Nógrádi Szemle, 1987 (18. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 1. szám
amely nem csak a megyei pénzügyi életet gazdagította, hanem egyúttal a szlovák nemzeti törekvések egyik bázisintézménye is lett. A kor egyik jelentős alakja volt Bazovszky Lajos, aki ellen valóságos hajsza indult 1908-ban, s egész odáig jutott, hogy falragaszokon agitáltak ellene, mint egy köztörvényes bűnöző ellen. Maga a losonci ügyvéd így fogalmazta meg álláspontját 1909-ben a megye egyetlen szociáldemokrata újságjában: „A tót nemzetiségű parasztokhoz” címezve,s ez sem lehet véletlen, hogy a cikk szociáldemokrata lapban jelent meg: „Ti tudjátok, hogy nemzetiségemre nézve tót, politikai gondolkodásomra nézve szociáldemokrata, s mint ilyen jó hazafi vagyok.” Szavai a dualizmuskori Magyarország politikai fejlődésének egyik lehetőségét mutatták, de sem ezzel, sem mással nem tudott élni az ekkor már egyértelműen irreálissá váló magyar közpolitika. E szűken leírt történeti tények alapján is nyilvánvaló, hogy kerülnünk kell minden túlzó általánosítást e kérdésben. Nem lehet egyértelmű és egyedüli szerepet tulajdonítanunk a nemzetiségek nógrádi meglétének, miként nem lehet közömbösítenünk sem ittlétüket, s egyfajta történelmietlen megelégedettségi szempontból nézni helyzetüket. A vizsgált történeti metszetekben más és más szerep jutott nekik osztályrészül. A török pusztítás után egyik mozdítói voltak az élet újraindításának. Hangsúlyozom, hogy egyik, mert velük együtt közös sorban élt a magyar jobbágy lakosság. Az ő közös munkájuk négy évtizede tette újra termővé a nógrádi földeket, használhatóvá a réteket, értékessé a szőlőket. Életmódjukban minden közös volt, hiszen házuk, vagy kunyhójuk, munkaeszközeik nem különböztek egymástól. Népi kultúrájuk volt más, és mindkettő óvón vigyázta nemzeti hovatartozásának legszebb tárgyi emlékeit. A reformkori Magyarország és Nógrád megye sokszínű nemzeti mozgalmában sajátos helyzet jellemezte a nógrádi szlovákságot. Egyrészt kimutathatóan jelen vannak a szlovák származású nemesi értelmiségiek, s a megyei politikai küzdelmekben többségük a haladó gondolkodásúak oldalán vett részt. Ugyanakkor a megye szlovák települései, ha passzívan is, de segítenek abban, hogy a szlovák nemzeti mozgalom is fejlődhessen, megteremthesse a maga lehetőségeit az önálló nemzeti lét alapjainak elérésével. Hogy ez milyen eszközökkel és formában ment végbe azt ma már jól tudjuk, s ebben fontos helye van a népi kultúrának éppúgy, mint annak az iparűző gyakorlatnak, amely ekkor jellemezte a megyei szlovákságot. Úgy is mondhatnánk, hogy a korábban említett háziipar megléte egyfajta történeti bázisát adta, mégha csak mentalitásában is a később kialakítandó nógrádi nagyiparnak. S bár mind ezidáig nem szóltunk róla, de a vallási megosztottság mint politikai tényező, a nemzetiségi hovatartozás függvényében, a reformkori Nógrád megyei társadalmi mozgalmainak egyik rugója volt, hiszen a megyében élő szlovákság evangélikus volt, míg a megyei elit többsége katolikus. A századforduló erősödő szlovák nemzeti mozgalmai már egy más történelmi valóságot tükröznek. A dualizmus-kori Magyarország e téren létrejött zsákutcáját igazolják a nógrádi események is. A mindkét fél részéről megmutatkozó túlzások a magyar politika oldaláról voltak agresszívabbak és erőszakosabbak. Egyértelműen vezettek ahhoz a politikai robbanáshoz, amely mindmáig befolyásolja e történeti kérdésnek a vizsgálatát. Ugyanakkor rámutatnak arra a mindmáig érvényben levő és megszívlelendő tanulságra, nemcsak a nemzetiség-történetben - hogy nem lesz mindenkiből magyar aki megtanul magáról beszélni. 40