Nógrád, 1984. június (40. évfolyam. 127-152. szám)
1984-06-09 / 134. szám
Magyar felszólalás Stockholmbán A magyar közvélemény reményeket táplál A bizalom, és biztonságerősítő intézkedésekkel és a leszereléssel foglalkozó stockholmi konferencián pénteken felszólalt Nagy János külügyminisztériumi államtitkár, aki rövid látogatást tett a svéd fővárosban. Hangsúlyozta, hogy a magyar közvélemény nagy érdeklődéssel követi a stockholmi konferencia munkáját és azt várja, hogy a tanácskozás beváltsa a hozzá fűzött reményeket, tartalmas, az európai bizalmat és biztonságot erősítő megállapodások elfogadásával végződjék. A továbbiakban az államtitkár kifejtette, hogy a Magyar Népköztársaság kezdettől fogva aktív résztvevője az összeurópai folyamatnak, s a jövőben is elő kívánja segíteni a helsinki program megvalósítását, az európai biztonság erősítését, a kontinens országai közötti együttműködés fejlesztését. Egyidejűleg felhívta a figyelmet az amerikai rakéták nyugateurópai telepítése megkezdésének negatív következményeire, az abból eredő veszélyes helyzetre, majd így folytatta: „A Magyar Népköztársaság üdvözölte a madridi találkozó sikerét és az ott elfogadott megállapodásokat, amelyek ismételten bizonyították az európai együttműködés hasznosságát és szükségességét. Magyarország a mai, bonyolultabb helyzetben is békés, az együttműködés lehetőségeit előtérbe helyező külpolitikát folytat. Fenntartjuk és fejlesztjük kapcsolatainkat a más társadalmi rendszerű orsszágokkal. Minden tőlünk telhetőt megteszünk a nemzetközi helyzetben kialakult kedvezőtlen folyamatok megállításáért és visszafordításáért.” Nagy János aláhúzta a stockholmi konferencia jelentőségét, majd kifejtette a bizalomerősítő intézkedésekkel kapcsolatos magyar álláspontot. A szovjet küldöttség által 1984. május 8-án előterjesztett javaslatok megfelelnek annak a követelménynek, hogy a mai helyzet nagy horderejű és átfogó politikai és katonai intézkedéseket igényel — mondotta. Kiemelte annak a felhívásnak a jelentőségét, amelyet a Varsói Szerződés tagállamai május 8- án Budapesten intéztek a NATO-tagországokhoz, s amelyben indítványozták, hogy kössenek szerződést a katonai erő alkalmazásáról történő lemondásról és a békés kapcsolatok fenntartásáról. Szorgalmazta a szerződés előkészítésével kapcsolatos, sokoldalú konzultációk mielőbbi megkezdését. Felszólalásának befejező részében az államtitkár hangsúlyozta, hogy a Magyar Népköztársaság a jövőben is kész együttműködni a feszültség enyhítését szolgáló intézkedések kimunkálásában. Változatlanul az a szándékunk, hogy hozzájáruljunk a helsinki záróokmány aláírói közötti párbeszéd folytatásához, a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséhez és a multilaterális kérdések rendezéséhez. „A magyar küldöttség — csakúgy, mint eddig — a jövőben is e szellemben folytatja munkáját a konferencia feladatainak teljesítése érdekében” — fejezte be felszólalását a magyar államtitkár.* Nagy János látogatást tett a svéd külügyminisztériumban is, ahol megbeszélést folytatott Jan Eliasson politikai igazgatóval a magyar—svéd kapcsolatokról és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. A magyar külügyi államtitkárt fogadta Lennart Bodström svéd külügyminiszter. A londoni tőkés csúcsértekezlet A hét vezető tőkésország ifl Ham- és kormányfői csütörtökön este — fehérasztal mellett — megkezdték politikai eszmecseréiket Londonban. A fő téma a kelet—nyugati viszony, valamint a biztonságpolitika és a fegyverzeti korlátozás volt. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, az NSZK, Franciaország, Kanada, Olaszország és Japán vezetői tartották magukat ahhoz az állásponthoz, amely eddig nemzetközi magatartásukat jellemezte. Ennek megfelelően úgy vélték, hogy a tőkés Nyugatnak „erős védelemre” van szüksége és nem szabad „engedményt tennie” a Szovjetuniónak avégett, hogy ez indíttatva érezze magát a félbeszakadt fegyverzetkorlátozási tárgyalások felújítására. A csütörtök esti vacsorán mind az állam- és kormányfőknél, mind a külügyminisztereknél kiemelt kérdés volt az úgynevezett „demokratikus elvekről” (értékekről) szóló nyilatkozat formába öntése. Az előkészületek során ilyen nyilatkozatról kevés vagy semmi szó nem esett. Illetékes helyen sem megerősíteni, sem tagadni nem óhajtották, hogy a dokumentum ötlete a Fehér Háztól eredne. NÓGRÁD - 1984. június 9., szombat Berlinguer súlyos beteg Agyvérzés érte Enrico Berlinguert. Az Olasz Kommunista Párt főtitkára súlyos állapotban fekszik egy padovai kórházban. Berlinguer csütörtök este egy nagygyűlés végén lett rosszul. A péntek hajnalban kiadott orvosi jelentés szerint a főtitkárt éjfél után megoperálták. Sandro Pertini köztársasági elnök, akit még éjjel tájékoztattak Berlinguer állapota felől, délelőtt Padovába utazik. Enrico Berlinguer 62 éves és 1972 óta áll az Olasz Kommunista Párt élén. i Megkezdődtek a hivatalos tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) tok főbb kérdéseit és kife- békéjét és biztonságát érintő A tárgyalások során kőfjezték szándékukat, hogy a kérdésekről, csönösen tájékoztatták egy kölcsönös előnyök alapján Jo- Kimír Szen meghívta Kannást a két ország helyzetéről,vább fejlesztik a sokoldalú, bár Jánost, hogy küldöttség szocialista építőmunkájáról, mindkét nép javát szolgáló élén tegyen baráti látogatást valamint a két ország előtt együttműködést, a Koreai Népi Demokratikus álló további feladatokról. Véleménycserét folytattak a Köztársaságban. Kádár János Áttekintették a kétoldalú nemzetközi helyzet időszerű a meghívást köszönettel elpárt- és államközi kapcsolat problémáiról, az emberiség fogadta. Kádár János és Kim Ir Szen megbeszélése Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára pénteken délután a KB székházában megbeszélést folytatott Kim Ir Szennel, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának főtitkárával, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elnökével. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozón tájékoztatták egymást az MSZMP XII., illetve a KMP VI. kongresszusa határozatainak végrehajtásáról, a két párt előtt álló feladatokról. Áttekintették az MSZMP és a KMP kapcsolatainak alakulását, és kifejezték készségüket a pártközi együttműködés továbbfejlesztésére. Véleményt cseréltek a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, valamint a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. Megvitatták az Európa, valamint az Ázsia békéjét és biztonságát érintő kérdéseket, különös tekintettel Korea békés, demokratikus úton történő egyesítésének problémájára. Koreai vendégeink Székesfehérvárott Nagygyűlés az Ikarusban A hivatalos, baráti látogatáson hazánkban tartózkodó koreai párt- és állami küldöttség tagjai péntek délután Székesfehérvárra látogattak. A vendégek — akiknek kíséretében volt Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Nagy Gábor külügyminiszterhelyettes — elsőként az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár helyi gyáregységét keresték fel. A látogatókat Kapolyi László ipari miniszter, valamint Fejér megye, a város és az üzem vezetői