Nógrádi Krónika, 1997. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-31 / 125. szám

6 Nógrádi Krónika Csizmában sétálnak a királyi kutyák Csinálhat e divatot egy ku­tya? A Daily Express már meg is válaszolta a kérdést, amikor megírta: II. Erzsébet magántitkára feladatul kap­ta, hogy készíttessen csiz­mát a királyi kutyáknak. a Douglas Bouchananra esett megtisztelő választás, aki a brit rendőrségnek szállít csizmákat. Köze­lebbről is azoknak a nyo­mozóebeknek, üvegcserepekkel amelyeket és szö­gekkel fondorlatos módon beszórt terepre szólít a kö­telesség. Ilyenkor a derék bűnüldözők Buchanan-féle gumicsizmában nyomoznak. Őfelsége kedvenc kutyái nem nyomoznak, erre nem alkal­masak. A corgi fajtáról ugyan­is azt írja a szakkönyv, hogy vérbeli terelőkutya, kis ter­metének köszönhetően könnyedén belekap az elbi­­tangoló jószágok lábába, ám ügyesen kitér a rúgásuk elől. Persze, ez a corgi nem terel, viszont megöregszik. S hogy könnyű legyen neki a napi séta, gumicsizmát kap a gazdi királynőtől. Laura Nyro halálára And When I Die (Amikor meghalok) - ez a dal a prog­resszív rockzene egyik gyöngyszeme. A Magyarországon is többször járt Blood Sweat and Tears együttes sikerszá­ma, szerzője az a Laura Nyro, aki a minap távozott az élők sorából, mindössze 49 éves korában, súlyos betegség kö­vetkeztében. Mindössze két hónapja annak, hogy a Co­lumbia megjelentette legsikeresebb dalainak gyűjtemé­nyes lemezét, Stoned Soul Picnic - The Best of Laura Nyro címmel. Az album 34 dala jó keresztmetszetet ad az énekesnő­ként is jó nevű, de szerzőként mégiscsak sikeresebb La­ura Nyróról. Dalait ugyanis szinte kivétel nélkül más el­őadók juttatták listára. Az And When I Die legalább annyira összeforrott a Blood Sweat and Tears énekesé­nek, David­ Calyton Thomasnak a hangjával, mint amennyire elválaszthatatlan volt a Save the Country Ju­lie Driscolltól. A New Yorkban született Laura Nyro családjától so­kat kapott ahhoz, hogy a zenei pályát válassza. Apja dzsessztrombitás, anyja a klasszikusokhoz - Leontyne Price, Debussy - vonzódott. Laura a Manhattan’s High School of Music növendéke volt. David Geffen, a Los An­­geles-i Geffen’s Records nagy hatalmú főnöke fedezte fel, ám ő maga is sokat köszönhetett ennek a találkozás­nak. Nagyon közeli barátok voltak - mondta a cég szóvi­vője, de maga Geffen még nem nyilatkozott Laura halá­láról. Saját visszaemlékezése szerint mindössze nyolc-kilenc­éves lehetett, amikor elkezdett írogatni. A sötét hajú, sö­tét szemű Laura még tizenhét sem volt, amikor az And When I Die-t megírta. Ezt a dalt a híres folkegyüttes, Pe­ter, Paul és Mary is előadta. A Fifth Dimension számára ké­szült a Wedding Bell Blues, a Stoney End Barbra Streisand­­dal szintén gyöngyszemnek számít. A Three Dog Night együttes számára is talált egy sikerszámot, az Eli’s Comin­­got. A progresszív rock és a rhythm and blues meghatáro­zó egyénisége volt, aki döntően hatott többek között Ricky­lse Jonesra és Suzanne Vegára. Első lemeze 1966-ban jelent meg, ezt további tíz kö­vette. Utoljára 1993-ban készített lemezt, s azóta rákbe­tegségével küzdött. A hős egy kissé túlkoros Murphyt majdnem elfelejtette a világ. Ha késve is, de mégis utolérte a hála, a hivatalos lap szerint a gallipoli hadműveletben tanúsított bátorságáért érdemkeresztet kapott. Az indoklás szerint nyolc hónapig szállította az ausztrál és az új-zélandi sebesülteket, mit sem törődve a török tüzérség pusztító sorozataival. A csata olyan heves volt, hogy a partraszállással kísérletező 480 ezer katonából 250 ezer elesett. Murphy hűséges felvezető­je is meghalt. A hadművelet szorgalmazója, őfelsége tengerészetügyi minisztere megúszta, Winston Chur­­chillt csak leváltották a kudarc miatt. Mindezt 1915. április 25. és 1916. január 8. közötti eseményként jegyzi a történelem. Murphy azonban nyolc évtized múltán a nyolc hónapos frontszolgálatért megkapta a plecsnit. Murphy, a gallipoli ütközet sebesültszállító számara. LÁTÓHATÁR 1997. MÁJUS 31., SZOMBAT Katharine Hepburn 90 éves Kilencvenedik születésnapját ünnepelte május 12-én Katha­rine­ Hepburn, a hollywoodi film­legenda, akinek négy Oscar-díja (és tizenkét Oscar-jelölése) máig felülmúlatlan rekord. A születési dátumot jó ideig titokzatos homály fedte: „for­galomban volt” az 1909. no­vember 8-i időpont is (az 1996-os „Magyar és nemzet­közi Ki kicsoda”­ pedig 1907. november 9-ről tud), de a művésznő 1991-ben megje­lent, „Én­ életem történetei” című önéletrajzi könyvében 1907. május 12. olvasható, úgyhogy ez talán autentikus­nak tekinthető. Az utóbbi dátum szomorú emlékként is szerepel könyvben: ezen a napon a 14­­ éves Katharine felakasztva ta­lálta imádott bátyját, a nála két évvel idősebb Tomot. Az életteli, fiús lány a Connecti­cut állambeli Hartfordban töltötte gyermekkorát, majd - orvos apja nyomdokaiba lép­ve - beiratkozott a Bryn Mawr egyetemre, de gyatra kémiajegyei miatt e tervei füstbe mentek. Figyelme ezután fordult a színjátszás felé. 1928-tól a New York-i Guild Theatre­­ban játszott, majd 1931-ben filmezni kezdett. 