Nővilág, 1859. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1859-08-07 / 32. szám
Vasárnap, aug. 7-én 1859 32-ik szám• Hlarmadik évi folyam. Előfizetési dij : Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordatva . Félévre (júliustól december végéig) 4 ft. uj p. Negyed évre (júliustól September végéig) 2 ft. uj pénz. NINCS TÖBBÉ REGÉNYESSÉG! (Egy gazdag ifjú története.) GYŐRI VILMOSTÓL. (Folytatás.)Eligha volt ember, a ki levélolvasás után különösebb helyzetben izte volna magát, mint jelenleg Wafner ur. ,öreg grófnő,4 ,nyolczezer frank4 „park44 „d’Epernon uisné44 mindezek oly szavak valának, melyek még inkább fokozák azon tiszteletet, melylyel a bájos hölgy iránt viseltetett. Az özvegy név véghetetlenül jól esett szivének, ama szörnyű különösnek látszó irat pedig, melyet a levél szerint az ifjú hölgy az öreg grófnőnek adott, — olyképen hatott rá, mint szélvészkor a folyam habjai a partra; — majd támadólag,majd visszariadólag. Egy pillanatban azon gondolat ébredt fel benne, hogy így annál regényesebb volna valami úton-módon mégis bejuthatni a bűbájos angyalhoz, — de a másik pillanatban megint lemondott a merész terv kiviteléről, — gondolván, hogy hát ha csakugyan lehetlen, — s akkor miért epedne hiába! Hanem mind e gondolatok mellett, most a levélolvasás után még sokkal titokszerűbb homály burkolá a bájos ismeretlent, mely titokszerűség oly jól esett a regényes hajlamú ifjúnak. A második levelet szinte késett is felbontani. Érzi hogyha abban talán csakugyan volna valami, ami bizonyosságra vezetné, az alig esnék jól lelkének. Végre mégis elővonta a második levelet is, s felbontá. Ez nem finom nyírás volt már, hanem jó erős, meglehetősen vastag és gömbölyű betűkből álló sorok, melyeken lehetlen volt észre nem venni, hogy még a régi jó szokás szerint ludtollal irvák. E sorok szóról szóra imezt tartalmazzák : „Mélyen tisztelt Nagyságos Asszony! Amint nagyságod parancsolta, úgy van elintézve minden. Nagyságod megérkezéséről senki sem tud semmit. E szerint, a látogatók, kiket jelenleg elfogadni Nagyságodnak nincs kedve, nem fognak alkalmatlankodni. Hetényi Camilla, az én közeli rokonom, mint Nagyságod magát nevezni kivánja, senki által nem lesz háborítva, mig rendezett jószágait megszemléli. Nagyságod mély tisztelő szolgája, Hetényi Péter, jószágigazgató.44 Máté úr végig olvasta ime levelet is, és ennek eredménye az jön, hogy még jobban gondolkodóba esek, — mosolygott, azután megint gondolkozott, majdan ismét mosolygott — fel is kelt ültéből, végig sétálta a a szobát háromszor, s ugyanannyiszor hoszszan, gyönyörködve tekintett a tükörbe.