Nógrád, 1984. június (40. évfolyam. 127-152. szám)
1984-06-13 / 137. szám
BALASSAGYARMATI KIVÁLÓ MUNKÁÉRT Pedagógusok megbecsülése és tisztelete Az idei pedagógusnapon több balassagyarmati nevelő vehette át a művelődési miniszter Kiváló munkáért kitüntetését. A salgótarjáni zeneiskolában rendezett megyei ünnepségen dr. Horváth István, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője adta át a megbecsülést és tiszteletet jelentő érmeket és okleveleket. Holecz Imrén« Az útja, mint a hatvanas évek elején annyiaknak, neki nem volt egyszerű. A Balassi Bálint gimnáziumban 1960- ban érettségizett, és előfelvétellel került az egyetemre két év után. Aztán jelentkezett a szerelem, s három évet levelező tagozaton végzett el. Diplomáját — magyar—történelem szakon — 1967-ben vehette át. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen töltötték ki az okiratot. —• Hol kezdte nevelői pályáját? — Falun, a dejtáii általános iskolában.* Egyetemi diplomával és tősgyökeres balassagyarmatiként? Nem érezte ezt csalódásnak? — Inkább, úgy érzem, használtak nekem ezek az évek. Megismertem a nehezebb oktatói-nevelői körülményeket, folyamatában látom a munkát, az általános iskolától, és a tennivalókat tudatosan egymásra tudom építeni. Tíz év múlva került szeretett szülővárosába, a Szántó Kovács János Szakközépiskolába. Neki tulajdonképpen sohasem okozott gondot a pályaválasztás. Szülei ugyan tisztviselők voltak a járási hivatalnál, a környezete azonban pedagógusbeállítottságú. A Balassiban tanárai észrevették képességeit, bátorították, biztatták. Tanár a férje, a sógornője, az öccse, és pedagógusnak készül gimnazista lánya is. A kislány másodikos a Balassi gimnáziumban, ő a helyi KISZ-bizottság titkára. Fia a Petőfi Sándor Általános Iskola negyedik osztályos tanulója. — A család, a rokonság hogyan fogadta az elismerést? — Azt hiszem, joggal érezték úgy, hogy ez a kitüntetés nekik is szólt. Hiszen az ő segítségük nélkül nem dolgozhatnék olyan színvonalon, ahogyan azt elvárják tőlem. Férjem sokat segít a háztartásban, sokat beszélgetünk. Közös örömünk volt a kitüntetés. — Mit szóltak a közvetlen kollégák? — Tóth Lajos, az igazgatóm azt mondta: hét éve vagyok az iskolában, és sikerült bizonyítanom szakmai tudásomat a tantestület előtt. Jó érzés volt ezt hallani, hiszen faluról, általános iskolából kerültem ide. Nem volt könnyű küzdelem, sokat kellett tanulnom, különösen ebben a reformokkal teli időszakban. A követelmények — köztudott — megnövekedtek, és ez jó is, így az ember nem tud beszűkülni, meg kell, hogy tartsa frisseségét. Aztán az iskola igényes légköre is ösztönzőleg hat. Meg a gyerekek. Ne feledjük, ők azok, akik a leggyorsabban adják vissza a változásokat. A tanár ezért állandó tükörben, ellenőrzésben áll, s nem csak őszinte. Holecz Imréné — aki 1980 decemberétől a pedagóguspártvezetőség titkára is — ilyen ember, méltó a megbecsülésre. Pásztón, Salgótarjánon át érkezett Balassagyarmatra. Megjárta az államigazgatás valamennyi lépcsőfokát; dolgozott községi, városi, járási, megyei tanácson, öt évig Budapesten, a Kulturális Minisztériumban. A dolgozók gimnáziumában és a szakmunkások szakközépiskolájában 1981-től tanít, igazgatóhelyettes. •— Kis kollektíva a miénk — mondja. — Hatfős a tantestület. Jól kijövünk egymással, jól érzem itt magamat. Akik itt tanítanak, azok sokéves, gazdag tapasztalattal rendelkeznek, remekül összekovácsolódott gárda, összetartó kis csapat. S ezeket, illetve az ilyesféle megállapításokat nemcsak tőle hallani, így vélekednek a megyei, sőt a központi irányításban dolgozók is. A különféle látogatások jegyzőkönyvei eredményes, színvonalas oktató-nevelő munkáról szólanak. Aztán ismételten saját személyéről kérdezem, de ugyanúgy, mint korábban, szinte nem hajlandó semmit sem elárulni. Ami egy portréhoz