Nógrád, 1982. június (38. évfolyam. 126-151. szám)

1982-06-23 / 145. szám

Ara! a frrd­Ssff&sfjel felmard­Ü«. Egy másképpen sikeres klubtalálkozó Ára tudósítás, melytől terjedelmi, no meg műfaji­­ korlátok miatt az alábbi gondolatok kim­­arad­tak, Június 15-én jelent meg lapunkban. Témáját tekintve, a Börzsöny szívében fekvő Kenyeres-forrásnál június 12—13- án megrendezett I. megyei ifjúsági klubtalálkozóról tudósí­tott, a­hol is több mint félezer fiatal töltötte együtt a hét vé­gét Az említett tudósításban a találkozó tapasztalatainak összegzését ígértük. Mondanivalónk időközben — egy nyom­dahiba folytán — gyarapodott. Egy telefonáló érdeklődése hívta fel figyelmünket egy valóban, figyelemre méltó momen­tumra. „Honnan szerezték a rendezők azokat a nagyméretű sátrakat, melyekből 15 elég volt félezer ember elszállásolá­sára?” — kérdezte a telefonáló, és ő csodálkozott a legjobban, amikor bevallották, hogy a tudósításban szereplő sátrak szá­mát a nyomdagép rövidítette meg egy nullával, így lett 150- ből 15. „Hogyan?! Hát nem a rendezők biztosították az el­szállásolást? !*’ — így a telefonáló«. Ha jobban meggondoljuk, a telefonáló reagálása jellem­ző. Tudniillik ifjúsági mozgalmunkra is jó ideje jellemző, hogy jellegét intézményesített, nemegyszer túlszervezett keretek között kísérli meg fenntartani, lényegétől fosztva meg ezáltal a mozgalmat. Akkor, amikor lassacskán elképzelhetetlen, hogy egy úttörőtábor ne kőépületben, meleg vízzel ellátott, napi háromszori étkezést menzáról biztosító táborban kapjon he­lyet, nem is olyan meglepő, hogy egyesek csodálkoznak, hogy a k­lubtalálkozó valódi sátortábor volt, ahol tisztálkodásra a jéghideg, de kristálytiszta patak adott „csak” lehetőséget, s ahol a táborlakók többsége maga készítette bográcsgulyást ebédelt. Van a dolognak egy másik oldala is, nevezetesen, hogy a sátrak, takarók és egyéb túrafelszerelések beszerzése is a klubok feladata volt Tehát a kluboknak, illetve tagjaiknak is áldozatot kellett hozniok azért, hogy a találkozón részt ve­hessenek! Talán felesleges mondanánk, ez az „áldozat” nem­hogy csökkentette, sokkal inkább növelte a találkozó ázsióját . Mit nyújtottak a rendezők? Mielőtt erre kitérnénk — már csak az illendőség kedvéért is — nevezzük meg őket! A találkozó sikere mindenekelőtt a salgótarjáni József Attila megyei Művelődési Központ klubmódszertárának és a diós­­jenői művelődési ház vezetőjének — Mezei Istvánnak és Végh Józsefnek — lelkes szervező munkáját, valamint a mel­léjük felsorakozott tucatnyi népművelő, technikus, klubveze­tő és klubtag közreműködését dicséri. A népes rendező gárdának ez volt az első ilyen nagysza­bású vállalkozása. Mint elmondták, a találkozó megszerve­zéséhez a megyei klubmozgalom újbóli megélénkülésének je­lei adtak lökést. Mi taldjuk meg ezt azzal, hogy a találkozó maga is újabb lökést adott a mozgalomnak. Figyelemmel kí­sérve ugyanis a találkozó „nem havazok* programját”, azt ta­pasztattuk, hogy nem egy klub tagsága valójában a közös tá­borozás alkalmával vált közösséggé. Sokan itt ismerték meg közelebbről társaikat, akik agyaron helyiség faliújságáról sze­reztek tudomást a találkozóról. Az L megyei ifjúsági klubtalálkozó ilyesformán persze nem egészen azt a funkciót töltötte be, aminek a rendezőik szánták. A