Nógrád, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-19 / 15. szám
Pomogáts Béla: Az újabb magyar irodalom (1945-1981) 0 hol vagy Szerb Antal, Babits Mihály, Benedek Marcell, Németh László, Halász Gábor, Gyergyai Albert — sóhajt fel az olvasó, miután hősies küzdelemmel átrágta magát Pomogáts Béla hatszáz oldalas könyvén. Hol vannak az irodalomtörténészek, akik művészei is a szónak, nemcsak bölcsességeket írnak, de szépen is teszik azt? Kevés, a Pomogátséhoz hasonló száraz, nyögvenyelős könyv került a kezembe az elmúlt években . . . Szinte érthetetlen is, hogy ilyen, mert, ha van téma, amely izgalmas, amely után kapva kap a magyartanár, és irodalomszerető laikus, vizsgára készülő diák és már „kész” szakember, akkor az elmúlt négy évtized magyar irodalmának története mindenképpen az. Az új „spenót” szintén kedvet lelombozó gigantomániáját ismerve meg szinte égetően szükségessé vált egy jól használható kézikönyv, amely adataiban megbízható, kompozíciójában friss és nyitott. Ez tette kelendővé , már-már sikerkönyvvé Pomogáts Béla munkáját. Mindaddig persze, míg arra nem vállalkozik valaki, hogy végig is olvassa... Nos, erről jó szívvel lebeszélek mindenkit, aki ismeri a fentebb felsorolt szerzőket, akinek valamelyes képzetei, illúziói vannak az irodalomtörténetről. Csak kortyolgatni szabad, óvatosan, mint az angolkeserűt. Mert valami haszna azért van ennek a könyvnek is. Mindenekelőtt a névmutató, s a kötetnek a második része, amely kissé bőbeszédűen megírt bibliográfiának is tekinthető. Megtudhatjuk egy-egy szerző születési (néhánynak az elhalálozási) dátumát, a kötetek címét, megjelenésének idejét. Hasznos és fontos tudnivalók ezek, s — sajnos — jószerével hozzáférhetetlenek is máshol. Mindenesetre némi fáradság, utánajárás szükséges hozzá. Tehát, ami dicsérhető a könyvben, az Detre Józsefné (a névmutató) és Csapody Miklós (az irodalmi díjasok névsora) munkája. Érdemes azért szemügyre venni néhány megjegyzés erejéig magát a „törzsanyagot” is. Mindenekelőtt el kell ismerni Pomogáts Béla hallatlan bátorságát, amellyel egyáltalán bele mert vágni ebbe a munkába. Hisz tudjuk, egyetlen intézet, még maga a Tudományos Akadémia sem tudta megoldani ezt a feladatot. (A két új „spenót” csak részterületeket tekintett át, s azok is a kritika pergőtüzébe kerültek . . .) Joggal vetődik fel a kérdés, hogy miért olyan nagy ez a feladat. Nos, a válasz magában a könyvben van. Az egyik gond a szemléleté. A legkézenfekvőbb a pozitivista módszer lenne, mindaddig, amíg az elmélet ki nem dolgoz néhány vitatott kérdést. Érzi ezt Pomogáts is, ezért menekül a közhelyekhez, a már elfeledettnek hitt irodalmi zsargonhoz. Ilyen kifejezések olvashatók — százával! — a könyvben, mint például: „a költő a valóság gondjai fölé hajolt”, vagy „a vidék üzenetét hozta”. Szinte bárhol ütjük fel a könyvet, ezekbe botlunk. „A modern értelmiségi ember ellentmondásos élményeit és felismerését fejezte ki” — írja Tornai Józsefről. De korunk mely költőjéről nem mondható el ez? Takács Imre: „Mint a költői realizmus és a népi hagyományok követője lépett fel”. Mint sokan mások — tehetnénk hozzá. „Színdarabjaiban a szocialista társadalom átalakulása ábrázolására törekedett” — tudjuk meg Földes Mihályról például. De ez a mondat valamilyen variációban szinte mindegyik