Nővilág, 1860. július-november (4. évfolyam, 27-48. szám)

1860-09-30 / 40. szám

639 vita közben azonban oly hevesen dobbantgatott lovagcsizmáival, és oly erősen beszélt, hogy ellenfele nem bírt szóhoz jutni, s így mindig neki lett igaza. Ez a modor legkevésbé tetszett J Bernadottenak, miután Napóleon által már ily módon „ledisputáltott“ feltette magában , hogy akármit állítson is a császár, ő nem fog vele vitatkozni. Egy hadi tanácsban kihozta türelméből Napóleont Bernadottenak örökös hallgatagsága, s monda neki türelmetlenül : „Herczeg, én látom ön arczáról, hogy fontos ellenvetései vannak.“ — „Igenis, Felség.“ — „Miért nem mondja hát ki gondolatait?“ — „Mert nincs kedvem vitatkozni Felséged — lovagcsizmáival.“ ** Kiszámították , hogy a földkerekségen évenkint 6 millió mázsa kávét termesztenek, ebből évenkint 900 ezer mázsát Európába hoznak. E szállítmányból legtöbbet fogyaszt el Németország, hol minden főre 3 font kávé esik. ** A Napóleon császárra történt lövésről csak annyit közölnek a sajok, hogy amint a császár és császárné a touloni kikötőbe mentek, hogy Nizzába hajózzanak, egy férfi pisztolylövést tett a császárra; a pisztoly elsütése pillanatában azonban egy hölgy meglökte a merénylő karját, s így a töltés senkit nem érve a levegőbe röpült. A merénylő tébolyodott. ** Alba herczeg neje, Eugenia császárné nővére, Párisban meghalt. ** Fölemlítésre méltónak tartjuk, hogy a pápai hadseregből közelebb bizonyos gr. Zichy százados is foglyává lett az olaszoknak. ** Klímában az udvariasság a társasélet főeleme; ez szabályoz mindent. Például az udvariasság azt kivánja, hogy az ember gyakran megunjja ismerőseit ebédre, vagy bármi mulatságra, de viszont az udvariasság azt kivánja, hogy azok a meghívást el ne fogadják. Ez a kölcsönös udvariasság aztán sokszor túlságig megy. Egy khinai egyszer, az udvariasság kívánalmaihoz képest, több ismerősét megbízta mulatságra, de azok az udvariasság szabályaihoz képest, el nem fogadták. Házról házra fut, kéri őket, hogy jőjenek, de azok annyira tudták, hogy mi az udvariasság, hogy egytől egyig nem mentek el. Végre egy rokonát szólítá meg. Az sem ment. Kérte, legalább egy pohár borra menne be hozzá. Egy pohár bor nem sok időbe kerül, gondolá a rokon, s elfogadta a meghívást. Haza érve a háziúr fenhangon parancsolá, hogy melegítsenek bort. A rokon pipára gyújt, — már a harmadik pipára gyújt, s a bor még nem jó. Nem csoda, hogy végre megszólita háziurát, soká tart-e még, mig megmelegszik a bor? — „Bor? — monda az egészen elcsodálkozva, — bor? De hát hol vennék én bort? Nem tudod, hogy én soha nem iszom bort?“ — „Ha igy van a dolog ne tartóztattál volna hát ennyi ideig, de még minek is hittál ide, mikor nekem sürgős dolgom van“ — mondá a rokon. — Erre feláll a háziúr, s boszankodva rokona elé toppan : „Szeretném tudni, micsoda országbeli vagy s honnan jösz? Én csupa udvariasságból meghílak egy pohár borra, és te oly udvariatlan vagy, hogy elfogadod. Hol tanultad az illendőséget?“ — A rokon elpirulva kért bocsánatot udvariatlanságáért, s megszégyenülve távozott. ** A bukaresti új opera-saisonra Lesniewska Lujza és Stéger szerződtettek. ** Kövesi Ede, magyar bűvész — mostanában több szerb és török városban ad mutatványokat. ** „A kisasszonynak náthája van.“Ez a czíme egy párisi új vígjátéknak. A meséje ebből áll. A darabbeli kisasszony titokban meg van esküdve, e szerint voltaképen nem is kisasszony, hanem aszszonyság; mialatt tehát a világnak esze ágában sincs gyanítani a kisasszonynak asszonysági voltát, ő azalatt egy Yonneau nevű fiatal festészszel dulci jubiloban él. Jön a szabó a számlával — „a kisasszonynak náthája van!“ jő a divatárusné — az is ilyen pénzzel fizettetik ki; az orvos azonban nem hagyja magát elkergettetni, azt mondja, neki gyökeres szere van mindenféle nátha ellen, tehát a titokba beavattatik. Most jő egy nagybácsi, egy szédületes gazdagságú haszonbérlő. Ez nem törődik semmiféle náthával, csak unokahúgát ölelhesse, tehát betör a szentélybe, s most kezdődik a zűrzavar, melyből végre kiderül, mit mi már régen tudunk. A függöny legördül. A közönség részint tapsol, részint nem tapsol. ** Bécsben, a Párisig tervezett „kéjutazásra“ az előleges aggodalmak daczára akadt annyi aláíró, hogy az utazás végbemehet. ** Petőfi Sándorról ismét egy életírás jelent meg franczia nyelven. Szerzője Chassin Lajos. A mű egyszerre adatott ki Brüsselben és Párisban. ** Napoleon császárról írtuk, hogy jelenleg körúton van nejével együtt, kivel a múlt héten Algírban is megfordult. Lyonban létük alkalmával, mint mindenütt, szintén szemlét tartott Napóleon a helybeli katonaságon, s az érdemesebb vitézeknek sajátkezűleg rendjeleket osztogatott. Ezt mindenütt aként szokta elintézni, hogy a jelölteket név szerint kiszólíttatta a sorokból. Azok előlépve egyenként átvették a rendjelt, s „jobbra át“-tal helyükre mentek. Lyonban egy hívatlan katona is előlépett, s természetesen utoljra egyedül maradt a téren. — „Mit akar ön?“ kérdé tőle a szárnysegéd. — „Parbleu, egy rendjelt.“ — „De hisz ön nincs a névjegyzékben?“ — „Azt jól tudom.“ — A császár figyelmessé lett, és kérdé : „Mit akar ezen katona?“ — „Sire, szólt ez, én is egy rendjelet várok.“ — „Hogy kívánhatsz, mikor neved nincs felírva az ezredesed által átadott jegyzékben ? Vannak talán igényeid arra?“ — „Igen, sire, egy osztrák golyó van a vállamban.“ — „Ottó, egy osztrák golyó van válladban! akkor rendjelednek is kell lenni!És átadva azt az elra-