klubok nem annyira egymással, sokkal inkább sa­ját tagságukon belül erősítették a kapcsolatokat Ennek elő­segítésével legalább akkora érdemeket szereztek a rendezők, mintha eredeti elképzelésük válik valóra. Az is igaz, hogy ebből a szempontból a kevesebb több lett volna, szellősebb programmal több ideje maradt volna a kluboknak önmagukra figyelni Paradox módon a kedve­zőtlen időjárás korrigálta a tervezett arányok fogyatékossá­gát, a meg-megújuló esőzések — saját sátraikba terelve a klubtagokat — időt hagytak a klubközösségek erősítésére. Mint ismeretes, a kétnapos találkozó gerincét a klubok közötti versenyek, vetélkedők alkották. Fenti megállapítá­sunkat igazolja, hogy a legtöbb versenyszámban azok a klu­bok jeleskedtek, melyeknek nem a tábori együttlétet kellett megragadniuk soraik rendezésére, hanem már kipróbált kö­zösségként érkeztek Diós­jenőre. Tegyük hozzá, a találkozón részt vett 35 if­júsági klub közül alig egy tucat bírt ilyen eré­nyekkel. Természetesen a csapatversenyek is kiválóan alkalmasak a közösségek összébb kovácsolására, s ezt a rendezők helye­sen látták meg. Az viszont némi bátortalanságról árulkodott, hogy — megint csak az arányokat tekintve — túl sok passzív programot (koncertet) terveztek. Talán a találkozó vonzere­jét akarták a hagyományos módon növelni, jóllehet a talál­kozó közel sem hagyományos helyszíne és jellege önmagá­ban is elég csábítónak bizonyult. A jövőben egy-két valóban színvonalas előadás mellett több „szabad időt”, és inkább in­­timebb, „mozgalmibb” programokat kellene tervbe venni, melyek a most már remélhetőleg megszilárdult klubközössé­geket közelítenék egymáshoz. Tanácsokat azonban nem akarunk adni, mert azt az L megyei ifjúsági klub találkozó is bizonyította, hogy szervezői nem szenvednek ötletszegénységben. — tér nőtt a múzeumlátogatók száma, de Nógrádban... Dinamikusan nő a múzeum­látogatók száma, elsősorban a hazai turizmus növekedésének köszönhetően most közzétett adatok szerint tavaly minden korábbi éves csúcsot fölülmúl­va összesen 17,4 millóan tekin­tették meg az ország múzeu­mait, ebből csaknem 4 millió­an Budapesten- Eddig az 1979- es év tartotta a rekordot 16,7 millióval. A 100 ezernél több látogatót fogadó múzeumok száma egy év alatt öttel emel­kedett, s elérte az 50-et Évi 1 milliónál nagyobb mú­zeumi forgalmat tavaly hat megye — Pest, Heves, Győr- Sopron, Veszprém, Komárom és Borsod-Abaúj-Zemplén — bonyolított le. 1975-ben még mindössze Veszprém megye múzeumai dicsekedhettek ilyen eredménnyel. A belépőt váltók száma egyébként nincs közvetlen összefüggésben egy­­egy megye múzeumhálózatá­nak a mértékével. Komárom megye 16 múzeuma például kétszer annyi érdeklődőt fo­gadott, mint a hasonló intéz­­ményszámú Csongrád megye. A legkisebb az érdeklődés So­mogy, Tolna és Nógrád me­gyében. Az öt legnépszerűbb múze­um: a szentendrei Kovács Margit kerámiagyűjtemény, a Magyar Nemzeti Galéria, a­ Magyar Nemzeti Múzeum, az egri Dobó István Vármúzeum és a szilvásváradi szabadtéri erdészeti múzeum. Ezt követi a sorban a budavári Mátyás­templom, az esztergomi fő­székesegyházi kincstár, a keszt­helyi Helikon Kastélymúzeum, a Közlekedési Múzeum és a szegedi Móra Ferenc Múzeum. A tíz legnépszerűbb múzeum listája is azt bizonyítja, hogy a látogatottság emelkedése vi­déken erőteljesebb. Ahol az ókori Histria állott A Duna deltája és a kons­­tantai kikötő között fekszik a histriai romterület, a Román Szocialista Köztársaság legna­gyobb és legfontosabb régésze­ti lelőhelye. Konrad Zimmer­mann, rostocki ókorkutató, aki sok év óta rendszeresen részt vett az ásatásokban, érdekes áttekintést nyújt a kutatások jelenlegi állásáról, különösen az Aphrodité-templom térségé­ben. Histriát (vagy Istriát), ame­lyet a Duna ókori nevéről, Ist­­rosról neveznek így, ie. 657- ben alapította (a kis-ázsiai Égei-tenger partján­­ fekvő) gö­rög város, Miletosz. A görög kereskedelmi piacok koszorú­jához tartozott, amely az egész Fekete-tengert körülölelte. Histriát 1200 éven át lakták. A VI. században hagyták el lakói, és azóta sem létesült újabb település a helyén — ami az archeológusok számá­ra különös szerencse. A város már az időszámításunk előtt a VI- században 50 hektárt foglalt el. rMAGYAR Írók perei (*) A kicsapott deák Praeceptor lett, pedig költő volt és csak költő akart lenni Csokonai Vitéz Mihály. Igaz, megfordult a fejében, hogy ta­lán mathézist, mérnökséget kellene tanulnia, de hamaro­san letesz róla, sőt a debrer­ceni diákságról is le akar mondani. Először 1793. végén foglalkoztatta a távozás gon­dolata. NÉGYSZER EGY ÉVBEN 1793-ban a debreceni kollé­giumi sedes (iskolai tör­vényszék) négyszer büntette meg Csokonait: január 19-én, január 26-án, június 9-én és szeptember 7-én. A bünteté­sek okai: elmulasztotta a nyil­vános leckét, a hétköznapi templomot és a nyilvános kö­nyörgést Megintették, meg­dorgálták, s kétszer négyna­pi épületfogságra ítélték. Maradt mégis deák a kol­légiumiban, sőt, Szilágyi Gá­bor professzor rábeszélésének engedve 1794. január 11-én elvállalta a poétai osztály ta­nítóságát („Ó, az a végzetes nap, amikor buzgó, megvetett, meggyűlölt, szerencsétlen fe­jemet eladtam egy ebédért”) Miért vállalta? Költő akart lenni, nem praeceptor, nem valószínű hát, hogy az isko­lai előmenetel vonzotta. Pénz­re, megélhetésre volt szüksé­ge, a tanítóság pedig jöve­delmet jelentett A kollégiu­mi diákok fő jövedelmi for­rása ugyanis a karácsonyi, húsvéti, pünkösdi legáció volt­­s miután a közadakozásból gyűjtött pénz egy részét meg­tarthatták, lényeges volt, ki milyen gazdag gyülekezethez kerül legátusnak. Az alsóbb osztályban tanító diák 8—10 hellyel is feljebb kerülhetett a gondosan kialakított sor­rendlistán, s így anyagilag is jobban járt Az „egy ebé­dért” később nagyon drágán fizetett A DTÁK-TANÁR BŰNE Csokonai két kollégiium­ pe­re és el­ítélte fccse ugyanis ta­nítóságával kapcsolatos. 1794. december 6-án a kollégiumi sedes első ügyként tárgyalta a praeceptor-költő ügyét Vá­dolták pedig az alábbiakkal: ünnepnapokon ritkán szokott tanítványaival templomba járni, tanítványait az osztály­ban késő éjszakáig visszatart­ja, „sőt hol több, hol keve­sebb tanítványával az osz­tályban elbújik, s megengedi, hogy itt dohányozzanak és bort igyanak”. Csokonai a második és harmadik vádpontot elismer­te, az első vád ellen viszont azzal védekezett, hogy régi betegsége, testének és véré­nek állapota miatt nem jár­hat templomba. Állandó test­mozgásra van szüksége, s nem képes egy óráig ugyan­azon a helyen ülni, még ke­vésbé az egész istentisztelet alatt, s a templomban szoká­sos hangosabb