Nyelvtudományi közlemények 8. kötet (1870)

Lindner Ernő: Nyelvjárások vallomásai. 1

NYELVJÁRÁSOK VALLOMÁNYAL I. Bevezetésül. A nyelvtudomány természettudományi jelleme és a nyelvjárások nyelv­tudományi jelenteké Müller Miksa szerint. A nyelv tudománya egészen újkori tudomány. Genealógiájá­ban alig kísérhető vissza századunk kezdetén túl s még ma sem állítatik egyenlő lábra a tudományosság régibb ágaival. Pedig a fölfedezések, melyek a tudományos búvárlat ezen nem régen nyi­tott aknájában tétettek, újság és fontosság tekintetében, az újkor legfényesebb fölfedezéseinél nem állanak alább. Az iskolás gyereknek ugyan kelletlen lehet a szavak tanulmá­nya, azonképen mint a kőtörés az országúti munkásnak. De ugyan­azon kövek, melyeket ez gondolatlanúl tova dob, fölötte érdeklik a geolog értő szemét, mely sok csodadolgot lát heverni az ország­úton és krónikákat olvas minden árokban. A nyelv is rejt sajátsá­gos csodákat, melyeket akitartó búvár vizsgáló szeme előtt leleplez. Krónikák fekszenek fölszine alatt, egész történetek rejtőznek min­den szavában. Ámbár sok abból, a mit a nyelv országának nevezhetnénk, ránk nézve örökre odaveszett, ámbár — fájdalom — a nyelvtörté­netének egész nagy korszakai vizsgálatunk részéről hozzáférhetet­lenek, mindamellett az emberi nyelvidomok tömege, mely mind a régi irodalmak megkövült rétegeiben, mind az élő nyelvek és nyelv­járások véghetetlen sokféleségében fekszik előttünk, épen olyan nagy, sőt még nagyobb.mezőt tár fel a búvár előtt, mint a termé­szet-vizsgálat bármely más ága. Az ismert nyelvek száma nem mondható meg pontosan, de kilencz szanál alig lehet kevesebb. NYELVTUD. KÖZLEMÉNYEK. VflQk** •• ' "* V .? 1 / \ Dmtn )

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék