Nógrád, 1984. május (40. évfolyam. 102-126. szám)

1984-05-17 / 114. szám

Lázár György Bulgáriában (Folytatás az 1. oldalról) A hivatalos magyar—bolgár kormányfői tárgyalás délután fél négykor kezdődött meg a bolgár minisztertanács épü­letében. A plenáris ülést meg­előzően a két kormányfő szűkkörű megbeszélést tartott, amelyen a nagykövetek vol­tak jelen. A többórás, mind­végig szívélyes, baráti lég­körű tárgyaláson Lázár György, és Grisa Filipov mel­lett részt vettek a magyar kormányfő kíséretének tag­jai, valamint bolgár részről Andrej Lukanov miniszterel­nök-helyettes, Mari­ Ivanov, a külügyminiszter első helyet­tese. Aszen Veikor, a mi­niszterelnök kabinetfőnöke, Najden Najdenov, az állami tervbizottság elnökének első helyettese, Jordan Tenor gép­gyártási miniszterhelyettes, Cenko Cenkov vegyipari mi­niszterhelyettes, Rasko Pra­­ganov, az országos agrár­ ipa­ri szövetség központi taná­csának elnökhelyettese és Bancso Mitev, a Bolgár Nép­­köztársaság budapesti nagy­követe. A miniszterelnökök tájékoz­tatták egymást országaik szo­cialista építőmunkájának ta­pasztalatairól, újabb eredmé­nyeiről, időszerű feladatairól, az MSZMP XII. és a BKP XII. kongresszusa határozatai­nak végrehajtásáról. A tárgyalások középpontjá­ban a kétoldalú kapcsolatok, s azon belül is a gazdasági együttműködés továbbfejlesz­tésének konkrét lehetőségei álltak. Megkülönböztetett fi­gyelmet fordítottak a gazda­sági együttműködési fő irá­nyokat meghatározó, a két or­szág kormányfői által 1983. júniusában aláírt dokumen­tumban előirányzott felada­tok teljesítésére. Megállapítot­ták, hogy a magyar—bolgár gazdasági együttműködés eredményesen­ fejlődik, to­vább bővült a gyártásszakosí­tás és a termelési kooperáció. Ugyanakkor rámutattak arra, hogy több területen még je­lentős tartalékok vannak. Foglalkoztak az 1986-1990- es időszakra szóló tervkoordi­nációs m­unkálatok fő felada­taival. A kormányfői tárgyalást va­lamennyi megvitatott kérdés­ben a teljes nézetazonosság jellemezte. Marjai József és Andrej Lukanov a nap folyamán kü­­lönmegbeszélést tartott. Grisa Filipov szerdán este a szófiai Lozenec-rezidencián vacsorát adott Lázár György tiszteletére. A vacsorán a két kormányfő pohárköszöntőt mondott. (MTI) Úttörők nyári táborozása (Folytatás az l. oldalról) nasban 124—124 gyerek tábo­rozhat tíz napon át. A gyere­kek jurtában és sátrakban laknak, s rajok, őrsök helyett törzseket alakítanak. Eljutnak Mártélyba a nevelőotthoni gyerekek is, kiknek táborozá­si költségeit teljes mértékben fedezik a rendező szervek. Mint Kovács Tibor megyei úttörőelnök elmondotta, a nyári vezetőképző-táborok kö­zül kiemelkedik a salgóbá­­nyai, ahová gyermekaktivistá­kat és ifivezetőket hívnak meg. A mintegy két és fél száz pajtás zöme itt kapja meg azokat az ismereteket, amelyek a majdani úttörő­­gyermekvezetői munkához szükségesek. Ismét megrende­zik a Barátság nemzetközi tá­bort, amelynek időpontja júl­­ius 15—24, s a résztvevők között a magyar pajtásokon kívül, csehszlovák, lengyel francia és finn gyerekek is lesznek. Itt kapnak helyet a megyei úttörőelnökség és a NÓGRÁD-szerkesztőség által közösen indított Úttörősarok legjobb tudósítói, akik a tá­borozás mellett megismerked­nek az újságkészítés alapjai­val, a sajtóműfajokkal, vala­mint elkészítik a Tábori kró­nikát. A bánki, a szorospataki, a nagymezői, a ráróspusztai és a salgótarjáni úttörőtáborok­ba közel 1200 kisdiák kap meghívót, míg Zánkára és Csillebércre a nyár során mintegy félezer pajtás jut el. Káptalanfüreden június végé­re fejeződnek be az átalakí­tási munkálatok, július elejé­től egyévi szünet után is­mét birtokukba vehetik a tá­bort a gyerekek. Itt említjük