Növényvédelem, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1998-01-01 / 1. szám
NÖVÉNYVÉDELEM 34 (1), 1998 A nád szaporodásbiológiai vizsgálata Lukács Domonkos és Hunyadi Károly Pannon Agrártudományi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, 8360 Keszthely, Deák F. u. 16. 11 Megvizsgáltuk, hogy a nádrizómák aktivitása hogyan alakul az év folyamán. A 12 hónapig tartó időszak eredményei alapján megállapítottuk, hogy a rizómák nóduszain lévő axilláris rügyekből fejlődő hajtások hosszúsága szezonálisan ingadozott. Legrövidebb hajtásokat május és június hónapokban mértünk, ami alapján arra következtettünk, hogy a tavaszi időszak során végbement erőteljes talajszint feletti hajtásképzés miatt a rizómák tartalék tápanyagai kiürültek, és így az axilláris rügyek nyugalmi állapotba kerültek. A hajtások növekedése egészen október hónapig tartott. Ebből arra következtethetünk, hogy a nád rizómái a téli időszakban nincsenek mélynyugalmi (innate dormancy) állapotban. Ugyanakkor a tarackbúzánál és a csillagpázsitnál kimutatott tavasz végi-nyár eleji nyugalmi időszak volt megfigyelhető. Az egyéves gyomfajokkal szemben az évelő gyomnövények esetében a magvakkal történő szaporodás mellett igen jelentős a vegetatív szaporodásmód, amely előnyt biztosít a fajok megtelepedésében és felszaporodásában. A szántóföldi évelő fajoknak három szaporodási stratégiája ismert. A magról történő szaporodásmód a jelentősebb a réti lórom (Rumex obtusifolius), a kúszó boglárka (Ranunculus repens), és a közönséges cickafark (Achillea millefolium) esetében. Ezeket a fajokat a nagy magprodukció és a hatékony magterjesztés jellemzi. A második csoportban a magról történő és a vegetatív szaporodásmód egyforma jelentőségű. Legfontosabb képviselői a fenyércirok (Sorgum halepense), a selyemkóró (Asclepias syriaca) és a sövényszulák (Calystegia sepium). Irtásukat megnehezíti, hogy egyaránt védekeznünk kell a magról kelő csíranövények és a vegetatív úton kihajtó egyedek ellen. A harmadik csoport tagjai közé azon fajok tartoznak, melyeknél a vegetatív szaporodásmód a jelentősebb. Legfontosabb képviselőik a tarackbúza (Agropyron repens), a csillagpázsit (Cynodon dactylon), a mezei acat (Cirsium arvense) valamint a nád (Phragmites communis). A nád nagy kiterjedésű, produktív, monospecifikus állományokat alkot, melynek fennmaradása nagymértékben függ a 3-6 évig is életképes rizómától (Hasiam 1969). Az egész Földön megtalálható igazi kozmopolita növényfaj, a mérsékelt öv magashegységi zónájában valószínűleg a viszonylag magas hőmérséklet iránti igénye miatt nem terjedt el (Toom 1972). Álló vagy lassan folyó vizek vízparti vagy mocsári növénye, de megterem nedves réteken, szántóföldeken, sőt olyan száraz szántóföldeken, esetleg agyagos domboldalakon is, ahol a felszínhez közel a talajban pangóvíz vagy vízzáró réteg miatt állandóan nedves az altalaj (Újvárosi 1973). A parti nádasok mintegy 200 év alatti változatlan területe az utóbbi pár évtizedben 5-20%-os csökkenést mutatott. Új jelenségnek számít az elsősorban kötött talajú területeken gyomnövényként való megjelenése és rohamos felszaporodása (Németh és mtsai 1994). 1987- ben kezdődött először országos elterjedésének a felmérése.