1934-ben nyerte első Oscar-díját a „Hajnalka” című filmben nyújtott alakításáért. Ugyan­ebben az évben a velencei fesztiválon is megkapta a leg­jobb színésznőnek járó díjat. 1940-ben a New York-i kriti­kusok tüntették ki. Az 1962- es cannes-i fesztiválon az „Utazás az éjszakába” című filmmel övé lett a legjobb szí­nésznői díj. A következő Oscarra 1968- ig kellett várnia, amikor a „Találd ki, ki jön ma vacsorá­ra!” című alkotásban játszott szerepéért őt szavazták meg a legjobb színésznőnek. E film­ben, mint korábban már szá­mos másikban, Spencer Tracy volt a partnere, akihez személyes szálak is fűzték. 1969-ben jött a soron kö­vetkező, „menetrend szerinti” Oscar-díj: a film „Az oroszlán télen”, a partner pedig ezút­tal Peter O’Toole volt. A rekor­dot jelentő negyedik Oscarra ismét várnia kellett néhány évet: 1981-ben került a mo­zikba az „Aranytó”, s ezzel az 1982-es hollywoodi díjkiosz­táson ismét Katharine Hep­burn bizonyult a legjobb szí­nésznőnek. Ez volt utolsó nagy sikere a filmvásznon. Csak egyszer ment férjhez, még 1928-ban Ludlow Og­den Smith neves philadel­phiai személyiséghez. Az együttlét hat évig tartott, és Hepburn azt a következtetést vonta le belőle, hogy a házas­ság „természetellenes dolog”. 1932-től New Yorkban élt, de tavaly Parkinson-kór támadta meg, és visszatért a család connecticuti otthonába. New York-i háza közelében hétfő­től az ő nevét viseli egy kert, ahová ő ültetett virágokat. Végül még egy adalék Hepburn népszerűségéhez: 1993 végén a Good Housekee­ping című amerikai magazin tízezer olvasója körében vég­zett reprezentatív felmérést, s ennek alapján Katharine Hepburn 9. lett a világ legin­kább csodált női között. Születésnapi koncert a gyermekekért Kocsis Zoltán zongoraművész évek óta minden születésnapján jótékonysági koncertet ad, így volt ez az idén is, amikor május 30-án, 45. szü­letésnapját ünnepelve a Budapest Kongresszu­si Központban lépett fel. - Hogyan lett hagyománnyá a születésnapi karitatív célú hang­verseny? - Régi barátomnak, Edvi Péter, állatorvosnak, a han­noveri székhelyű Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat egyik alapítójának tett ígére­tem kötelez erre. Ez az a szer­vezet, amely annak idején fel­fedezte azokat a romániai gyer­mekelfekvő intéze­teket, amelyekkel a nagy tévécsator­nák, valamint a Stern és a Spiegel is rengeteget fog­lalkoztak. A né­metek ennek ha­tására komoly se­gélyakciókat szer­veztek. Edvi Péter nem elégedett meg ennyivel, folytatta a kutatá­sait, és csak Ro­mániában negy­­venvalahány ilyen intézetet fedezett fel. Később, ami­kor a romániai in­tézetek sorsa ren­deződni látszott, felhívtam Péter fi­gyelmét arra, hogy bizony Ma­gyarországon elkelne a segítség.is Nagyon hamar idehaza is meg­alakult a szolgálat magyarországi szervezete, és im­már hetedik éve nagy sikerrel működik az ala­pítvány is, amelynek fővédnö­ke Göncz Árpád lett. Még az induláskor felajánlottam, hogy minden szüle­tésnapomon koncertet adok a szolgálat javára. így volt az idén is, május 30-án Perényi Miklóssal és a Fesztiválzene­kar tagjaiból alakult Alfa Sza­lon zenekarral adtam hang­versenyt a Budapest Kong­resszusi Központban. Ezen a koncerten új Strauss-átirato­­mat, a Bécsi vért is bemutat­juk. Sajnos, újabban egyre kilá­tástalanabb a jótékonysági kon­certek szervezése, mert adójóvá­írás szempontjából olyan, mint­ha nem csinálna az ember sem­mit, ugyanakkor rettenetesen el­lenőrzik ezeket a szervezeteket. Mindezek hatására a művészek­nek és az alapítványoknak is fo­lyamatosan megy el a kedvük at­tól, hogy ilyesmivel foglalkozza­nak. - Van valami személyes oka an­nak, hogy mégis fontosnak tartja ezeket az akciókat? - Hatéves koromtól soroza­tosan félrekezelt reumatikus láz miatt magam is rengeteget voltam kórházban. Nyolc és fél éves koromban majdnem meghaltam. Életben maradá­somat annak köszönhetem, hogy épp akkor hozták be a penicillin-sztreptomicin kombinációt. Hat hétig fe­küdtem a gyermekklinikán, utána fél évig nem jártam is­kolába. Meg is voltam bénul­va, szüleim azt hitték, gyer­­mekparalízis, de akkor már bennem volt a Sabin-csepp. Mindezen szerencsésen túlju­tottam, azóta, hála Istennek, makkegészséges vagyok.

Next