éneklést sem szenvedheti. Meg is büntet­ték. A templomlátogatás el­mulasztása miatt súlyos fed­déssel és korholással, s utasí­tották orvosi igazolás beszer­zésére. TIZENNÉGY VÁDPONT Az első napon nyolc vád­pontra kellett felelnie: nem látogatja az iskolai könyör­géseket, az istentiszteleteket, nem hozott orvosi bizonyít­ványt, engedély nélkül jár ki a kollégiumból, mulatságot rendezett az osztályban, em­bertelenül bánt a szakácsné­­val, megsértette Király And­rás urat, sokszor az osztály­ban éjszakázik, s a tanulókat is visszatartja. Nézzünk hát szembe a té­nyekkel: milyen tanító is volt Csokonai. Egyik tanítványa, Domby Márton így jellemzi: „Egy huszonegy esztendős ifjú inkább barátainak hitte az ővele csaknem egyforma idejű ifjakat, mint tanítvá­nyainak. Együtt sétált, mu­latott, játszott, és hogy sem­mit el ne titkoljak, gyakran a tartózkodást nem ismerő ba­rátságnak érzési között, együtt is pipázott azokkal, sőt leg­alább amint vádolták, együtt is ivott.”. Ez a pedagógiai módszer ismeretlen volt a debreceni kollégiumban, sőt az is, hogy egy tanító szinte színészi megjelenítéssel adja elő az ismereteket, ezért le­hetett, hogy a diákok „az ő oskolájába mint teátrumra egymást törve mentek”. Cso­dálkozhatunk-e, ha ezek ellen a módszerek ellen fellép a nagytiszteletű tanári kar? Másnap, december 18-ám a sedes ülésén Csokonai kérvé­nyét olvassák fel, amelyben kéri, hogy mentsék fel a prae­­ceptori hivatal alól. Sőt, a tárgyaláson tóga nélkül, rö­vid mentében jelent meg, nyilvánvalóan azt akarván ezzel elérni, hogy ügyét ne a sedes, hanem az egyházi tör­vényszék tárgyalja. S zuhognak megint a vá­dak: a tanórákat elhanyagol­ja, a sedes intéseit nem fo­gadja meg, tanítványai erköl­csét megrontja, s vele táncol­nak, isznak, dohányoznak, sőt meg nem engedett órában fu­rulyáznak is. S az utolsó két vád: Szilágyi professzort írás­ban, szóban és tettel megsér­tette. Valóban írt egy leve­let, de nem küldte el, párná­ja alól csente el egy irigy szobatársa. A szóbeli sértés pedig a Nagyerdőn esett, ahol a diákjaival pipázó költőt Szi­lágyi felelősségre vonta. A felelősségre vonást a költő azzal torolta meg, hogy sze­renádot adott diákjaival a professzornak, s elénekelték a Jutka Persiről szóló dalt. Nem minden célzás nélkül. Szilá­gyiról ugyanis azt mesélték, hogy ő is egy Jutka Persit, a szakácsnőjét vette felesé­gül. December 19-én a sedes íté­letet hozott. Praeceptori ál­lásából elmozdították, tíz tanulóval lejjebb sorolták, s kötelezték, hogy kövesse meg a professzort a sedes előtt. Két nagy pártfogója, Hunyadi Ferenc püspök és Domokos Lajos főbíró közreműködésé­vel, s a bocsánatkéréssel az ügy elsimulni látszik. Ezt az is igazolja, hogy no­ha pár hónappal korábban tennégy tanulóval lejjebb ke­rült a rangsorban, húsvéti le­gátusnak az egyik legjobb egy­házközségbe, Halasra küldték. A VÉRMEZEI KÉPEK Az ügynek két vonulata van, de a sedes 1795. június 20-i üléséről készült jegyző­könyvben csak az egyik sze­repel: a halasi legáción kere­sett pénz ügye. A húsvéti le­­gációról ugyanis Csokonai Pestre utazott, nem Debre­cenbe. Itt tartózkodott körül­belül 5—6 hétig, s innen kér­te, hogy kapjon pünkösdi le­­gációt. Kapott is. A gyűjtött pénzzel azonban nehezen szá­molt el, annak jelentős része ugyanis a kollégiumot