Nógrád, 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)

1973-09-11 / 212. szám

képernyő előtt !Mindenkinek szeret... Az elmúlt héten a legszélesebb rétegű és igényű nézőtábor megtalálta a televízióban az érdeklődésére számot tartó programot. A sportbarátoknak keddtől vasárnapig kedvezett az úszó- és vízilabda-világbajnokságról jelentkező sorozat. S ha nem is túlságos bőven termettek számunkra az érmek, mindenesetre elmondhatjuk, hogy minden jó, ha jó a vége: vasárnap este a vízilabdadöntők végén magyar Himnusszal zárult a belgrádi világprogram. A színházbarátok örömére kedden este képernyőre került Páskándi Géza romániai magyar író Vendégség című drámája, amely Báthory Kristóf erdélyi fejedelem udvaráról ad képet. A sűrű atmoszférájú történelmi dráma középpontjában Dávid Ferenc unitárius püspök és Socino, az Európa minden országából kiűzött, Báthory szoglálatába szegődő hivatásos besúgó áll. Tulajdonképpen e két férfi szikrázó párviadala ez a mű. A Pesti Színház előadásában két olyan nagyformátumú színész találkozik össze e szerepekben, mint Básti Lajos és Darvas Iván, akik nemcsak hiánytalanul betöltötték az író elgondolásait, de művészi egyéniségük sajátos pluszával jelentősen tovább is gazdagították a sokoldalúan árnyalt jellemeket. Kitűnőt nyújtott Bárdi György, Pándy Lajos, Szegedi Erika is. Akik az önfeledt mulatságot kedvelik, azoknak jó szolgálatot tett — még mindig a kánikula jegyében — a Monte vasali aranyérme című NSZK tévéfilm. A burleszkízű történet, sok-sok szatirizáló törekvéssel egy nemlétező kis hercegség nemzeti hiúságra alapozó törekvéséből táplálkozik, abból, hogy egy világcsúcsformában futó betörőből — szemet húnyva üzelmeinek —, nemzeti hőst, olimpiai bajnokot faragjanak. Az ebbéli igyekezet rendkívül fordulatos, szellemes cselekménysorozat végén kútba esik ugyan, de a véletlen folytán új olimpiai reménységre bukkannak. Változatlanul érdekesen bonyolódik az Országutak című NDK tévéfilmsorozat, melynek az elmúlt héten harmadik részét láthattuk. A pénteki adásnap eseményei közül kettőt említenék: a Velünk kezdődik minden című tévéfilmet és a Négy kerékkel, okosan című új, játékos autóverseny tv-vetélkedőt Az előbbi, a tévéfilm, Bárány Tamás írásából született, s nem túlságosan ragadtatott el azzal a filozófiai portréval, amelyet az író ifjú hőséről elénk vetített. A kifejlet is olcsó írói megoldás, már jó előre számítottunk rá, nem ért váratlanul bennünket. A vontatott dialógusokkal a fiatal színészek: Szegváry Menyhért és Szerencsi Éva verítékezve birkóztak, de Bessenyei Ferencnek, Békés Ritának és Bitskey Tibornak sem jutott hálásabb feladat. A játékos vetélkedő viszont a versenyizgalmon túl számos érdekes, hasznos ismerettel is szolgált Európa számos jelentős városáról. Jól szórakoztatott vasárnap este a Mindent George miatt című NSZK tévéfilm, melynek hőse egy gyönyörű bernáthegyi kutya. A mulatság örömét még a kissé érzelgős befejezés sem tudta egészen elrontani. (barna.) Filmszínházaink játsszák őket Már a Ieziete sem különösebben biztató Zbynek Brynych csehszlovák filmrendező Oázis című filmjének: egy narrátorhang — a főszereplő hadnagyé — elmondja, hogy izgalmas és véres történetet fogunk látni, amelyet csak ő és egyik katonacimborája élt túl. A történet, — az afrikai idegenlégióból szökött csehszlovák katonák és a német fasiszták vízért folytatott élethalál küzdelme a forró sivatagban — aztán ennek rendje és módja szerint bonyolódik, de annyira ötlettelenül és sablonosan, hogy már bosszantó. A fűm egy nemes gondolatnak: a fasizmussal nem lehet megalkudni, ellene a végsőkig harcolni kell — a szimpla, érdektelen illusztrációja. Ennek az örök, egyetemes érvényű történelmi, társadalmi igazságnak az általános iskolás tankönyvek