elengedhetetlenül szükséges, csak sikerül kierőszakolnom. Kelemen István Egerben szerzett tanári diplomát földrajz —rajz szakon. Később Szegeden, a József Attila Tudományegyetemen végezte el a földrajz-kiegészítőt, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen pedig művészettörténetből. Negyvenhét esztendős. S mint említettük, végigjárta az államigazgatás lehetséges stációit, a tanításhoz sohasem volt hűtlen. Félállásban mindig tanított; Pásztón, Mátraszőlősön, Balassagyarmaton. — Mi szépséget talál a felnőttek tanításában? — Magát a munkát... Ez egészen más társaság. A tanulás mellett dolgoznak, és nagyon akarnak itt is bizonyítani. Nekünk kell megtanítani az új ismereteket, és sok régit, amelyek hamisak, kitöröltetni az emlékezetből. — De a külső szemlélő úgy érzi, nehezebben jönnek itt a sikerek. Sőt el is kerülik az embert, így igaz ez? — Egyáltalán nem. A mi intézményünk rendkívül nyitott a közművelődési intézmények felé, nagyon jó a kapcsolatunk, sok érdekes eseményen veszünk részt. Két éve írták ki a felnőttek számára a Ki tud többet a Szovjetunióról? című vetélkedőt, és mi megnyertük a megyei versenyt, míg az országos már Kalcsó István Kiváló munkáért kitüntetésben részesült Kalcsó István is, a városi tanács művelődési, sport- és egészségügyi osztályának tanulmányi felügyelője. A közigazgatási átszervezések utáni közérzetéről kérdezzük. — Fél év elteltével joggal mondhatom, hogy kellően beálltunk a sorba. A feladatok, a hatáskörök tisztázódtak, megfelelő munkamegosztás érvényesül az osztályon belül és a tanácsok között. S mindenki felkészült arra, hogy elvégezze a rábízott munkát. — Egy tanárnak nem lehet könnyű a hivatali munka. Nem hiányzik a tanítás? — Hazudnék, ha nemmel válaszolnék. Hiányoznak a gyerekek ... Nagyon szívesen voltam közöttük. Ezért gyakran ellátogatok az iskolákba, így köztük vagyok. Például most a tavasszal sok nevelési értekezlet kapcsán, megfordultam az intézményekben. Kalcsó István édesapja hivatását örökölte, valahogyan úgy, mint a szakmákat szokás. Kalcsó József Szátok híres-neves pedagógusa volt, és az első között kapta meg a Nógrád megyei pedagógiai díjat. Hatvanhat évesen, szerencsére, jó egészségnek örvend. Fia éppen fele életkorában jár. — Édesapám egészen korán bevitt az iskolába, minden bizonnyal akkor kedveltem meg a tanítást. Csagárdon 1969-ben képesítés nélkül kezdett tanítani. Elvégezte az esztergomi tanítóképző főiskolát, majd a horpácsi általános iskolába került. Ezt a helyet pedagógiai, emberi szempontból kivételesen jó nevelőiskolának tartja a maga számára. Megnősült, dolgozott, a dejtári általános iskolában, két évig igazgatóhelyetteskedett. A balassagyarmati járási hivatal művelődési osztályára 1978- ban került, mai beosztásában tavaly novembertől dolgozik. Balassagyarmaton építettek házat, 1981-ben költöztek a városba. Felesége a Bajcsy úti Általános Iskola alsó tagozatos nevelője. Egyik fia itt harmadikos, a másik mindössze másfél esztendős. A tanulmányi felügyelő jön-megy, szemlél, bírál, ítélkezik, miközben őt is megítélik. Mennyire érzi, hogy személyét, véleményét elfogadják? — Eddig körülbelül tizenkét összegző látogatást csináltam, és még mindegyik kedvező tapasztalattal járt. A tanácsok, tantestületek segítették a munkámat, nem zárkóztak el, és véleményem többségét is meghallgatták. Jelenleg, úgy érzem, elfogadnak, megvan a kellő presztízsem. S ezt erősíti — miközben a jó munkát ismeri el — a mostani kitüntetés. (Sil) Kelemen István zőnyben harmadikok lettünk. Sok munka volt ebben, de megérte, és mi ez, ha nem siker. Az idén már szerényebben szerepeltünk... Új a csapatunk, nem jött ki úgy a lépés. — Körülbelül egy évtizede él Balassagyarmaton. Megszokta? lehet más. — Rossz a kérdés.I Ez a város engem befogadott. Lakást kaptam, 1972-ben itt telepedtem le. Pásztói vagyok, de otthon érzem magamat Balassagyarmaton. S leányaim— tíz- és nyolcévesek — már őslakosnak számítanak. 