Nógrád, 1984. május (40. évfolyam. 102-126. szám)
1984-05-26 / 122. szám
Több mint játék Csigalépcsőn fölfelé Több mint játék címmel akciót hirdetett Salgótarján általános iskolái részére a Nógrádi Sándor Múzeum, a városi művelődésügyi osztállyal közösen 1984. február 1-től október 31-ig. Ennek időszerűségét indokolja hazánk felszabadulásának közelgő 40. évfordulója, valamint az, hogy most 25 éves ez a salgótarjáni intézmény. Éppen ezért dicsérendő céljai közé tartozik, hogy az iskolák diákjai — kicsik és nagyok egyaránt — egész éven át folyamatosan látogassák a múzeumot, ezáltal közvetlenebb kapcsolatba kerüljenek Nógrád megye és Salgótarján múltjával, megismerjék haladó hagyományainkat, amelyekre a jelen és a jövő is épülhet. A játékot, amely azért — mint látható — több mint játék, a muzeológusok didaktikusan és mégis szellemesen állították össze, s egyebekben is sokat tesznek azért, hogy eredményesen végződjön. Segítséget adnak a felkészüléshez a csapatoknak, a tanulók különböző — a játékhoz tartozó — témakörökben előadásokat hallgathatnak meg. Így Magyarország felszabadításáról, különös tekintettel a helyi eseményekre, Salgótarján történetéről, s a Nógrádi Sándor (korábban munkásmozgalmi) Múzeum múltjáról. Ki gyűjt többet? A játékba a város tíz általános iskolája nevezett be. A tanulóknak hatféle feladatot kell megoldaniuk. Ki gyűjt többet? Ez az egyik legfontosabb feladat. Ez öt megyére és Salgótarjánra vonatkozó történeti értékű tárgyak, dokumentumok gyűjtésére vonatkozik, s a gyűjtés ideje a nyári szünidőre is kiterjed. A nagyobb iskoláknak legalább száz, a kisebbeknek ötven tárgyat kell gyűjteniük. Örvendetes, hogy ez gyűjtés már eddig is figyelmet érdemlő eredményeket hozott, bár a múzeum szakemberei csak október végén lértékelik majd a gyűjtést az iskolákban. Különösen említést érdemelnek a zagyvarónai Szalvai Mihály Általános Iskola tanulói és tanárai. Mintegy 630 tárgyat, dokumentumot, fotót gyűjtöttek. Gazdag anyagukból márciusban a rónafalui művelődési otthonban rendeztek értékes, a szakemberek által is kiemelkedően jónak minősített néprajzi kiállítást. Iskolájukban pedig áprilisban nyitottak tárlatot, ahol szintén több múzeumi gyűjteménybe kívánkozó tárgyat állítottak ki. A kiállított tárgyak közül mintegy hatvan darabnak lelőhelyét is följegyezték a muzeológusok. Egyébként, a gyűjtemény darabjai visszakerültek tulajdonosaikhoz. Ez a siker a gyerekek és a szülők lelkesedésén kívül Bábel Jánosné igazgatónőnek és Nivelt Jenő szaktanárnak köszönhető. De gyűlik már az anyag a Gagarin, a Lovász József, a Petőfalvi Lajos és a Petőfi Sándor Általános Iskolákban és másutt is. Igen érdekes az Ismerd fel játék. Ennek célja, hogy a gyerekek tudatos múzeumlátogatókká váljanak, megismerjék a múzeumi kiállításokat, közelebb kerüljenek azokhoz az eseményekhez és személyiségekhez, amelyek, illetve akik kiemelkedő szerepet játszottak szűkebb hazánk történelmében. A már kialakult — négy diákból álló — csapatok minden hónapban új fotót fedezhetnek fel a múzeum előcsarnokában, mindig azonos helyen. Ez a kép megtalálható a múzeum állandó kiállításában. Meg kell keresniük a párját, le kell írniuk, mit tudnak arról a személyről, tárgyról, eseményről, amit a képen látnak, és hogy pontosan hol található meg a kiállításon. A fotó egész hónapon át látható. A megfejtéseket a gyerekek minden következő hónap 10-ig küldhetik be. Eddig már szerepelt e játékban