szájbarágós stílusában való megfogalmazásával napjaink mozinézője már — joggal — elégedetlen. Agitatív ereje nagyon csekély. A film alakjai élettelen, papírmasé figurák. Alig van hiteles emberi megnyilvánulásuk. Csak arcizmaik rángatóznak, fogaikat csikorgatják, hogy a leggyakorlatlanabb mozinézővel is elhitessék, illetve megértessék, hogy most életükért erőlködnek és szenvednek a forróságtól. Másik ténykedésük, hogy állandóan egymásra lövöldöznek. A történetből emlékezetes lélektani drámát lehetett volna forgatni. Ha a rendező a film gondolati tartalmára koncentrál. Példa erre az a néhány , valóban gondolatilag is izgalmas jelenet a film közepéről, amely a csehszlovák idegenlégiós hadnagy és a német őrnagy vitáján keresztül a két ember felfogás- és jellembeli különbségeit fogalmazza meg művészileg és elfogadhatóan. Zbynek Brynych figyelmét azonban a külsődleges megoldások kötik le. S ezt a felfogást teljességgel teszik magukévá, és szolgálják ki a színészek és az operatőr. Talán csak Rudolf Hrusinszkynak — Svejk egykori megformálójának — sikerült egy-egy jelenetben valóságos hús-vér figurát ábrázolnia, a tompaagyú, ösztönei szerint cselekvő tizedes szerepében. (sulyok) \ ( Kazári kérdések Két pedagóguscsalád — mindketten kiskorú, egy két- és egy tízéves gyermekkel — július 16-tól, illetve augusztus 10-től a mai napig az általános iskola egy-egy tantermében él Kazáron. A tanév pedig már megkezdődött! Egy osztály most a tornateremben tanul, egy harmadik osztály pedig délutánra jár tanulni. Az iskola igazgatója — aki emberségesen járt el a községi tanáccsal közösen, amikor engedélyezte a nyári szünetben a két család „beköltözését” augusztus 30-ig a tantermekbe — most nem tudja, mitévő legyen? A Salgótarjáni Járási Hivatal művelődésügyi osztályának kívánságára írásban felszólította Mede Lászlóékat és Tarás Jenőéket, hogy költözzenek ki a tantermekből. Hová? Azt nem tudja! Igaz, a tanács és az igazgató érvényben levő rendelkezést hágott át, mert közintézménybe (művelődési házba, iskolába stb.) családok csak elemi csapás esetén költözhetnek, a megyei tanács elnökének engedélyével, hat hétig. Hiba történt tehát, mert ezt az engedélyt nem kérték ki. Olyan hiba ez, amely emberségből történt, arra számítottak, hogy augusztus 30-ig befejeződik a lakások tatarozása, belső felújítása. Nem fejeződött be! Kinek a mulasztása játszik ebben szerepet? Kétségkívül, a községi tanács és az igazgató is fordulhatott volna már korábban a felsőbb szervekhez. Lássuk azonban a tényeket. A Kazári községi közös Tanács — az iratok tanúsága szerint — 1972. szeptember 6-án kötött kapacitáslekötési szerződést a Nógrád megyei Beruházási Vállalattal — többi között — a két Szabadság úti pedagóguslakás felújítására, mintegy 200 000 forint értékben. A Beruházási Vállalat ezt 1972. október 2-án visszaigazolta. Az idő — mert mit tesz az idő? — múlt. A községi tanács, Salamon Ferenc elnök tájékoztatása szerint, szóban és írásban többször sürgette a vállalatot a megbízási szerződés megkötésére. A Beruházási Vállalat ezt csak 1973. augusztus 3-án kötötte meg. Közben a két család, kiskorú gyermekeivel, a már említett időpontban beköltözött egy-egy tanterembe. A kivitelező, a Nagybátonyi Községgazdálkodási Vállalat augusztus 16-án — még szerződés nélkül — megkezdte a munkát. Ez dicséretére legyen mondva. Azonban az öröm korainak bizonyult, két napig dolgoztak, aztán másfél hétre eltűntek a munkások, s azóta is — enyhén szólva — vontatottan halad a munka. (Egyébként, szerződésük múlt héttől már van.) Csakhogy... ... közben annak rendje és módja szerint megkezdődött az új tanév! ... közben a kivitelező megígérte, hogy legalább egy-egy szobát a két családnak rendbe hoz múlt hét végéig, ahova átmenetileg