illette. Igaz, végül az összeget befi­zette, s az is bizonyos, hogy csupán ezért a vétségért ki nem csapták volna. Hanem a pesti úton olyan tapasztalatokra, kapcsolatok­ra is szert tehetett, amelyek formálták világnézetét, szem­léletét. Jelen volt például Martinovicsok kivégzésén a Vérmezőn. Ismeretes volt Ka­­zinczyval való kapcsolata, akit ugyancsak elítéltek. Joggal tételezik fel a kutatók, hogy Csokonai kollégiumi kizárá­sának fő oka: barátsága, ro­kon­szen­ve az országháborítók­­kal. A kollégium önmagát is menteni akarta, de mente­ni költő­ diákját is, a bűnök ugyanis, amelyek miatt kizár­ják a kollégiumból, nem tar­toznak a világi hatóságokra. Íme, néhány vádpont: a taní­tandó tudományt saját kénye szerint válogatta ki( erkölcseit nem az iskola törvényeihez, hanem saját bolondos termé­szetéhez szabta, munkakörét festül töltötte be, megrontot­ta tanítványai erkölcseit, ki­gúnyolta professzorát A legsúlyosabb vád: júni­us 15-én váratlanul megjelent a nyilvánosság előtt, s az áhí­tat végeztével­ felolvasta be­szédét, amelyben azt állította, hogy őt innen elüldözik. A beszédben olyan monda­­­tok is voltak, amelyek Domby szerint „elektromi battériás villámként” csaptak le a hall­gatókra. Néhány mondat: „Nemes tanulók! ...titeket hívtak tanúknak akkor, mikor már tanúra nincs szükség, de a szívek tribunáljánál, a gon­­dolatbírák előtt, hol a hír a kínzó vagy szabadító porosz­ló, a morál a törvény, a nyelv a békákat vagy nyakakat el­vágó éles szablya, ezen tör­vényszék előtt hívlak én ta­núknak benneteket arra, hogy én voltam-e valaha rossz lel­kiismeretű oskolai gazember...” Ez a búcsúbeszéd döntötte el a költő sorsát a debreceni kollégiumban. Ezért aztán Csokonait minden tanulói jog­ból kizárják és kiközösítik, ajánlást, bizonyítványt nem kaphat, eltiitatik a kollégi­umba való belépéstől, a diá­kokkal való érintkezéstől. Eddig a pör. A praeceptort kidobta a kollégium, hogy most már csak és végleg köl­tő lehessen. Otthontalan,­­ pénztelen, magányos, beteg magyar költő. Bényei József (Folytatjuk) 4 NÓGRAD — 1982. június 23., szerda KOSSUTH RADIO: *.«: Világablak 8.54: A képek nyelvén 9.04: Franck: f-moll zongoraötös 9.39: Kis magyar néprajz 9.44: Magyar mondák Lengyel Dénes gyűjtéséből 10.05: Vasdinnyei, az eltévedt laté Moldova György olvassa fel írását 10.20: Táncrend A menüett n. 10.35: Válaszolunk hallgatóinknak 10.50: Délelőtti népi muzsika 11.12: Nagy mesterek műveiből 12.45: Mi közünk hozzá?I Riport 13.05: Operaslágerek 13.35: Dzsesszmelódiák 14.19: Egy belső-somogyi hang­szeres népművész: Nyerges József 14.29: Miska bácsi levelesládája 15.05: Németalföldi madrigálok 15.18: Kritikusok fóruma , 15.28: Ismered a „Háry János"-t? Kodály daljátékát Bánta Ferenc mutatja be 16.05: Rádiószínház Halév 17.05: Iparosok avagy: a törökbálinti pék 17.30: Pátria­i népzenei hanglemezsorozat 17.49: Carlo Bergonzi Verdi-áriákat énekel 18.15: Hol volt, hol nem volt.J 18.25: Mai könyvajánlatunk 19.15: Találkozásaim Barabás Tibor 20.08: Gergely Anna, Jákó Vera és Győri Szabó József nótákat énekel 20.55: Közvetítés az Argentína— Salvador labdarúgó VB- mérkőzésről 22.50: Tíz perc külpolitika 23.00: Pelléas és Mélisande Részletek Debussy operáj­ából 0.15: Könnyűzene — hangszerszólók . PETŐFI RÁDIO: 8.05: Sípos Péter táncdalaiból 8.20: Tíz perc külpolitika 8.35: Idősebbek hullámhosszán 9.30: A M, OS, 07 Jelenti 10.00: Zenedélelőtt 11.35: A Szabó család 12.05: Népdalok az Alföldről 12.35: Tánczenei koktél 13.30: Labirintus 14.00: Kettőtől négyig... 