Nyelvtudományi Közlemények 10. kötet (1871)
Tanulmányok - Budenz J.: Denominativ igék az ugor nyelvekben. 1
DENOMINATIV IGÉK AZ UGOR NYELVEKBEN. I. 3 annyira el nem árasztott nyelvből kellett volna merítenie, s melylyel az ujabb irodalmi szóképzést e részben gyakorlatilag is útba igazíttatta volna. Tudtommal a magyar írók és nyelvészek az -l vagy a -z képző alkalmazására nézve nem éltek eddigelé más ajánló okkal, mint a széphangzat tudvalevőleg igen subjectív kritériumával, vagy legfeljebb egyik másik esetleges egyes analógiával. Nem teszek tehát sem szükségtelen, sem haszontalan dolgot, ha most legelőször is megkísértem az -l ész denominatív képzők alkalmazási köreit lehetőleg pontosan körülírni, élvén e czélra csak a régibb nyelv példáival, minthogy eleve is gyanítható, hogy az ilyen denominatív igék gyorsan haladó elszaporodásával a képzőknek úgyis rokon és közel érintkező jelentési körei az újabb nyelvben többé kevésbé egymásba átnyúltak, s e szerint megkülönböztető vagyis válogatva való alkalmazásuk ily alapon biztosan meg nem határozható. Ezért, a megmondott czélra, nekem csak a Molnár Albert szótárában található -l ész-féle denominatív igék szolgálnak példákul, melyeknek alapján az -l ész képzők használatára nézve a következő tételeket hiszem fölállíthatóknak: A) Csak 4 képzővel készülnek denominatív igék cselekvő személyt (ágenst) jelentő névszókból, oly igék t. i.a melyek e cselekvőség végrehajtását, illetőleg valamely tárgyra alkalmazását fejezik ki. Példák: ácsol, kémel, mészárol), orvosol, segéli (segédlz), szolgál, tolmácsol, tolvajol, vándorol, vezérel. Ide tartoznak melléknevekből képzett igék is, melyek bizonyos tulajdonsággal viseltetést vagy abban működést, eljárást jelentenek: sántál, merészel, betegl (Münch. cod.). Ezenkívül még továbbikod képzővel (v. ö. gondol- és gondolkod-) : uralkod-, társalkod-, bujalkod-, dajkálkod-, restelked-, hivalkod-, bövelked-. Ellenben sehol sem találunk ilyeneket: ácsoz, szolgáz, tolmácsoz stb. Kivételt, t. i. e kategóriába eső -z képzőjű den igét csak egyet mutat föl a régibb nyelv: oroz furari (or, orv fur), mert ennek : oriz, örz alapszava ör régen nem ágenst, ú. m. „custosa-t, hanem „specula, vigiliae"-t jelentett (v. ö. őr-álló, és az ör szót helység jelölésére: Alsó-őr, Felsö-ör). 2) A szláv eredetű mészár a mészáros-tól, mely utóbbi ugyan azon magyaros toldattal van, a melylyel furmányos, olajkáros, korcsmáros; v. ö. mészárszék. 3) V. ö. segéd, mint ágenst jelentő, a HBeszédben : „hogy legyenek neki segéd uraink színe előtt." 1*