köszöntötték, s tájékoztatták a gyár tevékenységéről. Ezt követően a vendégek megtekintették a gyár szerelőcsarnokát. A székesfehérvári program a délutáni órákban a gyáregység kísérleti üzemcsarnokában rendezett magyar—koreai nagygyűléssel folytatódott, amelyen Lázár György ás Kang Szong Szán, a KNDK miniszterelnöke mondott beszédet. (MTI) KGST a számok és adatok tükrében A szocialista országok gazdasági közössége, a KGST az elmúlt évtizedekben jelentős tényezővé vált a tagállamok sokoldalú fejlődésében. Az együttműködés és az integráció folyamata fontos ösztönzést kapott 1971-ben, amikor elfogadták a KGST komplex programját. A KGST-epaltműködés keretében új iparágak és új ipari tevékenységi körök jöttek létre a szocialista országokban. Bulgáriában például ilyen a gépipar, a mikroelektronika, a vas. és acélipar, valamint a színesfémipar. Csehszlovákiában a villamosgépipar és az atomerőművi berendezéseket gyártó ipar megteremtését, illetve fejlesztését ösztönözte a KGST. Az NDK az olajvegyészeti termékek és a hajók fő szállítója lett. Magyarország a szerszámgépgyártás és a járműgyártás gazdája komplex program keretében. Romániában főként az olajbányászati gépgyártás és a traktorgyártás fejlődött. A Szovjetunió elsősorban az elektronikai iparban, az űrtechnikában és az atomerőmű-építésben kapott nagyobb szerepet. 1951. és 1982. között a KGST-országokban az egy főre jutó ipari termelés átlagosan több mint kilencszeresére növekedett. Ezen belül Bulgáriában 21-szeres, az NDK- ban 11-szeres, Romániában 25-szörös, Csehszlovákiában 7- szeres, Magyarországon 7,7- szeres, Lengyelországban 8,8-szoros, Mongóliában 8,3-szoros és a Szovjetunióban 8,7- szeres volt a növekedés, összehasonlításul: 1950. és 1979. között a nyugat-európai országok ipari termelésének növekedése 4,4-szeres, az Egyesült Államoké 3,3-szeres és Japáné 26,5-szeres volt. (Az adatok természetesen tükrözik a második világháború előtti fejlettségi szintből és a háborús pusztítások különbözőségéből adódó eltéréseket, adottságokat is. Az említett körülbelül harminc esztendőben az egy főre jutó ipari termelés az egész világon összességében 3,4-szeresére növekedett. A KGST-országokban az egy főre jutó ipari termelés nagysága jelenleg több mint háromszorosa a világátlagnak. Két török olajszállító hajó elsüllyesztése és a Biztonsági Tanács határozatának fogadtatása, majd a szaúdi légierő akciója újra bebizonyította, hogy gyors megoldást az öböl válságában aligha lehet várni. Az értelmetlen iráni—iraki háború négy esztendővel ezelőtti megkezdése óta tornyosulnak a viharfelhők a földkerekség e gazdaságilag és stratégiailag egyik legfontosabb területe felett. Egészen mostanáig azonban sikerült elkerülni a robbanást. Mindkét fél lényegében tudomásul vette, hogy a tőkésvilág teljes olajfogyasztásának 17 százaléka az öböl vízi útján halad keresztül. Ha ezek a szállítmányok nem tudnak átjutni az öböl szűk kijáratán, a Hormuzi-szoroson, akkor egész sor fejlett tőkésország energiaellátása komoly veszélybe kerül. A szoros 44 kilométer széles, teljes lezárása tehát nem könnyű dolog. A hajók ugyanakkor két hajózási sávon közlekednek. Az egyik sáv a befelé, a másik a kifelé haladó forgalmat bonyolítja le. Egy-egy sáv szélessége nagyjából 6,5 kilométer. Ezek lezárása már nem tartozik a lehetetlen feladatok közé. Az egymással háborúskodó két ország közül csak Irán képes elméletben arra, hogy lezárja a vízi utat, annál is inkább, mert az öbölben a hajózási csatornák közelében van három sziget, amelyet még a sah idejében