szerző neve után olvasható. Valamirevaló író nem is tehet mást, ha ad magára, mint a „társadalmi átalakulást ábrázolja”. Ha nem ezt teszi,nem író. Ám a legnagyobb nehézség — leküzdhetetlennek tűnik Pomogáts számára — éppen az átalakulás, más szóval az író személyiségének, életművének fejlődését bemutatni. Durván leegyszerűsítve, három sémával dolgozik. Azok, akik már 1945 előtt is publikáltak, vagy „felismerték az új társadalom igazságait”, vagy „igazolva látták eddigi törekvésüket”, ám az ötvenes években szinte kivétel nélkül „elkomorultak”, s vagy „sematikussá” váltak, vagy elhalgattak. Az utóbbiakkal egyszerűbb a helyzet: nincs mű, nem kell beszélni róla. A másik „doboz”, akik 1945 után kezdenek írni. Ők előbb lelkesedtek, majd kiábrándultak, hogy 1957—60. körük visszanyerjék alkotókedvüket, s azóta is „töretlen az emberbe vetett hitük.” Ők a „derékhad”. Ami persze, nem olyan egyszerű, mert több „derékhadról” is olvashatunk, de ebbe már tényleg ne menjünk bele. Viszonylag könnyebbnek tűnik a szerző dolga a legfiatalabb írástudókkal, mert csak 1—2 kötet címét kell sablonos mondatokba foglalni. Csupán egy példát erre is: „A modern prózairodalom személyesebb jellegű, ironikus, vagy groteszk ábrázolásmódja jellemzi . . .”, s következik egy tucatnyi név Kolozsvári Papp Lászlótól Sebeők Jánosig... Nem szóltam eddig a kötet első harmadáról, az elméleti, irodalomtörténeti fejtegetésekről. Az öt fejezetcím: Az irodalom élete, A költészet, Az elbeszélő irodalom, A drámairodalom és Az irodalomtudomány logikusnak tűnő elrendezést sejtet. Ám talán ez okozza a legkeservesebb csalódást. Mert hiába a korszakhatárok 1945—1948, 1948— 1956, 1957—1968, ha a minősítések összemosódnak. Itt derül ki, hogy mekkora csapda, ha lemondunk az esztétikai elemzésről, hogy a napi sajtó és a mozgalmi zsargon patentjaival jelöljünk művészi jelenségeket. Ha van tanulsága ennek a könyvnek, akkor az egyik mindenképpen ez. Ezután már nem lehet ezekkel a terminusz technikusokkal irodalomtörténetet írni. Mert, ha érdem (márpedig az!), hogy az „író a valóság gondjai fölé hajol”, akkor meg kell mondani azt is, hogyan emelkedik fel ebből a kellemetlen testtartásból, milyen esztétikai minőség születik ebből. Mert az IDŐ kegyetlen rosta, ha máshonnan nem, hát Ady verséből tudjuk, s kihullik belőle minden, ami értéktelen, ocsú. Kiderülhet (máris kiderült), hogy ami és aki az adott korban ilyen-olyan politikai (tehát irodalmon, esztétikán kívüli) meggondolásból nem kívánatos volt, az megmarad, míg mások, az „aktuálisak” nyomtalanul elenyésznek. Szabó Lőrinc, Németh László, Kassák — nem kell itt névsorolvasás — marad, Aczél Tamás, Nagy Sándor stb. csak az irodalomtörténészek „csemegéje” lehet immár. Nem véletlenül kezdtem a sort Szerb Antal(ék) idézésével. Sokáig volt „nem kívánatos” sommás ítéletei, tévedései miatt. Hiszen nem is szentírás az ő magyar és európai irodalomtörténete, lehet vele vitatkozni is akár, de olvasni kell, mert olvastatja magát. Pomogáts viszont egy bő lére eresztett telefonkönyvet ad el, amelyből éppen a Szerb Antalnál kárhoztatni szokott személyiségjegy hiányzik, az ítélet és a minősítés ereje, bátorsága és hitele. Enélkül pedig nem megy, mert olvashatatlan kásahegy lesz a legizgalmasabb matériából is... (Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1982.). Horpácsi