Numizmatikai Közlöny, 1941 (40. évfolyam)

Irodalom

Irodalom. Alföldi A.: Isis szertartások Rómában a IV. század keresztény császárai alatt. Diss. iPann. Sec­. II. J­ase. 7. 1937. 50. 1. — A festival of Isis in Rome under the Christian Emperor» of the IVth century 95­­. XX. tábla. Vezető numizmatánk e munkájában azokat a IV. századi túlnyomókig sárgarézből és ritkáb­ban bronzból (felsorolásuk 6. lap) készített pénzeket dolgozta fel és helyezte egészen új megvilágításba, amelyek előlapja császár- vagy istenfejes (Isis, Serapis mellképe), a hátlapon pedig az egyiptomi isten­ségek kultuszából kölcsönzött ábrázolások láthatók. Az előbbi a császármel­képes, az utóbbi röviden az anonym­ csoport. Sokáig ez utóbbiakban Julianus alatt Alexandriában kibocsátott emmissiókat láttak. Csupán O. Voetter és a kiváló olasz numizmata L. Laffranchi jutott valamivel tovább a helyes úton, mikor az előbbi verdehelyül Rómát jelölte ki, az utóbbi viszont kimutatta, hoigy e csoportban egy Constantinus-sorozat is szerepel. (2—5. 11. IV. t., 35—36. sz.) A császár-mellképes emmissiók (7—9. 11.) VOTA PUBLICA hátlapi köriratú érmeinek verése Diocletianus alatt kezdődik és II. Valentinianus uralkodása végéig folytatódik. Theodosius képmása már­­nem jelenik meg az Isis-ünnepek vezetőin, „tehát legkésőbb 380-ban már megakadályozták, hogy pogány célokra használják fel a keresztény császár sacra imago-ját“, hangzik a numizmatikai tényállásból levont jogos következtetés. A császárfejes és az anonym-csoport egymáshoz való időrendi viszonyának tanulmányozására a biztos alapot az előbbiek hátlapi bélyegeinek az anonym-sorozatok­­ mindegyikével való összehasonlítása adja meg (10—12. 11.). Constantinus, II. Constantius és Julianus, valamint Iovianus alatt hiányoznak a részletekre is kiterjedő típusegyezések, azonban II. Constantius uralkodásának utolsó éveitől kezdve a császármellképes Isis-pénzek hátlapi típusai már fokozatosan közelednek az anonym­ csoport típuskészle­téhez. Ez utóbbi különben Iulianuus alatt alakul ki. Mégis első ízben csak I. Valentinianus és utódai alatti hátlapokat találjuk meg ugyanazon­­bélyegvassal verve az anonym­ k­ategóriában. De itt már kivitelük­ben degeneráltak, az ábrázolások romlottak, értelmetlenek, ami különösen az istenek attribútumaival kapcsolatban jól nyomon követhető (1. 16. L). Az egyes hátlapi típusoknak (szoptató Isis, fekvő Nílus, Sphinx, Harpocrates, Anubis, Sothis-kutyán lovagoló Isis, Isis thensaban, Isis a hajóban állva) ezt a fokozatos, de gyors leromlását a 13—18. lapokon adott típustörténeti megfigyelések igen szemléltetően mutatják. Mindez arra utalna, hogy az anonym-csoport Valentinianus koránál is későbbi. Jogos felté­telezés tehát, hogy az anonym-veretek időben akkor kezdődnek, amikor a császármellképes érmék készí­tése megszűnik. Ezen anonym sorok emisszióinak szétválasztásánál alapul szolgálhat az előlapok meg­újításának ténye. S minthogy ezeknek az érméknek kibocsátása évenként csak egy alkalommal, mégpedig a minden év elején megismétlődő Isis-ünnep alkalmával történt, következőleg ezen ünnepi veret­őket a fentebb már említett 379/80. esztendőtől kezdve annyi évre tagolhatjuk, ahányszor csak az előlapi típu­sok megújítását meg lehet állapítani. A szerző végtelenül alapos megfigyelések után kb. 15 ilyen meg­újítást tudott megkülönböztetni, azaz 379/80-tól számítva e veretek 395-ig, Theodosius haláláig futnak (19. 1). Sikerült az egyes emissziók viszonylagos sorrendjét is összeállítani (29—21. 11.). Az első két ki­bocsátás hátlapjai még a Valentinianus-kori veretek reverseit használják fel. Még a két következő emisz­­szió is a Valentinianus-kori tipológiára támaszkodik (pl. a Valentinianus arcélét utánzó Serapis profil). A következő emissziók viszont már határozottan elválnak az előbbi négy sorozattól. Megkisebbedik az érmek átmérője, a kettős­ mellképes típusok mellé társulnak az egyes Isis-, illetve Serapis-m­ellképek. A sugárkoszorús Serapis-fej különben is egyik jellemzője e kései anonym-sorozatoknak. Általános továbbá a hátlapi körirat elválasztása VOTA P­I­BLICA formában. A hirtelen fellépő formai leromlás itt is meg­figyelhető volt. Pl. az utolsóelőtti emissziónál (IV. t., 3—1.) Serapis az előtte térdeplő hívőt hajánál fogva­­ragadja meg — itt azonban lehetséges, hogy a véső előtt a triumphaló császár ismert ábrázolásai lebegtek. A numizmatikai emlékek megtárgyalása után a dolgozat második részében a történeti (25—35. 11.) és vallástörténeti (36—50. 11.) hátteret rajzolja meg a szerző. Az előbbiben a források és az irodalom teljes ismeretével első ízben kapunk magyar nyelven pompás összefoglalást a pogány világ utolsó erő­feszítéseiről a diadalmasan feltörekvő kereszténység ellenében. Ezt az összefoglalást rövidebben és vilá­gosabban már nem is lehetne megírni. Mindenkinek, akit érdekelt ez a küzdelmes kor, a pogány vallásos hagyományokat védő Nicomachus Flavianus, Vettius Agorius Praetextatus, Quintus Aurelius Sym­­i­nphus és a köréjük csoportosult szenátori réteg védelmi harca, feltétlenül el kell ezeket az erőteljes jellemzésekkel teli oldalakat olvasni. Az anonym ünnepi pénzek verése mögött is a régi rómavárosi famíliáknak ez a csoportja áll, amely ily módon­ is propagandát igyekszik csinálni a letűnőben lévő

Next