ­vénye is, de fontos tényezője a kellő ismeret: mit, mennyit és hogyan. A tizenkét héten át felváltva jelentkező adás­sorozat ezekre a kérdésekre próbál válaszolni. A Tv Ga­lériája (20.45) Király József belsőépítésszel ismerteti meg Tv jövő heti a nézőket. A Párbeszéd?! cí­mű műsor a Hosszú, forró nyár című filmsorozat közön­ség­kritikus szembesítése a műsorából mű valós és vélt értékeiről. Az alkotók nem kívánnak a­ dön­tőbíró szerepében tündökölni, a döntést — kinek van igaza — a nézőkre bízzék. A péntek délután a fiataloké. Az úttörők honismereti expe­díciója, a­­ „Nekvr­ szülőha­zám. .című adás (17.15) az általános iskolásokhoz, a Ra­dar című ifjúsági érdekvédel­mi műsor (18.05) a KISZ-kor­­osztályú fiatalokhoz szól. Kü­lönös vadászat (20.00) címmel Kígyós Sándor kémfilmjének első része kerül képernyőre. Ezen a héten is jelentkezik a Négy kerékkel, okosan (20.55) című játékos autóverseny. Szombaton Szabó Sípos Ta­más rajzfilmsorozatának, a Magyarázom magunkat.. .-nak hatodik része kerül képer­nyőre este nyolc órakor. Majd a Különös vadászat című film második részét sugározzák. A televízió a nagy szovjet film­rendező, Grigorij Csuhraj munkásságát mutatja be öt egymás utáni szombat estén. Elsőként az 1956-ban forgatott és nagy nemzetközi visszhan­­got keltett A negyvenegyedik című munkája kerül vetítés­re. (21.45). A vasárnapi programból a Csipkerózsika című zenés me­sejátékot (9.40) a gyermekek­nek, a Bevezetés a filmelem­zésbe című műsort (14.10) a filmművészet iránt érdeklő­dőknek ajánljuk. Az Úriem­berek vagyunk (20.05) Szép Ernőt mutatja be, néhány írá­sának televíziós feldolgozásán keresztül. A sanzonok szerel­mesei az est befejezéseként Gilbert Bécaud-t hallhatják, illetve láthatják. Képünkön: az Egy hölgy arc­képe című angol filmsorozat (csütörtök, 20.00) egyik férfi­­szereplője látható Tolmácsi asszonyok Ä család gondja • Nőnapi ajándék AZ ASSZONYOK egymás mellett ülnek a szobát ke­resztbe érő asztal előtt. Rajz­szenet csiszolnak és csomagol­nak. Kormos arcukat megle­pett érdeklődéssel emelik fe­lénk: vajon hogyan vetődtünk ide, ebbe a pici, eldugott szo­bába, s mit akarhatunk? A Budapesti Erdőkémia IV. számú tolmácsi üzemvezetősé­gének mintegy kétszáz dolgo­zójából ötven a nő. Többsé­gükben a könnyebb munkát végzik, a faszénnek közvetle­nül a szállításra való előkészí­tését, ahogyan szaknyelven mondják, a kiszerelését. A most munkában levő brigád, amelynek vezetője Dávid Já­nos párttitkár, nyolc asszony­ból áll. Valamennyien már több éve dolgoznak az üzem­ben; van aki kilenc, sőt tizen­öt esztendő óta. Itt dolgoznak a férjek is. — Engem a férjem hozott ide, mondja Varsányi István­ná, aki négy gyermek — há­rom leány és’egy fiú — édes­anyja. A legidősebb kislány tizennégy éves, a legkisebb, a fiú másfél. — Sok dolgom van a gye­rekekkel — folytatja. — De szívesen csinálom. Főzök, mo­sok, vasalok rájuk, hogy min­dig tisztában járjanak. Estén­ként, mikor van egy kis időm, a televíziót nézem, de hamar elálmosodom a fáradtságtól. Moziba sem voltam már vagy négy-öt év óta. — És színházban? — Színház nem jár hozzánk, mert kicsi a kultúrház színpa­da. De márciusban fent jár­tunk Pesten, a József Attila Színházban és megnéztük a Névnapot. Nagyon tetszett. Az üzemtől kaptuk ezt az­­ utat nőnapi ajándékként. Minden női dolgozó eljöhetett, aki akart. AMIKOR A szórakozás és önművelés lehetőségei felől érdeklődöm, a többi asszony — Laki Jánosáé, Dávid János­­né, és Fejes Jánosné — is azt panaszolja, amit Varsányiné: bizony arra kevés az idejük. Mindannyian családosak. Ott­honi idejük jó részét a házi és a ház körüli teendők kötik le, tavasztól őszig pedig jobbára a földi munkák. Télen több a szabad idő, de azt is munkára fordítják: kézimunkáznak. Mert szép, és