Sándor Rekonstruálják Scarbantia fórumát Jelentős eredménnyel zárultak Sopronban, a római kori Scarbantia kutatásának munkálatai. A szakemberek több éve vallatják a föld mélyét Gömöri János régész, a soproni Liszt Ferenc Múzeum munkatársának irányításával. A belvárosban megtalálták Scarbantia főterét, a fórumot, Sopron egyik legjelentősebb római emlékét, 1982- ben pedig sikerült körülhatárolni a római polgárok közéletének fontos színterét. Azt, hogy a belváros alatt római település maradványait rejti a föld, már évszázadok óta tudják. Az első tárgyi emlékeket a XVI. század közepe táján találták, majd az 1890-es években három szobor is előkerült. Jupiter, Juno és Minerva ma a múzeum római kori kőtárában láthatók. Eleinte császárszobroknak hitték őket, de amikor kiderült, hogy a három istent ábrázolják, meggyőződéssé érett a feltételezés, hogy ezen a környéken kell lennie az egykori római város főterének. A római települések ugyanis meghatározott rendszerben épültek. Az utóbbi évek kutatásai végül meghozták a várt eredményt. Rátaláltak a több mint 1600 négyzetméter alapterületű kövezett térre, amely a jelenlegi utcaszintnél mintegy 4,5 méterrel mélyebben fekszik. Más. I 160 ÉVE SZÜLETETT MADÁCH IMRE (2.) A települések Tovább szűkítve a kört, vegyük szemügyre azokat a településeket, amelyekhez részben vagy teljes egészen kötődik Madách Imre élete. Hiszen köztudott, egy-két kisebb utat (azokat is főleg egészségügyi okok miatt tette) leszámítva Madách nem mozdult a megyéből. Alsósztregova a szülőhely. (Ma Szlovákiában.) Kis falucska, alig 540 lakossal, akikből közel 400 szlovák nemzetiségű. A szép völgyben fekvő faluban egy katolikus és egy evangélikus templom van a nemzetiségi megoszlást is szimbolizálva. A falu feletti dombon két kastély állt. A régit még 1430-ban építették, mint a felirata is mutatta, az új kastélyban éltek a Madáchok. E lakóépületeket „egy pompás, tavakkal, pázsitokkal, szőlőheggyel, árnyékos erdővel ékeskedő angol kert” veszi körül, írja a korabeli krónikás. Ez volt a Madáchok ősi települése, innen igazgatták a közel hatezer holdas birtokot, amelynek részeit ugyan több megyében találjuk, de biztos megélhetést biztosított a család számára. Csesztve hasonlóképpen kis falucska, volt ekkor, 450 lakossal, akik zömmel szlovákok. Itt is volt a Madáchoknak és a Majthényiaknak kastélyuk, vagy inkább csak kúriájuk. A mai múzeum már egy, későbbi átépítés után nyerte el látható alakját. Madách mindkét településen sokáig élt. Sztregován nevelkedett, Csesztvén ifjú feleségével töltötte az első boldog házaséveket. Ha utazott, útja átvezetett Szécsényen, mert erre Ludányon és Ráróson keresztül tértek haza látogatóból az ősi kastélyba. Szécsényben gyakorta megállt s néha napokat időzött „lelke jobb felénél”, igaz barátjánál, Szontágh Pálnál. De szívesen látott vendég volt a gyönyörű kastélyban is, amelynek az ura, Forgách József, majd Pulszky Ferenc volt. Hatalmas park, kitűnő könyvtár, levéltár, egzotikus növények, természettudományos gyűjtemény — megannyi érdekesség, ami felkeltette a figyelmét. Maga Szécsény a megye egyik legjelentősebb mezővárosa volt éppen jó fekvése miatt. Több mint 2500 lakosú, élénk a kereskedelme, sok iparos dolgozott itt céhekbe tömörülve. Még két város látta