beköltözhetnek. Persze, összes bútoraikkal, kiskorú gyermekeikkel, s a lakás többi részének „csatatér” jellege közepette. ... közben semmiféle ígéretet nem kaptak arra, hogy a lakások tulajdonképpen mikorra is készülnek el. Érthető, ha ezt a „megoldást” nem fogadják kitörő lelkesedéssel. ... közben tegnap is csak két embert találtunk egyik lakásban a szoba közepén a nagybátonyi vállalattól. Bizonytalan tehát, hogy az az egy-egy szoba akár e héten is elkészülne. ... közben az MSZMP KB oktatáspolitikai határozata szellemében ez a tanév számos igen lényeges új dokumentum gyakorlati megvalósítását tűzte a pedagógusok elé, akiknek élet- és munkakörülményei egyáltalán nem mellékesek senki számára sem. ... közben a tanulók egy része átmenetileg mégiscsak kedvezőtlenebb körülmények között tanul. . ... közben a községi tanács vezetőinek, s az iskola igazgatójának felelőssége csakugyan tisztázást nyert. De... ... ki még a felelős ebben az áldatlan ügyben? S főként: mikor zárul le megnyugtatóan? Egyszerűbben szólva: mikor készülnek el a két lakás teljes rendbehozatalával? Tóth Elemér Mikszáth-emlékház Horpácson Bizony, verejtékcsöppeket csalt elő homlokunkon a szokatlan szeptemberi kánikula. Gépkocsink lassan zötykölődött a Horpácsra vezető kátyús bekötő úton. A falu közepén, az árok mentén libák legelésztek. A Mikszáth-kúria kertjében gyenge szél neszezett a sárguló faleveleken. A községben, ahol a palócföld legnagyobb írója, nemzeti irodalmunk „könnyű” és kitűnő tollú klasszikusa, Mikszáth Kálmán élt és alkotott életének utolsó esztendeiben, 1904-től 1910-ben bekövetkezett haláláig, emlékház őrzi emlékét. A hatalmas kiterjedésű kert fái alatt hajdan az író sétálgatott. Ma gyerekzsivalytól hangos a környék. A Szontágh Pál, illetve a Mikszáth Kálmán által építtetett kastélyban az állam gyermeknevelő otthont létesített. Két szobát azonban kiállítás céljaira tartottak fenn. Mit láthat a látogató, a szülőföld kulturális, szellemi értékei iránt érdeklődő megyei utazó a Mikszáth-emlékházban? A kiállítás rendezői a földszinti előtérben helyezték el — többek között a Mikszáth-művek címváltozatainak és színpadi feldolgozásainak fényképdokumentumait, a horpácsi birtokvásárlás iratait, és az író Kálmán nevű fiának tervrajzait, melynek alapján a neoklasszicista stílusú kastély felépült. A tulajdonképpeni emlékház két szobáját az emeleten találjuk; ezekhez keskeny, fából készült falépcső vezet. Az első szoba az író tulajdonát képező bútorok és egyéb használati tárgyak alapján ízlésesen kialakított, korabeli szobabelsőt mutat. A látogatók többek között megcsodálhatják Mikszáth velencei tükrét, ágyát és a fényképekről jól ismert támlás székét. Ebben a szobában láthatjuk híres pipájét és az éjjeliszekrényen állott gyertyatartót. A második szoba az újság- és prózaíró Mikszáthtal ismerteti meg a látogatót. A tablókon és tárlókban felnagyított kéziratainak fotódokumentumait, műveinek hazai és külföldi kiadásait láthatjuk fényképeken és eredetiben. A kiállítás felvillantja az író személyes kapcsolatait, néhány kortárs írót és költőt is bemutat. Az író publicisztikai írásaiból, vallomásaiból és szépprózájából vett idézetek ízelítőt adnak a „nagy palóc” szellemi világából, szemléletét és írói ábrázolásmódját jellemzik. Két példa a feliratok közül ennek illusztrálására: „Elbeszélni nem a regényíróktól tanultam, hanem a magyar paraszttól.” „Abból merítsen az író, amit látott, s ne abból, amit olvasott!” A Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága nagy gondot fordít a megyei Mikszáth-hagyományok és -emlékek ápolására. Ezt bizonyítja ez a kiállítás is, a horpácsi emlékház, amely jelenlegi formáját az elmúlt esztendőben kapta az író születésének 125. évfordulója alkalmából. Hogy a felújítás