olcsóbb — mond­ják, ha az ember magának csi­nálja meg az ablakfüggönyö­ket vagy asztalterítőket. Meg­értem, hogy örülnek saját ke­zük munkájának, de egy kicsit sajnálom is, hogy ennyire haj­szolják maguk, s csak mini­mális időt hagynak pihenésre, szórakozásra, művelődésre. — Arra van ideje az ember­nek, amire ak­arja — véleke­dik társnőitől eltérően Ga­­rancz Joachimné, s azt hiszem, ebben többé-kevésb­é igaza van. A többiekhez hasonlóan ő is családot gondoz, kézimun­kázik, kapál, néha vasárna­ponként eljár a „jenei” — di­­ósjenői — tóihoz. Rendszeresen néz televíziót, de ha nem tet­szik neki a műsor, akkor nyu­godt lélekkel otthagyja, vagy kikapcsolja és olvas. Néhány könyveim, amit a közelmúlt­ban olvasott: Szilvási: Apas­­sionata, Maupassant: A szép­fiú, Solohov: Csendes Don. A legjobban ez utóbbi tetszett neki. — Miért? — tűnődik el egy pillanatra. — Mert olyan mint az élet, valóságos történetről szól, egy szimpatikus női alak történetéről. Hogy is hívták azt a nőt?... Segítsen már fő­nök! — szól oda Dávid János­nak, aki maga is olvasó em­ber, s rendszerint elolvassa azokat a könyveket, amelyeket Garanczné és némely más as­­­szony olvas. Később már csak vele beszélgetünk a szo­cialista brigádok kulturális tevékenységéről. — Nemrég tartottuk meg üzemi szinten a szocialista brigádok munkájának féléves értékelését. A hármas követel­ménynek általában jól megfe­lelnek a brigádok. Csak kultu­rális téren tapasztalható le­maradás. Ezért fő feladatul a a művelődés és önművelés to­vábbi fokozását tűztük a bri­gádok elé. A jövőben szeret­nénk a kulturális tevékenység értékelésének megbízhatóbb formáit megvalósítani, kiala­kítani valamilyen módon. ÚGY VÉLJÜK, erre sok más termelőegységben is gondot fordíthatnának. Hogy ne csak a többé-kevésbé esetleges be­szélgetésekből értesüljünk a brigádok kulturális munkájá­ról, eredményeiről, vagy ép­pen eredménytelenségeiről. Ki kellene dolgozni valamennyi gyárban és üzemben a műve­lődésre, az önművelésre való ösztönzés legmegfelelőbb rend­szerét, a jelenlegi gyakorlat felülvizsgálata alapján. Sulyok László Vendég az égből Eljött 1911. augusztusa. A város, a tengerre ereszkedő amfiteátrum felett a hőségtől szinte megállt a levegő. A Kaspi-tenger felől már napok­ óta nem érkezett egyetlen enyhítő szellő sem. Jakov ki­nyitotta lakása minden abla­kát, mégis nehezen vett léleg­zetet. Ezek a napok eléggé megviselték. Romlott a köz­érzete, a frontról érkező hí­rek is keserítették. R­áadásul Ivadék lebukása óta Schön­­hausen is hallgat. Semmi megbízatás. Mit jelent ez — gyanúba keveredett? Fel kell adni a játékot? Egészségi ál­lapota romlik. Ma különösen gyöngének érzi magát — ép­pen az orvost várja. Ehelyett a postás érkezik. Levél Lidától. Jakov kényel­mesen végignyúlt a heverőn, olvasni kezdett. Meleg hangú, kedves levél. Lida már szá­molgatja a napokat, ami a viszontlátásig hátravan. Szeptemberben visszatérhet a hazájába. Azt is megírta, hogy családját Moszkvából Novoszibirszkbe evakuál­ták. Jakov gondolataiba mélyedt. Még egy hónap a találkozá­sig. Körülnézett a szobában, rendbe kellene tennie Lida ér­kezéséig. Bizony, csak a nagy­­takarítás segít. Az utóbbi hó­napok eseményforgatagában teljesen elhanyagolta a lakást. (Folyk­U­ uk) Jancsó-sorozat A Nógrád megyei Moziüze­mi Vállalat szervezésében a salgótarjáni József Attila Me­gyei Művelődési Központban kéthetenként rendszeresen pén­teken Art Kino előadásokat tartanak. Az idei év hátralevő há­rom hónapjában Jancsó-sorok Salgótarjánban zajot mutatnak be Jancsó Mik­lós filmművészete címmel. A sorozatban szereplő hat, nagy sikereket elért és sok vitát ki­váltott film a következő: Ol­dás és kötés, így jöttem, Sze­génylegények, Fényes szelek, Csillagosok, katonák, Még kér a nép._„, _

Next