gyakorta falai között Madáchot. Losonc az egyik és egyúttal a jelentősebb. Az egyetlen polgári szellemű település. Iskolái, intézményei, egyletei mind jelezték egy igen erős hatású polgári kereskedői-iparos réteg meglétét. Közel négyezer lakosú, utcái kövezettek, lámpával világítottak. Volt márg bőrgyára, takarékpénztára, hetilapja. Madách ide elsősorban a farsangi bálok idején járt át szívesen. Szontághgal együtt sok kellemes órát töltöttek el a Kubinyi Ferencné adta táncos mulatságokon, könyv, szívet-lelket mámorító, röpke flörtökben kihevülve. Balassagyarmat már a komoly munkák, a hivatalnokoskodás színhelye. Sréter János mellett itt kezdte patvaristaként jogi gyakorlatát. A városban a megyei élet két szimbóluma , uralta a látványt: a vármegyeháza és a vármegyei börtön hatalmas épülete. A megyeszékhely lakói ekkor még zömmel szlovákok. Jelentős a kereskedelme és az ipara. Vendéglői a megyegyűlések idején telnek meg igazán. Körülbelül ötezren éltek itt a negyvenes évek közepén. A lakosok nagyobbrészt földművelők, félezernél több a céhekben dolgozók száma- Sok üzlet, kereskedő, kalmár kínálta portékáit. Hasznosan működött az óvoda, az új nemzeti iskola, a lánynevelő intézetek, itt volt található a megyei katonai parancsnokság, a toborzóiroda is. (Folytatjuk) P. M. Élő múzeumok Új Petőfi-képtár — üzemi festménygaléria AZ ÉV ELSŐ NAPJÁN múlt 160 esztendeje, hogy Petőfi Sándor megszületett Kiskőrösön. Emlékezetére jelentős társadalmi összefogás révén a város Petőfi-képtárat létesít adományozásból, vásárlásból. Ennek keretében közös pályázatot hirdetett a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségével olyan festmények, szobrok, grafikák kiskőrösi bemutatására, melyek Petőfi alakjával és művészetével kapcsolatosak. A Petőfiképtár törzsanyagának alapját alkotja egy gyűjteményes kiállítás, őszre pedig a Petőfiemlékhelyek országos találkozóját rendezik meg Kiskőrösön. A jubileumi év jegyében a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum rendezett hosszabb ideig nyitva tartott tárlatot saját Petőfi-dokumentációjából, s mintegy nyitányként rendezték meg a városi művelődési központban és könyvtárban Tavaszy Noémi képi vallomásait Petőfi világáról. Régebben magyar, lengyel, jugoszláv, csehszlovák tájakról készített lényeges népi mozzanatokra és jellegzetes tájmotívumokra alapozott linó és olajpasztell-sorozatokat az elmúlt öt esztendőben az Ady-, Bartók-, Kodály-évfordulókra készített színvonalas ciklusokat. Ez a Petőfi-összeállítás részben különbözik az előző életművek grafikai kísérletétől. Önfeledtebben, áradóbban közelíti Petőfi eredeti szellemiségét, képzeletének feszült és diadalmas viharzását. E képekkel írt Petőfi-szótár igyekszik méltó módon vizuális nyelvezetre fordítani a költő népmeséi ihletésének bőségét, apró kedvességeit, hamvasságát, szerelmi lírájának mélységét és feltartóztathatatlan forradalmiságát. A KISKŐRÖSI PETŐFIKÉPTÁR első darabjai között tarthajuk számon Tavaszy Noémi által adommányozott János Vitéz-illusztrációkat és Komjáthy Gyula Petőfi-portréját, továbbá Petőfi halálát ábrázoló rézkarcát, melyet még Dienes András könyve és adatai alapján komponált az 1950- es évek elején. Másutt is az országban olyan folyamat tanúi vagyunk, amikor a képzőművészet elmúlt évtizedeinek számos termése