16.00: Szíriusz kapitány veszélyben 16.35: Néhány perc tudomány 16.40: Fiataloknak! 17.30: Ötödik sebesség 18.35: Lakatos Sándor népi zenekara játszik 19.05: Zenei tükör 19.35: Miért kell megölni a bálnát­? 19.45: A Totó együttes felvételeiből 20.35: Kíváncsiak klubja 21.25: A Rádió Dalszínháza Kifutópályán. Zenés játék 22.35: Régi magyar dalok és táncok 23.10: Sporthírek 23.15: Kellemes pihenést 1 MISKOLCI STÚDIO: 17.00: Hírek, időjárás, műsor­­ismertetés. — 17.05: Hangverseny­krónika. — 17.29: Ablak az ország­ra. Dr. Fodor László jegyzete. — 17.30: Index. Gazdaságpolitikai ma­gazin. (A tartalomból — Hevesi dinnyések között. — Zöldségellá­tás tájegységről és importból. — Ergonómiai labor Ózdon. — Ipari jegyzet.) Felelős szerkesztő Pau­­lovits Ágoston. Szerkesztő Tolnai Attila. — Sport. — 18.00: Észak­magyarországi krónika. (A szak­­szervezetek Borsod megyei taná­csának elnöksége tájékoztatót hall­gatott meg az ötnapos munka­hét bevezetésének tapasztalatai­ról. — A Heves megyei mezőgaz­dasági szervezési bizottság az ara­tási előkészületekről tárgyal.) 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetest MAGYAR TELEVÍZIÓ. 9.00: Tévétorna 9.05: Csata fekete-fehérben. A sakk és a számítógép. 9.25: Repül a sárkány. Riport­­műsor. 9.55: Delta. 10.15: Aki megölte Liberty Valen­cet. Magyarul beszélő ame­rikai westernfilm. 11.50: Lehet egy kérdéssel több? 15.50: Hírek. 15-55: Kuckó 16.25: Földek, növények orvosai 17.00: A közönségszolgálat tájé­koztatója. 17.05: Reklám 17.15: Telesport. 19.00: Reklám 19-10: Tévétorna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00: A hajózás története. Fran­cia filmsorozat. 20.40: Reklám. 20.50: Labdarúgás-világbajnokság: Argentína—Salvador mér­kőzés. Közvetítés Alicante­­ből. 22.45: Tv-híradó 3. 2. MŰSOR: 16.00: Veszprémi tévétalálkozó. 16.40: Zenés Tv-színház. Petro­­vics Emil: Bűn és bűnhő­dés. Opera három felvonás­ban. 19­00: a havaei selyemfiú. Té­véfilm. 20.20: Televíziós mesék felnőt­teknek. Atlantisz. 21.30: Tv-híradó 2. 21.50: Veszprémből Jelentjük... 22.10: Szemle. Társadalomtudo­mányi körkép. BESZTERCEBÁNYA. 20.00: A tenger asszonya Norvég film. 2. rész 21.05: A hússzükséglet raciona­lizálásáról Dokumentumfilm 21.55: Ez történt 24 óra alatt 22.10: NDK zenés szórakoztató tv-műsor. 22.50: Hírek 2. MŰSOR: 20.40: Pável Heinz hegedű­hangversenye 21.25: Időszerű események 21.55: Nagy összegek Francia film MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November­­: 4 és háromnegyed 6-tól: Szexis hétvége (16). Színes, szinkronizált olasz—francia film. Este 8-tól: A vágy titokzatos tárgya (16). Szí­nes francia filmszatíra. — Balas­sagyarmati Madách: Elcsábítva, elhagyatva (14). Pietro Germi .1963-ban készült világhírű olasz filmje. Nagybátonyi Petőfi: Tűz­harc (14). Színes angol bűnügyi film. — Nagybátonyi Bányász: Nevelj hollót (14). Színes spanyol film. Mesemozi: Az álmatlan fü­lesbagoly. — Pásztói Mátta: As­­­szony a banditák ellen. Szovjet film­ — Karancslapujtő: Szívzűr (14). Színes magyar filmvígjáték. 2. műsor: 20.20: Atlantisz j

Next