Kun Béla, az 1826- os éhségmenet és Herz Sándor. írj plusz pontért! Plusz pontokért folyamatosan dolgozatokat írnak a diákok különböző témakörökben. Írásaikban földolgozhatják Salgótarján történetét, a város felszabadítását, csapatuk múltját, névadójuk életét és munkásságát, Nógrádi Sándor partizáncsoportjának történetét. Már eddig is igen sok dolgozat érkezett a múzeumba. Az egyik negyedikes kisdiák „Így láttam Salgótarján történetét a múzeumban’’ című dolgozatában ezt írja: „A múzeumban egy kedves bácsi fogadott, és csigalépcsőn vezetett föl egy folyosóra. Ott elmagyarázta, hogyan kell viselkedni a múzeumban. Először megmutatta a régi fegyvereket és sisakokat, azután egy szegény ember lakását. Később különféle könyveket, iratokat láttunk. Megnéztünk egy kicsinyített bányához hasonló alagutat és benne vasúti sínt. Mellette egy régi, szép gőzmozdony volt fölállítva. Láttunk nagyon régi, vasból készült masinákat. Elolvastuk, hogy Salgótarjánért milyen sokat tettek az emberek. Láttunk róla sok régi képet és versenyeztünk, ki ismer föl többet.’’ Érdekes az is, hogyan jutott el egy nyolcadikos kislány Nógrádi Sándorhoz. Ezt írja: „Visontán él Ferenczfalvi Kálmánné, Judit néni. Gyöngyösi születésű, és valamikor iskolaigazgatóként tanított hasonló gyerekeket, mint mi. Judit néni Nógrádi Sándor unokahúga.. Egy kisdiáknak különleges élménye volt a múzeumban: „Nekem legjobban tetszett az iskola — írja. — Azért, mert sok érdekességet lehetett tanulni belőle. Például, milyen a palavessző, a palatábla, és el lehet gondolni, hogy milyen volt régen. Hogy milyen rossz lehetett, ha pl. letörlődött a lecke hazafelé menet. Még rágondolni is rossz...”. És a többi játék? A játék még több feladatot is tartalmaz. Például a szellemi totót az iskolai csapatok oldják meg. Az év során háromféle totót küldenek az iskoláknak. A fotó kérdései szintén az állandó kiállításhoz és az akció időszerű kérdéseihez kapcsolódnak. Ezek megválaszolására nagyrészt csak a múzeumban a kiállítás megtekintése közben lehet válaszolni. Így elengedhetetlen, hogy a csapatok rendszeresen ellátogassanak a múzeumba. Természetesen, a tanulók mindezen kívül a múzeumi rendezvényeket is látogatják, a kiállításokat az őrs, a raj együtt tekinti meg. A vetélkedés döntővel zárul majd idén novemberben. A díjak összegeit az iskolák felhasználhatják táborozásra, könyvtárgyarapításra, audiovizuális eszközök vásárlására. Nőtt a múzeum látogatottsága A Több mint játék akció igen nagy érdeklődést keltett a város általános iskolásainak körében. Például a II. Rákóczi Ferenc iskolából, s a Gagarinból április végéig már több mint ezren látogattak el a múzeumba, de a többi iskolából is szép számmal érkeznek diákok. S bár nem ez volt az elsődleges cél, ugrásszerűen megnőtt a múzeum látogatottsága. Tavaly április végéig négyezren, idén hat és fél ezren látogattak e szép és korszerű intézménybe. Különösen örvendetes az, hogy a játék keretében egyre többen kérnek múzeumi foglalkozásokat és órákat, a muzeológusok erre mindig szívesen vállalkoznak. T, E, 1 NOGRAD - 1984. május 26., szombat is az a döntő, hogy egy alul;8 Hincz Gyula rajzai A Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban nyílt meg Hincz Gyula kiállítása. Aradi Nóra írja róla: „Hincz Gyula pályája hat évtizedes, folyamatos alkotó munka. Az a művészünk, aki kezdettől fogva legnyitottabban reagált a képzőművészet minden újabb rezdülésére. Soha semmilyen