jól sikerült, kiolvashattuk a vendégkönyvből is, amely sok hálás, dicső bejegyzést tartalmaz: az utókor, a Palócföld megbecsüli naggyá lett fiát. — ok — (14.) — Megmagyarázom neki, hogy ez elengedhetetlen procedúra — a haza érdekében. Nem ostoba ember, megérti. — Nem, nem Heckert... — Nem tartaná szükségesnek excellenciád, hogy Berlint tájékoztassuk Szergejevről? — szakította félbe ismét a főnökét, nehogy újabb történetbe kezdjen. Schönhausen szinte belepirult a gondolatba, milyen viharos tetszést arat majd a hír az Abwehrben, egy szovjet tisztviselő beszervezéséről. Nagy csábítást érzett a jelentés azonnali elküldésére, de óvatossága felülkerekedett. — Ne siessük el a dolgot. Előbb magam is találkozom vele, azután összeállítjuk a jelentést. Másnap este Heckert elment Szergejevért. Az utcák néptelenek voltak, a teherániak este nem szívesen mozdulnak ki az otthonukból. Tíz óra felé már álomba merül a város. A világosszürke Opel a sarok mögött várakozott. Heckert a volánhoz ült,,s egy szőnyeget dobva a hátsó ülésen elhelyezkedő Szergejev lába alá, figyelmeztette őt: — Szergejev úr, úgy kell ülie, hogy kívülről ne látassák meg. Ne haragudjon a kényelmetlenségért, de az ön érdekében történik. * Szergejev lejjebb csúszott az üllésen, és mélyen előrehajolt. Tíz perc múlva a gépkocsi már a Doule Allén járt, vagyis a „követség útján” — így nevezték ezt az árnyas, zöld utcát, amelyen a diplomáciai képviseletek többsége összpontosult. A német követség épülete előtt Heckert megnyomta a kürtöt. A kapu zajfalán kitárult, mintha a kürtjei egy rejtett mechanizmust működtetett volna. A gépkocsi behajtott az épületet övező parkba és megállt egy oldalbejárat előtt. Heckert kiszállt a gépkocsiból, saját kulcsával ajtót nyitva betessékelte Szergejevet. Amikor a késői vendégek átlépték a szoba küszöbét, Schönhausen fölállt hatalmas íróasztala mögül. A szoba komornak és zsúfoltnak tetszett. Az idős ember — nem nevezve meg magát — kezet nyújtott Szergejevnek, és hellyel kínálta. Heckert a mellettük levő díványra ült. — örülök, hogy megismertem, Szergejev úr. Heckert őrnagy már említést tett hazafias érzelmeiről. Ez dicséretes dolog. Mi, németek, bárhol éljünk is, mindig készen állunk a haza szolgálatára, amely most történelmi küldetést teljesít. A Führer vezetésével Németország átformálja a világot. — Schönhausen egy félfordulattal a háta mögött függő Hitler-portréra tekintett. Heckert felugrott a helyéről, karját előrelendítette és elrikkantotta magát: „Heil Hitler!” Szergejev zavartan felállt a helyéről. Schönhausen tanácstalan mozdulatot téve, rászólt: — Üljön csak le, Szergejev úr. Von Schönhausen folytatta volna a beszélgetést, de Heckert ízetlenkedése elvágta benne az előre kigondolt mondatok fonalát. A beállt szünetben sehogyan sem sikerült összeszednie a gondolatait. „Öreg bútordarab, megérett az ócskás piacra” — mondaná Uodzsa Ali — gondolta Heckert gonoszkodva. — Herr... Herr... — próbálta megtörni a csendet Szergejev, de nem tudta, hogyan szólítsa meg Schönhausent. — Von Schönhausen — szólt közbe az öreg örömmel, azt remélve, hogy a társalgás kedvező fordulatot vesz. — Von Schönhausen úr, el kell mondanom, hogy betegségem miatt nem vállalhatom el a megbízatást. — Ö, ez nem akadály, tisztelt Szergejev úr. Amíg ön Iránban tartózkodik, megbízunk egy tapasztalt orvost a felügyeletével. — Ez gyakorlatilag megvalósíthatatlan. — Ugyan már. Az orvos Heckert úrhoz jár majd, önnek csak át kell mennie a szomszédos lakásba. Ez nem tűnhet fel senkinek. Hívja csak ide a doktort — fordult Heckerthez —, használjuk ki az alkalmat, hogy Szergejev úr nálunk tartózkodik. (Folytatjuk) V. Jegorov dokumentumregénye: A szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek Fordította : Havas Ervin