meg, hogy folynak a nyírjesi tábor felújítási és átalakítási munkálatai is. A közel hat­millió forint értékű rekonst­rukció várhatóan két eszten­deig tart, s eredményeként hatvan fővel bővül a helyek száma, s a téliesítést is meg­oldják. * Természetesen az idén is több száz pajtás utazhat kül­földre, Besztercebányára negy­ven úttörő megy július 9— 22. között, míg Kemerovóba, a nyár derekán húsz úttörő utazik. Hat turnusban közel két és fél száz pajtás tölt egy hetet a Szász-Svájcba, Pirna- Copitzban, egy festői környe­zetű gyermektáborban. Min­dent egybevetve, a szűkösebb anyagi lehetőségek ellenére is az idén ismét gazdag nyári tábori programok elé nézhet­­­nek a pajtások, lesz bőven lehetőségük az önfeledt já­tékra, a pihenésre, az erőgyűj­tésre! 2 NÓGRÁD - 1984. május 17., csütörtök NATO-hadü­gyminiszteri ülés Weinberger még nagyobb fegyverkezést sürget A hagyományos fegyverek új nemzedékének megterem­tése és a közép-hatótávolságú rakéták telepítési programjá­nak végrehajtása áll a NATO- hadügyminiszterek szerdán kezdődött tanácskozásának kö­zéppontjában. Caspar Weinber­ger amerikai hadügyminisz­ter és kanadai kollégája szer­dán csatlakozott a hadügyi tervező bizottság tavaszi ülé­sének tanácskozásához. Weinberger a NATO álta­lános fegyverkezésén belül a hagyományos fegyverzetek elektronika és lézertechnika útján történő erőteljes fejlesz­tését szorgalmazza ezúttal is. Weinberger kiterjedt fegyver­gyártási együttműködést kí­nált az amerikai cégekkel. Hangsúlyozta azonban, hogy a nyugat-európai kormányok­nak a jelenleginél jóval töb­bet kell katonai célokra fordí­taniuk. A hadügyminiszterek megvi­tatják a nyugat-európai raké­tatelepítés végrehajtásának szaporodó problémáit is. Dá­nia parlamenti döntéssel leál­lította pénzügyi hozzájárulása­it a telepítésekhez. Noha a dán hozzájárulás csak­ jelképes, a döntés politikai jelentőségű. Hollandia egyre kibúvót keres, és halogatja a végleges dön­tést az odatelepítő raké­tákról. A brüsszeli ülésen Washing­ton válasza minderre igen ha­tározott volt. Richard Burt, a különleges konzultatív cso­port elnöke kijelentette, hogy a telepítést az elhatározott menetrend­ szerint folytatják. Kijelentette, hogy Olaszország „maradéktalanul megtartja a telepítési menetrendet” és nincs semmiféle módosító ja­vaslata. Bettino Craxi minisz­terelnök Lisszabonban felve­tette, hogy a NATO leállít­hatná a telepítéseket, ha a Szovjetunió felújítja a tár­gyalásokat. Ezt azonban ké­sőbb visszavonta. Burt nem fűzött megjegyzé­seket a holland kormánynak a rakéták távoltartására irá­nyuló kompromisszumos ja­vaslataihoz, de azt fejtegette: erősen bízik abban, hogy a tervezett 48 manőverező ro­botrepülőgépet elhelyezik Hol­landiában is. Diplomáciai for­rások szerint Hága újabb kompromisszumos ajánlatokat tett Washingtonnak és szövet­ségeseinek, hogy elkerülje a befogadó döntést, amely min­den jel szerint nem találna többségi támogatásra a parla­mentben. Washington és a te­lepítést már folytató országok azonban arra szorítják a Lub­­bers-kormányt, hogy ne tán­coljon vissza, mert ez meg­kérdőjelezheti a rakétadöntést ott is, ahol már meghozták azt. (MTI) A tűzszünet megszilárdítása a cél A libanoni nemzeti egység­kormány a polgárhábo­rús tűz­szünet megszilárdítására össz­pontosította figyelmét az Amin Dzsemajel államfő el­nökletével megtartott szerdai ülésén. A kabinet tagjai egyetértettek a parlament elé terjesztendő programnyilat­kozat tartalmával, de a jóvá­hagyó döntését szombatra ha­lasztották. Rasid Karami miniszterel­nök szerint a nemzeti egység­kormánynak három hónapra van szüksége ahhoz, hogy szi­lárd alapokra helyezze or­szágmentő küldetését. A fegy­veres összecsapások eszkalá­ciója azt a célt szolgálja — folytatta —, hogy aláássa a kormány, a miniszterelnök te­kintélyét és szavahihetőségét. A harcok szüntelen kiújulá­­sáért Izraelt is felelősség ter­heli, az izraeli vezetők kez­dettől fogva ellenséges hadjá­ratot folytatnak az új libano­ni kormány ellen, minden eszközzel a megbuktatására törekednek. Karami rámutatott, hogy a gyökerénél kell megragadni a biztonság kérdését. Ez azon­ban feltételezi a hadsereg státusának rendezését — tette hozzá. A nemzeti egységkor­mány létrejötte soha vissza nem térő alkalom arra, hogy ne fegyveres úton, ha­nem a kormányon belüli tár­gyalások révén oldjuk meg a belpolitikai konfliktust. Izraeli terrortámadás Az izraeli megszálló csapa­tok a szerdára virradó éjsza­kán nagyszabású terrortáma­dást hajtottak végre a dél­libanoni Ain el-Helua palesz­tin menekülttábor ellen. Előbb körülzárták a Szidon melletti tábort, majd húsz lakóházat felrobbantottak. A bejrúti állami rádió jelentése szerint egy halottja és 39 se­besültje volt a „tisztogató akciónak”. A megszállók 130 palesztin foglyot elhurcoltak. Az ENSZ menekültügyi hi­vatala megerősítette, hogy az izraeli támadás következtében több palesztin menekült meg­sebesült. A bejrúti falangista rádió arról is beszámolt, hogy a megszállók kész lista alap­ján hajtották végre a letartóz­tatásokat. Kedd este két izraeli kato­nát sebesítettek meg a fegy­veres libanoni ellenállók Szi­­dontól délre. Mose Arensz izraeli had­ügyminiszter és Mose Levi vezérkari főnök szerdán szem­­leutat tartott a megszállt Dél- Libanonban. (MTI) Szélesedik a sztrájk a Citroennél Dobsa János, az MTI tudó­sítója jelenti: Tovább szélesedett a Citro­en művek gyáraiban a dolgo­zóknak a tervezett elbocsátá­sok elleni mozgalma. Párizs környékén immár a Citroen művek öt üzemében sztráj­kolnak a munkások, s Aul­­nay-ban továbbra is megszáll­va tartják az ottani gyáregy­séget. A Citroen gyár igazgatósá­ga hatezer munkahelyet akar megszüntetni. A CGT üzemi szervezete tárgyalásokat sür­get arról, hogy heti 35 órára csökkentsék a munkaidőt, s így kerüljék el a munkahe­lyek megszüntetését. Pierre Bérégovoy a szociá­lis ügyek minisztere, aki ked­den a gyár igazgatóságának képviselőivel tárgyalt, majd fogadta a CGT küldöttségét is, kijelentette: az igazgató­ság, a szakszervezetek és a kormány képviselői mielőbb üljenek le a tárgyalóasztalhoz a Citroennél kialakult helyzet megvizsgálására. A miniszter lehetségesnek tartja a mun­kaidő csökkentését, de szerin­te nem bizonyos, hogy azon­nal el lehet érni a heti 35 órás munkaidő bevezetését. A miniszter azonban nem nyilatkozott a CGT-nek arról a követeléséről, hogy a mun­kaidő csökkentését változat­lan bérek mellett hajtsák végre, csak azt hangoztatta, hogy biztosítani kell a fran­cia gépkocsiipar versenyké­pességét. Jobban tennék amerikai szövetségeseink, ha nem bo­nyolódnának hamis változa­tok keresgélésébe. Ez a ke­sernyés, figyelmeztető, s főleg aggódó, de mindenképpen szemrehányást és belső fe­szültséget visszhangzó mondat a nyugatnémet külügyminisz­ter szájából hangzott el. Mi­lyen változatkereséstől igyek­szik óvni Washingtont, er­re hadd térjünk vissza kissé lejjebb: egyelőre állapítsunk meg annyit, hogy e bizonyos szövetségesek — nevezetesen az Egyesült Államok és Nyu­­gat-Európa — viszonyában az utóbbi idők valami különös és kölcsönös ingerültséget hoz­tak. Viták közöttük, igaz, min­dig voltak, de most sűrűbbé, mélyrehatóbbakká váltak, már-már magának a NATO- nak a létéről, illetve gyöke­res átalakulásának előjeleiről beszélnek. Említsünk néhány példát. Nem kis politikai vihart ka­vart a nyugati szövetségi rendszerben Craxi olasz mi­niszterelnök