elért eredményét nem tekintette lezártnak, mindenfelé figyelt, minden újat feldolgozott munkáiban és mindig továbblépett. Nem az egymást váltó vagy egymással párhuzamos stílusvonzatok teszik Hincz Gyula munkásságát annyira színessé, változatossá, hanem a művészet funkciója és aktualitása iránti érzéke, merészsége, ahogyan a legkülönbözőbb műfajokban kezdeményezésre volt képes. Festő, akinek egyik legnagyobb erénye a rajz.” Zászlóvivők Dózsa Igáslovak Galambosi László: TOV Későre jár. Kettőzve léptedet elérheted a csukódó eget. Maradsz. Gyermeked, karjaid között, hajnalfehér ruhába öltözött. Eldobott botod lopva felveszed, vándorláshoz hajlékony fegyvered. Fiad fölveti koszorús fejét, szimatolja lángok leheletét. Pihennél. Ugrat, száguld a csikó, sarkantyúval gyorsít a Suhanó. Utána csak. Dübörgő gondolat sem előzheti győztes fiadat óbb Minden gyermek páncélban született, választatott, hogy vívja az eget. Az agg apa hű fegyverhordozó, táltost nyergel, ha roskad a Fakó. Arca elől fölrepül a virág, félti kelyhében őrzött sugarát, az ifjú felé lágyan meghajol. A gyökerek tudják, hogy valahol a gyermek győz, az apa lezuhan. Csillag reszket a Kettős Kapuban, búcsúzni jön s ölelni boldogan. Hajolj hozzá s vágtass tovább, fiam. Több mint ötven éve hallhatjuk, sőt néha mondogatjuk: ilyen még nem volt, ennyi szép, jó könyvet még egy ünnepi könyvhétre sem tettek le kiadóink a nemzet asztalára. .. És ez gyakran igaz is, hiszen a könyvek nemcsak drágulnak, hanem egyre szebbek is lesznek és mindig van valami friss, új irányzat, próbálkozás, olykor egy-egy igazi rerfleklés is. Ennek ellenére, ma már nem sok hitele lenne a „soha ilyen még nem volt” hangvételnek, ezért megpróbálok a puszta tényeknél maradni, s áttekinteni a termést. Több mint száz könyv. Remekműről persze, alig szólhatunk, hacsak a klasszikusok között nem, de hiszen az is öröm, hogy újból közé vehetjük Kosztolányi, és József Attila összes versét — utóbbit éppenséggel minden eddiginél megbízhatóbb (kritikai) kiadásban. Újra kapható lesz régi irodalmunk két klasszikus remeke, a János vitéz, meg a Szigeti veszedelem, mégpedig a Szépirodalmi Kiadó pár éve indult szép és olcsó sorozatában. Új remekművet egyet merek teljes felelősséggel aján lani, éspedig William King A vétkes visszanéz mű regényét, de nem azért, mert tavaly Nobel-díjat kapott. A méltán világhírű írónak, az angolszász világ legkülönb alkotójának ez főrűvei közé tartozik. Pedig eltér a többi goldingi remektől: nem tengerész- vagy szigetregény, nem is a messzi múltban játszódik, hanem a második világháború idején. Megrendítő erkölcsdráma, amely a másokért való személyes felelősség problémáit feszegetve szól vallásos és liberális polgári morál kérdéseiről, de sosem moralizálva, hanem mozgalmas, színes történet keretében. Mély jelképeket hordoz, amire csak a legnagyobbak képesek. Látszólagos formai konzervativizmusa ellenére a legfrissebb törekvések fontos dokumentuma. Nekünk is van ilyen modern írónk — csakhogy életművének fontossága nincs benn eléggé a köztudatban, talán azért, mert bőbeszédűségtől irtózó századunkban barokkos gazdagsággal fejezi ki magát. Valóban gazdagságról van szó Szentkúthy Miklósnál, aki a Szent Orpheus breviáruma első füzeteit több mint negyven évvel ezelőtt tette közzé (el is kobozták „pornográfia” miatt), míg negyedik nagy kötete a mostani könyvhétre jelent meg. Egymást kiegészítő önálló művek alkotják ezt