1 Nincs csinnadratta, de dolgoznak! Megnőnek a fák • Úgy gondolom, munkánk sikerét aligha lehet fél év elteltével minősíteni, mert egy húszezres várost tisztává, otthonossá tenni, s lakóinak tudatában, mindennapi viselkedésében meggyökereztetni az egészséges lokálpatriotizmust, ehhez lényegesen több időre van szükség — e szavakat Fodor Imre, a Balassagyarmati Városszépítő Egyesület elnöke mondotta, s korántsem mentegetőzésként, avagy magyarázkodásképpen, csupán leszögezte: egy várost nem lehet „megszépíteni" csak úgy tesséklássék módra átgondolt koncepciókra, tudatosságra van szükség. — Tévedés ne essék, nem akarok azok ellen szólni - folytatta -, akik minél előbb munkához akarnak látni. Sőt, ez a buzgalom dicsérendő! De arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy átgondoltan, tervszerűen cselekedjünk, az elhamarkodott tettek ugyanis gyakran nagyobb kárt okoznak, mint gondolnánk. Mert például, hogyan tudjuk társadalmi munkára agitálni azt az embert, akinek a közös verítékével készült járdáját egy elkésett közművesítés során teljesen tönkretesszük? De említhettem volna azt az esetet is, hogy hozzákezdenek az utca burkolásához azzal, hogy kiszedik a pár éve ültetett facsemetéket... A célszerűség kívánta sorrendet be kell tartanunk, mert különben nem számíthatunk társadalmi segítségre! A városszépítő egyesület elmúlt év szeptember 23-i alakulása óta egyáltalán nem tétlenkedett, jóllehet munkájuk nélkülözte a csinnadrattát. Egyrészt, egy nagyszabású fásítási, parkosítási programot valósítottak meg, másrészt pedig egyeztették elképzeléseiket, megvitatták a terveket, amellyel a közeljövőben rukkolnak elő. Egyébként, június második felében kerül sor az egyesület közgyűlésére, ahol végleges formát kapnak a feladatok. - Több ezer fa, cserje suhány került a földbe - említi Fodor Imre, aki foglalkozására nézve erdőmérnök, s kétségtelen, hogy szakmai hozzáértésével, segítségével a városi parkok, utcák, terek szebb külsőt kaptak. Fát ültettünk a városi sporttelepen, a kollégisták, a szakmunkástanuló fiatalok, a városi tanácsiak, a rákóczis kisdiákok százszámra tették a földbe a „díszeket". Csakhát, amíg ezek kinőnek, addig eltelik egy pár esztendő... A tervekről kérdezve az egyesület vezetőjét, elmondotta : — A Rákóczi útnak a Hunyadi utca és Mikszáth Kálmán utca keresztezéséig terjedő rész sortatarozásával kapcsolatban, egyesületünk városrendezési és településfejlesztési szakosztálya más szervekkel közösen véleményt nyilvánított az épületek esztétikai jellegének, ízléses külsejének biztosítására. Szót kérünk a város legforgalmasabb pontjain fölállítani tervezett pavilonok, bódék építési engedélyének elbírálásában. Úgy gondoljuk, felül kell vizsgálni a megyei természetvédelmi területté nyilvánított Palóc liget faállományát. A kiöregedett, balesetveszélyes fákat ki kell vágni, s pótolni kell újakkal őket. Éppen nemrégiben egy sporttelepi elöregedett fa dőlt rá egy Dáciára... nem szabad életveszélyes fákat megtartani csupán azért, mert szép. Egy nemesnyár például 30, egy akác 50, a juhar maximum 80 éves koráig tartható, e korban ki kell őket vágni, mielőtt bajt nem okoznak. Az említetteken túl igen eredményes munkát végeztek a honismereti kör tagjai: a városért egykor sokat tett prominens személyek sírjait kutatták fel, s gyűjtenek tényeket, információkat munkásságukról, életükről. A sírok gondozására, rendbehozatalára pedig a Dózsa György Általános Iskola diákjait kérjük fel. * Természetesen, nemcsak a városszépítő egyesület ügye a városszépítés, ezzel tisztában vannak az állampolgárok is. De együtt, egymásért könnyebb lesz, s az eredmény sem maradhat el: egy szebb, tisztább Balassagyarmat. («)