javaslata az eu­­rorakéták befagyasztásáról és a kelet—nyugati tárgyalások előfeltételek nélküli folytatá­sáról. Az indítvány nyomán megélénkültek a viták a nyu­gat-európai rakétatelepítések­kel kapcsolatban az érdekelt kormányok között is. Az űrben elhelyezendő ra­kétaelhárító fegyverrendszer amerikai tervét a nyugatné­met hadügyminiszter egyértel­műen és főleg nyilvánosan bí­rálta. Kétségét fejezte ki, hogy az ilyen védelem egyál­talán hatékony lehet, majd ki­fejtette: maga a kivitelezés kísérlete is új, példátlan fegy­verkezési versenyhez vezet, amelynek során Nyugat-Euró­­pa elszakadhat Amerikától, a NATO kettéválhat és megbo­­molhat a kelet—nyugati egyensúly. (Mint hírlik, e ki­fogásokat az atlanti miniszte­rek zárt ülésén angol kollégá­ja is osztotta.) Régóta nem küldtek konzervatív kormá­nyok ilyen élesen fogalmazott megállapításokat a nagy szö­vetséges címére. Nyugat-Európa szinte va­lamennyi kormánya tiltakozik az egyébként hallatlanul költ­séges és nagyszabású terv el­len. Tartanak olyan, újabb tíz-húsz éves fegyverkezési versenytől, amelyet ők már követni sem tudnak, s csak a két nagyhatalom további el­­hidegüléséből származó hát­rányok és veszélyek sújtanák őket. Másodszor: lelki sze­meik előtt felrémlik olyan (ma még eléggé fantasztikus­nak tűnő) állapot, amelyben az Egyesült Államok és a Szovjetunió kialakított egy­­egy ilyen „szuperdolgot”, s ők mellékszereplőkké válnak. Végül beleszól az üzlet is eb­be az aggodalomba: az Egye­sült Államok technológiai fö­lénye a nemzetközi verseny­ben behozhatatlanná válna. Az első ember Holdra szállá­sát Amerikában tizenhétezer tudós és technikus készítet­te elő, az ennél is sokkal na­gyobb szabású vállalkozás, az „űrháborús” elektronikus rendszer kiépítése olyan tudo­mányos és technológiai lendü­letet adna az amerikaiaknak, amellyel messze maguk mögé utasítanák­­ a szövetségesek elektronikus iparát. Menjünk tovább az új vi­tatémák felsorolásával. Ugyancsak egyöntetűen meg­rótták Washingtont a nicara­­guai kikötők elaknásítása mi­att, mert ez (Thatcher angol kormányfő kifejezésével) sér­ti a szabad hajózás elvét. Va­lóban, erre éppen a tengeri kereskedő Anglia joggal ké­nyes lehet, de a felszisszenés mást is jelez. Ezek a ráme­nős reagani intézkedések olyan veszélyes vizekre vihe­tik általában a nemzetközi konfliktusokat, amelyekre Nyugat-Európa kormányai (legyenek bármily szovjetelle­nesek) már nem óhajtanak átsodródni. Más húrokat pen­get Bonn, London, Hága, Brüsszel, Róma, Athén a Szovjetunió és általában a szocialista országok felé, mint Washington. A nézeteltéréseknek igen ér­dekes következményei vannak. Az amerikaiak szövetségesei pártállásra való tekintet nél­kül elkezdtek arról beszélni, hogy Nyugat-Európának na­gyobb önállóságot kellene kapnia a NATO-n belül. A Frankfuhrter Allgemeine Zei­tung vezércikkének szavaival: „Az amerikai terv a kaland, de (Nyugat)-Európának nem szabad megelégednie azzal, hogy ezt tágra nyílt szemek­kel figyeli”. Genscher nyu­gatnémet külügyminiszter sze­rint „ki kell lépniük az ame­rikai katonai erő egyszerű pénzelőjének szerepköréből, és saját biztonságukat na­gyobb mértékben kell saját erőfeszítéseikkel garantálni­uk”. A baloldalinak nem mondható Franz Josef Stra­uss „messzemenő független­séget” követel a NATO-ban egy nyugat-európai egyesített haderőnek. A francia Mitter­rand új fogalmat honosított meg: „A NATO európaizálá­sa.” Különböző okokból emlege­tik ily sűrűn ezt az „önálló­sulást”. A szociáldemokraták balszárnya és a náluk is kö­vetkezetesebb áramlatok azért, hogy szükség esetén va­lóban függetlenedhessenek — a cikkünk elején említett — hibás amerikai „változatok­tól”, lépésektől; egyes