klasszikus értékké vált és múzeumi elhelyezést igényel. Így lett Szentendréből, a festők városából egyben a múzeumok városa is. Ilyen új múzeumváros Pécs és Győr, Sárospatak, Miskolc. Az értékfelhalmozódás időpontjában természetszerűen növekszik az ország kulturális körforgalma, így legújabban Patay Éva esetében, akinek munkásságát a győri Xantus János Múzeum gondozza, de egy kisebb gyűjteményt, mintegy félszáz akvarellt és 17 olajfestményt Tápiószelének adományozott. A Kohászati Gyárépítő Vállalat helyiségeiben — könyvtárában, tanácskozótermeiben, folyosóin, klubjaiban, színháztermében — nyert végleges elhelyezést, kapott állandó otthont, a választás méltó HELYRE ESETT. Nemcsak azért, mert Tápiószelén a Blaskovich Múzeum több unikummal rendelkezik, II. Rákóczi Ferenc-emlékekkel, Kisfaludy Károly festményeivel, a nagybányai festészet több alkotásával, hanem azért is, mert a Kohászati Gyárépítő Vállalat új épülete, színdinamikája üdítően korszerűvé nemesíti a külső,, belső teret, nem is beszélve Rózsa Péter plasztikájáról és Fajó János murális munkájáról. Ebbe a környezetbe került az adomány! Egyébként a művésznő 1900- ban született Aranyosmaróton, Rudnay Gyula tanítványa lett a képzőművészeti főiskolán,s sajátos értékeivel bemutatkozott Budapesten, a Műcsarnokban, továbbá Győrött, Ráckevén, Pécsett, Dabason, Nyíregyházán és Debrecenben. Egy ideig Isaszegen tanított, 1948- ban költözött Győrbe. Azóta ott él, ott alkot. Vívódó egyéniség, szinte Dosztojevszkij mélysége érződik gyűrt, görcsös felületein. Emberi drámákat, sorsokat, küzdelmeket tükröznek, közvetítenek alkotásáéi, akvarelljei üdék, tiszták, derűsek. E vízfestményeken gyűjtötte össze hat évtized megszállott szorgalmával az élet megannyi kedvességét és intimitását, kukoricást, kaszálót, Rába-partot, asszonyt napsütésben, lovas szekeret. Mindez bizonyára örömet fakaszt Tápiószelén, a munkások között, akik számára munkahelyük a festménygalériával immár önálló, saját, mintegy élő múzeumuk egyben. Losonci Miklós 1 műsor KOSSUTH RÁDIÓ: 8.27: Világok meséi. 9.12: Coco 10.05: Diákfélóra 10.35: Rádiószínház 11.28: Lemezmúzeum 12.45: Magvetők 13.05: Operaslágerek 13.35: Kritikusok fóruma 13.45: Dzsesszmelódiák 14.29: Miska bácsi levelesládája 15.05: Szegfű Károly gordonkázik. Zsákai Piros László klarinétozik 15.28: •pgharngok. 16.03: ,ar úi; a Nap alatt 16.18: Új lemezeinkből 17.05: A gazdasági titok 17.30: PÁTRIA — népzenei hanglemezsorozat 17.44: Szökött szerelmesek. Részletek Offenbach operettjéből. 19.15: Világirodalmi Dekameron 19.54: A rádió lemezalbuma 21.00: Külpolitikai klub. Évkezdés a világpolitikában. 21.36: Daróczi Bárdos Tamás feldolgozásaiból. 22.50: Akitől tanultam. Pásztor Magdolna riportja. 23.00: zenekari muzsika 0.10: Virágénekek. PETŐFI RÁDIÓ: 8.35: Idősebbek hullámhosszán. 9.30: Válaszolunk hallgatóinknak 9.45: Tekeres Sándor nótafelvételeiből 16.op: Zenedélelőtt 12.05: A Magyar Rádió népi zenekara muzsikál 12.35: Tánczenei koktél 13.30: Labirintus 14.00: A Petőfi rádió zenés délutánja 15.38: Daloló, muzsikáló tájak 16.00: Mindenki iskolája 16.40: Fiataloknak 17.30: ötödik sebesség 18.35: Moszkvából érkezett 19.05: Zenei tükör 19.35: Rise Stevens énekel 19.45: Alice Cooper és Elvis Costello felvételeiből 20.35: Rádiószínház 21.28: David Munrow blockfoteegyüttese játszik. 