Numizmatikai Közlöny, 1941 (40. évfolyam)
Irodalom
Irodalom. Alföldi A.: Isis szertartások Rómában a IV. század keresztény császárai alatt. Diss. iPann. Sec. II. Jase. 7. 1937. 50. 1. — A festival of Isis in Rome under the Christian Emperor» of the IVth century 95. XX. tábla. Vezető numizmatánk e munkájában azokat a IV. századi túlnyomókig sárgarézből és ritkábban bronzból (felsorolásuk 6. lap) készített pénzeket dolgozta fel és helyezte egészen új megvilágításba, amelyek előlapja császár- vagy istenfejes (Isis, Serapis mellképe), a hátlapon pedig az egyiptomi istenségek kultuszából kölcsönzött ábrázolások láthatók. Az előbbi a császármelképes, az utóbbi röviden az anonym csoport. Sokáig ez utóbbiakban Julianus alatt Alexandriában kibocsátott emmissiókat láttak. Csupán O. Voetter és a kiváló olasz numizmata L. Laffranchi jutott valamivel tovább a helyes úton, mikor az előbbi verdehelyül Rómát jelölte ki, az utóbbi viszont kimutatta, hoigy e csoportban egy Constantinus-sorozat is szerepel. (2—5. 11. IV. t., 35—36. sz.) A császár-mellképes emmissiók (7—9. 11.) VOTA PUBLICA hátlapi köriratú érmeinek verése Diocletianus alatt kezdődik és II. Valentinianus uralkodása végéig folytatódik. Theodosius képmása márnem jelenik meg az Isis-ünnepek vezetőin, „tehát legkésőbb 380-ban már megakadályozták, hogy pogány célokra használják fel a keresztény császár sacra imago-ját“, hangzik a numizmatikai tényállásból levont jogos következtetés. A császárfejes és az anonym-csoport egymáshoz való időrendi viszonyának tanulmányozására a biztos alapot az előbbiek hátlapi bélyegeinek az anonym-sorozatok mindegyikével való összehasonlítása adja meg (10—12. 11.). Constantinus, II. Constantius és Julianus, valamint Iovianus alatt hiányoznak a részletekre is kiterjedő típusegyezések, azonban II. Constantius uralkodásának utolsó éveitől kezdve a császármellképes Isis-pénzek hátlapi típusai már fokozatosan közelednek az anonym csoport típuskészletéhez. Ez utóbbi különben Iulianuus alatt alakul ki. Mégis első ízben csak I. Valentinianus és utódai alatti hátlapokat találjuk meg ugyanazonbélyegvassal verve az anonym kategóriában. De itt már kivitelükben degeneráltak, az ábrázolások romlottak, értelmetlenek, ami különösen az istenek attribútumaival kapcsolatban jól nyomon követhető (1. 16. L). Az egyes hátlapi típusoknak (szoptató Isis, fekvő Nílus, Sphinx, Harpocrates, Anubis, Sothis-kutyán lovagoló Isis, Isis thensaban, Isis a hajóban állva) ezt a fokozatos, de gyors leromlását a 13—18. lapokon adott típustörténeti megfigyelések igen szemléltetően mutatják. Mindez arra utalna, hogy az anonym-csoport Valentinianus koránál is későbbi. Jogos feltételezés tehát, hogy az anonym-veretek időben akkor kezdődnek, amikor a császármellképes érmék készítése megszűnik. Ezen anonym sorok emisszióinak szétválasztásánál alapul szolgálhat az előlapok megújításának ténye. S minthogy ezeknek az érméknek kibocsátása évenként csak egy alkalommal, mégpedig a minden év elején megismétlődő Isis-ünnep alkalmával történt, következőleg ezen ünnepi veretőket a fentebb már említett 379/80. esztendőtől kezdve annyi évre tagolhatjuk, ahányszor csak az előlapi típusok megújítását meg lehet állapítani. A szerző végtelenül alapos megfigyelések után kb. 15 ilyen megújítást tudott megkülönböztetni, azaz 379/80-tól számítva e veretek 395-ig, Theodosius haláláig futnak (19. 1). Sikerült az egyes emissziók viszonylagos sorrendjét is összeállítani (29—21. 11.). Az első két kibocsátás hátlapjai még a Valentinianus-kori veretek reverseit használják fel. Még a két következő emiszszió is a Valentinianus-kori tipológiára támaszkodik (pl. a Valentinianus arcélét utánzó Serapis profil). A következő emissziók viszont már határozottan elválnak az előbbi négy sorozattól. Megkisebbedik az érmek átmérője, a kettős mellképes típusok mellé társulnak az egyes Isis-, illetve Serapis-mellképek. A sugárkoszorús Serapis-fej különben is egyik jellemzője e kései anonym-sorozatoknak. Általános továbbá a hátlapi körirat elválasztása VOTA PIBLICA formában. A hirtelen fellépő formai leromlás itt is megfigyelhető volt. Pl. az utolsóelőtti emissziónál (IV. t., 3—1.) Serapis az előtte térdeplő hívőt hajánál fogvaragadja meg — itt azonban lehetséges, hogy a véső előtt a triumphaló császár ismert ábrázolásai lebegtek. A numizmatikai emlékek megtárgyalása után a dolgozat második részében a történeti (25—35. 11.) és vallástörténeti (36—50. 11.) hátteret rajzolja meg a szerző. Az előbbiben a források és az irodalom teljes ismeretével első ízben kapunk magyar nyelven pompás összefoglalást a pogány világ utolsó erőfeszítéseiről a diadalmasan feltörekvő kereszténység ellenében. Ezt az összefoglalást rövidebben és világosabban már nem is lehetne megírni. Mindenkinek, akit érdekelt ez a küzdelmes kor, a pogány vallásos hagyományokat védő Nicomachus Flavianus, Vettius Agorius Praetextatus, Quintus Aurelius Syminphus és a köréjük csoportosult szenátori réteg védelmi harca, feltétlenül el kell ezeket az erőteljes jellemzésekkel teli oldalakat olvasni. Az anonym ünnepi pénzek verése mögött is a régi rómavárosi famíliáknak ez a csoportja áll, amely ily módon is propagandát igyekszik csinálni a letűnőben lévő