konzer­vatív kormányok azért, hogy mindenkori érdekeiknek meg­felelően hatást gyakorolhassa­nak az amerikai politikára, a közös intézkedésekre. Az Egyesült Államok pedig mind ingerültebben veszi ezt tudo­másul és egyebek között azzal fenyegetődzik, hogy — ha így megy tovább — Nyugat- Európa helyett az elektroni­kai nagyhatalom Japánt lép­teti elő első számú szövetsé­gesévé. Nem véletlen, hogy e nézet­­eltérések éppen most lettek ilyen erősek amikor Wa­shington mélypontra vitte a szovjet—amerikai kapcsolato­kat. Nem szabad természete­sen azt várni, hogy a NATO felbomlik, de mind több jel mutat arra, hogy a nyugat­európai szövetségesek olyan határnál vannak, amelyen túl alapvető érdekeiket az ameri­kaiakkal szemben is meg akarják védeni. Tatár Imre Nyugat-Európa-Egyesült Államok Ingerült barátok Támadás egy szaúdi tartályhajó ellen Egy kuvaiti hajózási szóvi­vő közlése szerint egy eddig azonosítatlan repülőgép szer­dán rakétatámadást intézett egy szaúd-arábiai tartályhajó ellen szaúdi területi vizeken. A kétszázezer tonnás hajó kigyulladt. A támadás hírét szaúdi részről még nem közölték, de más öbölmenti arab államok tengerhajózási köreiben meg­erősítették. A „Janbu Pride” úticélja Brazília lett volna. Kuvait­­ból indult, ahol százezer ton­na kőolajat vett fel, és Rász Tam­urában töltötték volna fel teljesen. A támadás a ku­vaiti közlés szerint már a kikötőben érte. A hajó egyik tartálya lángba borult, de a tüzet később sikerült elolta­ni. A legénység sértetlenül megmenekült. Kuvaitban rendkívüli ülés­re ült össze a kormány, hi­szen vasárnap óta két kuvaiti hajót is támadás ért a tér­ségben. Helyi lapok szerint a kormány esetleg felkéri a Biztonsági Tanácsot, hogy vizsgálja meg a helyzetet. Sürgősen érintkezésbe léptek egymással az Arab-öböl menti országok együttműködési ta­nácsának tagjai is, és szó van arról, hogy a külügyminisz­terek hamarosan rendkívüli ülést tartanak. Vasárnap reggel óta ez már az ötödik légitámadás külön­böző országok, illetve cégek tartályha­jói ellen az öbölben. Fokozódó harcok Nicaraguában Nicaraguában az utóbbi he­tekben ismét fokozódott a harci cselekmények hevessé­ge. Márciusban és áprilison a közép-amerikai­ állam ellen számos összehangolt száraz­földi, tengeri és légi táma­dást hajtottak végre. A Ni­caragua elleni katonai műve­letek közé tartozik az ország néhány kikötőjének az elak­násítása is, amelyet a CI­A közreműködésével végezték és összesen hatszáz aknát tele­pítettek. Ellenséges őrnaszá­dok — helikopter- és repülő­­géptámogatással — több ízben támadtak partmenti gazdasá­gi és katonai célpontokat. A leghevesebb harci cse­lekmények azonban a száraz­földön bontakoztak ki: már­ciustól Honduras és Costa Rica területéről nagyszámú ellenforradalmi csoportok szivárogtak be az ország ha­tármenti körzeteibe, ahol ké­sőbb az elmúlt öt év legna­gyobb támadását indították el a nicaraguai rendszer ellen. ­. János Károly elutazott a Szovjetunióból I. János Károly spanyol király és felesége, Zsófia ki­rályné szerdán elutazott a Szovjetunióból. A magas ran­gú vendégek csütörtök óta tartózkodtak hivatalos látoga­táson a Szovjetunióban a Leg­felsőbb Tanács Elnökségének meghívására. Moszkvai tartózkodása alatt I. János Károly megbeszé­lést folytatott Konsztantyin Csernyenkóval, az SZKP KB főtitkárával, a Legfelsőbb Ta­nács Elnökségének elnökével. A tárgyaláson a kétoldalú kapcsolatokról, valamint idő­szerű nemzetközi kérdésekről volt szó. Ugyancsak ezekről a kérdé­sekről tárgyalt a két ország külügyminisztere. I. János Károly és kísérete­­ megismer­kedett a főváros nevezettes­ségeivel, ellátogatott Taskent­­ba, Szuhumiba és Leningrád­­ba.

Next