Nógrád Megyei Hírlap, 2011. december (22. évfolyam, 280-304. szám)
2011-12-08 / 286. szám
2011. DECEMBER 8., CSÜTÖRTÖK Kiállítást nyitnak Salgótarján. Timmer Dániel alkotásaiból nyitnak kiállítást december 8-án (ma) 10.20 órakor a Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola Fayl Frigyes Galériájában. A műveket Timmer Zoltán építész ajánlja az érdeklődők figyelmébe. Járt a piacon is... Salgótarján. A vásárcsarnokban is találkozhattak a Mikulással pár napja a gyerekek. A piros ruhás ajándékosztó a piac hátsó udvarán hintóval várta az óvodásokat, s a kicsik három csoportja élt is ezzel a lehetőséggel. Boszorkány Szécsényben Szécsény. December 9-én, pénteken Wass Albert művéből láthatnak színházi előadást A funtineli boszorkány címmel. A két felvonásos drámát a Főnix Színházi Műhely adja elő a Krúdy Gyula Városi Művelődési Központban. Az önkormányzat által támogatott előadás 19 órakor kezdődik és a belépés díjtalan. Itt van Nógrád csillaga Bátonyterenye, a salgótarjáni Oláh Gergő lett Nógrád megye legfényesebb csillaga a Bátonyterenyei Városi Televízió által elindított tehetségkutató versenyen. Az eredmény a Petőfi Művelődési Házban néhány napja megrendezett látványos és színes műsor keretében született meg. A közönség Molnár Melina, Deák Lotti, Oláh ’Ouight’ Tibor és Oláh Gergő produkcióin túl további, már korábban kiesett nyolc döntőstől is hallhatott egy-egy dalt, sőt meglepetés-műsorszámok is elhangzottak. Az eredményhirdetés előtt pedig 2010 férfihangja, Kökény Attila szórakoztatta a jelenlévőket. A Nógrád csillagai verseny döntősei közül a nézők is választhattak egy favoritot. Ebben az esetben megmutatkozott a hazai pálya előnye, a közönségdíjat ugyanis a bátonyterenyei Cseszták Sándor hatalmas fölénnyel vitte el. A csaknem négyórás show végén derült ki, hogy a zsűri kit talált a legrátermettebbnek az előadóművészi pályára. A győztes Oláh Gergő meghatódva, és a tőle megszokott szerénységgel fogadta a gratulációkat. NÓGRÁD MEGYE Szabó Andrea Balassagyarmat A magyar jégkorong-válogatott játékosai Soltész Miklóssal, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium szociális, család- és ifjúságügyért felelős államtitkárával közösen adtak át Mikulás-napi ajándékokat és tárgyi támogatást a Reménysugár otthon lakóinak. Az 1972-ben alapított otthon, amely állami gondozott, árva, illetve súlyos és halmozottan sérült gyermekeket és fiatalokat ápol, baráti kapcsolatot tart fenn a magyar jégkorongválogatottal, akik közül Svasznek Bence, Majoross Gergely, Kangyal Balázs és Roger Holéczy hozott cipőket, plüssállatokat, mesekönyveket, Mikulás-csomagokat a gondozott gyermekeknek. Immár harmadik éve látogatják meg az ünnepek előtt az intézményt menedzserük, Péter Emese kíséretében. Mindez most összekapcsolódott egy nyertes pályázattal is, amelyet a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal írt ki, s amelynek keretében az otthon fenntartója, a Nógrád Megyei Önkormányzat összesen 21 elektromos ágyat és 23, antidekabitusz - vagyis a felfekvést megelőző - matracot nyert el a megye bentlakásos intézményeibe. A balassagyarmati Reménysugár otthon négy ágyat és négy matracot kapott, s még 17 ágy, illetve 19 matrac kerül majd bátonyterenyei, salgótarjáni, diósjenői, berceli és ludányhalászi otthonokba. A Reménysugár otthon jelenleg egy 16 férőhelyes, gyermekvédelmi szakellátást biztosító gyermekotthont, egy tíz férőhelyes anyaotthont és egy 80 férőhelyes fogyatékos ápoló-gondozó otthont működtet. A parkban egy 12 személynek helyet biztosító ápoló-gondozó típusú lakóotthon is megtalálható. A fogyatékosotthonban és a lakóotthonban a súlyos értelmi fogyatékos és halmozottan sérült gondozottak ápolása mellett fejlesztés, mentálhigiénés segítség is folyik. A rendkívül nehéz feladatot ellátó intézményben Soltész Miklós államtitkár nyújtotta át jelképesen a dolgozók munkáját megkönnyítő és a betegek életminőségét javító ágyakat Balla Mihály országgyűlési képviselő és Medvácz Lajos polgármester társaságában. Az államtitkár elismerően szólt a jégkorongosok pályán megmutatkozó erejéről, valamint társadalmi szerepvállalásáról. Az összefogás adja egy társadalom erejét. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium szociális államtitkárságától származik az a gondolat, hogy tegyen a rászorulókért, a fekvőbetegekért, így kerülnek a Magyarországon gyártott elektromos ágyak a szükségben szenvedőkhöz, akárcsak a hozzájuk tartozó matracok, amelyeket a szegedi börtön lakói készítenek, így közvetve ők is tudnak segíteni a gondozottakon - mondta Soltész Miklós, hozzátéve: mindenképpen lesz folytatása a pályázatnak. A hokisok kifejtették: örülnek, ha a sport ilyen módon is segíteni tud. Dr. Fehér Edit, az otthon igazgatója úgy fogalmazott: az év közben is feléjük irányuló szeretet mindennél többet ér. Elektromos ágyakat, ajándékokat kaptak Képünkön középen Soltész Miklós, tőle balra a jégkorongosok és menedzserük, jobbra pedig dr. Fehér Edit és Balla Mihály láthatók A gyerekek szemmel láthatóan örömmel fogadták a meglepetéseket 3 „Legyen csendes az álmuk" (Folytatás az 1. oldalról.) Salgótarjánban is hallgattak a harangok az orosz tankok között: nem sirathatták a száznál is több áldozatot. Nem kondulhattak meg a temetésre, a misére, mert nem lehetett. Nem csillogott 1956 karácsonya, nem volt „aranydió a fákon”, nem volt más, csak „fagy, didergés, éhség” és a miértek sokasága. 1956 karácsonya nagyon sok salgótarjáni számára a csendes gyász karácsonya volt. Ezt nem mi, nem az utókor találta ki: a köztünk élő túlélők tanúskodnak róla. A fagyos földbe tett fiatal, alig huszonéves áldozatok sírja fölött sokszor az egész város vagy egy-egy falu teljes lakossága ott állt, döbbenten, csendben vagy az édesanyákkal miértet kiáltva. Ma, az 55. évfordulón is csendesen, lelkünkben imával, szívünkben miértet kérdezve, kezünkben virággal és gyertyával gyűlünk össze. 16 órától ökumenikus istentiszteletet tartunk abban a templomban, ahol 1950 nyarán ugyanaz a hatalom, ugyanolyan kegyetlenséggel hurcolta el a ferenceseket, ahogyan 1956 decemberében golyót zúdított a mintegy háromezer emberre. A salgótarjáni ferencesek története 1950. július 31-én éjjel fél egykor lezárult - ahogyan Buczkó Atanáz atya személyesen mesélte: vérebekkel körülvették a házat, rájuk rontottak, teherautóra pakolták, és Jászberénybe vitték őket. A hatalom kegyetlenségét jelzi ez a mondat is. De ők, a ferencesek is a nemzet hősei lettek, ahogyan a salgótarjáni sortűz áldozatai is. Fáklyával a kezünkben vonulunk végig a városon az istentisztelet után harangzúgás mellett. Mit jelképez a fáklya? Az emlékezésünket, a gyászunkat, az értetlenségünket. Az Isten házából a tett színhelyére vonulunk. Nem a hangzatos beszédek, a szónoklatok, hanem a résztvevők iránti tiszteletből, az áldozatok emléke miatt. Fejet hajtunk az egykor ott álló több ezer ember előtt, megkoszorúzzuk az emlékművet és fejet hajtunk az áldozatok emléke előtt is. Tollas Tibor, az egykori 1956-os szabadságharcos a címben is idézett szavakkal emlékezett a 30. évfordulón a hősökre: „Legyen csendes az álmuk, / mert nem haltak hiába.” Hősök lettek Salgótarján hősei, akik a szabadságért kiáltottak, de szavukra golyózáporral válaszolt a hatalom. Legyen csendes az álmotok, salgótarjáni hősök, emléketeket kegyelettel örökre megőrzi az utókor! Koszorút „font" szlovák, magyar Salgótarján Jó hangulatú adventi kézművesműhellyé változott tegnap délután a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet terme. Az itt dolgozók a Salgótarjáni Szlovákok és Barátaik Körével összefogva felnőttek részére szerveztek foglalkozást, amelyet szlovákiai - breznai - virágkötők vezettek. A baráti kapcsolatépítést is célzó találkozáson természetes anyagok felhasználásával adventi koszorúkat készítettek a résztvevők. FOTÓK: GYURIÁN TIBOR