foglalt el, s amelyhez a jelenlegi teheráni kormány is ragaszkodik. A helyzet egyik különleges vonása azonban, hogy miközben csak Irán feszültség zárhatja le a szorost , Iránnak igen komoly érdeke, hogy a szoros nyitva maradjon. A háború folytatásához ugyanis szüksége van az olajjövedelemre. A napi 1,6 millió hordós olajexportot azok a tankhajók bonyolítják le, amelyek az öböl északi részén, az iráni partok közelében lévő és iráni fennhatóság alá tartozó Kharg olajkikötőjében veszik fel szállítmányukat. Irak gyakorlatilag csak ennek a mennyiségnek a felét szállítja az öböl vízi útjain. Az iraki olajszállítmányok elsősorban egy Törökországon keresztül haladó olajvezetéken át jutnak el a piacra. Hideg stratégiai számítások szerint katonailag inkább tehát Irak érdeke, hogy a Kharg-szigetről kifelé vezető olajforgalom megbénuljon. Az ügyet bonyolítja, hogy az öböl déli partján lévő arab olajállamok (tehát Kuwait, az olajsejkségek és mindenekelőtt Szaúd-Arábia) a konfliktusban alapvetően Irak felé hajlanak. Ugyanakkor gazdasági és stratégiai érdekeik az öböl ügyében ellentmondanak az iraki érdekeknek. Ezek az országok naponta több mint 5 millió hordó olajat szállítanak a Hormuziszoroson keresztül. Számukra tehát létfontosságú, hogy az öböl kijárata nyitva maradjon. Ebből a leegyszerűsített felsorolásból is látható, hogy a helyzet rendkívül ellentmondásos, és ennélfogva sokszor az öbölben teljesen abszurd elhatározásokhoz és cselekedetekhez vezet, így például az irakiak két török tartályhajót süllyesztettek el — holott legfontosabb olajvezetékük éppen Törökországon halad keresztül. Érdekük lenne tehát, hogy Irak és Törökország viszonyát semmi sem zavarja. Ami, a Biztonsági Tanácsot illeti: az a két hadviselő fél nevének említése nélkül szólított fel minden országot, hogy tartsa tiszteletben a hajózás szabadságát az öbölben. Irán ezt a határozatot sérelmezte és a maga részéről semmisnek nyilvánította arra hivatkozva, hogy elsősorban Irak érdeke az iráni exportszállítások megbénítása és ezért — iráni állítása szerint — a hajók elleni támadások többségét iraki gépek követik el. A jelenlegi helyzetet nagyjából az jellemzi, hogy az öböl belső, északi részét (ahol a Kharg-sziget is van) már a hajózás szempontjából rendkívül bizonytalan területnek kell tekinteni. A középső részen, amelynek déli partján a nagy szaúdi olajkikötők helyezkednek el, egyelőre még nem kellett lényegesebb forgalmi korlátozásokat bevezetni. Nyilvánvaló azonban, hogy ilyen szempontból az öblöt nem lehet mesterségesen kettéosztani és ha a Kharg-sziget környékét pusztító támadás érné, akkor Teherán feltétlenül megkísérel valamiféle megtorlást alkalmazni. További problémát jelent, hogy mindez elsősorban Nyugat-Európa és Japán alapvető gazdasági érdekeit érinti — az Egyesült Államokét jóval kevésbé. A Hormuzi-szoroson keresztülhaladó olajnak mindössze 6 százaléka irányul az Egyesült Államokba. Ugyanakkor az Egyesült Államok az a hatalom, amely a konfliktusban érintett Szaúd-Arábia első számú stratégiai szövetségese. Egyben az USA az egyetlen tőkés hatalom, amely katonailag képes nagyszabású beavatkozásra, ha Irán kísérletet tesz a szoros elzárására. Az öböl kijáratánál máris erős amerikai flotta állomásozik és Szaúd- Arábia légiereje, valamint légelhárítása újabb amerikai szállítmányokat kapott. Szaúd-Arábia és az öböl menti konzervatív olajországok ugyanakkor tudják: egy amerikai beavatkozás olyan láncreakciókat válthat ki, amelyek hosszú időre kikapcsolhatják az öböl egész térségét a világ olajforgalmából. Az utóbbi két évben az olajkínálat jóval nagyobb volt a keresletnek Az olajtermelők kartellje, az OPEC ezért volt kénytelen leszállítani az olajárat hordónként 34 dollárról 29 dollárra. A tények azt mutatják, hogy az öböl válságának kiéleződése óta ez az árszínvonal csak nagyon kis mértékben emelkedett. A vezető tőkésországok hatalmas olajtartalékokkal rendelkeznek és elméletben az öböl szállításainak kiesését más forrásokból is pótolni lehet. Mindamellett fel kell készülni arra, hogy ha esetleg a szembenálló felek elveszítik a mértéket és az öböl valóban lángra lobban, akkor az olajpiacon olyan pánikvásárlások kezdődnek, amelyek ismét magasabbra hajthatják a fekete arany árát. • I — e Pirruszi győzelem Dzsarnail Szingh Bhindravate, a legszélsőségesebb szikh vezér halott. Vele együtt százak vesztették életüket a szakadár mozgalom fellegvára, az amritszári Arany templom ellen indított ostromban. Az indiai kormányzat számára azonban pirruszi győzelem ez. A kontinensnyi országban legalább 14 millió szikh él. Fő fészkük Pandzsáb állam, amelyet India egyik fontos élelmiszerkamrájának tartanak, jelentős gabonatermő területe miatt. A fanatikus, szakadár eszméket hirdető közösség legszélsőségesebb szárnya már évek óta nyugtalanítja a központi kormányt. Bhindravale valóságos prófétaként hirdette tanait, s a szikhek vakbuzgón hallgattak rá. Véres merényletekre buzdította a mélyen vallásos tömegeket az írástudatlan néptribun, s hívei nem tétlenkedtek. Aligha lehet pontosan számot adni arról, hány hindut gyilkoltak meg az utóbbi években, az indiai sajtó mindenesetre sok száz áldozatról tudott. Indira Gandhi miniszterelnök és a kongresszus párt eleinte önmérsékletre intette a bizonyos külföldi körök által is támogatott szikheket. Ám Pandzsábban és más indiai államokban egymást érték az összetűzések, a rendszerint halálos végű verekedések és fosztogatások. A kormányfő ellenzéke már jó ideje kemény fellépést sürgetett és Indira Gandhit tétlenséggel, határozatlansággal vádolta. A központi kormányzat számára tehát rendkívül nehéz volt a döntés: ha tovább tűrik a szikh „próféta” áldatlan működését és elnézik a hinduk elleni brutális bosszúhadjáratot, netán más nemzetiségek is vérszemet kapnak. Ha viszont leszámolnak a szélsőségesekkel, akkor kénytelenek a katonákat Amritszár városában az Arany templom ellen vezényelni, — márpedig az a szikhek szent helye. Indira Gandhi mégis az utóbbi megoldást választotta. Nyilvánvaló: kényszerűségből. Csakhogy — mint az várható volt — a csütörtökön lezajlott ostrom után India más városaiban is elszabadult a pokol. A fanatikus vezér halálának hírére Új-Delhiben, Pandzsáb és Kasmír államban zavargások törtek ki. A rendfenntartó erők több helyen kénytelenek voltak a fegyverüket használni, s az összecsapásokban ismét sokan vesztették életüket. Indiában a szikheken kívül más nemzetiségek is nyugtalankodnak, s a vallási béke sem nyugszik biztos alapokon. Rövidesen kezdődik a választási kampány, amelyben az Arany templom ostromát az ellenzék bizonyára fölhasználja a kongresszus párttal, Indira Gandhi kormányzatával szemben. S félő, hogy — noha más megoldás aligha kínálkozott — a fanatikusok fészkének kifüstölése olaj volt a tűzre. India soknemzetiségű állam, s bizonyos erőknek érdekében áll, hogy gyengítsék a központi kormányzatot, önállóságot hirdessenek a kisebb-nagyobb vallási és népközösségek számára. Reális esélye ugyan nincs ezeknek a törekvéseknek, de súlyos bonyodalmakkal fenyegethetik a kontinensnyi állam jövőjét. Gyapay Dénes j