21.37: A Rádió Dalszínháza 23.20: A tegnap slágereiből MISKOLCI STÚDIÓ: 17.00: Hírek, időjárás, műsorismertetés. — 17.05: Hangversenykrónika. 17.20: Ablak az országra. Fodor László jegyzete. — 17.30: Index: Gazdaságpolitikai magazin. (A tartalomból: A brigádvezető felelőssége. — Fonoda a hejőpani tsz-ben — Exporttervek az EMV-nél.) Felelős szerkesztő: Paulovits Ágoston. Szerkesztő: Borsodi Gyula. — Sport. — 18.00: Észak-magyarországi krónika. (Az SZMT Borsod megyei elnöksége tájékoztatót hallgatott meg a munkáslevelezés és-panasz, -ügyintézés tapasztalatairól. — Időben szólunk a tejről. — 18.25—18.30 Lap- és műsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 7.58: Műsorismertetés 8.00: Tévétorna 8.05: Iskolatévé Orosz nyelv (ált. isk. 6. oszt.) 8.25: Magyar nyelv (ált. isk. 2. oszt.) 9.00: Magyar irodalom (ált. isk. 8. oszt.) 9.50: Stop! Közlekedj a korán! 9.55: Delta 10.20: Petrocelli. Amerikai bűnügyi filmsorozat (ism.) 11.10: Dominique Webb a Mogador Színházban 1900: Keneséé 13.50: Iskolatévé (ism.) 13.55: Magyar nyelv 14.05: Orosz nyelv. 14.25: Rövidfilmek, kisfilmek 15.57: Műsorismertetés 16.00: Hírek 16.05: Gepárd. Szovjet film. 17.25: Egészségünkért! 17.35: Képújság 17.40: 9-es stúdió 18.10: Képújság 18.15: A nyertesek! — nyertesek? Dokumentumfilm I. rész. 18.55: A Közönségszolgálat tájékoztatója. 19.00: Reklám 1 9.10: Tévétorna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-hiradó 20.00: Sí (Systema International) A nemzetközi mértékegységrendszerről. 3. rész. 20.15: Kék fény. Riportműsor. 21.25: A hét műtárgya. 21.30: Krónika. A 2. magyar hadsereg a Donnál. Felvonulás. 22.40: Tv-híradó 3. 2. MŰSOR. 20.00: Ritmust, ritmust mindenkinek. Angol zenés film. 20.50: Tv-híradó 2. 21.10: Arisztophanész: Lüzisztraté. A gorsiumi nyári játékok előadása, felvételről. (16 éven felülieknek!) 22.40: Képújság. BESZTERCEBÁNYA. 16.25: Fejezetek a történelemből. 16.50: Fiatalok politikai ismeretterjesztő műsora 17.20: Szakmunkástanulók műsora. (ism.) 17.55: Autósok-motorosok (ism.) 18.30: URH-kocsival 19.10: Esti mese 19 30: Tv-híradó 20.00: Napjaink városai 20.25: Hangverseny Susicéből 21.25: Azimut 22.05: Ez történt 24 óra alatt 22.20: Jx Vanysek: Jeges út 23.10: Hírek 2. MŰSOR: 15.50: Tv-híradó 16.05: B. Zelenkova: Itt az ideja. 17.35: Egyenruhás diákok 17.50: A rendőrség naplójából 18.05: Ki a bűnös? 18.30: Lépésről lépésre 1. rész. 19.30: Tv-híradó 20.00: Lépésről lépésre 2. rész. 21.30: Időszerű események 22.00: Ki a bűnös? MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Fél 4-től: A postás mindig kétszer csenget. I—-II. (16): Színes, szinkronizált amerikai bűnügyi film. Este 7-től: Caddie (14): Színes ausztrál film. — Balassagyarmati Madách: Fél 4-től és háromnegyed 6-tól: Hófehérke és a hét törpe. Színes, szinkronizált amerikai rajzfilm. 8 órától: Szívzörej (16). Színes francia film. — Nagybátonyi Petőfi: A kapitány kalandjai. Színes, szinkronizált szovjet ifjúsági kalandfilm. — Pásztói Márta: Az ítélet: halál (14). Színes lengyel film. — Szécsényi Rákóczi: Szálod a külföldieknek (16). Csehszlovák film. — Kisterenyei Petőfi: Kutyahűség. Színes szovjet ifjúsági film. — Karancstanyító: Hárman a slamasztikában. Színes, szinkronizált amerikai filmvígjáték.4 NÓGRÁD - 1983. január 19, szerda t /