a ciklust, amelynek új, reneszánsz kötetét tán jobb is külön olvasni, mert nemcsak az emberi szellem megpezsdülésének történelmileg hiteles (noha mindig játékos, olykor abszurd) ábrázolása, hanem épp frivol (mert az emberi hibákkal is együttérző) humanizmusával nagyon is modern alkotás. A korszerű kifejezésmóddal, úgy látszik, együtt jár a groteszk alkalmazása. Gyurkó László Családi regénye is él vele, ámbár az előbbieknél jóval mérsékeltebb — úgy is mondhatnám: olvashatóbb, élvezhetőbb — formában. Nem jól feltört, tipikus „magyar középosztályi” család emelkedését és hanyatlását írja meg, polgárosodást és deklasszálódást, lényegileg épp oly történelmi társadalmi igénnyel, mint azt a század nagy családregényei tették. Nem is az, hogy mennyire más a módszer: a történést időrendben előadó, régi típusú kritikai realizmus helyett itt teljesen fölborul az időrend, s az emlékezés szabad áramlása sodor magával. Nem is a hősök egyszerre szeretetteljes és mégis megítélő, ironikus ábrázolása a fontos, hanem mindezen túl a társadalmi kohézió újszerű vizsgálata, annak a titoknak feszegetése, hogy mi tesz egy ellentétekben oly gazdag családot (kissé az egész magyarság modelljét) mégis összetartóvá, s mi az a természetes, szinte ösztönös emberiesség, amely épp döntő pillanatokban még az „elvek” az osztály meghatározta beidegzések, sőt a közvetlen érdekek fölött is diadalmaskodik. Gyurkó főhőse éppenséggel „proliból lett úr, szegényből gazdag, emberszerető létére elfogadta a világ legembertelenebb eszméit, lázadni sose lázadt, de amikor kellett, emberek életét mentette meg. Amikor proletár szüleinek örökösei kerültek hatalomra, s megfosztották őt jólététől, kényelmétől, csendesen nézte maga között az új világot. Van, amit meg is értett, van, amit el is fogadott belőle. Egész életében önmaga tudott maradni, amennyire az egy kisember számára lehetséges.” A Családi regény eddig Gyurkó György legjobb művek a könyvhét igazi eseménye. Moldova György Puskás ügye jó válogatás újabb derűs történeteiből, amelyek közül a végül meg nem írt Puskás-könyv esete csak egy. Kolozsvári Grandpierre Emil pikáns kisregénye, A burok nem újdonság, de tán nem árt megjegyezni, hogy több megnyerően vidám mai életképnél: a nemzedéki magatartások mélyrétegeibe képes hatolni. — Illés Endre Szerelmeim, évek múlva című kötete mély kultúrával könnyedén élő, ma is friss esszéket éppúgy nyújt, mint páratlan önmegfigyelést kritikus órákban (Tüdőgyulladásom első éjszakája), vagy szinte filozofikus aforizmasort az elmúlásról (Erzsébet). Ez a kötet méltó az eddigi írói pályához! Nem folytatom: mindenről úgysem eshet szó. De az bizonyos, hogy az idei ünnepi könyvhéten ki-ki megtalálja a magáét — a művészetek vagy a szociográfia kedvelője éppúgy, mint a gyermekek, vagy a történelem titkainak kutatói, s nem utolsósorban: a versbarátok — és itt nemcsak a hagyományos Szép versek antológiára gondolok, amely mai költészetünknek éppúgy körképe, mint az utóbbi címet viselő elbeszélésválogatás, hanem egyes költők kötetére is, elsősorban a vidéken élő, ámde országos rangú Simonyi Imrére, Takáts Gyulára és Niklai Ádámra, valamint arra a Rákos Sándorra, aki tíz legkülönb költőnk között van. A vitán felül legnagyobb, Weöres viszont most az eddigieknél egyszerűbb, érthetőbb, játékosabb, újból a közönséghez közeledő kis versekkel lépett elő (Posta messziről), de ezeken is ott a zseni keze nyo ma.Kristó Nagy István